25 éve hunyt el az őzikeszemű
Előkelősége és visszafogott, bájos viselkedése miatt a mai napig az egyik leghíresebb ikon.
2018. január 21. 11:40

Huszonöt éve, 1993. január 20-án halt meg Audrey Hepburn Oscar-díjas amerikai színésznő, a Római vakáció, a My Fair Lady és az Álom luxuskivitelben csillaga, Hubert de Givenchy francia divattervező múzsája.

A múlt század egyik legbájosabb film- és divatikonja 1929. május 4-én Brüsszelben született Audrey Edda van Heemstra Hepburn-Ruston néven egy angol bankár és egy holland bárónő lányaként. Gyermekkorában felváltva élt e három országban, a második világháborút Hollandiában vészelte át. Rendkívül vékony alakja többek közt a folyamatos éhezés következménye volt, a filmvásznon ezért látszott aprónak és törékenynek a 170 centi magas színésznő.

Arról álmodozott, hogy prímabalerinaként hódítja meg a világot, a filmvásznon is kisebb táncos szerepekben tűnt fel először. Huszonegy évesen Colette unszolására vállalta el a főszerepet a francia írónő Gigi című kisregényéből készült Broadway-darabban, amely egy éjszaka alatt sztárrá tette.

Hamarosan Hollywoodba hívták, William Wyler 1952-ben rá bízta Anna hercegnő szerepét a Római vakációban, s Hepburn már első amerikai filmjéért megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar- és Golden Globe-díjat. 1953-ban Billy Wilder rendezte a Sabrina című vígjátékban, ekkor kezdte jelmezeit és ruháit tervezni a francia Hubert de Givenchy, akinek Hepburn lett a múzsája.

Az örök divatikon

Az “őzikeszemű”, bájos és filigrán, természetes módon viselkedő színésznő az egész világot elbűvölte, előkelő megjelenése, visszafogott nőiessége új színt jelentett, eleganciája a divatot is megváltoztatta. 1961-től szerepelt a legjobban öltözöttek listáján, ő személyesítette meg a háború utáni Európa kifinomult, minimalista stílusát.

Az ötvenes és hatvanas években a legnagyobb rendezőkkel dolgozott együtt, a Háború és béke című Tolsztoj-adaptációban King Vidorral (valamint férjével, Mel Ferrer színésszel), Az egy apáca történetében Fred Zinnemann-nal, utóbbi alakításáért Oscar- és Golden Globe-díjra is jelölték. Sokoldalú tehetségét minden műfajban megmutatta.

Az Álom luxuskivitelben című vígjáték újabb Oscar-jelölést hozott számára, filmbéli viseletével hozta divatba a fekete, nagy keretes napszemüveget. A Várj, míg sötét lesz című thrillerben egy vak nőt játszott, újfent Oscar-díjra javasolták, a Hogyan kell egymilliót lopni? című habkönnyű krimikomédiában pedig ismét Wyler instruálta.

Jelenet az Álom luxuskivitelbenből. Fotó: Getty Images

Pályafutása talán legnagyobb sikerét a My Fair Lady című musical George Cukor által rendezett filmváltozatában aratta, Rex Harrison partnereként (néhány számot maga adott elő, a nehezebbekben énekhangja a stáblistán fel nem tüntetett Marni Nixon volt).

1967-ben a csúcson vonult vissza, hogy idejét családjának szentelhesse, bár néhányszor még visszatért a filmvászonra: 1979-ben Sidney Sheldon Vérvonal című bestsellerének filmváltozatában szerepelt, utolsó munkája a Steven Spielberggel 1989-ben forgatott Örökké című alkotás volt.

1988-ban a UNICEF jószolgálati nagykövetévé nevezték ki, Etiópiában, Szomáliában, Szudánban és Vietnamban szerzett tapasztalatairól mély megrendüléssel beszélt. 1992 végén rákban megbetegedett, 1993. január 20-án halt meg svájci otthonában.

