Alkotmánybíróság: legfrissebb határozatok
Dübögnek a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok.
2018. július 1. 11:33

Személyiségi jog megsértése

A Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy alperese egy országos napilap kiadója volt. A lapban megjelent egy cikk, a következő címmel: „Kényszerítés miatt nyomoznak (…) püspök ellen”. A cikk további részében úgy fogalmazott, hogy az ügyészség kényszerítés bűntettének gyanúja miatt rendelt el nyomozást a megyéspüspök és a püspöki helynök „cselekedeteivel kapcsolatban”.

A címben említett megyéspüspök az I. rendű felperes, később az alkotmányjogi panasz egyik indítványozója lett, miután .jogaik védelmében a bírósághoz fordultak. Álláspontjuk szerint a lap valótlanul állította, hogy bármilyen bűncselekmény miatt nyomozás indult volna ellenük, a valóságban ugyanis a meggyanúsításukra nem került sor, a nyomozás ismeretlen tettes ellen folyt. Keresetükben kérték annak megállapítását, hogy a perbeli alperes a cikkben leírtakkal megsértette a becsület védelméhez, az emberi méltósághoz fűződő jogaikat.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és megállapította a jó hírnévhez fűződő személyiségi jog megsértését. A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság elutasító ítéleté helybenhagyta.

Az indítványozók szerint a Kúria alaptörvény-ellenesen járt el, mikor megengedhetőnek találta azt, hogy a sajtócikk címe valótlanságot tartalmazzon. Álláspontjuk szerint a támadott döntés sérti az emberi méltósághoz való jogukat, a jó hírnév tiszteletben tartásához való jogukat, a vélemény nyilvánításhoz való jogot és az ártatlanság vélelmét..

***

Az Alkotmánybíróság szerint, ha a sajtócikk egésze összességében valós tájékoztatást nyújt, akkor a cikk egyes mondataiban vagy fordulataiban fellelhető kisebb pontatlanságok, valótlanságok nem nyújtanak alapot jogi felelősségre vonásra. Ugyanakkor a szóban forgó szempontokat eltérően kell érvényesíteni egy cikk címének megítélésekor. A sajtócikk címe a személyiségvédelmi fókuszú értékelés során nem képez egy egységet a sajtócikk többi részével. A támadott kúriai döntésben foglalt jogértelmezésnek az a része tehát, amely szerint a cikk címében foglalt valótlanságot a cikk egészének fényében kell megítélni, nem felel meg az alkotmányossági szempontoknak. Az Alkotmánybíróság ezért a támadott bírói döntést megsemmisítette. (Megnyitás PDF-ként.)

***

A határozathoz Horváth Attila, Pokol Béla, Szívós Mária és Varga Zs. András párhuzamos indokolást csatolt.

Nem hirdethető ki!

Alapvető kérdés volt a Taláros Testülethez:  az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló határozat  érvényes-e Magyarországon?

Az Egységes Szabadalmi Bíróság olyan nemzetek feletti bírói fórum, amely európai szabadalmak bitorlásával és érvényességével kapcsolatos jogvitákban jár majd el.  Az erről szóló megállapodást az Európai Unió 25 tagállama írta alá, ennek ellenére nem vonatkozik rá az Európai Unióról szóló szerződés  13. cikk (1) bekezdése, amely az Unió intézményeit sorolja fel taxatív módon. Ebből következőleg vélhetően nem az Európai Unió intézménye, hanem egy, a nemzetközi jog általános szabályai szerint létrejövő intézmény.

Magyarország Kormánya nevében Trócsányi László igazságügyi miniszter az  Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodás esetleges kihirdetése kapcsán az Alaptörvény vonatkozó szabályainak értelmezését kérte az Alkotmánybíróságtól. Indítványa szerint az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseinek értelmezése az Egységes szabadalmi bíróságról szóló megállapodás (Agreement on a Unified Patent Court) esetleges ratifikációja miatt szükséges.

Indítványa két absztrakt alkotmányjogi kérdést tartalmazott. Az első kérdés az volt, hogy az Alkotmánybíróság a jelen megállapodáshoz hasonló ún. megerősített együttműködéseket az uniós jog részének tekinti-e, vagy pedig nemzetközi jog alapján kötött szerződésként kezeli? A második eldöntendő kérdés az volt, hogy nemzetközi jogi szerződés esetében a kihirdetéshez milyen érvényességi kellékek szükségesek?

