Öt nap után ért véget az első magyar túszdráma
Több mint négy évtizeddel ezelőtt, egy hideg januári pénteken, dél után pár perccel lövés visszhangzott Balassagyarmat főterének épületei között. Ezzel pedig alig fél perc alatt pont került az eddigi legnagyobb magyarországi túszdráma végére. 1973. január 6-tól 12-ig ugyanis egy testvérpár, a Pintye fivérek több lányt tartottak túszként fogva a helyi lánykollégiumban. Ez volt Magyarország második világháború utáni időszakának egyik leghírhedtebb bűnügye, egyben a magyar hatóságok első sikeres túszszabadítási akciója.
2018. január 13. 11:35

Sötétedett már a Nógrád megyei városban, amikor két árny vágott át a késő délutáni sötétség leple alatt a balassagyarmati főtéren a városházával szemközti Geisler Eta Leánykollégium felé. Mozgásuk semmi gyanút nem kelthetett az esetleg őket észrevevő szemlélőkben, azon túl, hogy a lánykollégium felé még napközben se nagyon mentek fiatal férfiak. A két alak ugyanis nem más volt, mint a helyi határőrparancsnok két fia, a 19 éves Pintye András és a 17 éves Pintye László, akik apjuktól megszerzett fegyvereikkel a kollégiumba bejutva húsz lányt tereltek össze a kollégium legnagyobb szobájában, és elmondták nekik: itt és most túszul ejtették őket.

Utólag kiderült, hogy a kollégisták először tréfának gondolták a bejelentést, azonban hamar kiderült, hogy a két fegyveres, akik Nyugatra akartak szökni a párt által nyújtott burokból, komolyan beszél. Ezt már nem vették tréfának a lányok, sőt, négyen – más források szerint öten – ekkor elhatározták, hogy megszöknek. Nekik még aznap este, a kezdeti zűrzavart kihasználva sikerült a WC-k mögötti – a túszejtők számára addig ismeretlen – kijáraton elhagyniuk az akkora már bezárt épületet, s azonnal a rendőrségre mentek.

Mint kiderült, történetüket hallva az ügyeletes rendőr először nem vette őket komolyan, csak a könnyeik hatására és könyörgésükre voltak hajlandók egy járőrt a helyszínre küldeni, hogy mégis ellenőrizzék a kollégiumot, ahol, miután zárva találták a szoba ajtaját, először megpróbáltak betörni az ajtón, de ekkor a nagyobbik fiú golyózáport zúdított rájuk. A sorozatlövés előtt az egyik rendőr visszalökte az egyik szökevény lányt, így összesen csak hárman tudtak megszökni az események kezdetén.

Korabeli URH-s járőr kocsi a Gépkocsizó Járőr- és Őrszolgálati Parancsnokság URH-s járőrével (MTI-fotó: Tormai Andor)

Ekkor hangzott el először az a kijelentés a Pintye testvérek részéről, hogy kivégzik a lányokat, amennyiben nem tesznek úgy a rendőrök, ahogy azt ők szeretnék.

Természetesen ezután intézkedtek a magyar hatóságok, és a várost másnap reggelre megyei és az ország más részeiből odavezényelt rendőri, belügyi és honvédségi csapatok özönlötték el, akik „hermetikusan” elzárták a várost a külvilágtól. Az ország akkori legfelsőbb vezetése is tudott az eseményekről. Az időközben elrendelt túszmentő akciót maga Kőrösi György rendőr vezérőrnagy, a belügyminiszter helyettese vezette, aki közvetlenül Kádár Jánosnak jelentett. Mivel a fiúk apja párttag volt, mégpedig magas rangú, ezért a helyszínen Biszku Béla is megjelent, aki akkoriban az MSZMP KB titkára volt. Az akció főhadiszállásának a kollégiummal szemközti tanácsházát (a mai városházát) jelölték ki, a környező házak tetejét belügyi (más források szerint honvédségi) mesterlövészek foglalták el.

Viszont annak ellenére, hogy teljes hírzárlatot rendeltek el a nyomtatott és az elektronikus sajtó részére a hatóságok, a városból távozók és a városba igyekvők révén híre futott az eseménynek, és hétfő reggelre a túszul ejtett lányok szülei is megérkeztek a városba. Ők később olyan vehemensen fejezték ki nemtetszésüket a túszejtők szüleinek, hogy – tartva a lincseléstől – a határőrtisztet és káder feleségét szó szerint ki kellett menekíteniük a hatóságoknak a városból.

Munkásőr, rendőr és katona közös járőrszolgálata a hetvenes évek elejéről (MTI-fotó: Bara István)

Filmbe illő „kívánságlista”

A túszejtők még hétfőn átadták követeléseket a hatóságoknak, mégpedig olyanokat, amilyeneket addig csak amerikai filmekben láthatott magyar rendőr (már ha nézett amerikai filmeket): lefüggönyözött autóbusz, felkészített repülőgép Ferihegyen, géppisztolyok nagy mennyiségű lőszerrel, akkori mértékkel mérve hatalmas mennyiségű nyugati valuta (amerikai dollár, nyugatnémet márka, svájci frank) – mindezért cserébe ígérték, nem végzik ki a túszul ejtett lányokat.

