Pünkösd után, kiskedden
A kommunista békepapok után most a liberális ideológia felkentjei osztják az észt.
2018. május 23. 09:29

Mindenki odavan a XXI. századért! Szügyig gázolunk benne, és különbnek véljük az előzőeknél. Ha kellemetlenség ér, panaszra áll a szánk: előfordulhat ilyesmi a XXI. században?

Valóban csodálatos, pontosabban: meghökkentő éveket élünk. Egy évszázaddal ezelőtt, amikor a francia baloldal a szekularizmus nevében erőszakkal távolította el az iskolák és városházak falairól a keresztet, az egyház és nemes szolgái határozottan tiltakoztak. Sokan – híveiktől támogatva – a fizikai ellenállástól, a viszonzott tettlegességtől sem riadtak vissza.

Mikszáth Kálmán parlamenti karcolataiból is tudjuk, mekkora ellenállás volt nálunk is a polgári házasság bevezetése miatt. És valóban, ama törvény bioló­giai párstátushoz vezető szakasz lett a polgári Európában. Ha gimnáziumi tanárként szülői értekezletet tartok, egyre ritkább Pesten a férj, a feleség: legtöbbjüknek párja van. Ez most a módi, mint a térdben szakadt nadrág.

Hol is tartunk? Nemrég jelentette be a bajor elnök-miniszter, hogy minden középületre ki fogja tetetni a keresztet. Láss csodát: München katolikus érseke tiltakozott a leghangosabban a kezdeményezés ellen! Azzal vádolja Bajorország választott vezetőjét, hogy indulatokat korbácsolva megosztja, egymás ellen fordítja az embereket. Nem hiszek a pápaszememnek, annyira torzít benne a liberális doktrína lencséje! Ha az egyház szolgái nem védelmezik a keresztény vallás szimbólu­mait, ki fogja megtenni helyettük?

A muzulmán országok imámjai ­eltávolítják-e a félholdat a zászlóikról? A zsidó egyházi elöljárók tiltakoznak-e a Dávid-csillag miatt? München püspöke és más egyházi méltóságok miért nem mondanak le, ha ennyire zavarják őket az ilyen és hasonló kezdeményezések, amelyek olyan ritkák a liberális rókák nyugati világában, mint a fehér holló, sajttal a csőrében.

Többen gyanakszanak arra, hogy a bajor elnöknek hátsó gondolatai vannak a kezdeményezéssel. Az évek során ugyanis sok választó hagyta faképnél az Angela Merkel kancellár pártszövetségében rostokoló Keresztényszociális Unió pártját, és az identitásuk megőrzését garantáló, új Alternatíva Németországért pártra szavaztak. Az elnök egy ilyen gesztussal szeretne visszacsábítani vallásos embereket. Na és? A kezdeményezés akkor is üdvözlendő, és be kellene vezetni mifelénk is a miheztartás végett. Bizonyára nagyon nehezen menne, hiszen nálunk is gombamódra szaporodnának a saját individualitásuktól meghatódó, különvéleményű okosok egy hasonló kereszteső után.

A kereszténység hivatása egyetemes jellegű, de azt is tudomásul kellene venni, hogy napjaink demokratikus-liberális kényszere miatt az európai katolikusok, keresztények tekintélyes és remélhetőleg növekvő része nem hajlandó feláldozni a hittel megtámogatott nemzeti identitását az egyetemes szeretet oltárán. A keresztény vallás nemcsak a hit egyik formája, hanem egy évezredes kultúra folytonossága, és olyan önazonosság, amely megtarthatja Európát.

Az a fonák helyzet alakult ki, hogy a keresztény feszületek jobban zavarják az európai laikusokat, mint a bevándorló muzulmánokat. Ők ideérkezésükkor (egyelőre még) természetesnek tarják, hogy Európa keresztény, ahogy a Közel-Kelet is muzulmán hitű. Csak később tapasztalják a vallási űrt, amelyet sikerrel töltenek ki az európai politikát meghatározó ideológiai fősodor segítségével.

A müncheni érsek magatartása egy növekvő törésvonalra utal, amely az egyházon belül, illetve a hívek körében keletkezett, és évről évre mélyül a szörnyű kihívások miatt. Egyesek, Ferenc pápával az élen, a katolikus vallást az egyetemes szeretet megnyilvánulásának vélik, és szeretni, befogadni akarják a nagybetűs Másikat. Mások nem akarják, hogy a saját elitjük által beengedett, babusgatott, a kereszténységgel egyenértékűnek tartott iszlám felforgassa Európát.

Éric Zemmour francia újságíró provokatív, a gordiuszi csomót átvágó megfogalmazása szerint az első tábort kereszténynek, a másodikat katolikusnak tartja. Úgy tűnik – írja –, hogy Ferenc pápa keresztet vetett Európára, hiszen Dél-Amerikában – ahonnan jött – és Afrikában látja a kereszténység jövőjét, feltámadását. Közben a fülünkbe súgja: nem kell félni, nem fog fájni.

De mivel magyarázható, hogy napjainkban ilyen szolgái akadnak az egyháznak? Ryszard Legutko katolikus lengyel filozófus és EU-s parlamenti képviselő válasza a legmeggyőzőbb, amelyet A közönséges ember diadala című könyvében fejtett ki. Olyasmit mond ki, amit a felismerés különböző fokán mindnyájan érzünk, akik belekóstoltunk a létező szocializmusba, azaz: a kommunista és a liberális ideológia sok tekintetben hasonlít egymásra, különösen a vallás megítélésében.

És az egyház némely képviselői mindkét ideo­lógiáról azt gondolták: ha engedményeket tesznek, akkor megtalálják a modus vivendit velük. Ez súlyos tévedés: mind a kommunizmus, mind a liberális demokrácia ideológiája könyörtelen a vallással, a klasszikus értékekkel, a nemes ideálokkal szemben. Az előbbi osztályharcban és véres erőszakkal egyenlősíti tagjait, az utóbbi a kezeket könyörtelenül hátrakötő tolerancia parancsolatával. Mindkettő a középszer, a közönségesség ideológiá­ja, és ellensége minden transzcendentális (a kézzel fogható világon túli) eszménynek.

A liberalizmus és a demokrácia igen fontos emberi vívmány, érték. Csakhogy különbséget kell tennünk a liberalizmus két fogalma között. Ez egyfelől jelenthet „demokratikus”, „jogállami” intézményrendszert, olyan semleges állami keretrendszert, amelyet alkotmányosan szerveződő pártok használhatnak saját politikai céljaik elérésére. A liberalizmus második változatában viszont könyörtelen ideológiai program, amely az atlanti világban mindent a saját képére szabott, le egész az egyéni viselkedéséig. Ezzel a liberalizmussal gyűlt meg a bajunk a rendszerváltás után, a spontán privatizáció közepette.

Mind a kommunizmus, mind a liberális demokrácia – írja Legutko – olyan rendszer, amely jobbá akarja tenni a világot, hiszen modernizációs projektek. Úgy tekintenek a világra, mint egy mérnöki munka és újító tevékenység tárgyára. Az eszközöket, illetve a kütyüket gyorsabban megtanulókat pedig kevélységgel jutalmazzák. Mindkét rendszer egyértelműen elszakad a múlttól. Kedvenc stigmájuk az „előítélet”, a „sötétség”, a „vallási bigottság”, a „történelem szemétdombja”. Mindkettő felszámolni igyekszik a lojalitáson alapuló kapcsolatokat, amelyek – szerintük – gúzsba kötik az embert. Ezek lehetnek vallásiak, erkölcsiek, nemzetiek, közösségiek, tekintélyelvűek vagy hagyományosak.

Ez a liberalizmus kezdettől fogva ellenséges viszonyban állt a vallással, mert akárcsak a kommunisták, ők is nagy ideológiai erőt láttak benne. Mindkettő elzárta a kereszténységet attól, hogy alakítsa a közösségi tartalmakat. Az EU és az európai kormányok döntő többsége krisztofóbiájuk ­miatt bátortalanul reagálnak az ázsiai és afrikai keresztényüldözésekre, mészárlásokra.

Az unió nem fogadja el az evidenciát, miszerint a kereszténység döntő módon alakította Európa történelmét, és nem érzik át, hogy kötelesek fellépni a kereszténység gyilkosaival szemben. A kereszténységtől idegenkedő politikai osztály markában van Európában a hatalom. És a kommunista békepapok után a liberális ideológia társutas papjainak korszaka jött el. Addig próbálkoznak párbeszédet folytatni a fogyasztói társadalom ateista mozgatóival, míg püspökfalattá nem válnak a multik menüjén.

A két ideológia az egymás iráni toleranciában jeleskedik. Nemcsak a szovjet blokk országaiban élte túl a kommunista pártelit a rendszerváltást, hanem a nyugati baloldal, az eurokommunisták is túlélték a szovjet birodalom, a segítő Nagy Testvér összecsuklását. Napjainkban, a XXI. század elején a másodvonalas keleti kommunista nemzedék és a nyugati ’68-as nemzedék szoros kötelékben hangolja össze és érvényesíti érdekeit az ideo­lógiai liberalizmus jegyében, a kereszténység rovására.

S. Király Béla
 
A szerző politológus
magyaridok.hu
megmondó
Az őáltaluk Európába csábított migránsokkal legyenek boldogok saját határaikon belül.
  • Néhány szó Lovas Istvánnak
    Mindig ugyanaz volt és maradt, kőkeményen nemzeti és kőkeményen radikális. Átlátta a brüsszeli politikát, átlátta az amerikai politikát, mindent átlátott.
  • Az ügynökhálózat mérgezi a civil világot
    Most nincs diktatúra, így a társadalom védtelen a külföldről felbérelt ügynökök ellen. Az ügynökök ügyködhetnek. Zavartalanul, jó pénzért.
  • Szeszélyes évszakok
    Európa, az európai demokrácia néhány nap alatt megmutatta, hogy mire képes. Mi az hogy, nagyon is.
  • Tévedésből adták Merkel kezébe a szöveget
    A kancellár azonban felolvasás közben sem vette észre, ez nem az ő szövege, ez valami tudományos civil találkozó előszavának készült.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI