Két ügyben is elmarasztalták a törvényhozást!
A megállapított bajok orvoslása érdekében a Taláros Testület felszólította az Országgyűlést, hogy mulasztását pótolva, jogalkotási feladatának 2018. május 31-ig , illetve június 30-ig tegyen eleget, vagyis a 2019. évi költségvetés már ennek figyelembe vételével szülessen.
2017. október 20. 17:39

Dübörögnek a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. Már az elolvasásuk, s főleg a megértésük is  ”hősi tett”, - az igazság ”megtalálása” pedig, ”észbontó” feladat. - Íme, a hét legfrissebb döntései.

 

Teljes ülés

Állami tulajdonú földek értékesítése, hasznosítása.

A Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló 2016. évi CVII. törvény, a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvénynek 28. §-a és 38. §-a, a „Földet a gazdáknak!” Programról szóló 2016. évi CVI. törvény, valamint a „Földet a gazdáknak!” Programról szóló 26/2016. (X. 27.) OGY határozat utólagos normakontroll vizsgálatát, alaptörvény-ellenességének megállapítását és visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését szorgalmazó indítvány.

Sallai R. Benedekországgyűlési képviselő és az országgyűlési képviselők több mint egynegyede három törvény és egy országgyűlési határozat rendelkezéseit támadta meg. Az indítvány szerint a kormány és az Országgyűlés egyszerű többsége a „Földet a gazdáknak!” Program keretében lefolytatott értékesítés utólagos törvényesítése érdekében hozta létre a vitatott rendelkezéseket, alaptörvény-ellenes helyzetet teremtve.

Az indítványozók álláspontja szerint a támadott törvények felkészülési idő nélkül léptek  hatályba, a törvények kihirdetésével egyidejűleg közzétett OGY határozat pedig nem tartalmaz hatályba léptető rendelkezést. A három támadott norma egyike sem kapta meg a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát. 

Az indítványozók állítják: a támadott normák egyszerű többséggel történt elfogadása sérti az Alaptörvényt. Véleményük szerint az Országgyűlés a támadott normákkal utólag, a tényleges értékesítés lezárását követően változtatta meg, így az Alaptörvény B) cikk (2) bekezdésében elismert jogállamiságból közvetlenül következő jogbiztonság követelményével is ellentétes döntést hozott, aminek gyakorlattá válása a nemzeti vagyon felhasználásával kapcsolatos törvényi garanciák bármelyikének utólagos feloldhatóságával fenyeget. 

***

Az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a Nemzeti Földalapról szóló törvény módosításával egyidejűleg nem gondoskodott olyan szabály megalkotásáról, amely biztosítaná a Nemzeti Földalap sarkalatos szabályokkal védett vagyonának hosszú távú megőrzését. A Földalap célja a természeti erőforrások - különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, illetve a honos növény- és állatfajok - védelme, és megőrzése a jövő nemzedékek számára. A módosított szabályozás nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a bevételek államadósság csökkentésére történő felhasználása ezeknek a céloknak a megvalósítását veszélyeztesse. Az Alkotmánybíróság a környezetjog egyik legszigorúbb szabályát, az elővigyázatosság elvét rendelte alkalmazni.

A „Földet a gazdáknak!” programot lezáró országgyűlési határozat a tartalma szerint nem minősül közjogi szervezetszabályozó eszköznek, felülvizsgálata tehát nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, a Nemzeti Földalapról szóló törvényt módosító törvény pedig hatályát veszítette. Az érdemi vizsgálat tehát csak a Földalap-törvény módosított rendelkezéseire és a „Földet a gazdáknak!” programot lezáró törvényre terjedt ki.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az Alaptörvénynek a természeti erőforrások védelmére vonatkozó cikkéből nem következik a Földalap-törvény egyes szabályainak sarkalatossága, mivel az Alaptörvényben előírt garanciát másik törvény (a Földforgalmi törvény) biztosítja. A Földalap-törvény indítványban kifogásolt szabálya továbbá nem a Földalapba tartozó földrészletek hasznosítására irányul, hanem az ezek hasznosításából származó bevétel felhasználására. Olyan szabály pedig nincs az Alaptörvényben, amely valamely állami bevétel felhasználásáról szóló törvényhozói döntéshez a sarkalatosság követelményét fűzné.

