Az nem lehet, hogy ész, erő
Pedig a képlet egyszerű. Ha marad a kormány, marad az országépítés. Ha jön az ellenzék, jön a káosz.
2018. április 2. 01:54

De lehet.

Néhány nap múlva a működő demokrácia szabályai és törvényei szerint választások lesznek Magyarországon. Hosszú hónapok óta növekszik az izgalom, fokozódik a feszültség, amit a baloldali ellenzék és tejtestvére, a balmédia már frusztláltsággá gerjesztett.

Sorsdöntő választás - mondja mindenki. Valóban az, de emlékezzünk a múltra és ne feledjük a farkast.

94-ben a pártokon felülálló baloldali államfő képes volt azt mondani, hogy a második választás fontosabb, mint az első. Volt is némi értetlenség a kijelentés miatt, de aztán évek múlva rájöhettünk, miért is mondhatta mindenki Árpi bácsija, amit mondott. Mert Horn alatt a még megmaradt magyar ipart és a teljes energiaszektort sikerült a külföldnek odaadni. 98-ban a világzsenikből álló SZDSZ-nek csak egy olyan szlogenre futotta (Hogy tartsuk a jó irányt), melynek elemzésén még a szakértők is összekaptak. Bizonytalan kérdőmondat-e, vagy célirányos üzenet, azért, hogy. A pórnép persze ebből semmit sem értett, meg is választotta a Fideszt, mert a jövő elkezdődött.

Igen ám, de ez a jövő csupán négy évig tartott, mert 2002-ben a világzsenikből ugyan nem álló MSZP még jobb szlogent talált ki: Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak. (Lett is aztán kevesebb pénz, de most ezt hagyjuk.)

Szóval idáig szimmetrikusan mentek a dolgok, egy ide, egy oda. A választó magyar nép érzelmileg mindig revánsot vett és váltott, anélkül hogy mélyebb ismeretei lettek volna döntésének okairól. A rendszerváltó Antall-kormányt leváltotta a szakértelem, ezt meg a fiatalos lendület, hogy aztán a régiek újra visszajöjjenek a nép akaratából.

A tendencia megtörése 2006-ban történt, amikor is - elég zavaros körülmények között - újraválasztották a baloldalt. El is kínlódott valahogy Gyurcsányostul, Bajnaistól négy évig, aztán elsöprő vereséget szenvedett. És jött az új Orbán-korszak és a megtört tendencia is folytatódott, kétszer is kétharmaddal győzött a jobboldal.

És most itt állunk, töretlen és megtört tendenciákkal és a magyar nép megint választás előtt áll.

Sorsdöntő választás előtt, amely más, mint az eddigiek. A nép eddig szépen leváltotta a kommunizmust, aztán sorra váltogatta a kormányokat és azt hitte - helyesen -, hogy döntött. Az utóbbi évek fejleményeinek ismeretében halálos nyugalommal kijelenthető, hogy a mostani döntés erős nemzetközi - brüsszeli és manhattani - nyomások hatására dől el.

Három intő példa. Kezdődött az azóta felszívódott amerikai ügyvivővel, aki korrupciós vádjaival taglózta le az egész NAV-vezérkart, anélkül, hogy a dicső nagyhatalom adminisztrációja az évek alatt bármilyen bizonyítékot is szolgáltatott volna. Mindegy, a kísérlet sikerült, azóta az ellenzék és a baloldali sajtó - és ennek hatására a jónép is - mást sem csinál, csak vállvetve korrupciózik. Ütős és kegyetlen ez a hagyaték, a közbeszéd legfontosabb témája lett. Érthető, hiszen ez volt a cél.

Aztán néhány nyikhajnak a Momentum égisze alatt - nagy nemzetközi támogatással - sikerült hetek alatt a tervezett olimpiát is negligálnia, amit a kormány túl gyorsan tudomásul vett és csendben meghallgatta a nemzetközi sportszervezetek sajnálkozását.

Aztán jött a főpróba, Hódmezővásárhely. Itt már élesben ment a játék, a Jobbik persze kampányolt, hiszen eredetileg az ő jelöltje volt ez a zavaros ateista-katolikus, de mit keresett ott a másik fő kampányoló, a Momentum nyolcvan-száz fiataljával, akik tíz napon át zargatták és befolyásolták a szegény vásárhelyi polgárokat? A becsületes demokratikus ellenzék pártjai persze ott sem voltak, végig kussoltak, majd másnap már és azóta is saját győzelmükként értékelik az eredményt. Mármint azt, hogy a kormánypárt jelöltje vesztett.

És most jön az előadás, április 8.

Jósolni nehéz. Hiába a közvélemény-kutatások évek óta tartó, már az unalomig ismert jelzései, hogy a kormánypártok toronymagasan vezetnek. 2002-ben is így volt. De akkor még nem volt ekkora külső nyomás. Pénzben, megmozdulásokban, véleményekben, cikkekben. Most van.

Pedig a képlet egyszerű. Ha marad a kormány, marad az országépítés. Ha jön az ellenzék, jön a káosz.

Hát jöjjön, mondhatnák rémálmunkban, képzeljük el, hogy Karácsony tárgyal Junckerrel. Vagy Vona Tuskkal.

Istenem, segíts, hogy megmenthessük Magyarországot!

(szék)
  • A Szent Péter-i Európa védelme
    Belülről akarják felrobbantani – vagy talán inkább szétmállasztani – a szellemi birodalmat, hosszú ideje, ám most egyfajta végkifejlet látszik közeledni.
  • Orbánt támadja egy lenini hasznos idióta
    Most a populista jelző – nem is címkéjével, hanem – bunkójával ütik le azokat, akik másként gondolkoznak, mint a Központ.
  • Orbán: Magyarországon az történik, amit a magyarok akarnak
    Arra kéri a magyar embereket Orbán Viktor miniszterelnök, hogy ha szeretik a hazájukat, ha ki akarnak állni a hazájuk érdeke mellett, vegyenek részt a május 26-i európai parlamenti (EP) választáson. "Mutassuk meg Brüsszelnek, álljunk ki Magyarország mellett" - fogalmazott a kormányfő a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában.
  • A kereszténydemokrácia esélyei az Európai Néppártban
    A KDNP egyelőre teljes jogú tagként marad a pártcsaládban, és küzd a kereszténydemokrata célokért. A döntés hátteréről és a kereszténydemokrata politizálás európai szintű lehetőségeiről kérdezte a Gondola Harrach Pétert, a KDNP alelnökét, parlamenti frakcióvezetőjét.
  • Minket nem lehet jegelni
    A vitatott és hiányolt kereszténydemokrata értékek és a tízparancsolat időszerűsége
MTI Hírfelhasználó