Egy vegytiszta bolsevik alapvetés
Milyen emberek azok, akik a demokrácia felszámolásával akarnak demokráciát teremteni?
2018. január 20. 11:28

Ha az ember alternatív valóságokba óhajtja magát teleportálni, akkor elég a Hvg.hu-ra kattintania. Hont András Utolsó szavak a választási bojkott ügyében című írása minden ismert tudatmódosító eszköznél hatékonyabban repít bennünket a Pravda vagy a Szabad Nép aktuális vezércikkébe.

Szerzőnk ismert „demokrata”, aki egész életét az Orbán-féle diktatúra elleni harcnak szentelte. Eltökéltségére jellemző, hogy akkor sem tévesztette meg a valóság, amikor nevezett ellenzékben volt, akkor is tudta, hogy a demokrácia álcája nem akadályozza meg Orbán Viktort abban, hogy gátolja Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai országépítő tevékenységét.

Ne higgye azt a kedves olvasó, hogy a pátosz vagy a gúny beszél belőlünk, tényleg megvilágosító dolgokat találhatunk Hont András agyszüleményében.

Szerzőnk először is és általában az ellenzék bármely csoportja számára kellemetlen eseményeket, tényeket, következményeket, matematikai szükségszerűségeket a Fidesz, de legfőképpen Orbán Viktor ármánykodásának tudja be.

Most megjelent írása szerint az épülő diktatúra megrázó következménye, hogy bármely alapsokaság nagyobbik fele nagyobb, mint a kisebb fele.

Érdemes lesz végigaraszolnunk a szövegen, mert ami Hont András dolgozatából elénk tárul, az nem pusztán a demokrácia baljós tagadása, nemcsak a hazai baloldali értelmiség önsorsrontásának monumentuma, de egyúttal – és ezekkel szoros összefüggésben – az infantilis, egocentrikus (egy nézőpontú) szemlélet megható példája is.

Itt van mindjárt a felütés: „Már a 2014-es választást is bojkottálni kellett volna” – írja a szerző, de lássuk be, nem megy elég messzire. Logikájából ugyanis az következik, hogy már a 2010-es választásokat is bojkottálni kellett volna, hiszen arról is tudható volt, hogy a Fidesz fogja megnyerni.

Ráadásul ők már előre tudták, hogy diktatúra lesz, tehát már az akkori indulásukkal legitimálták az eljövendő önkényt. Sőt, mi még arra is emlékszünk, hogy 2002-ben azzal rémisztgette az ellenzék az ország népét, hogy Orbán latin-amerikai diktatúrát vezet be, de semmiképpen sem adja át a hatalmat. Már akkor jobb lett volna, ha a bojkott mellett döntenek. Hol tartanánk már akkor!

De félre az ábrándokkal! Vissza a szöveghez!

„A választástól távol maradó szervezeteknek és a mögöttük álló szavazóknak nem a NER-t kellett volna ezzel a módszerrel megtörniük, hanem csupán azt nyilvánították volna ki, hogy a Fidesz ilyetén való berendezkedését nem tekintik legitimnek, és ha majd az ország többi része igényt tart a közreműködésükre, akkor követeléseiket visszamenőleg is figyelembe kell venni.”

Ezt a mondatot nem értjük, és aki érti, az nagyon súlyos eset lehet. (Persze nem annyira, mint aki leírja…) Ugyanis az időutazáson kívül azt is tartalmazza, hogy azon pártok mögött is állnak szavazók, akikre nem szavazott senki.

E logika alapján a liberálisok minden választást megnyertek és megnyernek, hiszen minden nem szavazó mögöttük áll. A dolog többször visszatér a dolgozatban, mint ahogyan igazi kísértetként van jelen a bukott pártok önigazolásában az a mítosz, hogy a nem szavazók rájuk szavaztak (volna).

A későbbiekben megtudjuk, hogy „a [választási] rendszer nem felel meg az ország érdekeinek. Világnézetileg, emberileg összeférhetetlen szereplőket szorít egymás mellé, lehetetlenné teszi a megkülönböztethető, világos alternatívák fölmutatását és így a hatékony, programalapú kormányzást.”

Aki dolgozott már elmebetegekkel, az tudja, hogy a betegek ilyen mondatok után kezdenek el általában dühöngeni.

A választási rendszer lehetővé teszi, hogy az ország kormányozható legyen, a szavazatok 40 százalékának megszerzésével már stabil kormányt lehessen alakítani egy olyan országban, ahol világnézetileg, emberileg összeférhetetlen szereplőknek kellene egyébként összefognia a kormányzáshoz.

Vagyis a programhoz és az alternatívához elég (szerencsés esetben) megszerezni a választópolgárok 40 százalékának támogatását.

Persze, ha a Fidesz nem szerez legalább 51 százalékot. Mert ha szerez, akkor a Jobbikkal együtt is bukta van az egyébként „világnézetileg és emberileg” vidám (bár kissé komikus) összeférhetetlenségben szenvedő ellenzéknek.

Hont szerint az viszont nem helyes, ha az emberileg, világnézetileg összeférhető, egyébként legtöbb szavazatot szerző párt kormányoz (mint most). Szerinte a választási rendszer „csak ideológiamentes, öncélú hatalomgyakorlásnak hagy teret”. Mármint akkor, ha az ellenzék győz.

A csúnya választási rendszerből az is következik szerinte, hogy „a Fidesz választáson nem győzhető le”. Jó, ha látjuk: az ilyen kijelentések nem szólnak másról, csak önigazolásról. Ha ugyanis a Fideszt legyőzhetőnek mondaná, akkor el kellene ismernie, hogy megint elbukják a választást.

„A csapdából kitörni csak egyféleképpen lehetne: a rendszerváltás és a kormányváltás szétválasztásával” – mondja Hont, ami körülbelül azt jelenti, hogy ne legyenek legitim választások, hogy lehessenek legitim választások. Az okoskodás egyúttal azt jelenti, hogy a Fidesz és a szavazói kizáratnak a következő rendszerből, vagy nem szavazhatnak arra, akire akarnak.

– Ügyes! – mondaná Sztálin elvtárs. És itt jön az okfejtésben a lényeg: „A bojkott ehhez képest világos céllal bír: tárgyalóasztalhoz kényszeríteni a hatalmat – akár nemzetközi közvetítéssel.” – Még ügyesebb! – mondaná Molotov elvtárs is, és elégedetten paskolná meg a szovjet csapatokat behívó alternatív miniszterelnök vállát.

Hont – ki tudja, miért – nem viszi tovább a nemzetközi beavatkozás gondolatát, visszatér a korábbi mantrához. „De hát egy bojkott sikere nem azon múlik, hogy a választáson hány párt vesz részt, hanem azon, hogy hány választó.”

Így válik újra szavazóvá, persze ellenzéki szavazóvá a nem szavazó honpolgár. Perfekt! „Most egy teljes ellenzéki bojkottal legföljebb 30 egynehány százaléknyi választó vihető el az urnákhoz. Az ellenzék nyugodtan beszélhetne a társadalom többségének nevében.”

Csodálatos gondolatok ezek. Csodálatosan laposak, antidemokratikusak és persze őszinték. Hont azt javasolja az ellenzéknek: hazudják azt, hogy ők a többség.

„Amennyiben egy ilyen választást követően a Fidesz folytatni akarná a kormányzást, a társadalmi támogatottság ­hiányára hivatkozva lehetne, pontosabban kéne ellene tüntetni, sztrájkot kezdeményezni, a polgári engedetlenség legváltozatosabb formáit igénybe venni” – javasolja a szerző, tovább ragozva a viccesen önleleplező gondolatmenetet.

A többségnek hazudott kisebbség kezdeményezzen tömegdemonstrációkat, vagyis hát végső soron, forradalmat. – Így kell ezt! – csettintene ­elismerően Lenin elvtárs.

Megjegyezzük, a jelenlegi ellenzék által tartott demonstrációsorozatra az a sors várna, mint ami az Eleven Emlékezet (tudják, akik a Német Megszállási Emlékmű ellen tüntetnek lankadatlanul) csoport rendezvényeire.

Lassan érdektelenségbe fulladó projektet talált ki Hont, ami azért is jó, mert így a mai ellenzék esetleg átadhatná a helyét egy olyan oppozíciónak, amelyiknek ötletei, gondolatai, programjai, ja, meg bátorsága is van kiállni egy megméretés elé, és nem csak annyi az üzenetük: Orbán takarodj, vagy öngyilkos leszek!

„Az ellenzéknek nem föltétlenül az a dolga, hogy minden körülmények közt, akkor is, ha csak elméletben van rá esély, nyerni próbáljon, hanem az is, hogy bemutassa – szavazó­közönségének és a nemzetközi közösségnek egyaránt –, ha ez egy rendszerben nem lehetséges” – summázza dolgozatát Hont, amivel egyebek mellett azt is mondja: Lenin elvtárs, mi annyira hülyék vagyunk, hogy nem tudunk nyerni egy demokratikus választáson. Tessék elkergetni a nem hülyéket!

Szegény Hont András! Kifogástalan logikával levezeti, feltehetőleg a saját maga számára is meglepően, hogy ő nem demokrata. Csak olyan választást ismer el, amiben világnézetileg és emberileg összeférhető emberek közös akarata egyöntetűen nyilvánul meg.

Ez az elképzelés azonban nagyjából a felvilágosult abszolutizmus óta minden népboldogító rezsim alapvetése volt, és rendszeresen a politikai ellenfelek legyilkolásához vezetett.

Na, ezért tartjuk mi pszichiátriai problémának a liberalizmust és közveszélyes elmebetegeknek mindazokat az embereket, akik a demokrácia felszámolásával akarnak demokráciát teremteni.

A szerzők: Botond Bálint szociológus, Rácz András író, újságíró

magyaridok.hu
megmondó
Az egyik esetben Vlagyimir Iljics Lenin elvtárs, a másik esetben a sikeres magyar tőzsdespekuláns, Soros György alakja emelkedik égi magaslatokba.
  • Szabad-e Dévénynél zsidózni?
    Az egykori SZDSZ-es hihetetlen éleslátással látja a láthatatlant, látja a szörnyűséget, hallja a hallhatatlant.
  • Vörös segély kell a szélsőségesnek
    A hungarofób figura a jelentős ajándékpénzből sem tudott önjáróvá válni, csak megélhetésieket tudott maga köré csődíteni.
  • Az SZDSZ ökológiai lábnyoma
    Szegény agrárszakértőnk és néprajztudósunk (meg a pártja) tavaly még ugyanilyen lelkesedéssel fogadta a Szegedi Megváltót.
  • A finom hazugság a legaljasabb
    Azokat a politikai bűnözőket, akik titokban utalt pénzekért együttműködnek az embercsempész bandákkal, kiszolgálják a migránsmaffia főkolomposait.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI