Egyetlen bűnük volt: németnek születtek
Hetvenkét évvel ezelőtt, 1946. január 19-én hagyta el Magyarországot az első vonatszerelvény, amely a kitelepítésre ítélt német nemzetiségű honfitársainkat szállította Németországba.
2018. január 19. 21:55

Soha nem feledhető a magyarországi németek elhurcolása

A magyarországi németek hetvenkét évvel ezelőtti elhurcolása a magyar társadalom számára is szomorú mementó, amely soha nem feledhető. A hasonló tragédiák megelőzéséért tenni emberi kötelesség - közölte a nemzetiségi ombudsmanhelyettes pénteken az MTI-vel.

Szalayné Sándor Erzsébet a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja alkalmából felidézte, hogy a kollektív bűnösség hamis és bűnös eszméjére hivatkozva 1946 és 1948 között csaknem kétszázezer német nemzetiségű magyar állampolgár vált jogfosztottá és kényszerült hazája elhagyására.

A döntés hatására emberi kapcsolatok szakadtak szét, közösségek szűntek meg, települések néptelenedtek el és családok ezrei váltak üldözötté, vagyontalanná nemzetiségi származásuk okán - tette hozzá.

A hazai német közösség ma kiterjedt és jól működő nemzetiségi önkormányzatokat működtet, amelyek kiemelkedő jelentőségű feladatokat látnak el a nemzetiségi nevelési-oktatási és kulturális intézményrendszer fenntartásában - jelezte az ombudsmanhelyettes. Úgy véli, hogy a németek kitelepítéséről szóló döntéssel kapcsolatban hosszú távon a történelem igazságot szolgáltatott. A kitelepítés tragikus eseménye "identitáserősítő tényezővé" vált a hazai németség körében, másrészt a kitelepítettek nagy része Németországban is megőrizte a Magyarországhoz és az otthon maradottakhoz való kötődését.

A németek elhurcolását elrendelő szégyenletes döntés után hetvenkét évvel érdemes tudomásul venni, hogy a történelem ítélőszéke előtt soha nem állják meg a helyüket azok a pillanatnyi érdekek alapján hozott, az alapvető emberi jogokat nyilvánvalóan semmibe vevő döntések, amelyek a társadalom problémáiért egyes embercsoportokat tesznek felelőssé - hangsúlyozta Szalayné Sándor Erzsébet.

A magyarországi németek elhurcolásának napja az Országgyűlés döntése alapján 2012 óta hivatalos magyar állami emléknap.

A magyarországi németek példát mutattak

A magyarországi németek példát mutattak: felálltak, újra munkába kezdtek és megmutatták erejüket - hangoztatta az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) európai uniós fejlesztéspolitikaiért felelős államtitkára Bólyban, a magyarországi németek elhurcolásának emléknapján, pénteken.

Schanda Tamás a fele részben német nemzetiségű baranyai városban megtartott megemlékezésen a kollektív bűnösség elvére alapozott elhurcolásokra utalva arról beszélt, hogy a hetvenkét évvel ezelőtt kezdődött "embertelen tettet, történelmi bűnt" követően az ország német nemzetisége újraszerveződött, és mára egyre többen vallják meg gyökereiket. 1946-ban ezen a napon indult az első vonatszerelvény Németországba "kiűzött, kitagadott honfitársainkkal" - idézte fel a politikus a Nepomuki Szent János nevét viselő katolikus templomban rendezett eseményen.

Csaknem két és fél év alatt - három hullámban - több mint kétszázezer német embert "szakítottak el tőlünk", a "kollektív bűnösség gyalázatos hazugsága" alapján - tette hozzá.

Schanda Tamás leszögezte: Magyarországon többé senkit sem foszthatnak meg alkotmányos jogaitól. "Többé senkinek nem kell félnie, tartozzon bármely nemzetiséghez, valláshoz, vagy más kisebbséghez" - hangoztatta.

Szólt arról is, hogy Magyarország ma elismeri államalkotó nemzetiségei jogait, segíti érdekeik érvényesítését, támogatásukat a kormány kiemelten kezeli. 2010 óta három és félszeresére emelték a német nemzetiségnek nyújtott támogatást, tavaly ez meghaladta a 2,1 milliárd forintot - fűzte hozzá.

A németség úgy alkotott maradandót, hogy közben saját identitását is megtartotta: "egyszerre voltak hű magyarok és hű németek, akik sosem tagadták meg gyökereiket, és sosem dobták el saját kultúrájukat" - mondta.

A magyarországi németek történelme arra figyelmezteti Európát, hogy van létjogosultsága a különböző kultúrákat megőrizni kívánó törekvéseknek. A székelyföldi magyar autonómiatörekvésekre is utalva megjegyezte: "a zászlókat sehol sem tiporhatják, mert újra kitűzik, még ha akasztás jár is érte".

Ritter Imre, a németség parlamenti szószólója a többi között arról beszélt, hogy a tragédiára emlékezni felelősség és kötelesség, a pártoktól független német parlamenti képviselő megválasztását pedig a nemzetiség erkölcsi felelősségének nevezte.

Koszorúk a szülőföldjükről elűzöttek emlékére állított emlékhelyen a Baranya megyei Bólyban a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja alkalmából tartott koszorúzás után 2018. január 19-én. MTI Fotó: Sóki Tamás

Heinek Ottó, az Országos Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke beszédében arról szólt, hogy az emléknapok az értékek megőrzésének szükségessége mellett a diszkrimináció, a kirekesztés és a jogtalanság elleni kiállás fontosságáról is szólnak.

A szentmise után megkoszorúzták a németek elűzésének és a Felvidékről a Benes-dekrétumok következtében Bólyra telepített magyaroknak is emléket állító emlékművet. A baranyai városból a második világháború után mintegy nyolcszáz német nemzetiségű polgárt űztek el.

Egyetlen bűnük volt: németnek születtek

Hetvenkét évvel ezelőtt, 1946. január 19-én hagyta el Magyarországot az első vonatszerelvény, amely a kitelepítésre ítélt német nemzetiségű honfitársainkat szállította Németországba.

A második világháborút lezáró potsdami konferencián megállapodás született arról, hogy a Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon élő német lakosságot vagy annak egy részét „szervezett és humánus módon” át kell telepíteni Németországba, arányosan osztva el őket valamennyi megszállási övezet között.

A kitelepítés ügyét a nácik által lerohant Lengyelországban és Csehszlovákiában a helyi kormányra, a Harmadik Birodalommal szakítani nem tudó Magyarországon viszont a Szövetséges Ellenőrző Bizottságra (SZEB) bízták. A kérdés megosztotta a haza közvéleményt és a politikai vezetőket is, ám végül a többség támogatta a németek tömeges kitelepítését a földosztással összefüggő telepítési igények miatt, valamint azért, mert Csehszlovákia helyet sürgetett a Felvidékről áttelepítendő magyaroknak.

Félmillió német nemzetiségű magyar kitelepítése kezdődött 1946-ban

A magyar kormány májusban szóbeli jegyzékben 200-250 ezer németnek a szovjet megszállási övezetbe történő kitelepítéséhez kérte a Szovjetunió jóváhagyását. A SZEB-et vezető szovjet Vorosilov marsall augusztusban 400-450 ezer német kitelepítésének előkészítésére szólította fel a kormányt, amely november elejére 303 ezer nevet tartalmazó részletes kimutatást készített. A SZEB 1945. november 30-án értesítette a magyar kormányt a magyarországi németek kitelepítésére vonatkozó előírásokról, ezek félmillió ember kitelepítését tették lehetővé.

A kitelepítésről végül a kisgazdapárti Tildy Zoltán vezette magyar kormány 1945. december 22-i ülésén határozott, a rendelet december 29-én jelent meg. Ez a hazai német kisebbség kollektív felelősségén alapult, és kitelepítési oknak tekintette, ha valaki magát az 1941-es népszámlálás idején német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta, ami fontosabbnak minősült még a háborús bűnösségnél és az SS-tagságnál is. Kitelepítésre kötelezték azokat is, akik tagjai voltak a Magyarországon 1938 novemberében szerveződő Volksbundnak, illetve „bármi módon támogatták a hitlerista szervezeteket”.

A rendelet végrehajtási utasítása 1946. január 15-én jelent meg, e szerint a kitelepítés alól mentesítettek aránya nem haladhatja meg az adott helység német lakosságának 10 százalékát, a mentesítésről egy bizottság kénye-kedve szerint dönthetett. A kitelepítettek állampolgársága megszűnt, vagyonuk az államra szállt.

A magyar zászlót mutatja otthonuk elhagyásakor egy asszony a sváb családok békásmegyeri lakhelyükről Németországba való kitelepítésekor. Budapest, 1946. március 5.

A kitelepítés 1946. január 19-én kezdődött, az első vonat Budaörsről indult. Az első hullám a Budapest környéki falvak német lakóit érintette, majd a Dunántúl és a Duna–Tisza köze és a Tiszántúl következett. A többször is leálló kiszállítások 1948. június 15-én értek véget, eddig az időpontig mintegy 130-150 ezer embert az amerikai, 50 ezer embert a szovjet megszállási övezetbe szállítottak, az elmenekültekkel együtt 220-250 ezer lehetett a Németországba kerültek száma. Magyarországról a Szovjetunióba mintegy 70 ezer (más források szerint 40 ezer) németet hurcoltak el, ahol harmaduk elpusztult a munkatáborokban.

Becsült adatok szerint a hazai német nemzetiségű lakosság száma a kitelepítés után 200-300 ezer közöttire tehető. Jellemző, hogy a félelem és megpróbáltatások miatt az 1949. évi népszámláláson német anyanyelvűnek mindössze 22 455-en, német nemzetiségűnek pedig csupán 2617-en vallották magukat.

A Volksbund megosztott szervezet volt, amelybe sokan csak kényszerből léptek be, a katonai sorozások pedig sokakat egyenesen elrettentettek tőle. A szervezettség tehát nagy részben formális volt, így a Volksbund-tagság alapján történő későbbi kollektív büntetés mindenképpen igazságtalannak minősíthető. A kitelepítés ellen tiltakozott, illetve felemelte szavát mások mellett Bibó István, Mindszenty hercegprímás, illetve a Szociáldemokrata Párt.

A németek kitelepítését az 1949. október 11-én megjelent kormányrendelet törölte el, biztosítva a német nemzetiségű lakosságnak az állampolgári jogokat, megszüntetve a lakóhely megválasztására és a munkavállalásra vonatkozó korlátozásokat. A német kisebbség helyzete nem sokat javult, többségüket az ötvenes években „hazaárulóként” és „osztályellenségként” a Hortobágyra, kényszermunkára küldték, a német iskolákat bezárták, a „fasisztának” minősített német nyelvet az iskolai oktatásból is kizárták. A nyomás később enyhült, de a pártállami időszakban a magyarországi német kisebbség jobbára csak sajátos kultúráját őrizhette, az anyanyelvi oktatás, művelődés intézményes feltételei hiányoztak.

Német nemzetiségű magyar állampolgárok a budaörsi állomáson, Németországba történő kitelepítésük idején, 1946. január 23-án (Mafirt-felvétel)

Az 1993-ban megszületett nemzetiségi törvény tette lehetővé a német kisebbségi önkormányzatok megalakulását. A rendszerváltás óta Magyarország több településén rendszeresen megemlékeznek a német nemzetiségű magyar állampolgárok kitelepítéséről, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke 2007-ben a magyarországi németek elüldözésének 60. évfordulójára szervezett nemzetközi konferencián a Parlamentben bocsánatot kért a németek kitelepítéséért. Az Országgyűlés 2012. december 10-én hivatalos emléknappá nyilvánította január 19-ét. A 2014-ben megválasztott Országgyűlésbe a többi hazai nemzetiség mellett a német is szószólót delegálhatott.

Magyarország több településén rendszeresen megemlékeznek a német nemzetiségű magyar állampolgárok kitelepítéséről, az elmúlt években számos helyen avattak emlékművet az elhurcoltak tiszteletére. Az egyik legismertebb, az Országos német elűzetési emlékmű a budaörsi Ó-temetőben, Magyarország legnagyobb egybefüggő német nemzetiségi sírkertjében található.

Egy fiatal nő és idős rokona otthona elhagyására kényszerül Németországba történő kitelepítésekor

Egy német nemzetiségű, magyar állampolgárságú férfi ül szekérre rakott ingóságai közt Budakalászon, Németországba történő kitelepítése idején(Mafirt: Bass Tibor) Budakalász, 1946. február 23.


   

hirado.hu - MTI
  • "...a gyanúsítottat agyonlőtték"
    Jött arra valaki, gyanúsnak találták, és lelőtték. Lehet, hogy háromgyerekes, a családjáról példamutatóan gondoskodó, kollégáival kedves agysebész volt az illető, de rosszkor jött rossz helyre: a rendőrök „gyanúsítottnak” minősítették, és ártalmatlanították.
  • Politikai stabilitás mint érték
    Az SZDSZ is megtorpedózta az 1996-os világkiállítást. A szélsőséges párt akkor bebizonyítatta, hogy komoly tényező az országban, nagy kárt tud okozni neki.
MTI Hírfelhasználó