Nem zörög?
Az „elégtétel” szó hallatán megkezdte szokásos rettegését az ellenzék. De nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Ugyebár.
2018. március 20. 22:04

Orbán Viktor március 15-ei beszédében arról beszélt, hogy „a választás után elégtételt veszünk, erkölcsit, politikait, jogit”. Az ellenzék és a pótellenzék (baloldali és jobbikos sajtó, „neves értelmiségiek” stb.) pedig – ahogy 1990 óta ilyen helyzetben mindig – azonnal elkezdett rettegni és játszani az ártatlant, a ma született bárányt, hogy hát ez micsoda dolog, hogy merészel bárki is ilyet mondani velük szemben?

Rossz az, aki rosszra gondol, mondhatnánk, de hát nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. (És itt most nincs semmi áthallásos hihi-hege az LMP vezetőjének nevével.) Ugyanis azok játsszak most újra a hivatásos rettegőt, akik évek óta készítik elő, érvelnek egy alkotmányos (alkotmánytalan?) puccs lehetősége mellett, hogy a választások után majd sima többséggel is lehet alkotmányozni meg hogy az „alkotmányellenes alkotmánymódosításokat” is felülbírálhatja az Alkotmánybíróság (mert hogy különbséget kell tenni „elfogadható” és „elfogadhatatlan” alkotmánymódosítások között). De persze nem egy ilyen „fideszes” Alkotmánybíróság! Mert ha a „rendszer megbukik”, akkoraz AB jelenlegi összetétele nem lesz tartható”, „nem elfogadhatóugyanis ennyi egypárti (sic!)alkotmánybíró”. Igen, a jogállamiságot körömszakadtáig védő „jogvédők” pár éve már azt is kijelentették, hogy „jogszerűen nem lehet az alkotmányos rendszert megváltoztatni. Szükségszerűen túl kell lépni az alkotmányos felhatalmazáson”, tehátát kell lépni a jelenlegi kereteteket, el kell szakadni a jelenlegi közjogi berendezkedéstől”. Bizony, ezek a nyílt társadalom hálózatához és annak eszmerendszeréhez tartozó TASz, Helsinki és EKINT „tudományos sajtótájékoztatóján” hangzottak el nem is olyan régen.

Minden Bitó-szalonok atyja is arról értekezett a megboldogult Népszabadság hasábjain akkoriban, hogy „nem zárhatjuk ki a forradalmi megoldást”, Szigetvári Viktor pedig – némileg talán túlértékelve önmaga és saját pártja jelentőségét – „alkotmányos forradalmat” helyezett kilátásba 2018-ra. Szekeres Imre az idei vére pedig egyenesen „alkotmányozó nemzetgyűlést” vizionált, melynek „megalakulásával megszűnik azok megbízatása (a köztársasági elnöké, az alkotmánybíróságé, a legfőbb ügyészé stb.), akik mandátuma az alaptörvényből származik”. Alkotmányosan hangzik, ugye?

De hogy ne csak a „régmúltban” halászgassunk, vegyük sorra csak az elmúlt pár hét nyilatkozatait, hogyan óvnák az alkotmányos jogállamiságot a „túloldalon”, ha az a faramuci helyzet állna elő, hogy Gyurcsány Ferenc vagy Karácsony Gergely ölébe pottyanna a kormányzás lehetősége:

1. Gyurcsány a választást követő első napon cirka 12 óra leforgása alatt bontaná le a jelenlegi alkotmányos berendezkedést, olyan „előremutató” politikai sasszékkal, minthogy miniszterelnökként (!!!) rúgná ki az Országgyűlés kétharmada által megválasztott legfőbb ügyészt, „zár alá venné” a „fideszes vagyont” és persze elkobozná az egyházak „kiváltságait”.

2. Az MSZP történelmileg nyúlna vissza „legjobb gyakorlataihoz” és beindítaná a kulákprogram 2.0-t (azzal a címszóval, hogy „visszaveszik >>spekulációs célból<< megvásárolt földeket”).

3. Karácsony – mivel szerinte „ami Magyarországon most van, az nem jog” – népszavazást írna ki az Alaptörvény semmissé nyilvánításáról. És ezzel nem csak az a baj, hogy ilyesmire 1990 sosem volt alkotmányos lehetőség és hogy az általában egekig magasztalt Sólyom-féle Alkotmánybíróság rögzítette ezt már 1993-ban, hanem az is, hogy az alkotmányról történő megerősítő népszavazás írmagját éppen Karácsony újdonsült szoci elvbarátai irtották ki a népszavazási törvényből még 1998-ban.

4. És bár fentiek az MSZP-P kormányfőjelöltje saját bevallása szerint is „egy meredek elképzelés”, ő nem állt meg itt. Azt is megígérte, hogy márpedig nem fogja letenni az esküt az Alaptörvényre. Igen, és ezt így mégis hogy? Esküt tenni az snassz – egyébként elengedhetetlen formai kellék mind a képviselői, mind a miniszterelnöki poszt betöltéséhez –, de a közjogilag az Alaptörvényen alapuló polgármesteri mandátumot betölteni meg a választásokon indulni az nem?

Tehát az ellenzék, szőröstül-bőröstül, továbbra is arra szövöget terveket, hogy akár alkotmányos felhatalmazás nélkül, akár alkotmányellenesen, de valahogyan véghez vigyen egy „kvázi” rendszerbontást. Azt mondják, nekik fontos a „jogállam” meg a „demokrácia” – persze, az, melynek tartalmát és kelléktárát ők szabják meg. Ha a liberális „mércének” nem megfelelő módon definiálja valaki a „demokráciát” – melyből, mint tudjuk, csak egyféle létezik szerintük –, akkor politikailag és jogilag is rögtön meg tudják indokolni, hogy annak lebontásához hogyan és miféleképpen vehetők igénybe „jogon kívüli” megoldások. De persze végső soron ezek is „alkotmányosak”, hiszen ha a többség nem is, a morális és történelmi igazság az ő oldalukon van.

És akkor csillogó, ártatlannak tettetett szemekkel csodálkoznak rá, ha valaki elégtételt emleget? Szóval ha valaki nem szeretne a közeljövőben a fentieken alapuló „csudálatos forradalmat”, majd annak nyomán káoszt és válságot az országban, jól gondolja meg, hova húzza az ikszet április 8-án.

Szánthó Miklós

vezető elemző, Alapjogokért Központ

mozgasterblog.hu
  • Polgárverés – 12 éve
    Azt sem sikerült kideríteni, hogy a brüsszeli bürokrácia miért hunyta be a szemét, amikor látta, hogy európai uniós polgárokat vernek véresre.
  • Antall József és Sargentini
    Amikor nagy a zűrzavar, a cosmos helyett chaos van, amikor a szervezetlen rotyogás uralkodik, nem árt, ha fogódzót keresünk.
MTI Hírfelhasználó