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: Magyarország az Európai Unióhoz történt csatlakozásával nem szuverenitásáról mondott le, hanem csak egyes hatáskörök közös gyakorlását tette lehetővé, ennek megfelelően Magyarország szuverenitásának fenntartását kell vélelmezni az Európai Unió alapító szerződéseiben megállapított jogokhoz és kötelezettségekhez képest további hatáskörök közös gyakorlásának megítélésekor.

A testület álláspontja szerint a megerősített együttműködési forma közjogi értelemben sajátos megítélés alá esik. Magyarország köthet olyan nemzetközi szerződést, amelynek csak uniós tagállamok a részesei, és amelynek keretében a létrehozott intézmény uniós jogot alkalmaz, mindez azonban csupán akkor válik az uniós jog részévé, amennyiben ennek jogalapja az alapító szerződésekben megtalálható. Ezt a konkrét együttműködés esetében a kormánynak kell vizsgálnia. Amennyiben jelen ügyben úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió alapító szerződései az intézmény létrehozására vonatkozó hatáskört már meghatározták, úgy az ezt végrehajtó nemzetközi szerződés kihirdetésének jogalapja az Alaptörvény E) cikke, egyéb esetben pedig az Alaptörvény Q) cikke.

A második eldöntendő kérdés az volt, hogy nemzetközi jogi szerződés esetében a kihirdetéshez milyen érvényességi kellékek szükségesek. Ennek megválaszolásakor az Alkotmánybíróság elsőként arra volt tekintettel, hogy a felállítandó Egységes Szabadalmi Bíróság nem csupán az uniós jogot alkalmazza az eljárása során, hanem a tagállamok nemzeti jogát is. Az Alkotmánybíróság emlékeztetett arra is, hogy a bírói fórumot létrehozó nemzetközi megállapodások tipikus esetének az felel meg, hogy a létrehozott fórumok valamilyen speciális jogorvoslati funkciót látnak el. Ehhez képest az egyes ügycsoportokra létrehozott nemzetközi különbíróság különlegessége az, hogy nem csupán a perorvoslat, hanem az alapügy is a speciális bírósághoz kerül át. Ezért a hazai bírósági struktúrát kiegészítő nemzetközi fórum működése azzal járna, hogy az ide tartozó, magánfelek közti jogviták teljes mértékben kikerülnek a hazai bíróságok joghatósága alól, ami szükségképpen érinti az Alaptörvény hazai bíróságokról szóló fejezetét. Az Alaptörvény ugyanis kivételt nem engedő módon írja elő azt, hogy minden hazai illetőségű magánjogi jogvitában a hazai bíróságok döntenek.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy nem hirdethető ki olyan nemzetközi szerződés, amely az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés a) pontja szerinti magánjogi jogviták egy csoportjának elbírálására vonatkozó joghatóságot nemzetközi intézményre ruház át, és ezáltal ezen jogviták elbírálását, illetve az azokban született bírói döntéseknek az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontjai szerinti alkotmányos felülvizsgálatát a magyar állami joghatóság alól teljes mértékben kivonja. (Megnyitás: PDF-ként.)

***

A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást, Dienes-Oehm Egon és Stumpf István pedig különvéleményt csatolt.

Minősített adattal való visszaélés

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény  266. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó országgyűlési képviselők szerint a kifogásolt jogszabály egyes esetekben lehetetlenné teszi büntetőeljárás lefolytatását minősített adattal visszaélés esetén. A támadott rendelkezés alapján ugyanis büntetőeljárásnak csak az adott adatfajta minősítésére jogosult szerv vagy személy feljelentése alapján van helye. Így olyan esetekben, amikor a bűncselekményt maga a minősítő követi el, büntetőeljárás kizárólag az elkövető saját feljelentése alapján indulhat.

Az indítványozók nézete szerint a támadott szabály ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség követelményével, mivel lehetőséget ad a minősítőnek arra, hogy szabad belátása szerint döntsön arról, hogy tesz-e feljelentést a  visszaélés minősített adattal bűncselekmény miatt.  Mindez oda vezet, hogy egyes esetekben a bűncselekmény feltáratlan marad, ami a „közérdekkel is ellentétes”.A minősített adattal visszaélés miatt indult büntetőeljárásokban ugyanis az állam érdekeinek védelme áll a középpontban. A jogállamiságból fakadó követelményekkel viszont nem egyeztethető össze az a megoldás, hogy a titokgazda szubjektív mérlegelésen alapuljon, hogy adott esetben kezdeményez-e büntetőeljárást vagy sem ezen érdekek védelmében.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: a jogalkotó nem kellő körültekintéssel határozta meg a minősített adattal visszaélés esetén feljelentésre jogosult személyek körét. A felelősségre vonás ugyanis a tényállás egyes eseteiben eleve kizárt.

