Három évtizede a nemzet szolgálatában
A rendszerváltás idején alapított Rákóczi Szövetség rengeteget tett a határon túli magyar közösségek és az anyaország közötti kapcsolatok megerősítéséért, és évről évre több ezer fiatalnak kínál utazási és képzési lehetőségeket is. A szövetség eddigi munkásságából szinte egyenesen adódott, hogy csatlakozzon az Európában élő őshonos kisebbségek jogai érdekében indult aláírásgyűjtéshez. Csáky Csongor, a szervezet főtitkára bízik abban, hogy sikerre lehet vinni ezt a politikai oldalak felett álló nemzeti ügyet.
2018. február 28. 15:52

A Rákóczi Szövetség évtizedek alatt beépült a Kárpát-medencei köztudatba. Ha netán valaki még nem hallott volna róla, mit érdemes tudnia a szervezetről?

– Ha visszamegyünk a gyökerekhez, akkor a rendszerváltozás előtti hónapokra tehető a Rákóczi Szövetség születése. Egy budai presszó volt a bölcsője, az Angelika presszó, ahol olyan derék emberek gyűltek össze, akiknek közük volt a felvidéki magyarsághoz, azokhoz, akiket Csehszlovákiából deportáltak, vagy éppen elűztek. Ekkor kezdtek omlani a tabuk. Már lehetett beszélni arról, hogy a határon túl is léteznek magyarok, élnek a nemzet elszakított részei. Lassan ugyan, de szabadabbá vált a légkör, és ezek a tenni akaró emberek  arról kezdtek el beszélgetni, hogy ők mit tehetnének ezekért a határon túlra szakadt magyar testvéreikért? Nyilván sok szervezet jött létre abban az időben, hiszen a szabadság első pillanataiban rengeteg civil kezdeményezés indult Magyarországon, viszont annak köszönhetően, hogy a Rákóczi Szövetség élére egy jó vezetőt találtak – Halzl József személyében – megalapozták a jövőt, azaz a jelent, ahová mára eljutott a szövetség.

 

Áder János köztársasági elnök, Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára és Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke (MTI-fotó: Soós Lajos)

– A számok tükrében ez mit jelent?

– Kárpát-medence-szerte ötszáz helyi szervezettel – amelyen belül nagyjából kétszázhetven középiskolai alapszervezetet számlálunk –, mintegy huszonötezres tagsággal büszkélkedhetünk. Éves szinten ötszáz feletti megmozdulást jegyzünk, amelyeken keresztül mintegy hatvanezer emberrel, zömében fiatalokkal kerülünk közvetlen kapcsolatba. A szövetség tevékenységének gerincét ugyanis főleg az ifjúsággal kapcsolatos programok alkotják. Itt megemlíteném a diákutaztatási programokat, amelyek révén évente körülbelül tizenötezer fiatal látogat el a Kárpát-medence különböző szögleteibe, de fontosak a nyári táborok, vezetőképzők, a tanároknak tartott tanfolyamok. Ezek mind-mind kiegészítik azt a programsorozatot, ami a szövetség munkáját fémjelzi. Emellett gondot fordítunk a határon túli magyar iskolaválasztás ügyére, a magyar diákok anyanyelven történő beiskolázására. Azt segítjük, hogy a határon túli magyar gyerekeket ne szerb, román, ukrán vagy éppen szlovák nyelvű iskolákba kezdjék meg a tanulmányaikat, hanem a helyi, magyar nyelvű intézményekben, lévén ez a határon túli magyarság megmaradásának a záloga. Ezért a közös ügyért óriási energiákat fektetünk be évről évre. Épp a napokban indul egy kampány, az iskolába történő iratkozások előtt több mint hétezer gyermeket próbál közvetlenül, személyesen is megszólítani a szövetség. Arra bátorítjuk a szülőket, hogy jól fontolják meg a döntésüket.

Ipolysági diákok a szövetség egyik közgyűlésén (MTI-fotó: Illyés Tibor)

– Milyen térségekben ösztönzik magyar ajkú beiskolázásra a szülőket?

 – Noha legelőször a Felvidéken indult el ez az akciónk, ma már Kárpátalján, a Felső-Tisza vidékén, a Partiumban és Erdélyben, Máramaros, Fehér, Bihar, Temes megye, Dés és Torda régiója, a Délvidéken pedig azok a települések, ahol a magyarság harminc százalék alatti arányszámban él, és természetesen része a programnak a horvátországi Dél-Baranya, ahol magyarok élnek: Eszék és környéke. Immár másodízben bonyolítunk egy diaszpóraprogramot, amelynek révén ezer olyan magyar fiatalt hozunk el tíz napra Magyarországra, akik valahol a nagyvilágban, Ausztráliában, Kanadában vagy épp Dél-Amerikában élnek, ez a tevékenységünk is egy újszerű és sikeres színfoltja a szervezetünknek. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ezzel a programmal a Rákóczi Szövetség kilépett a Kárpát-medence keretei közül, és egy össznemzeti szervezetté vált azáltal, hogy a világban élő magyarságot is immáron bevonjuk a programjainkba.

– Civil szervezetként sikerült-e a politikától független arculatukat megőrizni?

– A Rákóczi Szövetség fundamentumait az alapítók nagyon határozottan letették. Az értékrendje sohasem változott, ahogy a céljai sem. Nyilván az elmúlt harminc évben sokféle kormánya volt Magyarországnak. Volt, amelyik kellő módon értékelte ezt a témát, amivel a szövetség foglalkozik, és akadt, amelyik kevésbé. Mégis, köszönhetően a szervezetünk elnökének, Hazl Józsefnek és csapatának, a szövetség mindig megtalálta azt az utat, ami által folyamatosan tudott működni.

Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke (MTI-fotó: Krizsán Csaba)

– Úgy hírlik, megint egy hatalmas vállalásnak lettek a koordinátorai.

– Igen. A múlt év november 10-én a Magyar Állandó Értekezleten (Máért) a határon túli magyarok képviselői megfogalmaztak egy egyértelmű kérést a Magyarországon élő emberek felé, hogy támogassák azt a kezdeményezésüket, amit az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója – FUEN – indított el annak érdekében, hogy Brüsszel végre foglalkozzon a határon túli magyarok jogaival. Alkossanak egy olyan átfogó jogszabályt, ami garantálja azt, hogy a több mint 50 milliónyi európai ember, aki őshonos nemzeti kisebbségként él, hogy legyenek nekik jogaik. Hogy ne csak az őshonos növényeknek és őshonos állatoknak, hanem az Európában őshonos polgároknak, a nemzeti kisebbségeknek is adassék meg az őket megillető figyelem, védelem. Még 2012-ben elindította a FUEN ezt a kezdeményezését, ami megjárta a maga keresztútját. Végül 2017 áprilisában Brüsszel zöld jelzést adott, és megindulhatott az aláírásgyűjtés.

Április 3-ig lehetőséget kaptak az európai polgárok, hogy összegyűjtsenek egymillió aláírást, ami ha meglesz, akkor Brüsszelnek kötelessége lesz a témával foglalkozni. Az aláírásgyűjtésnek is különböző kritériumai vannak. Mint említettem, az egyik, hogy kell egymillió aláírás az Európai Unió területéről, a másik pedig az, hogy az aláírások legalább hét országból kell hogy származzanak, és mindenhol a minimális kvótát el kell érnie az aláírások számának. Ez egy Magyarország méretű országnál 15 ezer aláírást jelent, egy Szlovénia méretűnél alig valamivel több, mint ötezer. A FUEN vezetői szerint teljesíthető lesz az a kritérium, hogy hét országból összegyűjthetők az aláírások.

– Hogy állnak az aláírásgyűjtéssel?

– Szlovákiában az ottani magyarok már összegyűjtöttek legalább 60 ezer aláírást, az erdélyi magyarok szintén már 270 ezer aláírásnál járnak, s ha minden igaz, már Magyarországon is 300 ezer felé közelít az aláírások száma, ugyanis pontosan lehet látni úgy Magyarországon, mint az unióban, hogy mennyi az online aláírások száma, ez jelen pillanatban nálunk a 100 ezret közelíti. Szakemberek szerint az online aláírások és a papíralapúak egyharmad a kétharmadhoz viszonyítva szoktak aránylani, ebből merünk optimistán tekinteni a jövőbe. Meg abból, hogy nagyon sok helyen gyűjtik az aláírásokat az országban. A szövetség a Máért-határozat után, amikor a zárónyilatkozatba belekerült, hogy az aláírásgyűjtést a Rákóczi Szövetség koordinálja, utána mindjárt megszólítottuk a parlamenti frakcióval rendelkező pártokat – tekintettel arra, hogy valamennyien támogatták ezt az elképzelést.

Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője és Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára a Minority SafePack kisebbségvédelmi petíció nyilvános aláírásán Budapesten a szövetség székházában (MTI-fotó: Szigetváry Zsolt)

– A politikusokon kívül mások segítségét is kérték?

– Rajtuk kívül megkerestük az egyházakat, nemcsak a történelmi egyházak vezetőit, hanem további 800 plébániát és parókiát. Megszólítottuk Magyarország összes polgármesterét, a középiskolákat – köztük még egy versenyt is hirdettünk, hogy amelyik intézmény diákjai a szüleiktől, felnőtt barátaiktól a legtöbb aláírást gyűjtik össze, egymillió forint értékű Kárpát-medencei utazást nyernek –, de megkerestük a nagyobb civil szervezeteket is, a nagycsaládosoktól a cserkészekig, beleértve a HÖOK-ot, tagjai az egyetemen vállalták nem kevés számú aláírás összegyűjtését. Örömmel vettük tudomásul, hogy a Magyar Posta is együttműködik velünk ebben a témában, az ország összes postahivatalában – ami 3000 postahelyet jelent –, elérhetővé vált a papíralapú aláírás kérdőíve. Már az ügyféltérben látható a hirdetés, bárki kérheti az alkalmazottaktól, és aláírhatja, kap hozzá ott helyben egy ingyenes válaszborítékot is.

– Más módszerekkel is igyekeznek az embereket aktivizálni?

– Az elmúlt napokban a Rákóczi Szövetség intenzív médiakampányba kezdett. A kereskedelmi és a közmédiában is több helyen megjelentünk, a megyei lapok leközölték a hirdetéseket, amelyek 750 ezer előfizetőt elértek két alkalommal. Mindemellett 600 ezer lakásba juttatunk el aláírásgyűjtő ívet, felcímkézett válaszborítékkal együtt. A munka még koránt sincs befejezve, az elkövetkezőkben még egyéb elemekkel fogjuk erősíteni a kampányunkat. A most következő két hét lesz a kampány dandárja. Ez az ügy össznemzeti ügy, ami pártok felett álló. Nagyon örülünk, hogy Orbán Viktor kormányfő mellett sokan mások, pártpolitikai alapállástól függetlenül aláírták a kezdeményezést, amiből kitűnik, hogy tényleg egység van a kezdeményezésünk mögött.

– Akadnak-e a szervezetüknek nem magyar ajkú szövetségesei?

– Nyilvánvaló, hogy a magyar emberek vállalása döntő mértékű ebben a kérdésben, de nem lehet azt mondani, hogy ez csak magyar ügy lenne. Hiszen az aláírásokat gyűjtik Bulgáriában, Lettországban, Ausztriában, Szlovéniában, a német és a dán határ közelében, mindkét oldalon. Gyűjtenek a Benelux államokban, Spanyolországban – Aragóniában, Baszkföldön. Nem kizárt, hogy Lengyelországban is összegyűlik az ottani kvótának megfelelő mennyiségű aláírás. Egész Európában gyűjtik az aláírásokat, beálltak az ügyünk mögé. Bízunk benne, hogy nálunk, Magyarországon a magyar emberek segítségével sikerre vihető ez a fontos ügy.

hirado.hu
MTI Hírfelhasználó