Az Alkotmánybíróság a Földalap-törvény támadott rendelkezéseit és a „Földet a gazdáknak!” programot lezáró törvényt mindezek alapján, nem találta alaptörvény-ellenesnek.

Mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő viszont azáltal, hogy a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény 28. §- ának a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló 2016. évi CVII. törvény 1. §-ával megállapított módosításával egyidejűleg nem gondoskodott olyan szabály megalkotásáról, amely biztosítaná a Nemzeti Földalap sarkalatos szabályokkal védett vagyonának hosszú távú megőrzését, és kizárná annak lehetőségét, hogy egyszerű többséggel elfogadható törvények alkalmazása a Nemzeti Földalap céljainak, a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok védelmének, fenntartásának, a jövő nemzedékek számára megőrzésének megvalósítását veszélyeztető mértékű vagyonvesztéshez vezessen.

A megállapított bajok orvoslása érdekében az Alkotmánybíróság felszólította az Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának 2018. május 31-ig tegyen eleget, vagyis a 2019. évi költségvetés már ennek figyelembe vételével szülessen.  (AB határozat mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról: II/1902/2016.)

A határozathoz Salamon László és Szabó Marcel párhuzamos indokolást, Balsai István, Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Hörcherné Marosi Ildikó és Stumpf István pedig különvéleményt csatolt.

Natura 2000 területek értékesítése, hasznosítása.

A Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló 262/2010. (XI. 17.) kormányrendelet 31. § (3) bekezdés 9. pontja elleni utólagos normakontroll.

A Natura 2000 földterületek olyan mezőgazdasági területek, amelyeken az adott területen élő növény- és állatfajok megóvása érdekében gazdálkodási tevékenység csak jelentős korlátozásokkal, speciális környezet- és természetvédelmi előírások betartásával folytatható. Az Alkotmánybíróság eljárásának háttere, hogy az Országgyűlés felhatalmazásával a kormány a „Földet a gazdáknak!” program keretében jelentős mennyiségű, korábban állami tulajdonban álló Natura 2000 területet értékesített.

Az eljárást kezdeményező 52 országgyűlési képviselő indítványában a Natura 2000 földterületek értékesítésére vonatkozó jogszabályrészlet megsemmisítését kérte. Meggyőződésük, hogy a földterületek természetvédelmi értékei kevésbé hatékonyan őrizhetőek meg akkor, ha nem állami, hanem magántulajdonban vannak.

Álláspontjuk szerint a kormányrendelet támadott rendelkezése - "az árverési hirdetményben fel kell tüntetni a a Natura 2000 területnek minősülő földrészlet esetén a Natura 2000 területekre vonatkozó főbb jogszabályokra való utalást" - azáltal sérti az egészséges környezethez való jogot, hogy a természetvédelem elért intézményi szintjén romlást enged anélkül, hogy ez másik alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen lenne.
Előadták továbbá: az állami tulajdonú termőföldek értékesítési feltételeinek a meghatározása is csak az Alaptörvény P) cikke által meghatározott cél tiszteletben tartásával történhet, ez azonban nem csak az állami földbirtok-politikai célok érvényesülését, hanem a környezetvédelmi alkotmányosságnak való megfelelést is jelenti. A földbirtok-politikai célokat alaptörvényi szintre emelő P) cikk tehát nem jelenti azt, hogy valamely ilyen cél szolgálata felhatalmazást adna alapjogokat sértő szabályozásra.

***

Az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárásban foglalkozott a Natura 2000 hálózatba tartozó állami földterületek értékesítésének egyes jogi kérdéseivel. A határozatnak különleges súlyt adott, hogy az Alkotmánybíróság fennállása óta első ízben vizsgálta átfogóan a hazai állat- és növényvilág, azaz a magyarországi biológiai sokféleség megőrzésének jogi követelményeit.