A Taláros Testület szerint a büntetőhatalom gyakorlása nem csupán jogosítvány, hanem az állam Alaptörvényből fakadó kötelezettsége. Bűncselekmény elkövetésekor ezért az állam köteles gondoskodni arról, hogy az elkövető felelősségre vonása érdekében a büntetőeljárás meginduljon. Minősített adattal visszaélés esetén büntetőeljárás indítására kizárólag a minősítésre jogosult szerv vagy személy feljelentése alapján van lehetőség. Azokban az esetekben azonban, amikor a feljelentés a minősítésre jogosult személyét érintené, az önvádra kötelezés tilalma miatt a minősítő mentesül a feljelentés kötelezettsége alól. A hatályos szabályozás alapján ilyenkor nincs lehetőség a büntetőjogi felelősségre vonásra, vagyis az állam nem tudja teljesíteni alkotmányos kötelezettségét.

Az Alkotmánybíróság szerint megfelelő jogalkotással azonban megteremthető az összhang a vonatkozó büntetőjogi szabályozás és az Alaptörvény között, ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2018. december hó 31. napjáig tegyen eleget. Ennek reményében pedig a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 266. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. (Megnyitás: PDF-ként.)

Név- és jogi nemi-változtatás, - menekültügy

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 36.Kpk.45.927/2016/4. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.

Az alkotmányjogi panasz indítványozója hazájában transzszexualitása miatt üldöztetésnek volt kitéve, - Magyarországon menekült  státuszt kapott. Nemi megváltoztatása iránti kérelmet nyújtott be a Bevándorlási és Állampolgári Hivatalhoz, mert bár hivatalos iratai szerint nő, de ezen megjelölés nem tükrözi a valós nemi identitását. A Hivatal a kérelmet elutasította, arra hivatkozással, hogy a nemi-megváltozását az illetékes anyakönyvvezetőnek kell átvezetnie a születési anyakönyvön, erre azonban jelen esetben nincs lehetőség, mivel az indítványozó nem rendelkezik magyarországi születési anyakönyvvel.

A döntéssel szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, azt azonban a bíróság elutasította, mivel álláspontja szerint nincs olyan jogszabály, amely meghatározná az érdemi döntés meghozatalára jogosult hatóságot.

Az indítványozó szerint a bíróság végzése sérti az Alaptörvény II. cikkébe foglalt emberi méltósághoz, és az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésébe foglalt magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogát.  Sérti az Alaptörvény II. cikkét és VI. cikk (1) bekezdését is azáltal, hogy az alapjog-korlátozás nem felel meg a szükségesség követelményének. Állítja: a név- és a nemi-változtatás a nem magyar állampolgárok számára történő korlátozása sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében deklarált diszkriminációtilalmat is.  Megjegyzi azt is, hogy a támadott bírósági végzésben megjelenő jogértelmezés elfogadása azzal az abszurd következménnyel járna, hogy az indítványozónak a transzszexualitása miatti név-, és nemi-változtatási kérelmét az állampolgársága szerinti államban kellene kezdeményeznie, vagyis éppen ott, ahol a magyar állam által is elismerten transzszexualitása miatt üldöztetésnek volt kitéve.

***

Az Alkotmánybíróság teljes ülése rámutatott: a  bíróságoknak az Alaptörvény alapján a jogszabályokat kell megfelelően értelmezniük és alkalmazniuk. Amennyiben egy jogszabálynak többféle értelmezés adható, a bírónak azt kell kiválasztania, amelyik az Alaptörvénynek megfelelő. Jelen ügyet azonban nem lehetett jogszabályok értelmezése útján elbírálni, mivel a jogrendszerben nem áll rendelkezésre olyan jogszabály, amit a bíró értelmezhetne.

Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapította: az Alaptörvény II. és XV. cikk (2) bekezdését sértő mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a jogalkotó nem szabályozta a jogszerűen letelepedett nem magyar állampolgárok névváltoztatási eljárását. A testület szerint a nemi-változtatásnak járulékos velejárója a névváltoztatás, az állam pedig köteles olyan szabályozást kialakítani, amely diszkriminációmentesen biztosítja a nyilvántartásokban történő átvezetést. Jelenleg a nemi-változással együtt járó névváltoztatási eljárás lehetősége csupán a magyar állampolgárok számára adott, a jogalkotó tehát diszkriminatív és az emberi méltósághoz való jogot sértő módon tett különbséget a magyar állampolgárok és a nem magyar állampolgárok között. Tekintettel arra, hogy a nem magyar állampolgároknak nincs Magyarországon születési anyakönyvük, ezért a jogalkotónak más megoldást kell találnia annak érdekében, hogy ezt az alaptörvény-ellenes helyzetet feloldja. Ehhez kézenfekvő alkotmányos megoldás a névváltoztatásnak a magyar hatóságoktól kapott egyéb dokumentumokon, illetve igazolványokon való átvezetése. Az Alkotmánybíróság ezért felhívja a Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának 2018. december 31-ig tegyen eleget.

Az Alkotmánybíróság a bírói ítélet elleni alkotmányjogi panasszal összefüggésben zárásként megjegyzi: a jelen döntésben megfogalmazott alkotmányellenes mulasztás jogalkotói pótlását követően az indítványozónak módja lesz igénye érvényesítésére, amelyre jelen jogszabályi környezetben nem volt lehetősége. (Megnyitás: PDF-ként.)

***

A határozathoz dr. Sulyok Tamás és dr. Szívós Mária párhuzamos indokolást fűzött.

Becsületsértés, véleménynyilvánítás

A Nyíregyházi Törvényszék, valamint a Nyíregyházi Járásbíróság által alkotott ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó Szigetvári Viktor- az Együtt későbbi miniszterelnök jelöltje– az önkormányzati  választási kampány idején, mint felelős kiadó olyan kiadványt jelentetett meg, amelyben a polgármesteri hivatalban vezető beosztásban dolgozó, valamint az önkormányzattal szerződéses kapcsolatban álló személyeket  „értékelt”.

A magánvádlók feljelentésükben sérelmezték, hogy a képmásuk engedélyük nélkül jelent meg a kiadványban, a nevük alatt szereplő kijelentések mely szerint "poliphoz tartozó személyként", azaz maffia részeként szegényítve az államot több millióval gazdagították önmagukat súlyosan becsület sértőek.

Az elsőfokú bíróság Szigetvári Viktor bűnösségét 3 rendbeli rágalmazás vétségében megállapította és 1 évi időtartamra próbára bocsátotta. A bíróság egyetértett a magánvádlókkal abban, hogy az a képi megjelenítés, amely maffiakapcsolatszerűen köti össze őket, ilyennek minősül. A „polip” szó az 1990-es évek népszerű olasz sorozatából egyértelműen maffiakapcsolatokra utal, olyan belső ismertségeken, rokoni kapcsolatokon alapuló bűnös konspirációt takar, amely a szó mindennapi értelmében alkalmas a becsületérzés csorbítására.

Az indítványozó fellebbezése alapján másodfokon eljáró Nyíregyházi Törvényszék az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a terhére megállapított bűncselekményeket 3 rendbeli becsületsértés vétségének minősítette, és a próbára bocsátást megrovás intézkedésre enyhítette. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú ítélettel abban, hogy a magánvádlók nem közszereplők, ezért nem kötelesek tűrni a feladatuk, munkakörük ellátásával kapcsolatban megfogalmazott negatív kritikát. Erre ugyanis csak az a személy köteles, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja, vagy alakította.

Szigetvári Viktor alkotmányjogi panaszában kifejti: a vád tárgyává tett kijelentés a kiemelkedő alkotmányos védelemben részesülő választási kampány során hangzott el. A magánvádlók ugyan nem politikusok, de közfeladatot látnak el, mivel a polgármesteri hivatalban fontos, vezető pozícióban dolgozó személyek, illetve a harmadik magánvádló az önkormányzattal ügyvédi irodáján keresztül szerződéses kapcsolatban áll, az önkormányzat jogi képviseletét látja el. A rájuk tett kijelentések nem a magán- vagy családi életükre vonatkozik, hanem kifejezetten a közfeladat ellátásával kapcsolatosak. Az indítványozó szerint ezért a magánvádlókat fokozott tűrési kötelezettség terheli a munkájukra vonatkozó értékítéletekkel szemben. A kijelentések egyébként sem voltak kifejezésmódjukban indokolatlanul sértők, a „poliphoz tartozó” kifejezés pedig egyrészt nem dehumanizál, mivel nem magukat az érintetteket hasonlítja egy állathoz, annak alkalmazása ugyanis bevett, köznapi publicisztikai fordulat. Nézete szerint büntetőjogi felelősségét a bíróság olyan magatartásért állapította meg, amely a következetes alkotmánybírósági gyakorlat alapján nem büntethető.  Ezért a támadott ítéletekkel sérült az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésébe foglalt véleménynyilvánítás szabadságához való joga

***

Az Alkotmánybíróság szerint a  közéleti, társadalmi kérdésekben folytatott diskurzus a véleménynyilvánítás jogának kitüntetett fontosságú területe. Az alkotmányossági követelmények e körben fokozottan védik a szólásszabadságot, miközben korlátozzák a vele szemben mérlegelendő érvek erejét. A közügyeket vitató közlésekkel szembeni állami büntetőhatalom gyakorlása különösen érzékenyen érinti a véleményszabadságot, ezért a közügyek vitájának szabadsága alól kivételeket jelentő büntetőjogi törvényi tényállásokat megszorítóan kell értelmezni. A közügyek vitája számára relevanciával bíró munkavégzésre vonatkozó negatív vélemény önmagában még akkor sem adhat alapot büntetőjogi elmarasztalásra, ha az érintett nem hivatásszerűen közéleti szereplést vállaló vagy közvetlenül közhatalmat gyakorló személy.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság tanácsa megállapította: az alkotmányjogi panasszal támadott másodfokú bírói döntésben foglalt jogértelmezés sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt véleménynyilvánítás jogát, ezért az ítéletet megsemmisítette. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú ítélet e tekintetben azonos jogértelmezésen alapult, az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján azt is megsemmisítette.(Megnyitás: PDF-ként.)

Kártérítés, életbiztosítás

A Kúria Pfv.V.21.393/2016/5. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadta: életbiztosítási szerződést kötött, azonban az eljáró biztosítási ügynök a biztosítási összegeket átvette, de a biztosító felé nem számolt el. Az indítványozó kártérítés megfizetése iránti pert kezdeményezett.

Az elsőfokú bíróság a keresetének helyt adott és a biztosítót a kártérítés megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság a tőkemarasztalás összegét leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította.

Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mivel az ítéletben foglalt megállapítások téves és túlterjeszkedő jogértelmezésen alapulnak. Sérti továbbá az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogát is, mivel a Kúria a keresetét nem utasíthatta volna el, ha okszerűen mérlegel és helyes megállapításokat tesz, valamint a tényállást feltárja..

***

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Az ügy eldöntése szempontjából a Kúria elegendőnek tartotta annak megállapítását, hogy a biztosítási szerződés megkötésének a ténye nem volt bizonyított, kellőképpen igazolt. Ez a tény önmagában kizárta az alperes helytállási kötelezettségének megállapítását és kárfelelősségét. A Kúria indokolásában nem foglalkozott minden, a felek által felvetett, valamint a másodfokú bíróság által vizsgált kérdéssel. Érdemben foglalkozott azonban az ügy eldöntése alapjául szolgáló lényeges kérdéssel, a szerződés létezésével, illetve jellegével, amely döntő volt az alperes kárfelelősségének megállapítása szempontjából.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Kúria az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó követelményeknek megfelelően járt el, mert az ügy lényeges körülményeit érintő legfontosabb kérdést megvizsgálta, és a vizsgálat eredményéről döntése indokolásában számot adott, ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.(Megnyitás: PDF-ként.)

Bartha Szabó József
  • Orbán: Közép-Európa lesz Európa jövője
    Kellő szerénységgel, de 30 év teljesítményének önbizalmával és az európai helyzet ismeretében mondhatni, hogy 30 éve még azt gondoltuk, Közép-Európa jövője Európa, de ma már azt látni, hogy "mi vagyunk Európa jövője", és "készen is állunk erre a küldetésre" - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap Prágában a bársonyos forradalom 30. évfordulójának alkalmából rendezett megemlékezésen.
  • Híd épül a rendező pályaudvar felett
    Több fejlesztéssel erősíti az állami beruházó a körvasút Kelenföld és Ferencváros közötti szakaszát: a Déli összekötő híd bővítése mellett Ferencváros állomáson belül is feloldanak egy szűk keresztmetszetet, és ennek érdekében hidat építenek a vágányok fölött. A körvasúton jelentős S-Bahn-fejlesztéseket terveznek, így új megállót kap a Kopaszi-gát és a tervezett észak-csepeli városrész is.
  • Az aréna jelesre vizsgázott
    Megnyílt az új Puskás Ferenc Stadion, az ország legnagyobb sportlétesítménye. Két és fél év alatt épült fel és megfelel a mai kor minden követelményének. Több mint 67 ezer ülőhely van benne, de koncertek esetén akár nyolcvanezer embert is be tud majd fogadni.
MTI Hírfelhasználó