Gyilkosság rendelésre
Húsz évvel ezelőtt hajtották végre a magyar kriminalisztika egyik legrejtélyesebb emberölését, a Fenyő-gyilkosságot. A leszámolás a rendszerváltozás utáni Magyarország legsötétebb időszakában történt, amikor szinte naponta felrobbantottak egy autót egy vállalkozóval. A bűnözők hadszíntérré változtatták Budapest utcáit.
2018. február 11. 23:19

Fenyő János médiavállalkozó likvidálása eltér a többi, kilencvenes években elkövetett maffiagyilkosságtól, ugyanis sem előtte, sem azóta nem fordult elő, hogy olyan kaliberű embert gyilkoljanak meg, aki bejáratos volt a legmagasabb politikai körökbe, pártokat finanszírozott, és emellett az ország egyik leggazdagabb embere volt. A Vico sajtóbirodalom kiépítésével emelkedett az ország legbefolyásosabb szereplői közé.

Ezerkilencszázkilencvennyolc február 11-én este fél hatkor 600 SEL Mercedesével fodrászhoz tartott, amikor a Margit utca 4.-nél megfogta a piros lámpa. A feltorlódott kocsisorban várakozó Mitsubishiből kiugrott egy férfi, aki Agram 2000 típusú gépfegyveréből 19 lövést adott le Fenyő Jánosra. A lövedékekből négy találta el az áldozatot, a médiavállalkozó azonnal meghalt. A merénylet után a tettes megszabadult géppisztolyától, sapkájától, kabátjától, kesztyűjétől, beszállt társai közelben lévő autójába, és elhajtottak a helyszínről. A bérgyilkosság megbízóját azóta is homály fedi.

A gyilkosság a teljes magyar közéletet megrázta. Horn Gyula akkori miniszterelnök éppen a Fenyő-gyilkosság után fakadt ki az azóta szállóigévé vált, Kuncze Gábor belügyminiszternek címzett mondatával: „Ami itt van, az nem közbiztonság.”

A Fenyő-ügyben néhány napig a Doszpot Péter vezette BRFK életvédelmi alosztálya járt el, majd a leszámolás megjárta a két éve elhunyt Kiss Ernő fémjelezte KBI-t, 1998 nyarán pedig az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságán belül működő döglött ügyek osztályának szabták feladatul, hogy kerítse kézre az elkövetőket. Az egy pillanatig sem volt kérdés, hogy profi bérgyilkosság történt.

A helyszínen egy albán gengszter, Salihi Mead is felbukkant, ezért a rendőrség azt feltételezte, hogy a merényletet albánok követték el. Mead egyik ismerősét, Acifi Nijazit meg is gyanúsították, de a vizsgálat kizárta bűnösségét. Ezután egy harmadik albánt, Sefedini Gvint neveztek meg tettesként, de róla is kiderült, hogy ártatlan. A valódi tettes elfogásáig több száz személy DNS-ét ellenőrizték, több tucat embert hallgattak meg tanúként, köztük rendőröket, politikusokat, újságírókat és ismert közéleti személyiségeket.

A nyomozást először a bűncselekmény után négy évvel zárták le, ám 2004-ben újra elővették az aktákat. Kovács Lajos ezredes, a döglött ügyek osztályának egykori vezetője akkor arról beszélt, hogy tízfős, külföldi és magyar állampolgárokból álló bűnszervezet Fenyő János egyik üzleti ellenfele megbízásából hajtotta végre a leszámolást. Kovács hangsúlyozta, Fenyő sok ellenséggel rendelkezett, nehéz feladat volt, hogy kiszűrjék, közülük ki volt képes kapcsolatba lépni a szervezett alvilággal. Az ezredes biztos volt abban, hogy az üzleti életben kegyelmet nem ismerő, Amerikát is megjárt médiamágnás olyan ember életébe gázolt bele, aki nem tudott megbocsátani, éppen ezért több, egymásról nem is tudó közvetítő segítségével megrendelte a bérgyilkosságot.

Ebben az időszakban Garamvölgyi László, az ORFK egykori kommunikációs igazgatója a TV2 Mokka című műsorában is arról beszélt, tudják, ki a Fenyő-gyilkosság megbízója, „ám a bizonyítás ott kissé problémás”. A rendőrség abban az időben annyira közel érezte a megoldást, hogy Kovács Lajos a Legfőbb Ügyészségen konzultált egy ügyésszel az esetleges vádemelésről. Az ügyész átnézte az aktát, és azt mondta: „Ennek még nem szabad nekimenni.”