Az Alkotmánybíróság – korábbi határozatánál szigorúbb zsinórmértéket állítva fel a környezetvédelmi szabályozás tekintetében – kimondta: minden olyan intézkedés alaptörvény-ellenes, amely tartalmában a természeti állapot romlását vagy annak kockázatát vonja maga után a jogi szabályozás változatlansága esetén is.  A testület ezen túlmenően rámutatott: Magyarország biológiai sokféleségét lehetetlen csak a természetvédelmi területeken megóvni, ebben az ország területének mintegy 22 százalékát kitevő Natura 2000 területek is megkerülhetetlen szerepet játszanak.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint jelenleg nem létezik garanciális szabály arra, hogy a Natura 2000 területek értékesítési folyamatában a környezet- és természetvédelmi szempontokat figyelembe vegyék. A testület emellett megállapította: a hatályos szabályozás nem teremt a magántulajdonba kerülő Natura 2000 területek tekintetében az állami tulajdonnal azonos szintű védelmet.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói kötelezettségének mind a Natura 2000 területek értékesítése, mind pedig az értékesítést követő hasznosítása szabályozása tekintetében 2018. június 30-ig tegyen eleget. (AB határozat mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról: II/3394/2015.)

A határozathoz Balsai István és Dienes-Oehm Egon  különvéleményt csatolt.

Végrehajtás megszüntetése, deviza-alapú kölcsönszerződés.

A Kúria Pfv.1.22.296/2016/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó végrehajtás megszüntetése iránti keresetet terjesztett elő. A keresetet a Székesfehérvári Járásbíróság idézés kibocsátása nélkül elutasította, majd ezen végzést a Székesfehérvári Törvényszék hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította. Az elsőfokú bíróság - másodfokú bíróság iránymutatása szerint - újból hiánypótlást rendelt el, és felhívta az indítványozó-felperest, hogy egyértelműen és kifejezetten jelölje meg, mi az érvénytelenség oka, melyre a végrehajtás megszüntetése iránti igényét alapítja, és közölje, hogy az érvényteleníteni kívánt követelés milyen okból nem jött létre. A felperes hiánypótlását a bíróság nem fogadta el, keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. A Székesfehérvári Törvényszék a végzést helybenhagyta.

Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyet a Kúria Pfv.1.22.296/2016/2. számú végzésével hivatalból elutasított.

Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria nem folytatta le a felülvizsgálati kérelem szerinti eljárást, ezáltal alaptörvény-ellenesen korlátozta a bírósághoz fordulás jogát. Kifogásolja, hogy az eljáró bíróságok nem folytattak le bizonyítási eljárást, és nem tettek eleget tényállás-tisztázási kötelezettségüknek a felek közötti pénzügyi termék jogi minősítését illetően. Érvelése szerint az eljáró bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek sem, ami a tisztességes eljáráshoz való joga sérelmét is okozta. 

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének a sérelmét pusztán állította, azonban a kérelem nem tartalmazza „az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét”, illetve az „indítványban foglalt kérelem részletes indokolását.” Indokolás hiányában a kérelem nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelménynek, így annak elbírálására nincs lehetőség.  Az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására. Szükséges rámutatni e körben azonban arra is, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése a közigazgatási hatósági eljárás vonatkozásában fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, az indítványozó ügyében azonban hatósági eljárás egyáltalán nem folyt.

