Hangzatos pár(t)beszéd!
Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő.
2018. június 9. 11:58

 

Különös pillanatok kísérték e héten is a Tisztelt Házban  az egyszerű ”mezítlábas” kérdések műfaját. A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végezték, mégis fontos szereplésnek számított, midőn a teremben maradtak ”hangzatos” kérdéseket címeztek a  kormány jeleseihez! Híven a hagyományokhoz hangos bekiabálások, zajok kísérték.  Legutóbbi szónoklataikat, természetesen a válaszokat sem mellőzve, szolidan stilizálva - hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – idézzük.

„Mi lesz a bírósági rendszerrel?”

 DR. STAUDT GÁBOR, (Jobbik): - Államtitkár Úr! A Fidesz-KDNP-kétharmadnak köszönhetően szinte bizonyos, hogy felállításra kerülnek a közigazgatási bíróságok Magyarországon. Jelenleg annyit tudhatunk, hogy beemelik a keretrendelkezéseket az Alaptörvénybe, és kimondásra kerül, hogy fel fog állni egy közigazgatási felsőbíróság, amely a Kúriával fog osztozkodni a legfőbb bírósági feladatokon. Az időzítésnek bizonyosan nem tesz jót, hogy fideszes vezetők nagyon kemény kritikát fogalmaztak meg nem olyan régen a Kúria irányában, többek között elhangzott az is, hogy a Kúria elvett a Fidesztől egy parlamenti mandátumot. Érdekes, hogy ilyenkor nem hangzanak el azokat az érvek, amelyeket Trócsányi miniszter úr az Országos Bírósági Hivatal és Handó Tünde nemegyszer kifogásolható ténykedése kapcsán szokott hangoztatni, nevezetesen, hogy a kormánynak nem szabad beleszólni a bíróságok működésébe.

- De tegyük félre a tényeket és induljunk ki abból, hogy önök valóban a történelmi hagyományokkal rendelkező közigazgatási bíróságok rendszerét szeretnék visszahozni. Ebben az esetben is nyitva marad jó pár kérdés arra vonatkozóan, hogy az alaptörvényi keretrendszeren túl hogyan is szeretnék megvalósítani a közigazgatási bíróságok működését. Az alábbi kérdésekre várnám érdemi válaszait, hogy tisztábban láthassunk a közigazgatási bíróságok jövőjével kapcsolatosan.

- A jövő közigazgatási bírái egy független bíróhoz vagy egy közhivatalnokhoz állnak majd státuszban közelebb?

- Hogyan alakul majd pontosan a bírák kinevezése?

- Valóban olyan nagy versenyelőnyt jelent majd a közigazgatásban eltöltött múlt, ami mindenki mást szinte esélytelenné tesz a pozíció betöltésére?

- Az OBH rendszere alá tervezik-e beintegrálni a közigazgatási bíróságokat, vagy ha nem, akkor pontosan ki fog dönteni arról, hogy például kiből lehet majd közigazgatási bírósági vezető?

- Egyáltalán, egyszemélyi vagy testületi igazgatásban gondolkoznak-e?

***

DR. VÖLNER PÁL, (Igazságügyi Minisztérium államtitkára): - Tisztelt Ház! A kérdéshalmaz, amit kaptam, lényegesen meghaladja annak a kereteit, hogy két percben érdemi választ tudjunk rá adni. Ugyanakkor az is látható, hogy a jelenlegi alaptörvény-módosításban szerepel a közigazgatási felsőbíróság lehetőségének a megteremtése, ami egyébként 1949-ig élő része volt a magyar jogrendszernek. Tehát ilyen értelemben az igazságszolgáltatási rendszer tulajdonképpen egy régi eleme kerülne vissza a szabályozással.

- Ami a bírósági igazgatási rendszert illeti: a miniszter úr létrehozott egy munkabizottságot, amely ennek a kérdéskörnek a tudományos, szakmai feldolgozásával foglalkozik, hogy melyik modellnek mi az előnye, mi a hátránya. Ugyanakkor foglalkoznak a közigazgatási felsőbíróság megteremtésével - tudjuk, elfogadtuk a közigazgatási perrendtartásról szóló törvényt, hogyan nézzen ki ennek a szervezete -, és gyakorlatilag ettől a munkabizottságtól várjuk azokat a javaslatokat, amelyek a közigazgatási bírósági szervezettel kapcsolatosak. Nyilván összehasonlító jogelemzés kell, milyen a szomszédos országokban, az Unión belül ezeknek a működése, kialakítása.

- A bírósági önigazgatási modell 1990 óta mindig élt Magyarországon, attól függetlenül, hogy igazgatási kérdésekben mely szervezet látta el, OBH vagy éppen az OIT, vagy éppen a minisztérium ezeket a feladatokat. Úgyhogy a kérdésnek erre a részére nem tudok konkrétan válaszolni, mert  előtte vagyunk a dolognak.

- Ami a bírák kiválasztását illeti: természetesen a jövőben is mindig a bírósági önigazgatási szervezet teszi meg azokat a szakmai felterjesztéseket - függetlenül attól, hogy ki az, aki az igazgatást végzi -, akik közül ki lehet majd választani. Úgyhogy ilyen értelemben nem kell aggódni a bírói függetlenségen és a szakmaiságon.

- Ami pedig a közigazgatásból jövők szerepét illeti: a szomszédos Ausztriában például a bírók egyharmadát közülük kell kiválasztani. Tehát nem idegen ez a gyakorlat sem, de ilyen kitételt nem tartalmaz a jelenlegi szabályozás. (Taps a kormánypártok soraiban.)

„Ugye megvalósul az előkészített tervek szerint a Klárafalva-Kiszombor települések közötti hiányzó kerékpárút szakasz megépítése?”

 SZABÓ SÁNDOR, (MSZP): - Államtitkár Úr! Brosúrákban, hírekben, jogszabályokban, mindenhol olvastam hogy a kormány kiemelt célként tekint a kerékpárúthálózat-fejlesztésre, amit egyébként én magam is támogatok. Örülnék neki, ha ugyanilyen kiemelt prioritást élvezne a hazai utak állapotának a javítása is.

- Én az előző ciklusban megkerestem Lázár miniszter urat, a Miniszterelnökséget vezető minisztert, aki egyébként Csepreghy államtitkárt bízta meg azzal a feladattal, hogy a Klárafalva, illetve Kiszombor közötti néhány kilométeres kerékpárútszakasz megépítésére biztosítson valamilyen forrást, vagy tekintsük át, hogy hogyan lehetne ezt megvalósítani. Akkor az államtitkár úr fogadta az érintett települések polgármestereit, és el is készültek a tervek erre vonatkozóan, de a kerékpárút nem épült meg.

- Államtitkár Űr! Tudjuk, hogy Uniós forrás, uniós támogatás kerékpárút-fejlesztésekre rendelkezésre áll. Az érintett települések lakói viszont a fejlesztést hiányolják, igénylik, mint ahogy az érintett települések polgármesterei is. Ráadásul, azt gondolom, hogyha ez a hiányzó kerékpárútszakasz megépülne, akkor az egy óriási turisztikai vonzerővel is bírna a Makó, illetve Szeged közötti, Tisza-Maros közötti településeket érintően. Éppen ezért kérdezem:

- Biztosít-e uniós forrást a minisztérium ezen hiányzó kerékpárútszakasz megépítésére, különösen úgy, hogy erre egyébként a tervek is elkészültek? 

***

CSERESNYÉS PÉTER, (Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára): - Képviselő Úr! A 43-as számú főút melletti, Szeged és Makó közötti kerékpárútból jelenleg a Klárafalvát, Ferencszállást és Kiszombort érintő 9,5 kilométer hosszú szakasz hiányzik, ahogy elhangzott. A kerékpárút kiépítése mellett hálózati és közlekedésbiztonsági érvek is szólnak. A hiányzó kerékpárútszakasz megvalósításához szükséges építési engedélyek részben már rendelkezésre is állnak.

- A kivitelezés becsült költsége 1 milliárd forint. A 2014 és ’20 közötti uniós fejlesztési ciklus operatív programjaiban és a magyar-román határon átnyúló együttműködési programban kerékpáros-infrastruktúra fejlesztésére rendelkezésre álló források azonban már lekötöttek, lekötötték őket egyéb területekre.

- A terület- és a településfejlesztési operatív program pályázataiból Csongrád megyében mintegy 5 milliárd forintból épülhetnek kerékpáros-létesítmények, amelyek legalább annyira fontosak, mint a jelzett, ön által is felvetett kerékpárútszakasz. A pályázati felhívásokra bármely települési önkormányzat pályázhatott, így nyertek más utakon és lettek eredményes pályázatok az önkormányzatok számára.

- Elérhető uniós támogatás hiányában meg kell vizsgálni azt, hogy milyen hazai forrásból lehet biztosított ennek a forrásnak a szükséges odaadása. Úgyhogy ezt vizsgáljuk, és remélhetőleg eredményes lesz a vizsgálat, és elő fogjuk tudni teremteni a következő időszakban a forrást ennek a kerékpárútnak a megépítésére. (Taps a kormánypártok soraiból.)

„Mit kíván tenni a kormány a kórházak növekvő adósságállományával?”

DR. LÁSZLÓ IMRE, (DK): - Államtitkár Úr! Bizonyára ön előtt is jól ismert az alulfinanszírozottságból generált kórházi adósságok működésbénító és betegellátás-torzító hatása. Az idei év első harmadában rohamosan emelkedésnek indult az úgynevezett kórházi adósságállomány. A gyógyintézeteknek négy hónap alatt sikerült összehozniuk 32,5 milliárd tartozást, a teljes tavalyi adósság csaknem kétharmadát.

- Kérdezhetném, hogy mikor rendezik a kórházak felgyűlt adósságát? Ez a kérdés azonban könnyen félreérthető, mert azt a látszatot kelti, azt sugallja, hogy itt egy olyan rossz intézményi gazdálkodásról van szó a háttérben, amiért végül is a költségvetésnek kell helytállnia. Valójában azonban ez a probléma rendszerszintű, a kórházak ugyanis nem kapják meg azt a finanszírozást, amibe feladataik ellátása kerül, amiért ténylegesen megdolgoztak. Ehelyett a költségvetés, mint egy főúri atya, időről időre a zsebébe nyúl, és mint tékozló gyermekének kifizeti a gyógyintézetek felgyűlt adósságát. Azt kérdezem tehát:

- Mikor lesz hajlandó a kormány szembenézni a problémával és rendezni a gyógyintézetek finanszírozási rendszerét?

- Mikor veszik végre tudomásul, hogy nem pusztán költségvetési tételekről, hanem ellátandó betegekről van szó, akiknek állapotát az orvosok a szükséges feltételek hiányában gyakran képtelenek megfelelően rendezni?

***

DR. RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): - Képviselő Úr! Valóban, azt hiszem, ha ön kórházi adósságról beszél itt az Országgyűlésben, akkor személyes tapasztalatai is lehetnek, hiszen amikor ön átadta 2011-ben a Szent Imre Kórház vezetését, akkor a köztudatban ismert 300-350 millió forint helyett a kórház új vezetése egymilliárd forintnyi adósságot talált, amely többek között azért is lehetett ennyivel nagyobb, mint a korábban vélt, mert nem is tartották nyilván központilag, hogy mennyi adósságot halmozott fel a kórház. Amikor pedig azt nézte meg a kórház új vezetése, hogy mekkora összeg áll rendelkezésre a több mint 600 ágyas kórházban, akkor likvid pénzként 295 299 forinttal találkozott, ami kórházi ágyanként kevesebb, mint 500 forint volt.

- Önnek volt javaslata ezen a téren, méghozzá a vizitdíj és a kórházi napidíj; Gyurcsány Ferenc egyik leglelkesebb támogatója volt akkor is, és úgy látszik, most is. Úgy látszik, önök, akik, hogy úgy mondjam, a DK-ban vagy MSZP-ben politizáltak ezen a téren sohasem közszolgálatként tekintettek az egészségügyre, hanem egy kiszervezendő problémára, amelyet akár privatizálni is lehet, de semmiképpen sem az állam berkeiben jól vinni. Ezt mutatja az a kórházbezárási hullám is, amely a vizitdíj és a kórházi napidíj mellett ahhoz a kormányzáshoz köthető: a Svábhegyi Gyermekkórház bezárása, az OPNI bezárása, a Szabolcs Utcai Kórház bezárása, a Schöpf-Merei Kórház bezárása..

- Mi ezzel szemben a kórházi fejlesztésekben hiszünk, és abban, hogy a különböző hatékonyságnövelő fejlesztéseit támogassuk a kórházaknak. Az elmúlt esztendőben is az az összeg, amit ön mondott, részben kórházi adósságrendezésre, részben pedig a hatékonyságnövelő alapon keresztül a későbbi adósságtermelődés megelőzésére, ilyesfajta strukturális vagy működési változtatásokra volt fordítható.

„Az elmulasztott 8 évük után a tárca, illetve a Légügyi Hivatal milyen intézkedéseket tervez a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér környezetét érő terhelések csökkentése érdekében?”

SCHMUCK ERZSÉBET, (LMP): - Államtitkár Úr! Az Innovációs és Technológiai Minisztérium egyik feladata a Légügyi Hatóság felügyelete, amely részt vesz a magyarországi légtér felhasználásának és igénybevételi rendjének kidolgozásában, végzi a repülőterekhez kapcsolódó zajgátló védőövezetek kijelölését és kivizsgálja a légi közlekedésből eredő zajpanaszokat.

- A Liszt Ferenc repülőtér közelében élőktől, több ezer főtől tömeges és egyre elkeseredettebb lakossági panaszok érkeznek az éjjel-nappal elviselhetetlen zajterhelés, légszennyezés miatt, különösen a több hétig tartó pályazárak idején. Az állandó stressz és a krónikussá váló egészségügyi problémák mellett gyakori, hogy a fejük felett fel- és leszálló gépek légörvénye családi házak tetejét bontja meg, és a cserepek pedig lezuhannak a kertekre és az utcákra. Én magam is láttam ilyet. Még a négy fal közé zárkózva is megfélemlítő a helyzet, eladni, cserélni pedig reménytelen, az ingatlanok is értéküket vesztik.

- Önkormányzati és civil kezdeményezésből számos bírósági per indult, mert a zajterhelés-számítási módok nem tudják kezelni a lakosokat érő rövid idejű, de magas hangnyomásszintet okozó átrepülések kimagasló értékeit, az átlagolás ugyanis elfedi az egyes zajeseményeket. De ami még súlyosabb: a légügyi és a környezetvédelmi hatóságok még a hatályos környezetvédelmi követelmények betartását sem kérik számon, a reptéren még egyetlen környezeti hatásvizsgálat sem készült, évekig környezetvédelmi engedély nélkül működött, miközben folyamatosan bővíti a tevékenységét. Ezért is kérdezem:

- Az elmulasztott nyolc év után a tárca, illetve a Légügyi Hivatal milyen intézkedéseket tervez a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér környezetét érő terhelések csökkentése érdekében?

***

 CSERESNYÉS PÉTER, (Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára) - Képviselő Asszony! A Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér elhelyezkedéséből, futópályáinak az uralkodó szélirányhoz igazodó tájolásából adódóan a légi forgalom zaja, sajnos azt kell mondani, elkerülhetetlenül terheli a főváros és a környező települések lakóterületeit. Nyomon követése érdekében a repülőtér üzemben tartója korszerű zajmonitorrendszert üzemeltet, amely folyamatosan érzékeli és rögzíti a háttérzajt, a légi járművek és egyéb zajforrások tényleges zajterhelését, ellenőrzi a vonatkozó jogszabályban előírt határértékeknek való megfelelést.

- A légiközlekedési hatóság 2016. február 23-án jogerősen kijelölte a repülőtér zajgátló védőövezetét, amely tartalmazza a környezetkímélő repülési eljárásokat, korlátozásokat, a földi zajok csökkentésére tervezett intézkedéseket, a Budapest feletti éjszakai műveletek korlátozását és az ingatlanokkal kapcsolatos zajvédelmi feladatok ütemezését. A zajmonitorrendszer adatai szerint a repülésből származó zajterhelés még a repülőtérhez közelebb eső lakott területeken is alacsonyabb a határértékeknél. A repülőtér üzemben tartója és a légi irányításért felelős szervezet folyamatosan végrehajtja a számára előírt és az önként vállalt zajcsökkentési feladatait, intézkedéseit.

- Képviselő Asszony! Kormányzati cél, hogy a repülőtérnek a régió fejlődését alapvetően meghatározó működését úgy biztosítsuk, hogy megtesszük a lehetséges lépéseket a légi forgalom kedvezőtlen hatásainak mérséklése érdekében is. Ezzel a szándékkal és eltökéltséggel együtt kérem a válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

„Kétségbeejtő helyzet a metrópótló vonalán!”

