Még egy nap, és kiderül, igaza van-e Orbán Viktornak. Gyakran mondja, hogy a magyar szabadságszerető nép. Hát most majd elválik. Azt már tudjuk, hogy politikusként őt leginkább a saját szabadsága izgatja, másokét előszeretettel veszi semmibe (különben nem kényszerítette volna az országra a saját alkotmányát) vagy éppen korlátozza (lásd az átírt népszavazási szabályokat). Az istenadta nép azonban egyelőre adós a verdikttel: akkor most rabok legyünk vagy szabadok?

(...) Az orbáni állítás persze alapvetően igaz. Szabadságszeretőek vagyunk – mint bárki más, például az etiópok, a bangladesiek vagy a kubaiak. Vagy, hogy messzire ne menjünk, azok a tótok, rácok vagy oláhok, akik eléggé el nem ítélhető módon éppen a magyarok alól akartak szabadulni. Mi magyarok, mint kivétel nélkül minden más nép is, a szabadságot választjuk – ha hagyják.

(...) Orbán kimaxolta a miniszterelnökséget: élvezte annak minden jogos és jogtalan, erkölcsös és erkölcstelen előnyét, ellenben lerázta magáról minden felelősségét és kötelezettségét. Nem vezette az országot, hanem rákényszerítette az akaratát, uralkodott. A sajátjának tekintette, ahelyett, hogy szolgálni akarta volna. Európai szerepre vágyott – most ellenzéke tehet szolgálatot egész Európának azzal, ha legyőzi. A világ most tényleg odafigyel a magyarok választására: az is jelzés lesz, ha Orbán folytathatja, amit eddig művelt, bukása viszont egyenesen szenzációt keltene.

Az 1989-es páneurópai piknik 25. évfordulóján ezt mondta: „Ha egy kicsi rés nyílik a diktatúra pajzsán, szerintem ott a magyarok szabadságvágya azonnal utat keres." Most meglátjuk.

Horváth Gábor: Szabadságvágy