Kabaréellenzék
A kormánypárti szavazók meg nyugodtan hátradőlhetnek, és élvezhetik a műsort, ami jobb, mint a Comedy Central.
2018. június 12. 16:51

A választások előtt sorozatosan nyilatkozták kormánypárti szereplők (a miniszterelnöktől kezdve), hogy Magyarországon „ellenzékváltó hangulat” van. A választások után már egyes ellenzéki megmondóemberek is erre jutottak (bagoly mondja…). Az ellenzék megbukott, az ellenzékben hitelességi válság van, az ellenzék nonszensz. Kabaréellenzék. A magam részéről eddig udvariasságból távol tartottam magam az efféle megnyilatkozásoktól. „Vae victis” (Jajj a legyőzötteknek!) – mondták a rómaiak, de mi ugye kereszténydemokráciát építünk. A kormány erkölcsi, politikai elégtételt vett azzal, hogy – immár harmadszor – abszolút többséggel megnyerte a választást. A másik oldalon káosz, egzisztenciális válságok, karakteröngyilkosságok sorozata. Csak néhány momentum (na, nem úgy!) a rekeszizmok és könnycsatornák megdolgoztatására (tetszés szerint):

- Sallai Benedek megmutatja, hogyan lehet más a politika: az ököljog rehabilitálásával (megjegyzem, ez messze a legépületesebb megoldás azon a térfélen). Hadházy Ákos kimaxolja a pártfegyelmet, midőn egy antikommunista párt első (fél)embereként a saját pártját kommunistázza le. Róna Péter, a párt szürke eminenciása védelmébe veszi Hadházyt (egyetért vele?), majd bejelenti kilépését – Schiffer András után szabadon.

- Az MSZP farvizén a Parlamentbe jutó, amúgy 1% körül/alatt mért Párbeszéd minifrakciója rögtön az alakuló ülés után meghasonlik önmagával – a 0% körül mért Liberális(ok) távozása miatt. Szerencsére a konzervatív (?) Mellár Tamás belépésével (aki a választási kampányban ország-világot telekürtölte azzal, hogy ő bizony sehová nem fog belépni) megoldódik a helyzet. Zárójel: vajon milyen rejtett feszültségvonalak vannak még ebben az összetákolt, szocio-liberál-konzervatív pártszövetségben?

- Az ellenzék „legnagyobb ereje”, a vonásodó-néppártosodó Jobbik régi-új vezetői a kommunista időket idéző durvasággal kizárják az első (nép)párton belüli új platform tagjait, akik mellesleg az alapítók szellemének leginkább megfelelő nemzeti radikalizmust és antikommunizmust testesítik meg. Miközben – erre válaszul – naponta oszlatják fel magukat alapszervezetek és lépnek ki a párt korábbi prominensei, a kedves vezetők Star Wars-fotókkal és coelhói bölcsességekkel próbálják eladni nekünk (hiába, na, az MLM-es múlt kísért), hogy „nyugi, nincs itt semmi látnivaló”. Nagyon hiteles.

Íme, a magyar ellenzék napjainkban. A kormánypárti szavazók meg nyugodtan hátradőlhetnek, és felváltva hullámzó síró-nevetőgörcsök közepette élvezhetik a műsort, ami jobb, mint a Comedy Central.

Szóval ezek azok a megjegyzések, amelyektől mindezidáig távol tartottam magam: ki nem szereti csak a fotelben hátra dőlve nézni a másik bénázását? Amiért most mégis megtöröm az önkéntes hallgatást, az annak belátása, hogy – hosszú távon – a mi bőrünkre is megy a játék. Egy normális országnak normális ellenzékre is szüksége van. Továbbmegyek: a Fidesz-KDNP pártszövetségnek is szüksége van egy normális ellenzékre, amivel szemben megvonhatja a saját identitása határait.  Ha az ellenzék nem képes önmagát felépíteni, kénytelenek vagyunk mi segíteni őket néhány kéretlen tanáccsal:

1.       Nem árt, ha egy politikai formációnak van saját identitása. Ez azt jelenti, hogy a párt vezetői, szellemi holdudvarának tagjai érzékelik a szűkebb és a tágabb világunk folyamatait, és erre képesek következetes válaszokat adni.

2.       A pénzemberek ritkán jó politikusok. Bár minden modern pártnak szüksége van pénzügyi háttérre, nem szerencsés, ha a politikai vezetés az ő kegyeiket keresi ahelyett, hogy tisztán a politikai tendenciákra figyelne.

3.       A demokrácia nem azt jelenti, hogy ha nem én nyerek, akkor hisztizni kezdek, hogy diktatúra van. Ha a választók nagy része nem rám szavaz, elkezdek azon gondolkodni, hogy talán mégsincs mindenben igazam. Vagy elkezdem érvekkel és új kommunikációs stratégiákkal traktálni a választókat ahelyett, hogy úton-útfélen lehülyézném őket.

4. A politikában kell tudni küzdeni és összefogni. Küzdeni azt jelenti, hogy nem vonulok el rögtön sértett-durcásan, ha a másik (vagy a média) egy kicsit harsányabban szól hozzám, netán megmutatja a hibáimat (ami egyébként mindenkinek van). Összefogni azt jelenti, hogy nem csak az én egóm számít, hanem a közösség (közösség!) érdeke is, amit képviselek.

Úgy gondolom, hogy ha az ellenzék ezt a pár egyszerű tanácsot megfogadná, már nem itt tartana. Kérdés, hogy van-e fogadókészség, tehetség és alázat erre. Addig is nézzük tovább a showműsort  – mert az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő.

hog

gondola
Címkék:
  • Polgárverés – 12 éve
    Azt sem sikerült kideríteni, hogy a brüsszeli bürokrácia miért hunyta be a szemét, amikor látta, hogy európai uniós polgárokat vernek véresre.
  • Antall József és Sargentini
    Amikor nagy a zűrzavar, a cosmos helyett chaos van, amikor a szervezetlen rotyogás uralkodik, nem árt, ha fogódzót keresünk.
  • Orbán: Európa a nemzetek hazája
    Európa a nemzetek hazája – mondta Orbán Viktor miniszterelnök Budapesten, a Terror Háza Múzeumnál tartott ünnepi beszédében. Úgy fogalmazott: akik az Európai Unióból európai birodalmat akarnak gyúrni, mind bevándorláspártiak.
  • A hétköznapok adta helytállás dicsősége
    Erich Lessing, Burghardt Ferenc, Fényes Tamás, Tóth László, Horling Róbert, Munk Tamás és Mező Sándor felbecsülhetetlen értékű kortörténeti felvételei az MTVA archívumának válogatásában.
  • A magyar nemzet 1956-ban világtörténelmet írt
    A magyar nemzet 1956-ban világtörténelmet írt - mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter kedden, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján a budapesti Széna téri '56-os emlékműnél tartott megemlékezésen.
MTI Hírfelhasználó