Nem akarná, de farkasokkal táncol a Balkán
A magyar sajtó rendre hírt ad a romániai medveállomány garázdálkodásáról, vagyis az Erdélyt, a székely gazdákat sújtó megoldatlan ügyről. Mostanában Bosznia-Hercegovinában és Szerbiában is rettegnek az emberek, mert a megjelenő farkasok már nem válogatnak a zsákmányszerzésben, ezért a szomszédságban igazi pánikhangulat uralkodik.
2018. január 17. 12:13

Az utóbbi időben mind gyakoribbak a farkasok által elkövetett támadások szerte a Balkán-félszigeten. Bosznia-Hercegovinában csak úgy, mint a Drina folyó túlpartján lévő Szerbiában rettegnek az emberek, mert a mind éhesebb vadak már nem válogatnak a zsákmányszerzésben.

 

Szokatlan agresszivitás jellemzi őket

Az idei télen még az amúgy képzettebb szakértőket, zoológusokat, erdészeket, vadászokat is meglepte,  a közvéleményt pedig valósággal sokkolták azok a hajmeresztő esetek, amelyek a falkában támadó farkasok agresszivitásáról szóltak. A hozzáértők szerint a Horvátország déli részét, a Dalmáciát sújtó tavalyi hatalmas erőtüzek jelentős hatást gyakoroltak az idei farkasinvázióra.

Kényszerhelyzetben vannak a farkasok

A vadak kénytelenek voltak a felperzselődött életterük miatt más helyekre, messzebbre menni, távolabbi régiókban is portyázni, ahol ez idáig nem vagy csak alig jelentettek gondot. A vadászterületük kiszélesedését az élelemhiány indokolta. Az állattartó földművesek nap mind nap juhok, kecskék eltűnését jelentik a hatóságoknak. Számos esetben az amúgy embertől tartó farkasok a hegyi falvak szélén lévő tanyák környékére is bemerészkednek.

Még a vadászoknak is kárt okoznak

Tavaly a boszniai Grude községben található Dragicina településen egy farkas támadott házőrző kutyára, amit meg is evett. A portyázó falkákat Borna és Tihaljina falvak területén is megfigyelték, nem kis riadalmat keltve a lakosság körében. A közelmúltban történt eset a településsel azonos nevű Tihaljina folyócska mellett történt, ahol helyi vadászok aznap vaddisznókat kerítettek volna puskavégre. Az egyikük kutyája eltűnt a folyó melletti bozótosban. Mikor egy óra múlva sem észlelték a mozgását – az értékes vadászkutyának GPS volt a nyakörvébe szerelve, ami akkor már hosszabb ideje egy pontból sugározta a jelet –, gazdája a helyszínre sietett, és már csak a tetemét találták meg. A zsákmányként széttépett vadászkutya mintegy 1000 eurót, azaz 300 ezer forintot ért.

llusztráció (MTI-fotó: Czeglédi Zsolt)

Betegségek potenciális terjesztői

Borajna falu peremén pedig egy olyan farkas felbukkanását észlelték, ami láthatóan egyáltalán nem félt az emberek közeledésétől. És ha lehet, ez még aggasztóbb kérdéseket vet fel. A farkasok ugyanis jelentős arányban sokszor a veszettség hordozói, a legkülönfélébb, állatra és emberre egyaránt veszélyes fertőzések terjesztői. S minthogy a farkas olykor nem csak zsákmányállatként tekint a kutyákra, hanem azokkal párosodni is szokott, fennáll a komoly veszélye annak, hogy az érintett régiókban járványok söpörnek végig.

A szürke farkas vagy csak egyszerűen farkas (Canis lupus) az emlősök osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó faj. Egy már kihalt alfajából háziasították a kutyát.
A nőstények testtömege 12–55 kg, tehát átlagosan mintegy 40 kg, a hímeké 15–86 kg, átlagosan mintegy 50 kg. A legnagyobbak az észak-amerikai és a kelet-európai farkasok. Testhosszuk 1,0–1,6 m, amihez hozzájön még a 29–50 cm-es farok. Szőrzetük élőhelyétől függően a fehértől a mélyfeketéig változik; Európában általában szürkésbarna. Egy alomban előfordulhat akár minden színárnyalatból is kölyök. Izomzata, tüdeje és szíve kiválóan alkalmazkodott a zsákmány üldözéséhez: rövidtávon sebessége eléri a 60–70 km/órát, és eközben akár 4–5 métereseket is ugorhat. A farkast túlzás nélkül tartják a legintelligensebb ragadozónak. Agytérfogata 150–170 cm³; különleges értelmi képességei a társas életmód eredményeként fejlődtek ki.

Már a tengerparton is látták őket

A lesből támadó farkasok több ízben Hercegovinában is vadászkutyákat öltek meg. Egy Citluk városában élő vadász egy négyes falkából kettőt kilőtt, és a helyi állatorvosok szakvéleménye szerint az egyik veszettséget hordozó állat volt.  A farkasok a dalmáciai hegyekből és az erdőkből lemerészkednek, vagyis lehajtja őket az éhség a tengerpart melletti részekre is.

Farkasok játszanak (MTI/EPA/Axel Heimken)

Kutyasétáltatók is pórul járnak

Ljubo Frankic imoti lakos a helyi sajtónak arról számolt be, hogy napi megszokott sétájára vitte a kutyáját – egy pedigrés isztriai kopót, a család kedvencét –, és furcsa zörejeket hallott a bozótosból. A kutyája eltűnt a sűrűben, majd rövid nyüszítés hallatszott. Mire rálelt – szintén a nyakörvbe ültetett chip jeladójának a segítségével –, már csak a bőrszíjat és a véres helyszínt találta meg.

A horvátoknál nem, Boszniában viszont szabadon kilőhetők

Horvátországban a közvélemény nyomására most egyes vadásztársaságok azt szorgalmazzák, hogy a hatóságok indítsanak hajtóvadászatot a környék biztonságát fenyegető farkasok ellen. Bizonyos létszámú farkas kilövési engedélyét kérelmezik, hogy a maradékot visszakényszerítsék korábbi élőhelyeikre. Horvátországban – mivel védett állattá van nyilvánítva – csak szigorú feltételek mellett engedélyezett egy farkas kilövése. Ellenben Bosznia-Hercegovinában a vadászatuk nincs szabályozva. Ott bárki elejthet magának egy ordast, feltéve, ha előtte kifizeti az illetékes vadásztársaságnak a vad elejtéséért járó összeget.

Szerbiában is felbukkantak

Szerbia délnyugati részén, Prijepolje városa mellett térfigyelő kamerák kilenc farkas mozgását rögzítették. Mindeközben a helyi lapok egymás után közlik cikkeiket jószágokat tartó földművesekről, akiknek a farkasok támadása kárt okozott. A közelben lévő sípályák, hotelok miatt a helyiek egyáltalán nem örülnek a címlapos, farkasokat emlegető szenzációknak.

Ma már Magyarországon is védett állat a farkas, azaz a délről és északról átkóborolt egyedeket nem lövik ki automatikusan. Hazánkban az I. világháború után pusztult ki és az 1980-as években jelent meg újra; Szlovákia és Horvátország felől is elkezdett visszatelepülni. Magyarországon az Aggteleki Nemzeti Parkban és a Bükki Nemzeti Parkban tudunk állandó jelenlétükről, de alkalmanként megtalálható a Zempléni-hegységben, a Mátrában és a Gemencben is. Elkóborolt egyedeket többször megfigyeltek a Kiskunsági Nemzeti Parkban is. Hazánkban a kutatók szerint körülbelül 15 példány élhet.

hirado.hu
megmondó
A többi elcsatolt területen is megjelent a hétköznapi rasszizmus, annak legmegvetendőbb fajtája: a hungarofóbia.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI