Az okostelefon feltalálója elnézést kér
„Sajnálom! Elnézést kérek a szörnyű károkért, amelyeket az én kíváncsiságom szabadított az emberiségre.”
2018. február 4. 18:22

Rocco Leonard Martino feltaláló, üzletember, író – emellett hívő katolikus, akit II. János Pál pápa ütött a Szent György-lovagrend lovagjává 1991-ben. Kanadában nőtt fel, a Torontói Egyetemen tanult matematikát és üzleti tudományokat, majd űrtudományból doktorált. Jelenleg az Egyesült Államokban él. Számos egyetemen adott elő, köztük a pápai Gregoriánumon is. Széles körű jótékonysági tevékenységet folytat, a Katolikus Egyház karitatív tevékenységét bőkezűen támogatja. Több katolikus intézmény, alapítvány és bizottság vezetőségi tagja.

Rocco Leonard Martino számtalan informatikai újítása között szerepel a CyberFone – az első okostelefon.

Az Aleteia nemzetközi katolikus portálon nemrég megjelent írásában elnézést kér találmányáért, illetve a kíváncsiságáért, amely ide vezetett. Úgy fogalmaz, az ő kíváncsisága tette okostelefon-függővé gyerekeinket, akik már nem tudnak a telefonjuk nélkül élni, nem tudnak nélküle egy családi étkezést végigülni. Szerencsére tanáraik elég okosak hozzá, hogy kitiltsák a telefont az osztálytermekből – talán a templomokban is ezt kéne tenni. Mindenesetre a szerző eltiltaná a telefonokat az ebédlőasztal közeléből is – csak egy a gond, hogy ő maga, és nyilván a felnőttek többsége szintén ott tartja evés közben a tányérja mellett, és gyakran megszakítjuk az étkezést egy-egy sürgős sms, halaszthatatlan e-mail miatt. Vagyis nemcsak a gyerekeinknek kell megtiltani, hogy telefonnal a kezükben üljenek az asztalhoz – hanem saját magunknak is.

A feltaláló elnézést kér, hogy találmánya tönkretette a beszélgetéseket. Gyakran látunk párokat vagy fiatalok egész csoportjait, akik sms-t írnak egymásnak, ahelyett hogy beszélgetnének – fogalmaz Rocco Leonard Martino. – Vannak párok, akik a nappaliban ülve üzeneteket váltanak, ahelyett hogy megbeszélnék egymással közös dolgaikat. Ezért különösen, „térden állva” esedezik bocsánatunkért a feltaláló.

Bocsánatunkat kéri azért is, hogy tönkretette gyerekeink egészségét, és talán a miénket is, hisz nem sokkal ezelőtt, ha például valami információra volt szükségünk, el kellett mennünk a könyvtárba, és órákig kutakodni, mire megtaláltuk a választ. Ma pedig a Google elvégzi az egész munkát helyettünk. Úgyhogy a Google jó kondiban van, mi magunk viszont hozzánövünk a kanapéhoz.

Azt is sajnálja, hogy a gyerekeink már nem hozzánk fordulnak kérdéseikkel, hanem a Google-höz – ez valóban veszteség.

Negyedszer pedig sűrűn elnézést kér, hogy a mutatóujjunk – a gyerekeinké és a sajátunk is – csontszerkezete átalakul, annak érdekében, hogy jobban tudjuk használni vele az érintőképernyőt.

Ötödször: mélyen sajnálja, hogy a jobb karunk – balkezeseknek persze a bal – megnyúlik, hogy jobban tudjunk szelfit készíteni, illetve hogy a szelfizéshez felöltött mesterkélt vigyor rögzül az arcunkon.

Rocco Leonard Martino elnézést kér mindezekért, és „megnyugtatóan” közli: ennél cifrább dolgok is jönnek. A következő tíz évben drámai változásoknak lehetünk tanúi. Az Egyesült Államokban minden otthonban lesz robot; akár az elnökválasztáson is indíthatunk robotot – Új-Zélandon már folynak a kísérletek politikus robot, virtuális politikus létrehozására.

A műholdak száma megszaporodik a következő pár évben, úgyhogy tényleg mindenki elérhető lesz. „El tudják képzelni, akkor mennyiszer szakad meg a családi ebéd, amikor a világ minden tájáról özönlenek majd az üzenetek? Családi ebéd? Az mi?”

„A második reneszánsz korát éljük – hívja föl rá a figyelmet a szerző –, és nem lehet megállítani.”

Azoknak pedig, akik nem hajlandóak neki megbocsátani az okostelefonért és a számtalan egyéb felfedezésért, azt javasolja, lépjenek be a régi időkhöz visszatérést propagáló szervezetbe, melyet most fog elindítani: „»Csigaposta« (hagyományos posta) és füstjelek, gyalogos közlekedés és ló vontatta kis kocsik – bónusz trágya a virágágyások számára. A tagság egyetlen feltétele, hogy le kell mondani a mobiltelefonról. Készen állsz a belépésre?”

Forrás: Aleteia.org

Magyar Kurír
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
  • Az üzenetek Junckerékhez és Macronhoz is eljutnak majd
    Az Európa jövőjéről lefolytatott fórumokon megfogalmazott legfontosabb üzeneteket a kormány el fogja juttatni az Európai Bizottságnak és Emmanuel Macron francia elnöknek is. Utóbbi korábban maga javasolta, hogy minden tagállamban legyen állami konzultáció Európa jövőjéről – közölte a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára szerdán a közmédiával.
  • A migráció liberális félreértelmezése
    A liberálisok individualista, az egyénből kiinduló szemlélete lehetetlenné teszi azt, hogy a migráció csoportos, kollektív, tömeges megjelenési formájával kezdeni tudjanak valamit.
  • Brüsszel legújabb elképesztő "termékei"
    Brüsszel jelenlegi bevándorláspárti többsége továbbra is ontja magából a migránspárti intézkedéseket és javaslatokat, legújabb elképesztő "termékei" a migránskártya és a migránsvízum - mondta a Fidesz kommunikációs igazgatója szerdai budapesti sajtótájékoztatóján.
MTI Hírfelhasználó