Ekkor még a hatóságok próbáltak szép szóval hatni rájuk, először a család jó barátjának számító helyi rendőrkapitányt, majd a túszejtők szüleiket kérték meg, hogy hassanak a rájuk, de ez sikertelen volt. Így kedden már Samu Istvánt, a balassagyarmati kórház pszichiátriai és neurológiai osztályának vezető főorvosát kérték fel, hogy közvetítsen a két túszejtő és a hatóságok között. A főorvos – mai értelemben véve túsztárgyalóként – aztán sikerrel akadályozta meg, hogy beváltsák fenyegetőzésüket, s egyik lányt sem végezték ki a túszejtők. Ezután sem fejeződött be a munkája, ugyanis egészen a végkifejletig ki-be járkált, vitte a híreket, s vitt ennivalót a bent lévőknek.

Azért nem voltak restek a hatóságok sem: már az első napokban terveket dolgoztak ki a túszmentésre annak ellenére, hogy nem volt ebben semmiféle gyakorlatuk, sem pedig külön ilyen és hasonló esetekre felkészített speciális egységük. Kitalálták, és meg is valósították, hogy – ipari szakemberek hathatós közreműködésével együtt – mikrofonokat juttatnak be a túszejtés helyiségébe. Sőt, egyes meg nem erősített források szerint a KGB-től kértek és kaptak olyan speciális, kábító gáz patronjának kilövésére alkalmas pisztolyokat, amelyeket egy esetleges roham esetén használtak volna.

De ez elmaradt.

Az odavezényelt rendőri, belügyi és honvédségi csapatok „hermetikusan” elzárták a várost a külvilágtól (MTI-fotó: Németh Ferenc)

Ahogy teltek-múltak a napok, a túszejtők és a túszok egyre fáradtabbak, a hatóságok pedig egyre türelmetlenebbek lettek, így végül a kifárasztás helyett az akció mellett döntöttek: a végleges terv szerint elvetették a frontális rohamot, és inkább a mesterlövészek képességeiben bízva, az idősebbik fivér lelövése mellett döntöttek. De mivel ő egyre ritkábban mutatkozott a szobában úgy, hogy azt kívülről is látták, úgy döntöttek, hogy lépre csalják. Ehhez a „semmiből jött vihar” taktikáját választották: majdnem fél kilométeres sugarú körben mindent utcai és egyéb zajt elcsendesítettek, majd egy csapatnyi jól képzett rendőrkutya, több templomi harang egyidejű megszólaltatásával, valamint egy nagyon hangos teherautó-motor felhasználásával az idősebbik fiút arra késztették, hogy kinézzen az ablakon.

Több sem kellett egy mesterlövésznek, aki a rádión kapott tűzparancsnak megfelelően célzott lövést adott le az idősebbik túszejtő fejére. Egy másodperc múlva élettelen teste némán terült el. A kisebbik fiú sokkot kapott, így csak annyi lélekjelenléte maradt, hogy a szoba ajtaján benyomuló tucatnyinál is több rendőr rászegezett fegyvereinek hatására felemelje a kezét, és elmondja: „Megadom magam.”

Őt később több mint 15 év fegyházra ítélték, a legutolsó információk szerint vidéken él jelenleg, a történetek miatt természetesen nevet változtatott. Azokat a fiatalokat, akiket a két Pintye beavatott a tervébe, börtönbüntetéssel sújtották, volt, aki 4 évet is ült emiatt. A szélesebb közvélemény egy nappal az események után értesülhetett csak mindenről, mikor egy szűkszavú közlemény jelent meg az esetről, emiatt sokáig mendemondák keringtek az esettel kapcsolatban. Később, már a rendszerváltozás tájékán egy könyv és egy film is készült az esettel kapcsolatban.

Az esetnek volt egy másik hatása is: egy évvel a 72-es olimpia túszdrámája után a magyar rendőrség karhatalmi ezredében elhatározták, hogy felkészülnek a túszejtések elhárítására is, azonban a végső lökést a balassagyarmati események adták, így még abban az évben, 1973-ban létrehozták a Forradalmi Rendőri Ezred (a mai Készenléti Rendőrség egyik elődszervezeténél) keretén belül az úgynevezett „akciószakaszokat”, amelyeknek feladata lett (volna) a túszmentés is. Erre szerencsére a rendszerváltozásig nem volt szükség, de mindez megteremtette a speciális kommandós képesség magvát a magyar rendőrség szervezetén belül.

(A cikk írásához Finta Kata: Túszdráma Balassagyarmaton – Egy szemtanú visszaemlékezése című műve, a Magyar Országos Levéltár Archivnet.hu portálján megjelent cikk, valamint Gardos Eszter a terrorelhárítás magyarországi történetéről szóló írása nyújtott segítséget.)

hirado.hu
megmondó
A házelnök nyugodt és kiegyensúlyozott munkára számító optimizmusa lehet, hogy egy kissé ingatag.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI