Hatvan évvel ezelőtt?
Nagy Imre mítosza talán Rákosi munkásságának is az eredménye: hozzá képest Nagy kifejezetten üdítő színfolt volt a párt szürkébe hajló vörösében.
2018. június 17. 00:42

A miniszterelnöknek lehetett volna forradalma, de a forradalomnak nem lett miniszterelnöke? Vagy fogalmazzunk úgy, hogy nem volt a forradalom miniszterelnöke, de a forradalom mártírja lett? Hatvan éve végezték ki Nagy Imrét, aki nem kért kegyelmet, de bízott a „magyar nép és a nemzetközi munkásosztály” felmentő ítéletében?

1958. június 16-án hajnali öt órakor kivezették Nagy Imrét és másik két elítélt társát a Kozma utcai Kisfogház udvarára. Miután felolvasták előttük az ítéletet és a kegyelmi kérvények visszautasítását (ezt Nagy Imre esetében ügyvédje kérte), felakasztották őket. A testeket először a börtön udvarán földelték el, összedrótozva, kátránypapírba csavarva, majd három évvel később kiásták őket, és az Új Köztemető legtávolabbi zugában helyezték el őket, arccal lefelé temetve, álneveket jegyezve be a temetői nyilvántartásba. Mindeközben a megtorlás ment tovább a maga útján, futószalagon gyártották az ítéleteket, végezték ki vagy küldték börtönbe az embereket.

D__YT20180616023

Hatvan évvel ezelőtt este a kommunista párt részéről erősítés érkezett a Népszabadság (a Szabad Nép jogutódja, annak folytatólagos évfolyamszámozását felvevő, majd megszűnéséig megtartó lap) szerkesztőségében, és Szirmai István, az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője személyesen ellenőrizte a lap szedését, és a kivégzésről megjelent nyúlfarknyi híradás szövegét. Nem mintha a vonalas pártlap részéről bármi veszély fenyegetett volna: de éppen a Nagy Imre-ügy kapcsán a kommunisták között is elhajlókat gyanító Kádári-diktatúra nem akart semmit a véletlenre bízni.

Nagy Imréből és társai kivégzéséből így lett önmagán túlmutató történet. A névtelen szabadságharcosokból, vagy a vidék csendes forradalmának vezetőiből, akik közül ezrek ellen folytak a perek, viszont nem lett ikon. A kivégzetteken, az agyonverteken kívül nem csak azért, mert elhallgattatták őket. Nem csak azért, mert sokukat egész életükre megnyomorították, vagy „csak” egyszerűen tönkretették. És nem is csak azért, mert köztörvényes bűnözőt próbáltak belőlük faragni a koncepciós eljárásokban. Hanem elsősorban azért, mert a forradalomnak, majd a szabadságharcnak nem volt ideje, hogy országos tekintélyű, elismert, saját vezetőre tegyen szert. A két diadalmas hét, majd a megint két heti fegyveres utóvédharc, végül a két hónapnyi passzív ellenállás keretei között erre nem volt lehetőség. Megindult ugyan az egyes fegyveres csoportok parancsnokainak kiemelkedése, illetve Budapesten az egyes városrészek, máshol városok, sőt, megyék új vezetőinek megjelenése, de ez a folyamat félbemaradt maradt. Mindszenty bíboros november 2-i rádióbeszéde azt is jelentette, hogy a katolikus főpap körül szerveződhet meg egy antikommunista politikai pólus, de erre már nem kerülhetett sor. A fegyveres csoportokat leverte a túlerő, a munkástanácsok- illetve a helyi, területi önigazgatási szervek vezetőit letartóztatták, Mindszenty pedig az amerikai követségen kért menedéket.

Nagy Imre mítosza talán Rákosi munkásságának is az eredménye: hozzá képest Nagy kifejezetten üdítő színfolt volt a párt szürkébe hajló vörösében. Bő tíz évnyi masszív diktatúra után talán a legtöbben el se merték hinni, hogy a kommunista párt keretein kívül is létezhetnek politikusok. Pedig igény lett volna rá: ezt bizonyítja az emlékezetes jelenet, amikor október 23-án, a Parlament erkélyéről „Elvtársak!” megszólítással fordult a tömeg felé, mire a tömeg lehurrogta: „Nem vagyunk mi elvtársak!”.

Nagy Imre életpályája tehát összefonódott 1956-al. Pedig igazán nem árt, ha felelevenítünk néhány korábbi pontot az életéből. Azt ugyan sokan tudják, hogy bolsevik puccsot követően a vörösök soraiban küzdött az oroszországi polgárháborúban, de azt jóval kevesebben, hogy a Nagy Terror idején az NKVD (a Belügyi Népbiztosság) kapcsolata volt, Vologya fedőnéven. Sokan emlegetik, hogy ő volt a „padlássöprésekért” felelős miniszter, pedig az a kevésbé közismert tény is hasonló fajsúlyú, hogy még háttérbe szorítása idején is ő volt a kommunista párt Adminisztratív Osztályának vezetője, amely a fegyveres testületek pártellenőrzésének fő posztját jelentette. Azt se nagyon szokás emlegetni, hogy Sztálin halála után szenvedélyes beszédben szólította fel az Országgyűlést, hogy Sztálin emlékét iktassa törvénybe. Arról is kevés szó esik, hogy Nagy Imre – úgymond az agrár-tudományban végzett munkássága miatt – a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Székfoglaló beszédében 43-szor hivatkozott Sztálinra, mint a tudományosság kútfejére, és csak háromszor a gazdájára, Georgij Malenkovra, Bérija szövetségesére (Sztálin ekkor már halott volt!). Milyen groteszk fintora az is a történelemnek, hogy 1925-től az első MSZMP tagja volt, és majd a második MSZMP vezetői ítélik halálra. Arról sem szokott igazán szó esni, hogy a Vértanúk terén álló szobra (amelyet 1996-ban, a Horn-Kuncze kormány idején avattak fel), milyen üzenettel bír.  A Vértanúk tere tudniillik az 1918-1919-es baloldali megmozdulások és rezsimek alatt meggyilkolt magyarok emlékének volt szentelve eredetileg. Az ott álló Nagy Imre szobor azt üzeni: nektek még a vértanúitok is csak kommunisták lehetnek!

Nagy Imrét és körét, illetve a Petőfi Kör társutas értelmiségeit ellentétbe szokás állítani az úgymond garázda, balhés fegyveres szabadságharcosokkal. Az utódpárt részéről akadt olyan is, aki egyenesen a nyilasokhoz hasonlította őket. Nem felejthetjük el Tóth Ilona legyilkosozását sem. (Csak halkan kérdezem: ha nem lett volna koncepciós per, egy kitalált, nem létező áldozattal, akkor egy forradalmi helyzetben egy besúgó likvidálása vajon miért lenne bűn?). Ezek a minősítések, amelyek a fasizmus és az alvilág összefogásáról szólnak, megfelelnek a kádári propagandának, sok figyelmet nem érdemes rájuk szánni. Arról nem is beszélve, hogy a Petőfi Körtől függetlenül az egész országban létesültek hasonló körök, de említhetnénk a fővárosban működő Március 15. Kört is.

1956 nem Nagy Imre és a reformkommunisták miatt lett világhírű, és nem a reformista értelmiség miatt rázta meg a szovjet birodalmat és a kommunista eszmét. Hanem a pesti srácok fegyveres, hősies küzdelme miatt és a vidék csendes, de határozott forradalmának köszönhetően. Nagy Imre így kétszer vált elvtársai áldozatává – kivégzésén túl akkor is, amikor 30 után megpróbálták kisajátítani, exkluzív ikont faragni belőle és ezzel a nemzeti szabadságharccal szembeni pólussá avatni.

Máthé Áron

történész

mozgasterblog.hu
megmondó
„Tűzzel, vassal, golyószóróval és börtönnel” – így kell harcolni a „klerikális reakció” ellen. Ezt maga Kádár János fogalmazta meg egy pártgyűlésen.
  • Mindhalálig Őszöd
    Mindig is utáltam, mit utáltam, rühelltem Őszöd bulvárízű interpretálását, majd mély szakmai politológusi magyarázatait.
  • Olaszliszka, Badacsony – ne legyen harmadik
    Megnevezni sem tudjuk a veszélyt: vagy nincsenek szavak, vagy volnának szavak, de azokat nem szabad használni, mert tiltja a PC.
  • Csatlakozás a hősökhöz
    Tényleg rendszerszintű veszély fenyegeti a jogállamiságot, de még mennyire. És azok a hazafiak, a hősök, akik ezt ki merik mondani.
  • Szépséges szerelmetes Judith
    Nagyot alkottál, világpolitikai tényező lettél, és büszke is vagy rá.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI