Fordul a szél
Az év első heteit túlzás nélkül nevezhetjük diplomáciai nagyhétnek.
2018. január 14. 11:25

Budapesten járt az új lengyel kormányfő, Mateusz Morawiecki – akinek az első hivatalos külföldi útja vezetett Magyarországra – illetve az ír miniszterelnök, Leo Varadkar is. Mindezek után Orbán Viktor miniszterelnök Bajorországba utazott a CSU meghívására, a minap pedig Berlinben tartott előadást a Die Welt és az Axel Springer gazdasági fórumán. A látogatások valójában csak a tavalyi évben beinduló trendet folytatják.

Az utóbbi hónapok diplomáciai sürgés-forgása szokatlannak tűnhet (a budapesti autósok talán kicsit erősebb szóval is illetnék a jelenséget), pedig valójában ez „az új normális”. Százhetven év után ugyanis ismét van önálló magyar külpolitika, ami nem egy külső erőközponthoz igazodik – Brüsszelhez, Moszkvához, Berlinhez, vagy éppen Washingtonhoz – hanem a nemzeti érdeket követi.

 

Az elszigetelési kísérlet

Az ide vezető út azonban hosszú volt. A 2010-2015 közötti időszakot tekinthetjük a folyamat első szakaszának, amikor rendkívül erős nemzetközi ellenszélben kellett megteremteni a szuverén magyar külpolitika feltételeit. A 2010-es kormányváltást követően Magyarországot megpróbálták külpolitikai elszigeteltségben tartani. Az euroatlanti elit ugyanis a „lekövető” és szervilis politikához szokott hazánk részéről, nem pedig a karakán érdekérvényesítéshez. Talán már nem is emlékszünk, milyen éles diplomáciai össztűz zúdult hazánkra ezekben az években.

A 2010-es évek elején még súlyos diplomáciai konfliktushoz vezetett, hogy Magyarország, mint bármely más szuverén ország, önállóan alkot törvényeket, és nem egyezteti azokat a nagyhatalmakkal. A sarkalatos törvények mellett az Alaptörvény szintén diplomáciai botrányt okozott. Arra talán még emlékszünk, hogy John McCain szenátor „neofasiszta diktátor”-nak nevezte Orbán Viktort, de az egykori CEU-s oktató, Cas Mudde, vagy a szintén Soros Györgyhöz köthető Kim Lane Scheppele és Francis Fukuyama megnyilatkozásai mára feledésbe merültek. Pedig az említett professzorok és professzorasszonyok hosszú hónapokon át rettegtek a fasizálódó magyar rezsimtől, miközben alkotmányellenes Alaptörvényről vagy éppen a kisebbségi jogok lábbal tiprásáról értekeztek. Hetente íródtak a megbélyegző és hazugságokat terjesztő cikkek a nyugati mainstream médiában.

Mindeközben az Európai Bizottság a sarkalatos törvények kapcsán jogsértési eljárások sorát indította meg Magyarországgal szemben, az Európai Parlament pedig számtalan alkalommal tűzte napirendjére a „magyarországi helyzet” értékelését.

Az áttörés évei

2016-ban azonban végre kezdetét vette a diplomáciai áttörés időszaka: a 2016-17-es években elkezdett beérni mindaz az erőfeszítés, amit Magyarország a szuverén külpolitika megteremtése érdekében tett. A liberális politikát az amerikai, a német, az osztrák és a cseh választások a II. világháború óta nem tapasztalt mélypontra taszították. Németországban a nagykoalíció pártjai történelmi vereséget szenvedtek, miközben a jobboldali-populista AfD több mint kétszeresére növelte táborát. Az osztrák választásokon győztes Sebastian Kurz pedig többször kiállt a magyar migrációs politika mellett. A választások tehát megrengették az establishment elitjét, és új szövetségeseket hoztak hazánknak. Az európai választópolgárok bebizonyították, hogy, habár nagyon sokan és nagyon hangosan beszéltek ellenünk, a magyar kormány mégiscsak ráérzett a trendekre, és nem követte el azokat a hibákat, amelyekbe számtalan kormány belebukott. „Az erős és bátor magyar miniszterelnök szerepel a vendéglistámon.” – mondta Donald Trump, az Egyesült Államok 45. elnöke.

Közép-Európa diktálja a tempót

Mindeközben a Visegrádi Négyek együttműködése is egyre szorosabbá vált. A Jog és Igazságosság (PiS) 2015 októberi földrengésszerű választási győzelmét követően a lengyelek ugyanazokkal a diplomáciai kihívásokkal szembesültek, mint Magyarország a 2010-et követő időszakban. A független Csehország történetében pedig még egyetlen párt sem aratott olyan nagyarányú győzelmet, mint 2017-ben az Andrej Babis vezette EU-kritikus és bevándorlás-ellenes ANO mozgalom. A kötelező betelepítése kvóta, a határvédelem vagy éppen a kettős élelmiszerek ügye mind olyan témák voltak, amelyekben a V4 országok közösen alakították ki és képviselték álláspontjukat.

2018-ra Magyarország viszonyítási pont lett az európai politikában. Egyre több kormány igazodik a magyar állásponthoz – legyen szó a bevándorlásról, a nemzetállamok szuverenitásáról, vagy éppen a munkaalapú-társadalom modelljéről. Magyarország politikája ma iránymutató Európában. Azt, hogy az önálló magyar külpolitikát ma már Brüsszel is kénytelen elismerni, jól érzékelteti Jean-Claude Juncker kommunikációja, aki 2015-ben egy uniós csúcstalálkozón még „Salut, dictateur!” köszöntéssel fogadta a magyar miniszterelnököt, 2017 decemberében pedig már Orbán Viktorral közösen nyilatkozva a V4-ekkel való harmonikus együttműködést hangsúlyozta.

Fordul a szél.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

mozgasterblog.hu
megmondó
A házelnök nyugodt és kiegyensúlyozott munkára számító optimizmusa lehet, hogy egy kissé ingatag.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI