Visszatér a München-Bécs-Budapest tengely?
A 2000-es évek elején az unióban elszigetelt néppárti-szabadságpárti bécsi kormány Münchenre, Stuttgartra és Budapestre számíthatott csak. Sebastian Kurz kancellársága újraélesztheti a Duna-menti konzervatív együttműködést. Vagy mégsem?
2017. november 9. 10:00

A 2000-es évek elején az unióban elszigetelt néppárti-szabadságpárti bécsi kormány Münchenre, Stuttgartra és Budapestre számíthatott csak. Sebastian Kurz kancellársága újraélesztheti a Duna-menti konzervatív együttműködést. Vagy mégsem?

Ki emlékszik még Werner Faymann osztrák szocdem kancellárra, aki a migránsválság tetőfokán Merkel proxijaként szidta Magyarországot? Hosszan sorolhatnánk azokat a bukott nyugat-európai baloldali és liberális politikusokat, akik hangosan kritizálták a budapesti polgári kormány politikáját, majd pártjukkal együtt buktak ők is.

Most Christian Kern osztrák szocdem kancellár is elkulloghat utánuk, a választás győztese, a 31 éves Sebastian Kurz alakíthat kormányt. Kurzot nem érdemes túlértékelni, hiszen karrierjét sokan egyengették, többek között a Soros György által is támogatott egyik legbefolyásosabb szervezet, a European Council on Foreign Relations, amelynek 9 osztrák tagja között találjuk őt is.

Kurz igazából Emmanuel Macron receptjét követte, az előző népszerűtlen kormány csődtömegéből időben ugrott ki, majd fiatal és dinamikus politikusként “elitellenesnek” és “újnak” állította be magát. Fő húzása a bevándorlásellenes Szabadságpárt követeléseinek átvétele volt, másképp az osztrákok is a németek sorsára jutottak volna. A bajor CSU ugyanis nemrég arról állapodott meg testvérpártjával, Merkel CDU-jával, hogy ezentúl legfeljebb évi 200,000 migránst (és idővel családtagjaikat) engednek be Németországba.

A németek tehát az évi egymillió helyett “csak” kétszázezer új “honfitársnak” örülhetnek. Az osztrák mainstream pártok is hasonlót akartak, az eddigi évi 37 500 helyett “csak” évi 17 000 migránst (és idővel családtagjaikat) fogadtak volna be. Kurz hamar átvette a visegrádiak és a Szabadságpárt (FPÖ) számát, azaz most már ő is 0, azaz nulla migránst fogadna be. Az eredmény nem is maradt el, utcahosszal nyert, bár aki nem hisz az ígéreteiben, a biztonság kedvéért inkább az eredetit, az FPÖ-t választotta.

A bécsi kormányváltással sok minden változik. Kérdés, hogy milyen hőfokon folytatódik az osztrák, cseh és szlovák részvétellel zajló slavkovi párbeszéd, amely eredetileg a V4-ek megosztására indult az akkori három szocdem miniszterelnök kezdeményezésére. A küszöbön álló prágai kormányváltás után talán a regionális jelleg erősödik fel.

Slavkovhoz képest jelentene alternatívát a 2000-es évek elején már működő München-Bécs-Budapest tengely felélesztése, amely ekkor még a CDU-s irányítás alatt álló Baden-Württemberg fővárosáig, Stuttgartig ért. Utóbbi vonzóbb lehet Kurz számára, hiszen azt Robin Alexander migránsválságról írt sikerkönyvéből, a DieGetriebenen (Hajszoltak) is tudhatjuk, hogy Kurz és Merkel milyen ádáz csatát vívtak 2016 elején. Kurz a nyugat-balkáni útvonal lezárásában, Merkel egy Ankarával kötött megállapodásban látta a megoldást, ez a két megoldás versenyzett egymással.

Akkor Merkel elképzelése kerekedett felül, ám látható volt, hogy Kurz nem hagyja ezt annyiban. Tavaly novemberben ő volt a CSU kongresszus vendégszónoka, azóta is gyakran jár Münchenbe, hogy “hazai pályán” is támadhassa Merkel kancellár politikáját.

Kurz nemsokára kancellár lesz, így egyre többen fürkészik szándékait. Az világos, hogy Ausztria csatlakozása a visegrádi négyekhez jelenleg nem opció. Az alpesi ország tagja az eurózónának és gazdaságilag fejlettebb, mint Lengyelország, így joggal vindikálhatná magának a vezető szerepet. Egy osztrák csatlakozás után ráadásul további csatlakozások sem zárhatóak ki, így a V4 a 25 éve jobblétre szenderült Pentagonale és Hexagonale sorsára jutna.

Valószínűbb, hogy az ambiciózus Kurz immáron kancellárként is folytatja Merkel kancellárral szembeni privát háborúját, amihez minimum Münchenben biztosan talál politikai szövetségest. Egy Bécs-München tengely már kellő gravitációs erőt jelent a visegrádiak számára, ami a migráció kezelésénél erősítheti fel a bevándorlásellenes álláspontot. Minimum a dízelmotorok betiltása elleni küzdelemben ez a tengely kiegészülhet a Zöld Párt kormányzása alatt álló autónagyhatalom Baden-Württemberg tartománnyal.

München, Prága, Pozsony és Budapest is támogatja az Oroszország elleni gazdasági szankciókról zajló őszinte és nyílt vitát, illetve ezt követően a szankciók megszüntetését, mint ahogy Olaszország is. Amennyiben Kurz Ausztriája is csatlakozik ehhez az állásponthoz, a szankciók meghosszabbítása egyre nehezebb lesz.

Most az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy Kurz a bajorokkal törekszik első körben szövetségre, amihez várja a visegrádiak csatlakozását. Magyar szempontból most nem a presztízskérdés a fontos, hanem hogy a Budapest által képviselt politika az unión belül eredményes legyen. A Soros-terv kerüljön le a napirendről, érvényesüljön a fegyelmezett költségvetési politika, a mag-Európára vonatkozó tervek ne szakítsák kelet-nyugat irányban ketté az EU-t, illetve a konfliktus helyett a párbeszéd dominálja az orosz-uniós kapcsolatokat. Ehhez most Kurz ambícióján és szereplési vágyán keresztül vezet az út.

mozgasterblog.hu
megmondó
Ebben a kérdésben a jelen a fontos: most titkolják el a tényeket a társadalmak elől.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI