A francia kormány bűntárs a ruandai népirtásban
Vezető francia politikusok a genocídiumról nem csak tudtak, de abban tevőleges segítséget nyújtottak.
2017. december 14. 13:08

Tegnap jelent meg nem túl előkelő helyen a vezető amerikai lapban, a New York Timesban, hogy „Ruanda Franciaországot bűnrészességgel vádolja az 1994-es népirtásban”. Mint ismeretes, akkor mintegy 800 000 – 1 millió tuszit öltek meg villámgyorsan.

Márpedig egy uniós ország kormányának ilyen népirtásban tettestársként szerepelni egy Washingtonban készült hivatalos jelentésben, nem a semmi kategóriájába tartozik. Ugyanerről az orosz hírügynökség angol nyelvű portálja is beszámol „Kigali: a francia kormány tudott az 1994-es ruandai népirtásról és abban segédkezett” címmel.

E cikk megírásának megkezdése előtt (december 14, 10:55) azt a politikailag inkorrekt lépést követtük el, hogy megnéztük a hazai és a német sajtót, mi erről a véleménye. Illetve, hogy hírt adott-e róla. Az eredmény mindkét helyen mindkét tekintetben: nulla. Beleértve a két ország közszolgálati és távirati irodáit. Ami a hazai sajtó esetében… na de hagyjuk. Inkább nézzük a németet, és tegyük fel a kérdést, vajon mi lett volna, ha szerdán dokumentálhatóan kiderül, hogy az Orbán-kormány 1998-ban részt vett egy afrikai ország olyan véres államcsínyében, amelyben ötven ember meghalt?

Hány cikkecske jelent volna meg tegnap és ma e más esetekben a népirtásnak még a fuvallatára is oly érzékeny németországi médiában arról, hogy mindez előfutára volt mindannak, ami ma a CEU, a Soros-féle NGO-k, stb. ellen folyik? Minden második cikk címében a „gyűlölet” szóval, amely „jobb” körökben ugyanazt jelenti, mint a „populista”, „nacionalista”, „szélsőséges”, a vele rokon egyéb terminus technikuszok és, hogy egyébként dögölj meg, ha nem osztod nézetünket.

Azt azért szintén megnéztük, hogy a német sajtó mit ír rólunk tegnap és ma, ha már hidegen hagyta a valóban megdöbbentő jelentés a francia bűnrészességről a népirtásban, amelyről majd később lesz szó.

Ilyeneket: a közszolgálati Deutsche Welle nem kevesebb, mint öt nyomtatott oldal terjedelemben tudósított rólunk ezzel a címmel: „Gyűlöletretorika a magyar választási kampányban: Soros mint döglött disznó”. Mely riportban természetesen a kormányzati szócső német médium meghamisítva adta vissza az eredeti, disznóra mázolt mondatot úgy, hogy abban a „Soros” név kezdődjön csak nagybetűvel, ellentétben az eredeti „Ő VOLT A SOROS!!!” mondattal. E tudósítás angol nyelvű fordítása szintén ott szerepelt ezen államilag, az adófizetők kikényszerített pénzén működő hazug médiabugyor eme mintapéldánya honlapján „Gyűlöletbeszéd a magyar választási kampányban” címmel.

A francia népirtási segédletet és az a fölötti mérhetetlen felháborodását nyilván ugyancsak helyszűke miatt nem közlő vezető német lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung egy 11 nyomtatott oldal terjedelmű tudósítást közöl Budapestről ezzel a címmel: „Egyetem a magyar politika malmaiban”. Amely rektorának, Michael Ignatieffnek (fotója a tudósítás egyik illusztrációja) a heréje totálisan sértetlen, noha George Soros, a CEU szponzora nálunk és világszerte azt hazudta, a mai Magyarországon rosszabb a helyzet, mint – az Andrássy úti Bauer-műveket is – fenntartó szovjet megszállás idején volt. /A cikkben a „gyűlölet” szó csak a hatodik bekezdésben fordul elő, ami eleve mutatja a szerző roppant jóindulatát és tárgyilagosságát a témában./

Aki azt hiszi, a hazánk elleni, a legaljasabb indulatkeltés céljából írt cikk tárháza ezzel véget ért, mélyen téved. A Baudelaire-i „romlás virágcsokrából” ragadjunk ki egy másik hosszú írást, amely a svéd és magyar Szent Lúcia, a fény ünnepét hasonlítja össze szép terjedelemben, e címmel: „A gonosz napja: a fény ünnepe magyar módra”. Ennek a számunkra szintén nem kedvező összehasonlításnak ugyancsak egy közbehajtási pénzeken működő köznemszolgálati adó, a Mitteldeutsche Rundfunk adott helyet.

Most pedig tömören összefoglalva a francia bűnrészességet a ruandai népirtásban: a kigali kormány egy hatalmas apparátussal működő washingtoni ügyvédi irodát, a Cunningham Levy Muse LLP-t bízta meg azzal, hogy dokumentálja a francia szerepet ezen, annak idején arányában legnagyobb mértékben katolikus – mára katolikus-protestáns – afrikai ország etnikai indíttatású tömeggyilkosságában.

Vezető francia politikusok a genocídiumról nem csak tudtak, de abban tevőleges segítséget nyújtottak. Sőt, a népirtó ruandai katonák kiképzésében is részt vettek. Mely francia vezetőket eddig senki, soha nem vonta felelősségre. Azt az Európai Uniót sem, amely a magyar kormányt naponta vonszolja kínpadra, tegyük hozzá. Vagy a hágai büntetőbíróság, ahol mások kényszerülnek méregkapszulák felhörpintésére.

Miközben a francia kormány ma sem hajlandó hozzáférést biztosítani a ruandai népirtásra vonatkozó levéltári anyagaihoz. Hallják, Soros-féle átláthatóság-szenvedők?

A két ország, Ruanda és Franciaország között egyébként még ma is olyan fagyos a viszony, hogy Párizs 2015-ben blokkolta a ruandai uniós nagykövet kinevezését. Mind a mai napig.

De hát kit érdekel ez a smafu ügy, ugye?

Lovas István

magyaridok.hu
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó