Száz éve született Nasszer egyiptomi elnök
Száz éve, 1918. január 15-én született Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök, a modern idők egyik meghatározó arab politikusa.
2018. január 16. 12:47

Fiatalon vezéregyéniséggé vált

1918. január 15-én született Alexandria közelében, hivatalos életrajzai később azt állították, hogy egy Nílus-völgyi kis faluban, ezzel is hangsúlyozva kötődését a fellahokhoz, a szegényparasztokhoz. Egyiptom 1922 után formálisan független állam lett, de a gyakorlatban továbbra is erős angol befolyás alatt állt. Nasszer Kairóban, a brit felügyelet alól éppen szabadult nagybátyjánál nevelkedett, így nem csoda, ha nem táplált baráti érzelmeket a gyarmatosítók iránt. 1935-ben egy tüntetésen megverték a rendőrök: neve ekkor szerepelt először a sajtóban, mert azt írták, ő vezette a demonstrálókat.

 

Gamal Abdel Nasszer elnök alsó-egyiptomi választási körútján, 1965-ben (MTI/EAK )

Katonai pálya

A katonai akadémia elvégzése után Szudánban szolgált, majd kiképző lett az akadémián, itt kezdte szervezni a hallgatókból és fiatal tiszttársaiból a Szabad Tisztek mozgalmát, amely a britek kiűzését és a korrupt királyi család eltávolítását tűzte ki céljául. Az 1948-as arab–izraeli háborúban, amelyben részt vett és megsebesült, Egyiptom megalázó vereséget szenvedett. Nasszer a kudarc fő okát a mindent átszövő korrupcióban látta, és egyetlen kiútnak a monarchia megdöntését tekintette.

Felszámolta a királyságot

1952. július 23-án 90 fiatal tiszt – köztük Nasszer – vértelen puccsal lemondásra kényszerítette I. Faruk királyt, majd nem sokkal később annak csecsemő fiát is megfosztották a tróntól. A 11 tagú katonai tanács az országot köztársasággá nyilvánította, államfővé Mohamed Nagíb tábornokot tették meg. Nasszer 1954-ben bonyolult intrikák sorozatával megbuktatta a politika terén kevés tehetséget eláruló Nagíbot, s átvette Egyiptom vezetését.

Konfrontálódott a Nyugattal

Az ország felemeléséről határozott elképzelései voltak, bevezette az egypártrendszert, deklarálta a semlegességet. Az 1956-ban elfogadott új alkotmány iszlám szocialista arab állammá nyilvánította Egyiptomot, és Nasszer a kormányfői poszt mellett az elnöki tisztséget is betöltötte. Politikája egyre inkább sértette a térségben még mindig erős befolyással rendelkező Nagy-Britannia és Franciaország érdekeit. 1956 nyarán – miután a nyugati hatalmak megtagadták a kölcsönt az Asszuáni-gát felépítésére – Nasszer a költségek előteremtésére államosította a Szuezi-csatornát. Október 29-én Izrael megtámadta Egyiptomot, a csatornát angol és francia ejtőernyősök foglalták el, a rövid háborúnak az amerikaiak és a szovjetek fellépése vetett véget. Paradox módon a katonailag vereséget szenvedett Nasszer fellépése a két európai nagyhatalom és a zsidó állam ellen tovább növelte népszerűségét, a válságból az arab világ elismert első számú vezetőjeként került ki.

Az el nem kötelezett mozgalom eszmei alapjait 23 ázsiai és 6 afrikai állam az 1955-ös bandungi konferenciáján rögzítették. Az alapító találkozót és a mozgalom első állam- és kormányfői csúcsértekezletét 1961. szeptember 1–5. között tartották Belgrádban 25 ország részvételével. A képen: Nehru, a független India első miniszterelnöke, Gamal Abdel Nasszer egyiptomi és Joszip Broz Tito jugoszláv elnök az el nem kötelezett országok mozgalmának alakuló értekezletén (MTI Fotó/INT)

Pánarab álmokat dédelgetett

Nasszer arra törekedett, hogy előbb az 55 millió arab, aztán a 224 millió afrikai, végül a 420 millió muszlim vezetője legyen. Első lépésként 1958-ban Egyiptomból és Szíriából összekovácsolta az Egyesült Arab Köztársaságot, de Szíria 1961-ben már ki is táncolt a szövetségből, így Nasszer kénytelen volt feladni pánarab törekvéseit.

A nasszeri arab szocializmus mérlege vegyes. Egyiptom gazdaságilag jelentősen fejlődött, felépült a Nílus vízingadozásait kiküszöbölő és áramot is termelő hatalmas Asszuáni-gát, több ezer üzem és gyár épült, földreformot hajtottak végre, új középosztály alakult ki, az egyiptomiak életminősége érezhetően javult. Ugyanakkor az állam gazdasági túlsúlya a bürokrácia elburjánzásához, áruhiányhoz vezetett, a ragyogó statisztikákban egyre több lett a viszonyszám és egyre kevesebb a termelési adat. Nasszer kezében tartotta az egyetlen engedélyezett pártot és a sajtót, az ellenzéket elhallgattatta, hatalma jórészt személyes karizmáján alapult, és élete vége felé jóformán csak egyszemélyi döntéseket hozott. Nasszer külpolitikájában – Tito és Nehru mellett – az el nem kötelezettek legtekintélyesebb vezetőjének számított, mindez azonban nem akadályozta abban, hogy szoros kapcsolatot építsen ki a Szovjetunióval, amely legfőbb hitelezője és fegyverszállítója lett. Halála egy korszak végét jelentette Egyiptom és az arab országok történetében is.

A kudarcok ellenére folytathatta

Az 1967-es hatnapos arab–izraeli háborúban Egyiptom teljes vereséget szenvedett, légiereje még a földön megsemmisült, a zsidó állam csapatai a Szuezi-csatornáig nyomultak előre. A csúfos kudarc után Nasszer lemondott, de „spontán” tömegtüntetések hatására visszavette, sőt még jobban összpontosította a hatalmat saját kezében. Egészsége azonban megromlott, 1970-ben szó szerint utolsó erejét emésztette fel Husszein jordániai király és a palesztinok viszályának elsimítása. 1970. szeptember 28-án halt meg, temetése még a Guinnes-rekordok könyvébe is bekerült, mert 4 millió ember vett részt rajta.

hirado.hu
  • Polgárverés – 12 éve
    Azt sem sikerült kideríteni, hogy a brüsszeli bürokrácia miért hunyta be a szemét, amikor látta, hogy európai uniós polgárokat vernek véresre.
  • Antall József és Sargentini
    Amikor nagy a zűrzavar, a cosmos helyett chaos van, amikor a szervezetlen rotyogás uralkodik, nem árt, ha fogódzót keresünk.
MTI Hírfelhasználó