Újra szemben az árral!
Harcos viták tüzében 11 határozattal nyitotta az új esztendőt az Alkotmánybíróság.
2018. február 16. 10:15

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének határozatai

Megsemmisítve

A Kúria által alkotott Pfv.VI.21.031/2016/2. számú ítélet megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz.

Az indítványozó azért kérte a támadott kúriai ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és  megsemmisítését, mert álláspontja szerint a Kúria megsértette az Alaptörvényben megfogalmazott tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. A sérelem azáltal következett be, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Kúria nem tűzött ki tárgyalást, és nem hívta fel nyilatkozattételre abban a körben, hogy kéri-e tárgyalás tartását, így nem volt lehetősége arra, hogy jogi álláspontját szóban előadja.

***

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt részben megalapozottnak találta. Megállapította: a felek szóbeli meghallgatása nem volt nélkülözhetetlenül szükséges, azonban az új, alkotmányjogi panasszal támadott ítélet oly fokban követi az első kúriai ítélet logikai felépítését és szövegezését, hogy nem alkalmas a befolyás-mentesség biztosításához. Az alapul fekvő ügyben a jogerő áttörését követően és azzal összefüggésben a pártatlanság látszata csorbát szenvedett, ezért a Kúria támadott ítéletét megsemmisítette.

3027_2018 AB határozat.pdf

A határozathoz dr. Salamon László pár­huzamos indokolást, Czine Ágnes és Hörcherné Marosi Ildikó pedigkülönvé­leményt csatolt.

Büntetés kiszabása

A Kúria által alkotott  Bfv.1456/2014/4. számú ítélet megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz.

Alapjául szolgáló ügyben a bíróság az indítványozót bűnösnek mondta ki - többek között - bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, és vele szemben tizenöt évi fegyházbüntetést szabott ki, valamint kimondta, hogy az indítványozó feltételes szabadságra nem bocsátható. Az elbíráláskor hatályos jogszabály azon rendelkezése, amely – az elkövetéskor hatályos jogszabállyal szemben – az indítványozó vonatkozásában nem zárja ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, kétségtelenül kedvezőbb elbírálást tenne lehetővé az indítványozóra. Ugyanakkor az elbíráláskor hatályos szabályozás alapján kötelezően életfogytig tartó szabadságvesztést kellett volna kiszabni az indítványozóval szemben, ez pedig jóval szigorúbb rendelkezés, mint az elkövetéskor hatályos büntető jogszabály. A bíróság a régi büntető törvénykönyv azon jogszabályhelyét alapul véve zárta ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből az indítványozót, amelyet az Alkotmánybíróság időközben alaptörvény-ellenesnek minősített.

Az indítványozó a kiszabott szabadságvesztéssel szemben felülvizsgálati indítványt nyújtott be, amelyet a  Kúria elutasított. Alkotmányjogi panaszában a jogorvoslathoz való jog sérelmére hivatkozott, okát abban látta, hogy a bíróság az Alaptörvénybe ütköző módon értelmezte az Alkotmánybíróság irányadó szabályait, amelynek következtében - álláspontja szerint - sérült a jogállamiság elve [B) cikk (1) bekezdés], a szabadsághoz való jog [IV. cikk (2) bekezdés] és a jogorvoslathoz való jog [XXVIII. cikk (7) bekezdés].

***

Az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak. Értelmezésében az Alaptörvényben biztosított jogorvoslathoz való jog tényleges és hatékony jogorvoslat lehetőségének a biztosítását követeli meg, így nem csak abban az esetben állapítható meg az alapjog sérelme, ha a jogorvoslat lehetőségét teljesen kizárták. Jelen ügyben az eljárt bíróságok nem alkalmazták az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabályt, hanem azt az időbeli hatály tekintetében elvégzett előzetes értékelő  tevékenységük során vették figyelembe. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje. Az időbeli hatály kérdésében való bírósági döntés éppen arra ad választ, hogy a büntető ügyekben a két szóba jöhető, azaz az elkövetéskori vagy elbíráláskori időpontban hatályos büntető törvény közül melyiket kell alkalmazni a cselekmény elbírálása során.

Az Alkotmánybíróság megállapította: „jelen ügyben a Kúria az Abtv. 45. § (6) bekezdése, valamint a Be. 416. § (1) bekezdés b) és e) pontjai, illetve 418. § (3) bekezdése egyértelmű rendelkezéseinek együttes alkalmazása és értelmezése eredményeként utasította el a felülvizsgálati indítványt, így tehát a támadott végzésben kifejtett jogértelmezés nem okozhatta a jogorvoslathoz való jog sérelmét.”  Mindezekre figyelemmel a Taláros Testület az indítványozó panaszát elutasította.

3020_2018 AB határozat.pdf

 

Az Alkotmánybíróság öttagú tanácsainak határozatai

Ügyféli jogállás, perindítási jogosultság igazolása

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által alkotott 3.K.32.052/2015/5. számú ítélet megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz.

A panasz alapjául szolgáló ügyben a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal visszavonta a hőszolgáltatással foglalkozó Kft. távhőtermelői és távhőszolgáltatói működési engedélyét, egyidejűleg egy másik gazdasági társaságot jelölt ki a szolgáltatás ellátására a városban. A Kft-ben tulajdonrésszel rendelkező indítványozó a hatóság sérelmezett határozatának bírósági felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be, amelyet a bíróság az indítványozó perindítási jogosultságának hiányára hivatkozással elutasított.

A döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panaszában az indítványozó kifejtette: a hatóság az eljárása során a tényállás tisztázása körében nem a Kft-vel, hanem csak az abban többségi tulajdonos helyi önkormányzattal tartott kapcsolatot, tőle kért véleményeket, álláspontokat; a Kft. számára nem biztosított véleményezési, észrevételezési lehetőséget, megsértve ezzel annak ügyféli jogait. Mindezek megalapozzák a fegyveregyenlőség elvének, illetve a hatóság pártatlanságának megsértését, vagyis a tisztességes hatósági eljáráshoz való joga sérelmének megállapítását. Álláspontja szerint azzal, hogy az eljárt bíróság támadott határozatában megállapította, hogy az indítványozó perindítási jogosultsága nem nyert igazolást és a keresetét elutasította, jogszabálysértő módon elzárta a jogorvoslathoz való jogától. Ennek okán nem volt lehetősége - az ügy alapjául szolgáló közigazgatási határozattal szemben - az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt jogait érvényesíteni, ezért a támadott bírói döntés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében, valamint XXIV. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.

***

Az Alkotmánybíróság a panaszt nem találta megalapozottnak. A távhőtermelői és távhőszolgáltatói működés nem az indítványozó, hanem a Kft. joga volt; a hatósági döntés nem az indítványozó, hanem a Kft. jogát vonta meg. Kétségtelen, hogy egy adott – engedélyköteles – gazdasági tevékenység folytatása, illetve annak akár kényszerű beszüntetése közvetetten az érintett gazdasági társaságban tulajdonrésszel rendelkező személyekre is kihatással van. Ugyanakkor ezen tulajdonosok tekintetében fontos hangsúlyozni, hogy a gazdasági társaság megalakításával egy tőlük különálló, a jövőben a saját nevében gazdálkodó jogi személy létrehozatalára szereztek jogosultságot, és vállaltak egyszersmind kötelezettséget. Ahogyan a társaság kötelezettségeiért az egyes tulajdonosok felelőssége is csak mögöttes, úgy a gazdálkodási tevékenység befolyásolására is csak a gazdasági társaságokra vonatkozó jogszabályi előírások megtartásával, közvetetten van lehetőségük.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem tekinthető alaptörvény-ellenesnek az a bírói jogértelmezés, amely a konkrét gazdasági társaságok esetében azok tulajdonosait nem ismeri el a társaságot érintő közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának kezdeményezésére jogosultként.

3033_2018 AB határozat.pdf

A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó különvéleményt csatolt.

20%-os közvetlen befolyásoló részesedés reménye

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, vala­mint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság által alkotott ítélet  alaptörvény-ellenességének megál­lapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló tényállás szerint a 2011-től külföldön élő indítványozó 2015-ben a Pannon Hitel Pénzügyi Zrt.-ben, pénzügyi vállalkozásként 20%-os közvetlen befolyásoló részesedés megszerzésének engedélyezésére terjesztett elő kérelmet a Magyar Nemzeti Banknál. Kérelmét az MNB elutasította, mivel a felhasznált pénzeszközök törvényes eredetét nem igazolta kétséget kizáróan és ezáltal közvetve azt sem, hogy a pénzügyi vállalkozás 20%-os tulajdonrészét törvényes jövedelmekből kívánja megszerezni.

Az indítványozó keresettel támadta az MNB határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével az MNB határozatot jogszerűnek találta, és az indítványozó keresetét elutasította, a Kúria mint felülvizsgálati bíróság pedig a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint a jogbiztonságot és a normavilágosságot sértő szabályra alapozott bírói döntések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, a tisztességes eljáráshoz és a vállalkozáshoz való jogot, sértik ugyanis olyan feltételek megkövetelése egy hatósági illetőleg bírósági eljárás során, amelyek nem következnek az eljárásban alkalmazott norma szövegéből..

Az indítványozó szerint a törvényes eredet fogalma nem értelmezhető úgy, hogy az egyébként bizonyítottan törvényesen megszerzett, adózott jövedelem létén túlmenően annak „sorsát” is nyomon követhetően igazolni kell, mert ezzel olyan feltételt támaszt a ható­ság, ami vagy teljesíthetetlen, vagy aránytalanul korlátozza a tulajdonnal való rendelkezést és a vállalkozás jo­gát, vagyis azt hogy a saját, adózott jövedelmet fel lehet használni vállalkozási tevékenység folytatá­sához.

***

Az Alkotmánybíróság a panaszt nem találta megalapozottnak. Gyakorlata következetes a tekintetben, hogy a tulajdonhoz való jog – a már megszerzett tulajdon mellett – kivételes esetben a tulajdoni várományokat is védi, azonban erre csak a jogszabályon alapuló várományok esetében kerülhet sor. Nem megalapozott az indítványozónak az a kifogása sem, hogy a hatóság olyan „önkorlátozást" kívánt volna meg tőle, hogy a későbbi befolyásszerzés miatt akár évekig ne rendelkezzen a saját pénze felett, azt ne fektesse be, hanem csupán ezek törvényes felhasználásának igazolását kívánta meg. Az ügy irataiból egyébként épp ennek ellenkezője tűnik ki: a hatóság háromszor is felhívta hiánypótlásra az indítványozót, aki választása szerint igazolhatta volna a befo­lyásoló részesedés megszerzéséhez szükséges forrás mindenkori meglétét és törvényes eredetét. Így nem meg­alapozott az indítványozónak az a kifogása sem, hogy a hatóság olyan „önkorlátozást” kívánt volna meg az in­dítványozótól, hogy a későbbi befolyásszerzés miatt akár évekig ne rendelkezzen a saját pénze felett, azt ne fektesse be, hanem csupán ezek törvényes felhasználásának bármilyen módon történő igazolását kívánta (vol­na) meg.

Az  Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel jelen ügyben azt állapította meg, hogy a bíró­ságok és a hatóság jogértelmezése a jogszabály alkotmányos értelmezési tartományán belül maradt, így nem sérültek az indítványozónak az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében, a XIII. cikkében, valamint a XXIV. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott alapjogai. Ezért a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.30.870/2016/7. számú ítélete, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.35.715/2016/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt eluta­sította.

3029_2018 AB határozat.pdf

A határozathoz Stumpf István különvélemé­nyt csatolt.

Tulajdonjog megállapítása

Az indítványozó bíró a földről szóló 1987. évi I. törvény végrehajtásáról szóló 26/1987. (VII. 30.) MT rendelet 23. § (1) bekezdés b) pontja, illetve az állami tulajdonban levő ingatlanok kezeléssel, valamint a magánszemélyek lakás-, üdülő-, lakótelek-, üdülőtelek- és termőföld-tulajdonával kapcsolatos szabályozásáról szóló 6/1987. (IX.01.) ÉVM-MÉM-IM-PM együttes rendelet 19. § (1) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását, alkalmazhatóságának kizárását kérte az Alkotmánybíróságtól.

Az indítványra okot adó ügyben a per tárgya tulajdonjog megállapítása volt. A felperesek jogelődje, mint bérlő tíz évre bérleti szerződést kötött a Magyar Állammal a perbeli ingatlanra. A felek megállapodtak abban, hogy a bérlő üzletsort épít a bérelt területen, és a felépítményt a szerződés megszűnésekor köteles a bérbeadónak vagy harmadik személynek értékesíteni. Később a felperesek jogelődje és az akkori vagyonkezelő újabb megállapodást kötött, eszerint az üzletház a „ráépítő tulajdona”, a vagyonkezelő pedig földhasználati jogot biztosít a felépítmény mindenkori tulajdonosai részére, azonban a tulajdonjog ráépítés jogcímén történő bejegyzését a Körzeti Földhivatal megtagadta. A felperes jogelődje pert indított a felépítmény tulajdonjoga megszerzésének megállapítása iránt. A perben első fokon eljárt bíróság ráépítés jogcímén történő tulajdonszerzést állapított meg, melyet a másodfokon eljárt ítélőtábla részítélettel jogerősen helyben hagyott. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az ítélőtábla részítéletét hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasította.

Az indítványozó bíró előadta: az előtte folyamatban levő perben alkalmazandó - sérelmezett - jogszabály a rendszerváltás előtt született, és az akkori, teljesen más alapokon nyugvó társadalmi, gazdasági rendszer talaján állt. Ebben a rendszerben az állami tulajdon a többi tulajdonformához képest elsődleges, privilegizált jelleget kapott, és ezt a pozíciót számos jogkorlátozó szabállyal védték, többek között a támadott jogszabályi rendelkezésekkel. A támadott rendelkezés kizárta, hogy felépítményi magántulajdon jöjjön létre állami tulajdonban lévő földterületen, és a megfelelő ellenérték tételezését is a bérbeszámításra szorította.

A bírói kezdeményezés alkotmányjogi érvelésének lényege az, hogy a támadott szabály korlátozza mind a tulajdon megszerezhetőségét, mind pedig azt, hogy a felépítményi tulajdonjog megszerezhetőségének elvonása megfelelő értékgaranciával történhessen meg. Álláspontja szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezések sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogot, illetve a XV. cikk (2) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmának alapvető elvét.

***

Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést nem találta megalapozottnak. Az Alaptörvény tulajdonhoz való alapjogként a jogszabályok által meghatározott tartalommal elismert, konkrét időpontban fennálló konkrét jogosítványokat védi. A támadott rendelkezések nem tartalmaznak előírást közvetlenül magántulajdonra, és az állami, vagy az úgynevezett társadalmi tulajdon kedvezményezését sem tartalmazzák. A tulajdonjog korlátozásának intenzitása eltér az állami tulajdon és a nem állami tulajdon esetében. Önmagában nem alaptörvény-ellenes az, hogy az állami föld hasznosítása jogszabályok keretei között és mindenki által megismerhető eljárási rendben történhet. Nem lehet önmagában önkényesnek sem tekinteni azt, hogy az állami tulajdonú földre korlátozó jogszabályok állnak fenn, mivel a támadott bírósági ítéletek nem teszik lehetetlenné a vállalkozóvá válást, sőt a vállalkozói tevékenységen belül a pénz- ügyi vállalkozási tevékenységtől sincs elzárva a panaszos.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság jelen ügyben azt állapította meg, hogy a bíróságok és a hatóság jogértelmezése a jogszabály alkotmányos értelmezési tartományán belül maradt, így nem sérültek az  indítványozónak az  Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében, a  XIII. cikkében, valamint a XXIV. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott alapjogai. Ezért a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.30.870/2016/7. számú ítélete, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.35.715/2016/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.

3030_2018 AB határozat.pdf

 

Rendőr képmásának nyilvánossága

A Fővárosi Törvényszék, a Fővárosi Ítélőtábla, majd a felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Kúria ítélet megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz.

2006 őszién rendőri jogsértések kapcsán indult per nyilvános tárgyalásán a Fővárosi Bíróság arról rendelkezett, hogy a tárgyalásról kép- és hangfelvétel csak és kizárólag a per felperesi oldaláról és a bíróságról készülhet. Az indítványozók mégis olyan felvételt készítettek, amelyen a rendőrséget képviselő jogtanácsosokat egyedileg felismerhetően mutatta be. Emellett a perről riportot tettek fel a videóra, melyen jól olvashatóak voltak a jogi képviselők nevei és a perben betöltött képviselői állásuk is.

Mindezek alapján a rendőrség jogtanácsosai személyiségi jogi pert indítottak a „tudósítás” készítői ellen. Keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperesek megsértették a képmáshoz, továbbá a becsület védelméhez fűződő személyiségi jogaikat. Kérték az alperesek eltiltását a további jogsértéstől, valamint arra való kötelezésüket, hogy magánlevélben kérjenek elnézést a jogsértésért, továbbá 700 000 Ft − 700 000 Ft sérelemdíjra is igényt támasztottak.

A Fővárosi Törvényszék megállapította: az alperes tudósítók megsértették a felperesek képmás védelméhez fűződő jogát, ezért sérelemdíj megfizetésére kötelezte őket. Ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta, majd a felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Kúria is fenntartotta.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kiemelten hangsúlyozta: a rendőri jogsértések miatti - ezáltal a közérdeklődésre kétség kívül számot tartó - nyilvános tárgyaláson, a közfeladatukat ellátó, közpénzből fizetett rendőrségi jogtanácsosokról - mindennemű öncél nélkül, kizárólag a hiteles és pontos tájékoztatás végett riporterként készített videofelvételt. Álláspontja szerint a bírósági ítéletek sértik az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében biztosított véleménynyilvánítási és a IX. cikk (2) bekezdésében biztosított sajtószabadságot.

***

Az Alkotmánybíróság nem osztotta az indítványozó álláspontját. Megállapította: az elmúlt években több ízben vizsgálta a sajtószabadság és a képmásvédelem összehangolásának alkotmányos szempontjait. A testület által meghatározott szempontokat nem egyik vagy másik tényállási elem (például a közszereplői minőség) kiemelésével, hanem a körülményekhez igazodó összetett mérlegeléssel kell figyelembe venni.

A felvétel elkészítésére bírósági  tárgyaláson került sor, amelynek nyilvánosságát speciális szabályok rendezik, illetve a vitatott felvételek rögzítésére a tárgyaláson eljáró bíró kifejezett tiltása ellenére került sor. A tárgyalóterem ugyanis önmagában nem a közügyek vitájának fóruma, hanem a vádról vagy a peres felek jogairól döntőigazságszolgáltatás helyszíne. A tárgyalóterem sajtónyilvánossága másképp  ítélendő meg, és a sajtószabadság korlátozása szélesebb körben minősülhet  indokoltnak, mint a közügyekről szóló egyéb tudósítások kapcsán.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján kihirdette: az eljáró bíróságok döntései, mely szerint az indítványozók jogsértően rögzítették, illetve hozták nyilvánosságra az érintett jogtanácsosok képmását, nem sértették a konkrét ügyben irányadó alkotmányossági szempontrendszert!

3021_2018 AB határozat.pdf

A határozathoz Pokol Béla különvéleményt csatolt.

Felszámolási eljárás vagyonértékesítési szabályai

A Kúria által alkotott  Gfv.VII.30.201/2015/6. számú ítélet megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz.

Az indítványozó hitelezője és tagja volt egy kft.-nek, amelyet felszámoltak. Megkereste a felszámolót, s bejelentette: az értékesítési eljárásban ajánlattételi lehetőséggel kíván élni, majd kifogást nyújtott be a felszámolási eljárásban a bírósághoz, arra hivatkozva, hogy az értékbecslők számtalan értékelési rendszer közül választottak, ezáltal nem lehetséges az értékbecslések reális összevetése a legalacsonyabb értékesítési ár megállapítása érdekében.

A Székesfehérvári Törvényszék a kifogásokat elutasította, és ezt a döntést a Fővárosi Ítélőtábla, majd a Kúria is helyben hagyta.

Az indítványozó állítja: a bíróságok nem indokolták megfelelően a döntéseiket. Szerinte a másodfokú bíróság az általa előterjesztett bizonyítási indítványokat indokolás nélkül elutasította, továbbá a bíróságok nem értékelték azt a tényt sem, hogy a felszámoló megsértette a közjegyző igénybevételére vonatkozó előírásokat. A támadott határozatok az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésébe és 28. cikkébe ütköznek, ezért sértik a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogát.

***

Az Alkotmánybíróság ismételten rámutatott arra, hogy a testület a bírói döntéseket kizárólag alkotmányossági szempontból vizsgálhatja felül, törvényességi, jogalkalmazási kérdések megítélésére nincsen lehetősége. Megállapította: az eljáró bíróságok vizsgálták az indítványozó által lényeginek tartott érveket és azok elutasítását meg is indokolták, azt pedig, hogy az indokolásban foglaltak helytállóak-e, az Ab nem vizsgálhatja, mert akkor  „szuperbírósággá” válna.

Tekintettel arra, hogy az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslati jogának a sérelmét a XXVIII. cikk (1) bekezdéséhez szorosan kapcsolódva, a megfelelő indokolás hiányára alapozta – és ezt az Alkotmánybíróság a IV. rész 2. pont szerint nem találta megállapíthatónak –, az indítványozó jogorvoslati jogának a sérelme sem állapítható meg. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)–(2) bekezdései, 63. §-a, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései, 31. § (6) bekezdése alapján eljárva, nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt, ezért az indítványt elutasította. 

3006_2018 AB határozat.pdf

 

Rágalmazás vétsége

A Fővárosi Törvényszék 27.Bpkf.13.153/2016/2. számú végzésének megsemmisítését szorgalmazó  alkotmányjogi panasz.

Az indítványozó ügyvéd magánindítványt terjesztett elő rágalmazás vétsége miatt, mert a feljelentett az interneten egy videofelvételt tett közzé, amelyben állítása szerint számos sértő kijelentés hangzott el ügyvédi tevékenységéről.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a sérelmezett kijelentéseket értékítéletnek minősítette és rögzítette, hogy azok nem voltak indokoltan gyalázkodó jellegűek,nem jártak az emberi méltóság sérelmével, így – bűncselekmény hiányában – a  büntetőeljárást megszüntette. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az  elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, amely ellen az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be.

Álláspontja szerint az eljáró bíróságok az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság elvével ellentétes döntést hoztak, mert egyáltalán nem felelnek meg a társadalmi elvárásoknak, sértik az Alaptörvény II. cikke szerinti emberi méltóságát, illetve a VI. cikk (1) bekezdése szerinti jó hírnévhez való jogát, mivel a vád tárgyává tett nyilatkozatok alkalmasak voltak arra, hogy társadalmi megbecsülését negatív módon befolyásolják.

***

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a bíróság a konkrét esetben felismerte az ügy alapjogi relevanciáját, és az Alkotmánybíróság által kidolgozott elveket és szempontokat a döntése során kellő mértékben figyelembe vette. Az eljáró bíróságok mérlegelésük alapján elsősorban az indítványozó emberi méltóságának és nem a jó hírnevének védelmét tekintették a büntetőjogi védelem tárgyának, tehát a támadott határozat és a jó hírnévhez való jog között érdemi alkotmányjogi összefüggés nem állapítható meg. Az értékítéletek tekintetében a véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlása során az érintett személynek nagyobb toleranciát kell tanúsítania, mint arra a tényállítások esetén köteles.

Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)–(2) bekezdései, 63. §-a, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései, 31. § (6) bekezdése alapján eljárva – az indítványt elutasította.

3005_2018 AB határozat.pdf

 

Hallgatói jogviszony

A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 112. § (1) bekezdését sérelmező bírói kezdeményezés.

A támadott rendelkezés a hallgatói jogviszony megszüntetését ahhoz köti, hogy a hallgató a 20 15. szeptember 1-jei hatálybalépést követő időszakban eleget tett-e a végbizonyítvány megszerzése feltételeinek.

Az ügy háttere: a felperes diák 2005 szeptemberében felvételt nyert a győri Széchenyi István Egyetem költségtérítéses jogász képzésére a levelező tagozatra. A joghallgató 2015 áprilisáig a szükséges 300 kreditpontból 139-et teljesített, és tanulmányait a 2015/2016-os tanévben már semmiképpen sem tudta volna befejezni.

Az egyetem Felnőttképzési Központja megszüntette a felperes hallgatói jogviszonyát, és az elsőfokú határozatot az egyetem rektora is helybenhagyta. A felperes a jogerős határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. A bíróság pedig az eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordult, mert a támadott rendelkezés nem biztosított kellő időt a felperesnek tanulmányainak befejezésére, továbbá a hallgatói jogviszony megszüntetését nem a felperes képességeiben rejlő okokból írta elő.

***

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A határozatának indokolása szerint az előző törvény alapján megkezdett képzéseket érintő előírások objektív különbségtételt jelentenek, így azok nem ellentétesek az Alaptörvénnyel. A jogviszony arra sem biztosít jogot, hogy a hallgató korlátlan időtartamban folytasson tanulmányokat.

3004_2018 AB határozat.pdf

Bartha Szabó József
  • Séta egy holland zöldinnel
    Írni, véleményt mondani, okoskodni nem olyan nehéz, de ha itt vagyok kettesben valakivel, akiről és akinek beszélni kellene, óvatosabb az ember.
  • Stratégiai rasszizmus
    Ismét kiderült, hogy a spekulánsi szervezetek számára a terrormigránsok fontosabbak, mint az európai gyermekek.
  • Orbán: Antall József nem adta fel sosem a célját
    Antall József öröksége, hogy a kedvezőtlen erőviszonyok ellenére sem adta fel sosem a célját, hogy visszavezesse Magyarországot a kommunizmus előtti önmagához - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök kedden az Országházban.
  • Szirt a habok közt
    Surján László, a Kereszténydemokrata Néppárt volt országgyűlési képviselője, a KDNP tiszteletbeli elnöke Antall József kormányában népjóléti miniszterként szolgált. Személyes visszaemlékezésével tisztelgünk a szocialista diktatúra időszaka utáni első szabadon választott kormány 25 éve elhunyt miniszterelnöke előtt.
  • Megszavazták a humanitárius vízum bevezetését
    Az Európai Parlament (EP) kedden, strasbourgi plenáris ülésén megszavazta a migránsok legális uniós beutazási kereteit rögzítő, humanitárius vízum bevezetését kezdeményező jelentést.
MTI Hírfelhasználó