„Amikor az ügyésznek odaadtam a Fenyő-ügyben keletkezett irathalmazt, akkor ő úgy látta: megbízói oldalról sok mindent tudunk bizonyítani, de a végrehajtói oldalról nem. Az nem volt eléggé bizonyítva – főleg tárgyi bizonyítékokkal alátámasztva –, hogy ki lőtt. Azt viszont bizonyítottnak látta, hogy kinek állt érdekében, és ki akarta megöletni az áldozatot. Az ügyész azért ellenezte a vádemelést – utólag is azt kell hogy mondjam, okosan –, mert azt mondta, a felbujtót nem lehet tettes nélkül elítélni” – nyilatkozta pár évvel ezelőtt a ma már nyugalmazott ezredes.

A Fenyő-gyilkosság hátteréről, lehetséges indítékáról eddig legtöbbet a médiavállalkozó egykori bizalmasától, pszichológusától, Perczel Tamástól tudhatott meg a közvélemény. A halálos beteg Perczel Brády Zoltánnak, a Kapu folyóirat főszerkesztőjének 2004-ben készült dokumentumfilmjében beszélt kendőzetlenül Fenyő üzleti magánháborúiról, és megnevezett három személyt, akiknek érdekükben állhatott az elhallgattatása: a Nap TV korábbi tulajdonosát, Gyárfás Tamást, a Postabank egykori vezérét, Princz Gábort, valamint a Vico-vagyon örökösét, Székely Herbertet.

Azt is állította, hogy Horn Gyula akkori kormányfő és Kuncze Gábor volt belügyminiszter is tudott Fenyő és Gyárfás médiapiaci háborújáról. Perczel emellett befolyásolni próbálta az 1998-as választások kimenetelét, és remélte, hogy a „balos” Vico-csoportot és lapját, a Népszavát átállíthatja a jobboldalra. Perczel sikeresnek értékelte a törekvést, de úgy vélte, hogy a Vico-vezér vesztében szerepet játszhatott ez a szemléletváltás is, hiszen korábban Fenyő a kormánypártok szekerét tolta, és az MSZP–SZDSZ-koalíció az ő anyagi támogatását is élvezte az 1994-es kampányban.

Fenyő emellett képtelen volt abbahagyni magánháborúit, köztük a Gyárfással folytatott „halálos, vérre menő küzdelmet”, amelyet a Nap-kelte című tévéműsor jogaiért folytattak – nyilatkozta a filmben Perczel, aki szerint Fenyő adatokat gyűjtött Gyárfás gazdasági visszaéléseiről, és több helyre eljuttatott egy, a jogsértésekre utaló százoldalas dossziét. Erről beszámolt Kuncze Gábor akkori belügyminiszternek is, aki elkérte az iratokat, ám az ügyben mégsem történt semmi – állította.

A gyilkosság helyszíne. Több embernek is érdekében állhatott Fenyő János elhallgattatása

A pszichológus úgy tudta, a dokumentum eljutott Kiss Ernőhöz, az időközben megszüntetett Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) vezetőjéhez is. Fenyő ugyanakkor Princz Gábor Postabank-vezér viselt dolgairól is gyűjtetett információkat, amelyeket a Vico-csoporthoz tartozó Népszavában hoztak nyilvánosságra. Fenyő 1997 őszén találkozott Horn Gyula miniszterelnökkel, aki arra kérte a médiamágnást, hogy „hagyja békén Gyárfás Tamást, és kössenek végre békét”. Perczel szavai szerint ezután „beköszöntött a béke”, de felbukkant Székely Herbert, aki egy ideig a titkára volt a Vico mindenható urának. Székely célja Fenyő zsarolása volt egy terhelő adatokat tartalmazó kazettával – vélekedett Perczel, aki szerint a gyilkossághoz az vezetett, hogy Fenyőről „valakik levették a kezüket, és védtelenné vált”. „Lehetetlen helyzetbe hozta Kunczét”, összetűzésbe került a rendőri vezetéssel, szembekerült Kiss Ernővel, Horn Gyulával, vagyis „az egész hivatalos Magyarországgal”.

„A másik oldalon pedig folytatott háborút olyan emberekkel, akik komoly hatalommal rendelkeztek, és volt félnivalójuk.” „Nekem meggyőződésem, hogy a húr itt pattant el” – jelentette ki Perczel, aki arról is említést tett, hogy profi lehallgatóberendezést találtak a Vico egyik ingatlanában, Fenyő irodája mellett, így a professzor feltételezte, volt főnökét lehallgatta valamelyik magyar titkosszolgálat. Perczel ennek tulajdonította azt is, hogy utólag kiderült, Fenyő nagy titkokat rejtő páncélszekrényét teljesen kifosztották. A dokumentumfilm vágatlan felvételeit a rendőrség 2005 tavaszán lefoglalta, és a nyomozati iratokhoz csatolta.

Fordulat a Fenyő-ügyben azután következett, hogy 2011 februárjában magyar kérésre Szlovákiában letartóztatták az Aranykéz utcai robbantással és több más bérgyilkossággal összefüggésbe hozott Jozef Roháčot, miután kiderült, az ő DNS-ét találták meg a merénylet helyszínén hagyott sapkában. Az ügy pikantériája, hogy Roháč korábban már egy gyilkossági kísérlet miatt másfél évig előzetes letartóztatásban volt Magyarországon, de akkor valamilyen rejtélyes oknál fogva nem hasonlították össze a DNS-ét az 1998-as merénylet helyszínén rögzített anyagmaradványokkal annak ellenére, hogy tanúvallomások is szóltak arról, hogy Roháč lehetett Fenyő János gyilkosa.

Noha a szlovák végrehajtó ember végig tagadta bűnösségét, és hallgatott megbízóiról, a bíróság tavaly májusban jogerősen is életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte. Roháč bűntársát, a vád szerint sofőrként közreműködő Ladislav Trnkát bizonyítottság hiányában felmentették, az pedig már a vádiratban sem szerepelt, hogy ki bízhatta meg a szlovák férfit a merénylettel. Egy darabig ugyan folyt egy elkülönített eljárás az alapügy lezárása után, ám fél évvel később felfüggesztették a nyomozást, noha a rendőrség kezében konkrét személyekre vonatkozó tanúvallomások is voltak, ezeket nem tartották elegendőnek ahhoz, hogy bárkit is gyanúsítottként hallgassanak ki.

Pedig a 2011-ben újraindított nyomozás során többen is részletesen beszéltek Fenyő János késhegyig menő konfliktusairól. A jogerős ítélet után éppen ezért indított vizsgálatot – a rendvédelmi szervek és a titkosszolgálatok egy részének belső elhárításaként működő, a 90-es évek alvilági leszámolásaiban a rendőrségnek segítséget nyújtó – Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ).

Jó ideig az a verzió volt a legerősebb, hogy a több súlyos bűncselekményben is érintett Tasnádi Péternek közvetítőként lehet köze az esethez. Tasnádi néhány éve a bíróságon tanúként annyit elismert, hogy az exúszóelnöktől, Gyárfás Tamástól 1997 őszén megbízást kapott Fenyő János meggyilkolására, de nem hajtotta végre az emberölést. Egy, az NVSZ eljárására rálátó hatósági forrás szerint Tasnádi ebben az esetben igazat mondott, hozzátéve, ahogy az Aranykéz utcai robbantásra, úgy a Fenyő-gyilkosságra is Portik Tamás adhatta ki a közvetlen parancsot Roháčnak, de az egyelőre nem világos, hogy az Energol-vezér egyedüli döntése volt-e a likvidálás, vagy valaki megbízta vele, így a vizsgálódás kiterjed arra is, hogy fizetett-e bárki is a merénylet után Portiknak.

A hatósági forrás hozzátette, az energolosnak bőven volt indítéka a gyilkosságra. Ezt támasztja alá a Portik-ügyek egyik koronatanúja, Radnai László, aki vallomásában arról beszélt a rendőröknek még 2011 őszén, hogy tudomása szerint a gyilkosságra Portik Tamás adott „szívességből” megbízást, hogy ezzel járjon Gyárfás Tamás kedvében, akinek a segítségével pozíciót kívánt építeni a médiában. Ezt erősítette meg az a szigorúan védett tanú is, aki szerint Portik valóban médiabefolyást kívánt szerezni Gyárfás és Fenyő segítségével, de a médiacézár végül felrúgta a megállapodást, noha már mindenről megegyeztek, és Portik még a magas rangú politikai kapcsolatait is bevetette volna, hogy az üzlet simán menjen.

A tanúvallomás szerint, amikor Portik megtudta Fenyő kihátrálását, őrjöngeni kezdett, és kijelentette, hogy „hazavágja”, amire Gyárfás Tamás így felelt: „Tomikám, ezzel nekem is nagy szívességet tennél…, ez a szemét tényleg golyót érdemelne.” Erre Portik feldühödve azt mondta, „hát akkor én kinyíratom!”. A tanú hangsúlyozta, nagyon megijedt, mert látta, hogy Fenyő megölését Portik és Gyárfás is komolyan gondolta, és amikor a híradóból megtudta, hogy Fenyő Jánost meggyilkolták, rögtön arra gondolt, lehetséges, hogy ehhez nekik közük van.

magyaridok.hu - PestiSrácok.hu
  • Antall József és Sargentini
    Amikor nagy a zűrzavar, a cosmos helyett chaos van, amikor a szervezetlen rotyogás uralkodik, nem árt, ha fogódzót keresünk.
  • Szögi Lajos-emléknap
    Nem szép a történet, és nem lehet neki semmilyen fölemelő jelleget adni, nem mutatható fel körülötte jövőbemutató érték.
MTI Hírfelhasználó