Kampánymédia
A független-objektív újságírás napról napra hitelteleníti el magát. Már a látszatra sem kell ügyelni…
2018. február 12. 09:41

Meglehetős indulatokat váltott ki egy Facebook-bejegyzésem, amiben nem tettem mást, mint – ismételten – felhívtam a figyelmet az ellenzéki lakájmédia egyre arcpirítóbb kampányfogásaira. Konkrétan erről a cikkről volt szó, ami még a kecskeméti közlekedési tragédiát (egy 23 éves fiatal lányt gázolt halálra egy busz a zebrán) is felhasználja egy kis „orbánvejezésre”. Hogy mindez nem egyszerű tapintatlanság, hanem tudatos szerkesztői koncepció, jól mutatja, hogy még a 14. századi francia csecsemőkirályról szóló történelmi cikkbe is sikerül beleszőni egy kis „mészároslőrincezést”. A koncepció világos: démonizálni a jobboldali közszereplőket és üzleti köröket anélkül, hogy konkrét vádakat kellene megfogalmazni, ami akár költséges sajtóperekhez is vezethet…

Az ellenzéki média ilyenkor még az olvasó tudatos megtévesztésétől sem riad vissza. Adott például egy máskülönben jól sikerült interjú egy keresztény-katolikus német politikussal. Milyen kár, hogy a vezető ellenzéki hírportál a címmel, a leaddel és a Putyin meg Orbán arcélét összejátszó nyitóképpel is azt sugallja, hogy mindkét vezető autoriter államot épít a vallás nevében. Pedig a cikkben az utóbbiról szó sincsen, sőt a német kereszténydemokrata politikus éppen azt hangsúlyozza, hogy a fideszes (KDNP-s) EP-képviselőkkel 80-90%-ban (!) egyetért, a maradékot pedig őszintén meg tudják beszélni. Ami nagy dolog.

Miután a kormányközeli bulvármédia már napok óta cikkez a Belvárosban induló, együttes („fütyülős”) Juhász Péter viselt dolgairól, a máskor darázs-fürgeségű Index is hajlandó egy szokatlanul mérték- és távolságtartó kommentárt szentelni az ügynek. Annyiban még igazat is adok a tisztelt ellenzéki kollégáknak, hogy egy válóper kiszivárgott irataival érdemes óvatosan bánni, ugyanakkor feltűnő, hogy az indexes rottweilerek huszadennyi tapintatot sem szoktak mutatni, ha kormányközeli emberek lejáratásáról van szó. Olyankor nem pusztán érdem, hanem egyenesen elvárás (belső lelki szükségszerűség?) a sárdobálás, a bizonyíték nélküli vádaskodás és torzítás. Itt viszont megelégszenek annyival, hogy a ballib médiakedvenc, aki a „gyilkolászós” médiahisztériát meglovagolva legutóbb épp a miniszterelnök „leszedéséről” beszélt, egy híján (tudniillik hogy "került-e aközben fizikai kontaktusba a keze volt élettársa arcával" - sic!) minden állítást megcáfolt nekik (még jó, majd a kampány közepén a saját törzsközönségének elismeri, ha esetleg csakugyan „metoo").

Summa summarum: jó lenne, ha az ellenzék a következő kampányra egy kicsit összeszedné magát, és nem a (lakáj)médiáját kényszerítené erre a hálátlan szerepre. Persze ez nem is olyan könnyű feladat akkor, amikor a mérsékelt jobboldalt kivéve a politikai paletta teljes spektrumát lefedő, árpádsávos-szocialista-újliberális ellenzék még egy rendes oktatásirendszer-ellenes tüntetést sem mer bevállalni, mert fél a totális leégéstől – inkább oda is gyerekeket küld maga helyett…

Szebb jövőt, és viszlát, elvtársak!

Hojdák Gergely

  • Antall József és Sargentini
    Amikor nagy a zűrzavar, a cosmos helyett chaos van, amikor a szervezetlen rotyogás uralkodik, nem árt, ha fogódzót keresünk.
  • Szögi Lajos-emléknap
    Nem szép a történet, és nem lehet neki semmilyen fölemelő jelleget adni, nem mutatható fel körülötte jövőbemutató érték.
MTI Hírfelhasználó