BURÁNY SÁNDOR, (Párbeszéd): - Államtitkár Úr! Az M3-as metró helyett hétvégente és este a Kőbánya-Kispest és a Határ út megálló között található Vak Bottyán utcában közlekedik a metrópótló busz. A teljes vonalon naponta mintegy 500 ezer utas közlekedik, ami egyébként megfelel a MÁV napi utasforgalmának. Ennek következtében az útszakasz katasztrofális állapotban van, tengelyig süllyednek az autósok egy-egy kátyúban, a gyalogosokra pedig pattognak a kátyúból kitöredezett betontörmelékek. A kátyúk száma és mérete napról napra növekszik. Az utca olyan keskeny, hogy szembejövő forgalom esetén az utolsó pillanatban észrevett kátyút kikerülni sem lehet, legfeljebb vészfékezni, ami szintén balesetveszélyes. Teljes újjáépítésre valószínűleg csak a metrópótlás után kerülhet sor, addig pedig ímmel-ámmal javítgatják a balesetveszélyes kátyúkat.

- A Budapesti Közút utólag elismerte, hogy az útszakasz nem alkalmas arra, hogy azon metrópótló autóbuszok közlekedjenek, az önkormányzati tulajdonban lévő utca felújítására viszont a kerületnek nincs elég pénze, és jelenleg is folynak a tárgyalások, hogy mi legyen a megoldás. Gajda Péter, Kispest polgármestere március elején levélben fordult Orbán Viktor miniszterelnökhöz, amelyben azt kérte, hogy a kormányrendelet módosításával adják át a vonatkozó útszakaszt a Fővárosi Önkormányzat kezelésébe. Emellett a megoldás érdekében a polgármester úr Tarlós István főpolgármestert is megkereste, akit együttműködési megállapodásra kért. Államtitkár Úr! Három hónapja nem döntenek, csak ígéretek vannak!

- Mire várnak, meddig várnak?

- Ha már előzetesen és elismerten nem jól készítették elő a metrópótló vonalát, most utólagosan sem kívánják megoldani az önök által kialakított veszélyes helyzetet?

- Nem tartanak komolyabb személyi sérülésektől?

- Nem számít önöknek az ingóságokban bekövetkezett állagromlás?

***

DR. ORBÁN BALÁZS ANDRÁS, (Miniszterelnökség államtitkára): - Képviselő Úr! Először is, a Miniszterelnökség nevében hadd fejezzem ki nagyrabecsülésemet a tekintetben, hogy a Magyar Szocialista Párt, illetve a PM és nyilvánvalóan ettől nem függetlenül a korábbi szabad demokrata városvezetés ezen a csatornán keresztül is szeretné átadni a nemzeti konzervatív kormánynak és a mostani városvezetésnek a metrópótlással és a metró felújításával kapcsolatos tapasztalatait, nagyra értékeljük ezt a gesztust. Ugyanakkor az ez irányú múltbeli tapasztalatokból kiindulva a kormány szíves engedelmével mégis a saját útját járná, a mostani fővárosi vezetéssel való együttműködés sikerében bízna. Ez ugyanis tapasztalatunk szerint jóval gyümölcsözőbb és kifizetődőbb, ugyanis mégiscsak arról van szó, hogy elkészült az új metró, és jelen pillanatban gőzerővel folyik a régebbi metróknak a felújítása, ami alapvetően egy újszerű tapasztalás a korábbi balliberális kormányok és városvezetés munkájával összehasonlítva.

- Képviselő Úr! A kormány figyel a budapestiekre! Remélem, ön sem tagadja, hogy ha az állam és az önkormányzatok a jó gazda gondosságával kívánnak eljárni, akkor ebből a követelményből az következik, hogy racionálisabb a kérdéses útszakaszt a metró elkészülte és a metrópótlás lezárulta után felújítani. Ugyanis ha a pótlás ideje alatt kerül sor a felújításra, annak semmi értelme nincsen, hiszen a pótlás miatti nagyobb terhelés újra tönkreteszi az utat, ez esetben a jó gazda gondosságát nem sikerülne teljesíteni a városvezetésnek.

- Ha ezt az alapállást elfogadjuk, akkor ebből két dolog következik: egyrészt az, hogy az útszakaszt folyamatosan javítani kell - ez tudomásom szerint történik -, másrészt a zárást követően pedig teljes körű felújításra van szükség. Az én tudomásom szerint, ahogy ön is említette, e tekintetben zajlanak a tárgyalások az érintett önkormányzatok és a főváros között, illetőleg a főváros megtesz mindent annak érdekében, hogy ezt az időszakot a lehető legkomfortosabban tudják a budapestiek átvészelni. A Miniszterelnökség ehhez minden támogatását megadja. (Taps a kormánypártok soraiban.)

„Középpontban a családok!”

DUNAI MÓNIKA, (Fidesz): - A Fidesz-KDNP-ben az előző években azon dolgoztunk, hogy megerősítsük a családokat. Azon dolgoztunk, hogy minél több anyagi támogatást tudjunk nyújtani a gyermeket vállaló, gyermeket nevelő családoknak; és azt a célt szerettük volna elérni, és szeretnénk most is és a jövőben is elérni, hogy ne jelentsen, ne jelenthessen anyagi hátrányt a családoknak a gyermekek vállalása. Célunk az, hogy egy olyan családbarát országot alakítsunk ki, amelyben mindenki jól érzi magát, ahol jó magyarnak lenni, és jó gyermeknek és felnőttnek is lenni! Ennek a munkának a megerősítése érdekében döntöttünk úgy, hogy 2018-at a családok évévé nyilvánítjuk.

- Politikánk középpontjában eddig is, most is és a jövőben is a családok és a gyermekek állnak. Hogy csak néhányat említsek a számos családbarát intézkedéseink közül! Bevezettük a családi adórendszert, a családi adókedvezményt, a „nők 40”-et, a gyed extrát, és visszaadtuk a hároméves gyest az édesanyáknak. Félmillió gyermeknek biztosítunk ingyenétkezést, és több mint egymillió gyermeknek ingyentankönyvet. Minden eddiginél több pénzzel támogatjuk a családok otthonteremtését! Ezeknek az intézkedéseknek is köszönhetően változás történt a népesedési tendenciában. A teljes termékenységi arányszám a 2011-es 1,23-as mélypont után 2017-re 1,5-re nőtt, ez több mint 20 százalékos emelkedést jelent. Ezt a pozitív fordulatot szeretnénk tovább folytatni. Ezért is kérdezem az államtitkár urat:

- Milyen támogatásokat nyújtunk a jövőben, hogy minél több családban minél több gyermek születhessen, és milyen eszközökkel tudjuk tovább ösztönözni a családokat a gyermekvállalás területén?

***

DR. RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): - Képviselő Asszony! Azt hiszem, mindnyájan büszkék lehetünk arra, hogy a családok évében Magyarországon az egyik legmagasabb a családok támogatása, ha a nemzeti össztermékhez viszonyítjuk és Európán belül nézzük végig a különböző költségvetéseket. Ez egy biztos alap arra, hogy valóban Magyarország jövőjét a magyar családokra és ne pedig a bevándorlásra alapozzuk! Ehhez, úgy gondoljuk, nyilván fontosak a morális alapok, és fontos, hogy az állam segítsen a családoknak leküzdeni azokat az anyagi akadályokat, amelyek adott esetben a gyermekvállalásnak lehetnek akadályai egyes családok esetében.

- Ha megnézzük, hogyan sikerült az egyik legfontosabb áttöréssel, a családi típusú adózás rendszerével segíteni a családokon, akkor azt láthatjuk, hogy átlagosan évi 253 ezer forintot tudunk ott hagyni egy magyar családnál az új adózási rendszerben. Nyilván ahol több gyerek van, ott jóval magasabb ez. Az is fontos, hogy egyre többen tudták igénybe venni hároméves korig a gyest is.

- Ha a családok otthonteremtési kedvezményét nézem, amely korábban nem volt, de a Fidesz-KDNP-kormány létrehozta, akkor 75 ezer családnak tudtunk 213 milliárd forint értékben  vissza nem térítendő támogatást adni, amivel a saját otthont meg tudják alapozni, elsősorban egy új építésű családi házzal, amelybe be tudnak költözni a gyermekekkel együtt.

- A gyermekek napközbeni ellátásában is óriási az előrelépés: idén már 37 milliárd forintot költünk a bölcsődére, amely nagyságrenddel magasabb, mint a korábbi években. És nem mellékes az sem, hogy 1,2-1,3 millió forintos diákhitel-tartozást tudtunk elengedni, ez is nagyon fontos a fiatal családosok számára. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Bartha Szabó József
megmondó
Azt is elismerem, hogy a német alkotmánybíróság bizonyára okosabb, szaktudásban mélyebb jogi ismeretekkel bíró intézmény nálam.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI