Kiknek is a kezében összpontosul a német média?
Nem csak a nyomtatott, de az egész országos online és tévémédia is három „kőgazdag” és roppant nagy hatalmú család kezében összpontosul.
2018. március 7. 14:17

Kezdjük egy orwelli idézettel: „Egy társadalom minél inkább távolodik az igazságtól, annál jobban utálják azokat, akik azt kimondják”.

A mai nyugati társadalom valóban már annyira elsodródott az igazságtól, hogy annak kimondóit – Orwellen túlmenve – nem csak utálják, hanem letiltják, vagy elővéve legunalmasabb bozótvágókésüket, lefasisztázzák és lenácizzák őket, kaparva-keresve hízelgésük gyümölcseit tulajdonos uraiknál.

A Sputnik News (már a megemlítése is szörnyű!) utána járt annak, hogy mennyire igaz az az állítás – a német médiatulajdonlás terén – hogy egy demokratikusnak mondott társadalom alappillére a plurális, független média.

Amit talált, annak kimondása nagyjából annyira „nyugtathatja” meg a mai rend urait, mintha a Soros-féle 444.hu-nak egyetlen napot ki kellene hagynia abban, hogy két perc alatt nyálcsorgató engedelmességgel felpasszírozza a nyugati médiában épp kitett legújabb Putyin-összeesküvést.

A hét nyomtatott oldal terjedelmű ténybemutatás bevezetőjében egyebek között azt írja, hogy a független és plurális nyomtatott média egy demokratikus társadalom kialakulásának alapfeltétele és egyben e demokrácia minőségének egyik mutatója.

A függetlenségnél két fajtát lehet megkülönböztetni. Az egyik az államtól, a másik pedig az egyes magánemberektől, családoktól vagy vállalkozásoktól való függetlenség. Főként a második kritérium terén mutatnak a német médiumok rémisztő egyenirányítást. Mely kitétel, tegyük hozzá, igazán szelíd, hiszen a német médiát rendszeresen olvasók tudják, nehezen találnak olyat közülük, mely ne pincsikutyaként tapsikolna annál jobban Merkelnek, minél erősebb ez a német zászlótól is dokumentáltan elrohanó, Európa-gyilkos nőszemély. Vagyis az államtól való függés – enyhe kifejezéssel élve – szintén súlyos.

A Sputnik által végzett vizsgálat kiderítette, hogy nem csak a nyomtatott, de az egész országos online és tévémédia is három „kőgazdag” és roppant nagy hatalmú család kezében összpontosul.

E három család áll a németországi véleményformálás gyökerénél.

A legismertebb média uralkodó klán a Springer-család és Axel-Springer nevű kiadója, amely Európa egyik legnagyobbja. Ők birtokolják a napi 1,6 millió példányszámban fogyó Bild nevű bulvárlapot és annak rokonkiadásait (Bild am Sonntag, Bild der Frau, Autobild, stb.).

E lapok naponta sok-sok millió embert érnek el és így befolyásuk óriási. De övék a Die Welt is, valamint az N24 hírtévé is. És nálunk a Blikk nevű bulvárlap is.

A második médiaklán a Mohn család, amelyhez a Bertelsmann kiadó tartozik. Ez a világ egyik legnagyobb médiavállalkozása. Övék részben a Der Spiegel, a Stern, stb. is.

De nagyon érdekes összefonódás van a Mohn és a Springer cég között.

Amit az jelképez leginkább, ahogyan Nikolaus Blome ugrott át a Spiegelhez mint vezető szerkesztő a Bild-től, majd tért vissza ugyanoda, szintén vezető pozícióba. Mert függetlennek nem csak lenni, hanem látszani is kell, hogy parafrazáljunk egy hazai MSZP-s korábbi nagy mondását.

A Bertelsmannak Németország legtöbb nézőt vonzó tévéadói is a kezében vannak. Így az RTL-adók. És persze a „magyar” RTL-Klub.

A Bertelsmann család befolyását nem csak a médián át gyakorolja, hanem alapítványán keresztül is. Hatalmuk olyan nagy, hogy a törvényhozóknak is dolgoznak ki törvénytervezeteket, amelyeket azután azok benyújtanak a Bundestagban.

A harmadik hatalmas médiatulajdonos család Németországban a Burda család. Nekik is újságok, folyóiratok, rádió és tévéadók, hír- és véleményportálok, stb. van a tulajdonukban.

Az övék a Fokus-Online, amely a Der Spiegel Online után, a második legtöbb németet elérő hírportál.

És most egy fantázia jelenet következik.

E német családok vállalkozásai a legnagyobb természetességgel csaptak le a magyar médiapiacra, felvásárolva és alapítva médiumokat. Amelyek – láss csodát – ugyanazt a vonalat követték, mint amit „köll”. Mindezt természetesen a globális szabadkereskedelem jegyében.

Most képzeljük el, hogy ugyanezen elv alapján a Bertelsmann/Mohn-családnál megjelenik egy iráni milliárdos. Azt mondja nekik, idefigyeljetek, értéke duplájáért megveszem tőletek a Sternt. Ugye eladjátok?

Folytassuk?

Lovas István

magyaridok.hu
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • A kormány a helyén van
    Vannak mondatok a történelemben, amelyek az időből kiszakadva és felemelkedve örök életet élnek. Az ókori Rómától az angol és a francia történelmen át egészen a mai históriáig tudunk ezekről. Nekünk is van ilyen.
  • Orbán: Az egész kontinenst háborús infláció sújtja
    Az egész kontinenst háborús infláció sújtja - jelentette ki Orbán Viktor a DK-s Kálmán Olga kérdésére válaszolva, részletezve, hogy melyik államban mekkora a pénzromlás.
  • Ezért bukta el az ellenzék a vasárnapi időközi választásokat
    Bár időközi választásokból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, a hétvégi eredmények figyelmezető jelek lehetnek a baloldal számára. Mráz Ágoston Sámuel szerint például azt támasztják alá, hogy a Fidesz nem esélytelen Budapesten, míg Nagy Attila Tibor úgy véli, ha minden így marad, számos ellenzéki polgármester és önkormányzati képviselő már most elkezdhet aggódni a követező önkormányzati választások kimenetele miatt.
  • A magyar vármegye hagyománya és jövője
    A királyi vármegye Szent István kora óta a magyar közigazgatás alapvető közigazgatási egysége volt.
MTI Hírfelhasználó