Amit lehetett, azt megnyert

Hepburn azon kevesek egyike, akik a szórakoztatóipar valamennyi rangos kitüntetését birtokolták: megkapta az Oscar-, a Golden Globe-, a Tony-, az Emmy- és a Grammy-díjat is. A UNICEF-ben végzett fáradhatatlan munkájáért 1993-ban neki ítélt Jean Hersholt Humanitárius Oscar-díjat már nem vehette át (érdekesség, hogy Oscar-díját 1953-ban éppen a színész Jean Hersholt, a humanitárius díj névadója adta át neki).

Audrey Hepburn. Fotó: Europress

Csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát, megkapta a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet, a brit filmakadémia díját (BAFTA), a legmagasabb francia kulturális kitüntetést, a Művészetek és Irodalom Rendjének parancsnoki fokozatát, s a Cecil B. DeMille Golden Globe-életműdíjat.

1990-ben a People magazin a világ 50 legszebb embere közé választotta, 2006-ban a brit New Woman magazin olvasói a világ legszebb emberének szavazták meg, Hollandiában tulipánfajtát is elneveztek róla. Életéről Az angyali Audrey Hepburn címmel forgattak filmet, a főszerepben Jennifer Love Hewitt-tal.

Magánélete nem alakult szerencsésen: mindkét férjétől elvált, kapcsolatai szakítással végződtek, és hiába álmodott nagy családról, csak két fia született. Végakaratának megfelelően vagyonának nagy részét a világ éhező gyermekeinek javára fordítják. Népszerűsége halálát követően sem csökkent, életét vándorkiállítás mutatta be Európa-szerte, amelynek bevételéből világszerte a bántalmazott gyerekeket segítették. Ruháiból az elmúlt években több alkalommal is árverést rendeztek, a bevételt a két fia által létrehozott, nevét viselő alapítvány, illetve a UNICEF kapta.

Akinek a szerelését minden modell másolja

Divatikon és filmsztár. Fotó: Mondadori

A My fair lady eredeti, Broadway-n futó változatában még Julie Andrews játszotta a szerepét, a Római vakációban pedig majdnem Elizabeth Taylor alakíthatta Anna hercegnőt. Ha pedig tragikus gyermekkorát nézzük, tényleg elmondhatjuk: nem volt kikövezve a siker útja Audrey Hepburn előtt.

35 éves korában kapta meg Eliza Doolittle szerepét az 1929-ben született színésznő; ekkor pedig már túl volt ikonikus szerepeinek nagyján. Mégis többen kétségbe vonták, jó választás volt-e Andrews helyére, elvégre Hepburn nem is maga énekelt a filmben, Marni Nixon utószinkronizálta őt. (Erről a színésznő azonban csak utólag szerzett tudomást.) A kritikákra csattanós választ adott a Time, mikor Hepburn játékát könnyednek, elbűvölőnek és karrierje legjobbjának nevezte.

Alex Cox, a The Guardian szerzője is úgy látta hét évvel ezelőtti cikkében: Hepburn alakja az elegancia szinonimájává vált. Így volt már korai filmjei esetében is. Az 1951-es A Levendula-dombi csőcselékben a gyámoltalan Chiquitát alakította, és Alec Guinness karaktere mellett a kamera figyelmét is magára vonta. Cox szerint az apró, törékeny színésznő még karriert is építhetett volna az „örök áldozat” szerepkörre – „Alfred Hitchcock főszereplőjeként, talán”. De Hepburn előrelátó volt, okos szerepválasztásaival pedig megelőzte, hogy így történjen. 

Mint a cikkben is olvassuk, nem volt könnyű gyerekkora. Angol bankár és holland bárónő lányaként született 1929. május 4-én Brüsszelben. Szülei fasiszták voltak, akik még a II. világháború kirobbanása előtt elváltak, a kis Audrey pedig édesanyjával együtt Hollandiába költözött. A lánynak egy időre holland személyazonosságot is föl kellett vennie: a háború alatt Edda van Heemstra lett, miután az angol hangzású név veszélyesnek bizonyult a német megszállás idején.

Az élelmiszerhiány miatt alultápláltságtól is szenvedett, ami miatt akut vérszegénysége, illetve légzőszervi problémái alakultak ki. Egyik bátyja náci munkatábor foglya lett, Audrey pedig tinédzserként táncolt, hogy az ezzel szerzett pénzzel támogassa a holland ellenállást. A Guardian szerint mindez hozzátett erős személyiségéhez, amit sok más színésznek egy élet alatt sem sikerül kifejlesztenie magában. Nem sokra rá már a Colette kisregényén alapuló színpadi musicalben, a Gigiben játszotta a főszerepet – szerződtetéséhez maga a szerző ragaszkodott, aki a Riviérán figyelt fel Hepburnre. „Tehetsége olyan meggyőző és annyira igaz, hogy az est sikere az övé” – írta a New York Times a még ismeretlen színésznő bemutatkozásáról.

Persze a siker ettől még nem jött könnyen: az 1953-as Római vakáció főszereplőjének szánt Cary Grant például nem érezte méltó partnernek a kezdő színésznőt, így távozott a produkciótól. Rosszul tette, amit később ő is belátott. Tíz évvel később legalábbis már mellette játszott az Amerikai fogócskában, és arról beszélt, hogy soha nem volt jobb partnere a színésznőnél. A Római vakációért pedig Hepburn aztán Oscar-díjat is kapott.

Következtek a hollywoodi szerepek, Hepburn pedig ezzel egy időben divatikonná is vált, Hubert de Givenchy tervezővel közeli barátságba és üzleti kapcsolatba kerülve. Cox szerint ez jelentette mindig is a színésznő világát, de végleg az Álom luxuskivitelben szerepe betonozta be a szerepbe. A regény szerzője, Truman Capote eredetileg Marilyn Monroe-t látta volna szívesen a filmben, a Paramount viszont Hepburnt akarta, a döntésért pedig máig nem tudjuk kárhoztatni a stúdiót. Cox is megjegyzi: meglehet, egy kockát sem láttunk még a filmből, Hepburn mégis könnyedén bevillanhat Holly Golightly szerepében a fekete dresszben, fekete kesztyűkkel, tiarával és hosszúkás szipkával. „És azóta is megszámlálhatatlan hirdetést láthattál már modellekkel, akik hajszálra ebben a szerelésben igyekeznek valamilyen parfümöt eladni számodra” – teszi hozzá a Guardian szerzője. Hepburnt azért elérték közben a drámai szerepek is, az 1959-es Egy apáca története címszerepéért pedig Oscar-jelölést is kapott. Ötödjére, egyben utolsó alkalommal pedig a ’67-es Várj, míg sötét lesz című filmmel indult az arany szobrocskáért.

Audrey Hepburn 1955-ben

Egyre kevesebbet játszott aztán, és nem is félt lehetőségeket visszautasítani. Még Anne Frank szerepét is fölajánlották neki, és bár első kézből szerzett tapasztalatokat a megszállt Hollandiáról, tinédzserbőrbe azért nem szeretett volna bújni. Ahogy nyilván ugyanazt a karaktert sem szívesen alakította sokadjára: visszavonult inkább családja körébe, Svájcban élt, a 70-es évektől kezdve pedig csak néhány produkcióban láthattuk. UNICEF-nagykövetként azért járta a világot, a gyermekjogi helyzetre mindenhol fölhívva a figyelmet. Utolsó szerepét Steven Spielberg 1989-es filmjében, az Örökkében vállalta el: egy angyalt alakított, aki megkönnyítette a halál felé tartó hős útját. Audrey Hepburn ma 25 éve, 1993. január 20-án hunyt el. Ekkor volt 63 éves.

hirado.hu - MNO
megmondó
A többi elcsatolt területen is megjelent a hétköznapi rasszizmus, annak legmegvetendőbb fajtája: a hungarofóbia.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI