Az nem lehet, hogy ész, erő
Pedig a képlet egyszerű. Ha marad a kormány, marad az országépítés. Ha jön az ellenzék, jön a káosz.
2018. április 2. 01:54

De lehet.

Néhány nap múlva a működő demokrácia szabályai és törvényei szerint választások lesznek Magyarországon. Hosszú hónapok óta növekszik az izgalom, fokozódik a feszültség, amit a baloldali ellenzék és tejtestvére, a balmédia már frusztláltsággá gerjesztett.

Sorsdöntő választás - mondja mindenki. Valóban az, de emlékezzünk a múltra és ne feledjük a farkast.

94-ben a pártokon felülálló baloldali államfő képes volt azt mondani, hogy a második választás fontosabb, mint az első. Volt is némi értetlenség a kijelentés miatt, de aztán évek múlva rájöhettünk, miért is mondhatta mindenki Árpi bácsija, amit mondott. Mert Horn alatt a még megmaradt magyar ipart és a teljes energiaszektort sikerült a külföldnek odaadni. 98-ban a világzsenikből álló SZDSZ-nek csak egy olyan szlogenre futotta (Hogy tartsuk a jó irányt), melynek elemzésén még a szakértők is összekaptak. Bizonytalan kérdőmondat-e, vagy célirányos üzenet, azért, hogy. A pórnép persze ebből semmit sem értett, meg is választotta a Fideszt, mert a jövő elkezdődött.

Igen ám, de ez a jövő csupán négy évig tartott, mert 2002-ben a világzsenikből ugyan nem álló MSZP még jobb szlogent talált ki: Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak. (Lett is aztán kevesebb pénz, de most ezt hagyjuk.)

Szóval idáig szimmetrikusan mentek a dolgok, egy ide, egy oda. A választó magyar nép érzelmileg mindig revánsot vett és váltott, anélkül hogy mélyebb ismeretei lettek volna döntésének okairól. A rendszerváltó Antall-kormányt leváltotta a szakértelem, ezt meg a fiatalos lendület, hogy aztán a régiek újra visszajöjjenek a nép akaratából.

A tendencia megtörése 2006-ban történt, amikor is - elég zavaros körülmények között - újraválasztották a baloldalt. El is kínlódott valahogy Gyurcsányostul, Bajnaistól négy évig, aztán elsöprő vereséget szenvedett. És jött az új Orbán-korszak és a megtört tendencia is folytatódott, kétszer is kétharmaddal győzött a jobboldal.

És most itt állunk, töretlen és megtört tendenciákkal és a magyar nép megint választás előtt áll.

Sorsdöntő választás előtt, amely más, mint az eddigiek. A nép eddig szépen leváltotta a kommunizmust, aztán sorra váltogatta a kormányokat és azt hitte - helyesen -, hogy döntött. Az utóbbi évek fejleményeinek ismeretében halálos nyugalommal kijelenthető, hogy a mostani döntés erős nemzetközi - brüsszeli és manhattani - nyomások hatására dől el.

Három intő példa. Kezdődött az azóta felszívódott amerikai ügyvivővel, aki korrupciós vádjaival taglózta le az egész NAV-vezérkart, anélkül, hogy a dicső nagyhatalom adminisztrációja az évek alatt bármilyen bizonyítékot is szolgáltatott volna. Mindegy, a kísérlet sikerült, azóta az ellenzék és a baloldali sajtó - és ennek hatására a jónép is - mást sem csinál, csak vállvetve korrupciózik. Ütős és kegyetlen ez a hagyaték, a közbeszéd legfontosabb témája lett. Érthető, hiszen ez volt a cél.

Aztán néhány nyikhajnak a Momentum égisze alatt - nagy nemzetközi támogatással - sikerült hetek alatt a tervezett olimpiát is negligálnia, amit a kormány túl gyorsan tudomásul vett és csendben meghallgatta a nemzetközi sportszervezetek sajnálkozását.

Aztán jött a főpróba, Hódmezővásárhely. Itt már élesben ment a játék, a Jobbik persze kampányolt, hiszen eredetileg az ő jelöltje volt ez a zavaros ateista-katolikus, de mit keresett ott a másik fő kampányoló, a Momentum nyolcvan-száz fiataljával, akik tíz napon át zargatták és befolyásolták a szegény vásárhelyi polgárokat? A becsületes demokratikus ellenzék pártjai persze ott sem voltak, végig kussoltak, majd másnap már és azóta is saját győzelmükként értékelik az eredményt. Mármint azt, hogy a kormánypárt jelöltje vesztett.

És most jön az előadás, április 8.

Jósolni nehéz. Hiába a közvélemény-kutatások évek óta tartó, már az unalomig ismert jelzései, hogy a kormánypártok toronymagasan vezetnek. 2002-ben is így volt. De akkor még nem volt ekkora külső nyomás. Pénzben, megmozdulásokban, véleményekben, cikkekben. Most van.

Pedig a képlet egyszerű. Ha marad a kormány, marad az országépítés. Ha jön az ellenzék, jön a káosz.

Hát jöjjön, mondhatnák rémálmunkban, képzeljük el, hogy Karácsony tárgyal Junckerrel. Vagy Vona Tuskkal.

Istenem, segíts, hogy megmenthessük Magyarországot!

(szék)
megmondó
Ám nem bőr feszül az ábrázatukon, ezért még évekig húzni fogják a busás adófizetői javadalmazást.
  • Liberál über alles
    Ezek a hétpróbás világharcosok hisztérikusan reagálnak mindenre, ami kritikus, ami állítólag az érdekeiket sérti.
  • Kriminalizálják az ellenvéleményen lévőket
    Vélhető, hogy ebben az esetben a hatóságnak nemcsak a menettel szemben felsorakozók ellen kellett volna intézkednie.
  • Utazás a koponyája körül
    A szügyig ateista DK itt is pápább a pápánál, elnöke és szóvivője azt is jobban tudja, melyek az ország valódi problémái.
  • Újra működik a guillotine
    Ez a zseni Emmanuel megfordította a dolgot. Azért nem ért egyet a nagykövettel, mert látja a helyzetet, és ezt el is merte mondani.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI