A Jány-per a bíróságon
A népbírósági ítélet – és az azt megelőző eljárás – távolról sem felelt meg a jogállami követelményeknek.
2018. január 12. 10:51

Szakály Sándor történészprofesszor lapjuk 2017. november 25-i számában Jány Gusztáv kivégzésének 70. évfordulója alkalmából igen színvonalas cikket jelentetett meg, amelyre a január 4-i számban Ungváry Krisztián történész meglehetősen elmarasztaló és lekezelő módon reflektált Jány Gusztáv emlékezete című írásában.

Negyvenkét éven keresztül folytattam ügyvédi gyakorlatot, s több évtizede végzek oktatói tevékenységet két egyetemen, szakmai területem a büntetőjog. 1993-ban, amikor Jány Gusztáv népbírósági ügye került jogállami revízió alá, engem ért az a megtiszteltetés, hogy a tragikus sorsú tábornok védője lehettem. Ebben a pozícióban módom és lehetőségem volt részletesen tanulmányozni az iratokat és alaposan megismerni az ügyet.

Soha nem szóltam még hozzá újságok hasábjain folyó vitákhoz, most mégis meg kívánom tenni. Előrebocsátom, hogy kizárólag Ungváry úr jogi vonatkozású megállapításait érinteném. Legjobb tudomásom szerint a történész úr nem folytatott jogi tanulmányokat, ezért e tekintetben laikusnak kell őt tekinteni. Jogi kérdésekben szakembernek laikussal vitázni nem kifejezetten elegáns, de mégis megteszem, mert a közölt cikk – véleményem szerint – tudatos ferdítéseket tartalmaz.

Mindenekelőtt szögezzük le: jogállamban csak a büntetőbíróság állapíthatja meg jogerős ítéletében bárki bűnösségét. A népbírósági ítélet – és az azt megelőző eljárás – távolról sem felelt meg a jogállami követelményeknek. Többek között ezért is került sor annak revíziójára 1993-ban. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának ítélete ellenben, amelyet a történész úr lényegében egy szintre helyez az 1947-ben meghozott népbírósági ítélettel, mindenben megfelel a legitimitás követelményeinek. Ez az ítélet nem csupán hatályon kívül helyezte a népbírósági ítéletet, hanem bűncselekmény hiányában mentette fel Jány Gusztávot az ellene emelt vádak alól. Ez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Bíróság részletes tényállást állapított meg a mártír tábornok tevékenységét ille­tően, s azt nem minősítette bűncselekménynek. Szó sincs tehát arról, hogy az időközben eltelt idő a tényállás megállapítását ellehetetlenítette volna, s ez a körülmény eredményezte a felmentő ítélet meghozatalát. Éppen ellenkezőleg: a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletében kimondta, hogy a tényként megállapított magatartás nem bűncselekmény!

A népbírósági ítélet Jány Gusztáv felelősségét kétrendbeli háborús bűntettben állapította meg, amelyeket – úgymond – felbujtói minőségben követett el. Ugyanakkor az ítélet kimondta, hogy a háborús bűntettek elkövetésére nem került sor. A két megállapítás olyan szinten zárja ki egymást, hogy a népbírósági ítéletet nem lehet szakmailag másnak, mint színvonaltalan fércműnek tekinteni, amelynek egyetlen célja a halálos ítélet meghozatala volt.

A történész úr – bár kritizálja a népbírósági eljárás és az ítélet szakmai színvonalát – mégis szolgaian követi annak minősíthetetlen mozzanatait. Például az úgynevezett kettős bíráskodásra hivatkozik, amelyről a Legfelsőbb Bíróság ítélete megállapította, hogy olyan (amit ezalatt a népbíróság érteni igyekezett) nem történt. Megpróbálja előrántani az antiszemita kártyát is. Szögezzük le: Jány Gusztávot semmilyen nemzetközi szervezet nem kívánta felelősségre vonni, háboríthatatlanul élt Németországnak az USA által megszállt területén, ahonnan önként tért haza 1946-ban. Ebben az elhatározásában bizonyítottan az vezette, hogy megvédje azokat a korábbi alárendeltjeit, akiket akkor már idehaza népbíróság elé citáltak az ő szolgálati parancsainak a végrehajtásáért. Személyes sorsát illetően illúziói egyáltalán nem voltak.

Ugyancsak a megállapított tényekkel ellentétes az az állítás, hogy Jány Gusztávnak felróhatóan a 2. magyar hadsereg lényegében odaveszett. A bizonyított igazság az, hogy Jány Gusztáv sokszor igen kemény hadseregparancsnoki rendelkezéseinek köszönhetően a doni tragédiát követően mintegy 130 ezer fő hazatérhetett, illetve maradt a hadműveleti területen. (A legkevésbé sem kívánom a tragédiát csökkenteni, minden egyes ember pótolhatatlan veszteség, de azért ebben az esetben tudományos bizonyossággal megállapított, hogy a 2. magyar hadsereg katonáinak és munkaszolgálatosainak közel kétharmada túlélte a katasztrófát.)

A Legfelsőbb Bíróság negyvenhat évvel később foglalkozott Jány Gusztáv ügyével, mint a népbíróság, mégis, a fentieket ítéleti bizonyossággal felderítette. A népbíróság, bár az idő múlását illetően összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben volt, nem az igazságot kívánta feltárni, hanem Jány Gusztávot kívánta (bármi áron) elítélni. Meg is tette. Ma már hetven évvel vagyunk túl a tragédián. Jogállamban van szerencsénk élni immár több mint huszonhét éve. Így alkotmányos alapelv, hogy a büntetőbíróság ítéleti megállapítása a tekintetben, hogy ki milyen bűncselekményt követett el vagy nem követett el, mindenkivel szemben joghatályos. A történész úr expressis verbis megállapítása, hogy Jány Gusztáv jogi értelemben továbbra is bűnös, ezt az alkotmányos alapelvet sérti. Ezért részéről a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletének kritizálása előtt célszerű lett volna annak alapos tanulmányozása.

A Legfelsőbb Bíróság Jány Gusztáv ügyében hozott határozata perjogi/eljárásjogi értelemben jogállami körülmények között kikezdhetetlen. Annak módosítására, megváltoztatására semmilyen jogi lehetőség nincs! Áll rá az ókori bölcsesség: Roma locuta causa finita. Ennek szem előtt tartását mindenkinek szerényen ajánlom.

Galli István

A szerző nyugalmazott ügyvéd, 1993-ban Jány Gusztáv védője volt a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban

magyaridok.hu
  • Polgárverés – 12 éve
    Azt sem sikerült kideríteni, hogy a brüsszeli bürokrácia miért hunyta be a szemét, amikor látta, hogy európai uniós polgárokat vernek véresre.
  • Antall József és Sargentini
    Amikor nagy a zűrzavar, a cosmos helyett chaos van, amikor a szervezetlen rotyogás uralkodik, nem árt, ha fogódzót keresünk.
MTI Hírfelhasználó