A tisztességes bírósági eljárás  sérelmére alapított kérelemmel összefüggésben megállapítható volt továbbá, hogy az indítványozó által a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító kúriai végzést követően előterjesztett, és kifejezetten az annak megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszban felhozott indokok csak a Székesfehérvári Járásbíróság elsőfokú és a Székesfehérvári Törvényszék másodfokú, jogerős végzése alaptörvény-ellenességének az alátámasztására irányulnak. Kizárólag azt kifogásolta ugyanis a panaszos, hogy az alsóbb fokú bíróságok megalapozatlanul utasították el a keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül. Tehát a Kúria támadott, Pfv.I.22.293/2016/2. számú végzésével összefüggésben az indítványozó egyáltalán nem terjesztett elő indokolást, ezért az indítvány ebben a vonatkozásban sem tesz eleget a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában írt követelményének.

Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel úgy döntött, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadhatóság feltételeinek, ezért azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés f) és h) pontjai alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1066/2017.)

A végzéshez  Czine Ágnes párhuzamos indokolást csatolt.

Tisztességes bírósági eljáráshoz való jog.

A Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.22.280/2013/10/I. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.

A panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó végrehajtást kérőként vett részt végrehajtási eljárásban. A végrehajtó által készített felosztási tervet a Pesti Központi Kerületi Bíróság jóváhagyta, bár az indítványozó követelése abban egyáltalán nem szerepelt. Az indítványozó ez ellen kifogással élt, melynek nyomán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A bírósági végrehajtó új felosztási tervet készített, melyben már szerepelt az indítványozó követelése is, azonban ez alapján a költségek kiegyenlítését követően fennmaradó valamennyi összeg a másik végrehajtást kérőt illette meg.

Az indítványozó fellebbezéssel élt, azonban – figyelemmel arra, hogy az adós időközben felszámolás alá került – a másodfokú bíróság határozatában arra a következtetésre jutott, hogy a fellebbezés érdemi elbírálására már nincs lehetőség. Az indítványozó ezt követően indított keresetet. A másodfokú bíróságként eljáró Fővárosi Ítélőtábla az alkotmányjogi panasszal támadott ítéletében a keresetet elutasította.

Az indítványozó szerint a másodfokú bíróság az ítéletét a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sértő módon nem indokolta meg.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: jelen ügyben a peres felek mind az elsőfokú, mind a másodfokú eljárásban előterjesztették kérelmeiket, és számos érvet hoztak fel álláspontjuk alátámasztására. Kétségtelen, hogy a másodfokú bíróság nem tért ki ítélete indokolásában a felek összes felvetésére, ugyanakkor a rendelkező részben megfogalmazott, keresetet elutasító döntésének indokát adta azzal, hogy az indítványozó által állított kár és az alperes magatartása között eleve nem állt fenn kárkötelemhez vezető okozati összefüggés.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a jogerős ítéletben a másodfokú bíróság eleget tett az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben megfogalmazott tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból fakadó indokolási kötelezettségének, ezért a bírói ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/3359/2015.)

    2. öttagú tanács  döntései.

Visszterhes vagyonátruházási illeték alóli mentesség, -  termőföld.

A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.293/2014/3. sorszámú ítélet és a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.342/2016/4. sorszámú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A panasz alapjául szolgáló ügyben a felperes (indítványozó) adásvételi szerződéssel termőföld ingatlanok tulajdonosa lett. Az eljáró adóhatóság a felperes terhére 0 Ft. visszterhes vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettséget állapított meg, azonban a szabályok szerint a vagyonszerzőnek az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie, ha a termőföldet öt év eltelte előtt elidegeníti, azon vagyoni értékű jogot alapít, vagy nem mezőgazdasági célra hasznosítja azt. Az adóhatóság az öt éves határidő leteltét követően a felperest több mint 16 millió forint illeték megfizetésére kötelezte. Az adóhatóság álláspontja az illetékmentesség feltételeként megfogalmazott „egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítása” azt jelenti, hogy az arra jogosult személynek magának kell megművelnie a termőföldet, az indítványozó pedig haszonbérbe adta ingatlanait. Több lépcsős eljárást követően a bíróság is hasonló következtetésre jutott, amely ellen a felperes alkotmányjogi panasszal élt az Alkotmánybíróságnál.

Az indítványozónak „szent” meggyőződése: a Kúria ítéletében tévesen értelmezte a támadott jogszabályi rendelkezést, ami sérti a vállalkozáshoz és tulajdonhoz való alapjogát, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik. Téves értelmezése hátrányos megkülönböztetést eredményez a termőföldet vásárló regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemélyek csoportján belül: kétszeres illetékfizetési szankció formájában jelentkezik a termőföldet haszonbérbe adás útján hasznosító magánszemélyek oldalán. A támadott jogszabályi rendelkezés ráadásul visszamenőleges hatállyal állapít meg az indítványozóra nézve terhesebb kötelezettséget.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdése értelmében és a T) cikk (4) bekezdése szerint sarkalatos törvényi szabályozási tárgykörbe tartozik, ugyanakkor az illetékfizetésre vonatkozó törvényi szabályozás nem minősül sarkalatos törvénynek, ezért a támadott jogszabályi rendelkezés tekintetében nem teljesültek a sarkaltos törvény megalkotására és kihirdetésére vonatkozó eljárási követelmények, ami a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét eredményezte. Ráadásul a támadott rendelkezés nem felel meg a normavilágosság követelményének sem.

***

Az Alkotmánybíróság  rámutatott: az ügyben alkalmazott törvény elbíráláskor hatályos szövegváltozata – a hatályos szöveggel ellentétben – nem határozta meg, hogy mit kell érteni „a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja” szövegrész alatt. Ennek meghatározása a jogalkalmazó szervek, végső soron a rendes bíróság feladata. A bíróságnak ilyen esetben kötelessége, hogy a norma alkalmazásakor az Alaptörvénnyel összhangban álló értelmezést válasszon. A Kúria a kifogásolt döntésében kimondta, hogy a bérbeadás azért nem tekinthető a földterület mezőgazdasági célú hasznosításának, mert a jogszabály ezt a tevékenységet a tulajdonszerzőtől várja el. Ez a jogértelmezés kétségtelenül szűkíti a jogalanyok körét, de nem ellentétes az Alaptörvénnyel.

Az Alkotmánybíróság  megállapította. az indítványban kifejtettek alapján nincs alkotmányos összefüggés az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog és a kifogásolt bírói döntések között, mivel a contra legem jogalkalmazás eleve nem merül fel, ezért a panaszt  elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1599/2016.)

Pedagógus, öregségi nyugdíjkorhatár.

A pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 39/K. § (1) bekezdésében a "kivéve, ha korábban sikertelen minősítési eljárásban vett részt" szövegrész és a (2)-(7) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A sérelmezett rendelkezése szerint az a pedagógus, akinek 2016. szeptember 1-jén a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzéséig hét év, vagy annál kevesebb ideje van hátra, vagy öregségi nyugdíjra jogosult, 2017. január 1-jén Pedagógus II. fokozatba és a Kjt. alapján közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek minősülő, továbbá a fizetési fokozat megállapításánál beszámítandó idő szerinti kategóriába kerül besorolásra, kivéve, ha korábban sikertelen minősítési eljárásban vett részt. 

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezés sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság elvét, mivel annak hatályba lépése nem felel meg a jogszabály hatályba léptetésével szemben támasztott követelményeknek, a normavilágosság követelményének, továbbá a visszamenőleges hatályú szabályozás tilalmába ütközik.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: a kifogásolt rendelkezések 2016. október 28-án léptek hatályba, míg az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2017. július 11-én, azaz száznyolcvan napon túl nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz. Az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja értelmében amennyiben az indítvány elkésett, az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja.

Mindezekre tekintettel az indítvány az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti feltételnek nem felelt meg, ezért az Alkotmánybíróság mellőzve a további vizsgálatot, az alkotmányjogi panaszt – annak elkésettsége okán – az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének d) pontja alapján, az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra figyelemmel, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1464/2017.)

Jogellenes felmondás.

A Kúria Mfv.I.10.337/2016/7.I. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozót - aki a bírósági eljárás alperese, a felperes munkáltatója - az ellene a felperes keresete nyomán indult munkaügyi perben az első fokon eljáró bíróság kötelezte a felperes jogellenesen megszüntetett munkaviszonyának helyreállítására. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, a felülvizsgálati eljárásban a Kúria az elsőfokú ítélet tiszteletdíjra vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, egyebekben a jogerős ítélet további rendelkezését hatályában fenntartotta. 

Az indítványozó szerint sérült a tisztességes eljáráshoz való joga azáltal, hogy a bíróság okszerűtlenül és jogellenesen értékelte a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 294. § (1) f) pontjában meghatározott felügyelőbizottsági tagsági tevékenységet. A bíróságnak ugyanis nincs mérlegelési joga azzal kapcsolatban, hogy mi minősül munkavégzésre irányuló jogviszonynak. Másrészt, sérül a tisztességes eljáráshoz való joga azáltal is, hogy a bíróság a kormányrendeletben meghatározottól eltérő igazolást és tanúvallomást is elfogadott annak igazolására, hogy a járóbeteg állományba vett felperes a lakóhelyét meghatározott időtartamban elhagyhatja. Nézete szerint a eljáró bíróságok eljárásjogi jogszabályt sértettek, és ezen keresztül a jogállamiságba vetett bizalmat is.

***

Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság tartalmi követelményei alapján azt vizsgálta jelen ügyben, hogy a Kúria jogértelmezése felveti-e annak lehetőségét, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló módon alaptörvény-ellenes, illetve hogy e jogértelmezés kapcsán alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről van-e szó.

A testület álláspontja szerint az indítványozó alkotmányjogi panasza lényegében a kifogásolt ítéletek szakjogi kérdésekben (nevezetesen a keresőképtelenség megállapítása és a háziorvosi igazolás mint bizonyíték bírói mérlegelésének és értékelésének kérdésében) való felülvizsgálatára és megváltoztatására irányul, és nem alkotmányossági szempontú vizsgálatára. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azonban „a tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, amely önmagában alkotmányossági kérdést nem vet fel.”

Tekintettel arra, hogy az indítványozó a kúriai ítélet (és az annak alapjául szolgáló ítéletek) alaptörvény-ellenességét egyebekben nem indokolta, az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján, mivel az alkotmányjogi panasz nem felelt meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, indítványt – az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/528/2017.)     

Csalás, magánokirat-hamisítás.

A Kúria Bfv.II.662/2016/7. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozót a bíróság bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében.

Állítja:  az ügyében eljáró nyomozóhatóság, ügyészség és bíróság megsértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, amikor a bizonyítási indítványaival ténylegesen nem foglalkoztak, illetve annak mellőzését meg sem indokolták. Sérült a független és pártatlan bíróság követelménye, mivel az elsőfokú bíróság elnökével szemben összeférhetetlenségi ok merült fel. Az eljárás során ténylegesen nem érvényesülhetett a tisztességes tárgyaláshoz fűződő joga, és a XXVIII. cikk (3) bekezdésében foglalt védelemhez való joga, mivel a bizonyítás nem volt teljes körű. A XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdésében foglaltakat sérti, hogy a Kúria nem indokolta, miért mellőzte a nyilvános ülés kitűzését. Nézete szerint a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joga  is sérült, mivel a Kúria nem bírálta el a felülvizsgálati eljárás során meghatalmazott védője által előterjesztett beadványban foglalt jogsértéseket.

***

Tekintettel arra, hogy az indítványozó a kúriai végzés (és az annak alapjául szolgáló ítéletek) alaptörvény-ellenességét egyebekben nem indokolta, az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal, a független és pártatlan bírósághoz való joggal, a védelemhez való joggal, illetve a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította: mivel az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, annak befogadására nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt – az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/988/2017.)

Bartha Szabó József
megmondó
Ebben a kérdésben a jelen a fontos: most titkolják el a tényeket a társadalmak elől.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI