Miért (elme)beteg a 168 óra?
2017. november 6. 23:10

Csend, rend, fegyelem, továbbá a jó öreg budapesti közlekedésrendészet uralta a tájat hétfő reggel a felújítás alá vont 3-as metró busszal pótolt vonalán. A várakozásokkal ellentétben tumultusnak, felborzolt kedélynek, pláne káosznak a leghalványabb nyomát sem érzékeltük minden részletre kiterjedő szemlénk során, aminek az a legegyenesebb következménye, hogy az esti híradóban speciel Tarlós István fog leginkább úgy vigyorogni, mint egy hód.

Az újpesti vasútállomás felől, a nejlonzacskóval fedett, jól láthatóan napok óta halott papírzacskóval ékesített aluljárón át a reggeli csúcsban érkező utazóközönséget a járdán elhelyezett, helyes kis piktogramok igazítják a közeli benzinkút előtt kijelölt megállóba. Az úgynevezett tömeg nem sokkal volt nagyobb, mint amekkora a Szondi utcai tejbüfében szokott spontán kialakulni szilveszter éjjelenként, azt is nagyon hamar beszippantotta a hat másodperc múlva érkező busz, amelynek farvízén egy újabb busz csolnakázott be, aztán még egy. A negyedik már meg sem a sem állt, mert nem volt kinek.

Hasonló kondíciók fogadták delegációnkat a Gyöngyösi utcai megállóban, ahol ma reggelre a korábbi hírek szerint a Keréskpárosklub szervezett programot a várható apokalipszisra tekintettel, a biciklizést ajánlva megoldásként a következő három szörnyű évre. A megállóban helyt álló utastájékoztató asszony, bevallása szerint fél hat óta tapintotta ugyanazt a feszültséget, amit jómagunk.

Az alkalomra kialakított buszsávban, a forgalom többi résztvevőjénél többnyire nem sokkal gyorsabban, a megengedett sebesség alsó határát súrolva hajtottunk tovább a Forgács utcához, ahol birtokba vettünk egy „Megújul az M3-as metró" c. kiadványt. A szemléltető oktatás jegyében született brosúrát részint az ívhegesztés legmegejtőbb pillanatát bemutató fotóval, részint pedig egy olyan térképpel tették pótolhatatlanná, amelyen a BKK azt mutatja be a rémült publikumnak, hogy milyen alternatív útvonalakon spórolhatja meg magának a sokak által garantált idegösszeomlást.

Ugyanitt az addig érzékeltnél jóval nagyobb rendőri jelenlétre lettünk figyelmesek, valamint egy kisebb anomáliára: túl sok a pótlóbusz, a megálló ehhez képest meg túl rövid, ezért a hídra kanyarodó autósoknak valamivel tovább tart a manőver. A túloldalon, a „Megjöttek a fehérvári huszárok" c. melódiát a hazaszeretet legszebb regiszterében megszólaltató Nemcsák Károly által vezérelt József Attila színháznál a rendőröknek viszont már némi látható dolguk is akadt. Az ígért (45 mp) követési idő fenntartásának okán és címén vasszigorral terelgették kifelé a buszsávból a rendetlenkedő úrvezetőket. A jó Isten aranyozza be a kezüket.

A Dózsa György útig tartó szakaszon akár öt kugligolyót is elguríthattunk volna egymás után a busz végéből az elejébe úgy, hogy egyetlen élő organizmust sem találunk el, ami persze szerzői túlzás, de nem olyan vészesen nagy. A megállóban ketten csatlakoztak, hogy kicsit feljavítsák a találati statisztikánkat. Teljesen feleslegesen. Az etap győzelmi jelentéssel zárult: „Innen már közlekedik a 3-as metró" – jelentette be egy hölgydolgozó diadalmasan a hangosrendszeren át. A menetzajban is hallani lehetett, ahogy a rémült arcokról hirtelen leolvad a jég és nagyot koppan a padlón.

A Lehel tér maradt az utolsó reményünk, hogy végre beverhetjük a magunk kis szögét a BKK közlekedésszervezési osztályának koporsójába, de az sem most lesz: átlagos, pótlásmentes hétfő délelőtti viszonyokkal szembesültünk e helyt is, szomorúan nyugtázva: nem ezzel a riporttal fogjuk felrobbantani az internetet. (...)

 

Bárkay Tamás: Rémálom a metrópótlón

168 óra
Címkék:
megmondó
Ebben a kérdésben a jelen a fontos: most titkolják el a tényeket a társadalmak elől.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI