Gátszakadás a német nép külpolitikai orientációjában
Oroszország és Kína az irány
Mint kiderült a legfrissebb közvélemény-kutatásból, a megkérdezettek valóban „több külpolitikai aktivitást” akarnak Berlintől.
2017. december 8. 15:14

A Körber Alapítvány – ahol a napokban Sigmar Gabriel külügyminiszter követelte a német külpolitika rugalmas elszakadását az amerikairól – friss felmérésének meghökkentő adatai kerültek nyilvánosságra.

A megkérdezettek többsége ugyanis azt akarja, hogy a német külpolitika inkább Franciaországra, Oroszország és Kínára irányuljon, mintsem az USA felé.

Mivel a német-francia barátság eddig sem volt véka alá rejtett titok, hanem hivatalos, NATO, EU, stb. irányvonal, a Moszkva- és Peking irányultság valóban „tektonikus” változás, mint amivel az eredményekről beszámoló Russia Today német nyelvű szolgálata tudósít róla. Miközben azonnal bocsánatot kell kérni az orosz tévéhálózat elé kötelezően kiteendő „Putyin-pincsi” és „álhír” jelzők elmaradásáért, amelyeket majd odatesznek a Soros-támogatású és Soros-barát sajtótermékek.

Mert ezt és így kívánja, illetve teszi kötelezővé a mai Goolág-világ.

Tehát, folytassuk a tényekkel: 2014 óta rendel meg rendszeresen reprezentatív felmérést a Körber Alapítvány annak érdekében, hogy meg lehessen tudni, milyen igényeket támaszt a német lakosság az ország külpolitikájával szemben.

Mint kiderült a legfrissebb közvélemény-kutatásból, a megkérdezettek valóban „több külpolitikai aktivitást” akarnak Berlintől, mint azt a legutóbbi müncheni biztonságpolitikai konferencián azt Joachim Gauck akkori szövetségi elnök és a hadseregben a régi német katonadalok kottájának tartását is szigorúan megtiltó Ursula von der Leyen védelmi miniszterasszony szorgalmazta, csak nem éppen azon irányba, mint amit ezen, transzatlanti szerelemtől égő bábok akartak, természetesen Amerikára gondolva.

A tavalyi felméréshez képest a Körber Alapítvány is meglepve tapasztalta a földrengésszerű változást. Arra a kérdésre, hogy Németországnak jelenleg mely ország a legfontosabb szövetségese, a megkérdezettek 63 százaléka Franciaországot nevezte meg elsőként, míg az USA-t csak 42 százalék említette. A harmadik helyre Oroszország került.

De ez mind semmi ahhoz képest, mint amilyen válaszok arra érkeztek, hogy a német külpolitikának „mely országokkal kellene a jövőben erősebben együttműködnie”.

Itt is Franciaország vezetett, mégpedig 90 százalékkal.

De utána Oroszország következett 78 százalékkal, vagyis az az ország, amely a neokonok szerint holnap szét akarja atomozni Európát, öt perc múlva a Baltikumot lerohanni, és amely a NATO fő ellensége.

A felmérés következő, „felháborító” eredménye: a harmadik helyen Kína áll, 69 %-kal. Majd jön Nagy-Britannia 61 és az USA 56 százalékkal. Melyre vonatkozó RT kommentár szó szerint: „Ha ezen eredményeket az eurázsiai térségben való kontinentális integráció és a háború utáni korszak külpolitikai realitását jelentő transzatlanti szövetségbe történő integráció közötti döntés eredményének tekintjük, akkor az eredmény meglepően egyértelmű”.

A Russia Today ezután nagyon helyesen figyelmeztet arra, hogy a felmérésre válaszolók legtöbbje a nemzetközi politikáról és a globális konfliktusokról való ismereteit csakis saját médiájából ismeri, amely Oroszországot és Kínát a közismert módon mutatja be ellenségként, akkor a felmérés eredményei még feltűnőbbek.

 Amely megjegyzés igazságtartalmához csak az a józan eszét és tisztességét nem veszített magyar olvasó nem csatlakozik, aki nem akarja tudni, hogy ezen Berlin-csahos közszolgálati és magánémdiumok miként hazudnak naponta rólunk.

Ráadásul a megkérdezettek többsége az USA-hoz való viszonyt rossznak vagy igen rossznak (összesen 56 %) tartja, és szintén egy enyhe többség az Oroszországgal való kapcsolatot éppen olyan fontosnak, vagy még fontosabbnak tartja Németország számára, mint a Washingtonhoz fűződő kapcsolatokat.

Ahol a nyilatkozóknak csupán 42 százaléka felelte azt, hogy az USA-val fenntartott kapcsolatok fontosabbak az Oroszországgal fenntartott kapcsolatoknál.

Vagyis így nyilatkoztak a hazai balliberálisaink által istenített, felvilágosult, a múltjukkal példásan szembenéző, stb. németek.

Amihez csak annyit: e balliberálisok keservét e tekintetben csak az tudná növelni, ha az orbanisztáni diktatúrában működő, valamelyik bátrabb hazai közvélemény-kutató hasonló felmérést végezne.

Lovas István

magyaridok.hu
  • Rebrov nem "A Nagy Edző"
    Rebrov nem „A Nagy Edző”. Ezt a vereség utáni erőlködő nyilatkozatai is érzékeltették. Nem ő lesz az, aki magyar klubsikert emel a jövő Európájában. De talán most regenerálódik, talán csapatot formál a következő mérkőzésekre.
  • Lebegtetés a Fenyő-gyilkosság ügyében
    Nem zárható ki, hogy újabb száztizenegy év elteljen, és valaki valahol cikket írjon, így kezdve: „Százharmincegy év telt el a Margit körút és a Margit utca sarkán elkövetett Fenyő-gyilkosság óta…”
MTI Hírfelhasználó