Amikor a fagyi visszanyal
Amikor a gender-őrület már egy másik liberális alapelvet, a szólás szabadságát veszélyezteti.
2017. december 20. 14:47

November közepén a Demokrata is megírta, hogy egy angol középiskolából elbocsátottak egy keresztény tanárt, mivel nem megfelelően használta a gendersemleges személyes névmást egy magát transzneműnek valló diákjára. Egész pontosan azért, mert tanári dicséretét a „Szép munka, lányok!” bevett nyelvi fordulattal fejezte ki a megfelelő (jelen esetben gendersemleges) személyes névmás használata helyett. A transznemű diák rögtön figyelmeztette óvatlan tanárát a szörnyű baklövésre, aki ezért hivatalosan bocsánatot kért. Ez azonban már nem segített rajta: a gender protokoll megsértése miatt felfüggesztették állásából.

Mi, bárdolatlan és provinciális „kelet-európaiak” ezt legfeljebb egy rosszul időzített áprilisi tréfának gondolhatnánk – mindaddig, amíg bele nem ássuk magunkat egy kicsit a gender szakirodalmába. A gendersemleges személyes névmások száma ugyanis az „osztódással” szaporodó LMBTQI(…) közösségek számával egyenes arányban növekszik: az angolban bevett „she” (nőnemű) személyes névmásnak például alaphangon is 6 különböző gendersemleges változata alakult ki (zie, sie, ey, ve, tey, e), plusz a különböző esetek, amelyek dekódolása lassan külön gender-nyelvtudományi alapképzést igényel. Mindenesetre ezek polkorrekt használatát az Európában is viharos sebességgel terjedő törvénykezési panelek alapján lassan minden tanárnak el kellene sajátítania (mi időben szóltunk!).

Miközben idehaza a szintén franchise rendszerben működő „metoo” mozgalom borzolja a kedélyeket, Kanadában újabb gender-polémiától hangos a sajtó. Lindsay Shepherd tanársegéd ügye még a liberális mintaországnak elkönyvelt állam közvéleményét is élésen megosztja. Nem azért, mintha a mai (ultra)liberálisok egy pillanatra is belátnák, hogy mit szabadítottak a világra a gender-szekták felkarolásával (pontosabban: a nemi és családi szerepekről szóló, önmagában sokszor előremutató diskurzus szektásításával), hanem mert az ügy egy másik (mondjuk úgy, klasszikus) liberális alapérték, a szólásszabadság gender-mozgalom általi elnyomására világít rá.

Az ügy helyszíne a nem éppen élvonalbeli, de harcias baloldalinak számító Wilfrid Laurier Egyetem, ahol Lindsay Shepherd tanársegéd egy kommunikációs kurzuson épp a gendersemleges személyes névmások körüli vitákról adott elő. Szemléltető eszközként levetítette a hallgatóknak a Torontói Egyetem két professzora, Jordan Peterson és Nicholas Matte hasonló tárgyban folytatott vitáját. Peterson professzor klinikai szakpszichológus, ismert médiaszemélyiség, aki felvállalja keresztény nézeteit, a brit (klasszikus) liberalizmus és a pragmatikus filozófia talaján állva bírálja a nyelv és a hagyományos értékek gender általi megerőszakolását. Ami már elég is ahhoz, hogy a balos ultraliberálisok rasszistának, kirekesztőnek, horribile dictu náci eszmények terjesztőinek bélyegezzék (ugye ismerős?).

Mármost Shepherd tanárnőt az óra után egy vagy több diákja feljelentette az egyetemi Gendererőszak-megelőzés Igazgatóságánál (!) azzal a váddal, hogy „mérgező légkört” teremtett a hivatalosan védett, biztonságos térnek („safe space”) számító osztályteremben. Még egyszer: azzal, hogy levetített egy nyilvános, akadémikus vitáról szóló felvételt. A fent említett teljhatalmú szervezet erre egy „informális tanácskozást” hívott össze. Mint utóbb kiderült, nem az eset objektív kivizsgálása érdekében, hanem példastatuálásból. Csakhogy – és erre nem számítottak – Shepherd tanárnő volt annyira szemfüles, hogy rejtett hangfelvételt készített a „tanácskozásról”, amelynek „légköre” nemhogy mérgező, hanem leginkább a rögtönítélő bíróságok aurájához hasonlítható. A fiatal tanárnőt rideg, bürokratikus hangon szembesítik azzal, hogy diákjai közül valaki (vagy valakik) a „biztonságos tér” megsértésével vádolják. A tanárnő egy idő után már sírva könyörög, legalább azt árulják el, hogy mégis hányan jelentették fel, és pontosan mivel vádolják. Erre az a kioktató válasz érkezik, hogy a hivatali titoktartás ezt természetesen nem engedi. „A feljelentők száma már a titoktartás megsértése?” – „Igen.” Shepherd nem átallja bíráitól azt is megkérdezni, miért számít a „biztonságos tér” megsértésének a hallgatók felkészítése a normális érvelésre egy olyan témában, amivel a külvilágban amúgy is nap mint nap találkoznak. Erre az a válasz érkezik, hogy 18 évesen (!) a diákok még nem elég kritikusak ahhoz, hogy a megfelelő kommentár nélkül is a helyén tudjanak kezelni egy ilyen vitát, amit bizony a tanárnő elmulasztott. És a csúcspont: „Ez olyan, mintha egy Hitler-beszédet mutatott volna be kritika nélkül.”

A kiszivárgott hangfelvétel után az egyetem vezetője egyébként (a saját nevében) bocsánatot kért, ahhoz hasonló ködös érveléssel, ahogy például Marton László vagy „Kero” védekezett idehaza, folyamatosan összemosva a tettes és az áldozat szerepét, hangsúlyozva, hogy a felvétel nem adja vissza az egyetem valódi légkörét. Ami ugye továbbra is iszonyú „biztonságos”…

Akkor most ki is a náci…?

Hojdák Gergely
MTI Hírfelhasználó