Alkotmánybíróság: szemben az árral
Változatlanul dübögnek a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. Íme a legfrissebb határozatok!
2018. július 14. 14:03

Közérdekű adat kiadása…

A Kúria PfvIV.20.561/2016/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó adatigénylést terjesztett elő a Miniszterelnökséghez Lázár János miniszter olaszországi kiküldetéseivel kapcsolatban. A Miniszterelnökség a törvény által részére biztosított határidőn belül – 15 nap - a megkeresésre nem válaszolt.

Az indítványozó keresete alapján az első fokon eljárt Fővárosi Törvényszék az adatigénylés teljesítésére kötelezte az alperest a közérdekű adatok kiadására. Ezt követően a Fővárosi Ítélőtábla – az alperes fellebbezése alapján eljárva – az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, s az indítványozó teljes keresetét elutasította. Érvelése szerint az adatigénylés egy része olyan adatok megismerésére vonatkozott, amelyek kapcsán az alperes adatkezelői minősége nem volt igazolt, a tárgyalópartnerek neve nem lehet közérdekű adat, így nem válik közérdekből nyilvános adattá sem. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmét elutasítva,  a Kúria a jogerős ítéletethelybenhagyta.

Az indítványozó szerint a támadott ítéletek sértik az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése szerinti közérdekű adatok megismeréséhez való jogát, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.

***

Az Alkotmánybíróság nem foglalt állást arról, hogy az indítványozó által kiadni kért konkrét adat közérdekből nyilvános adatnak minősül-e, álláspontja szerint ugyanis ennek megítélése bírósági hatáskör. Vizsgálhatta viszont, hogy a bírói jogértelmezés sérti-e az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt? Nem sérül-e a közérdekű adatok megismeréséhez való jog akkor, ha a bíróság egy személyes adatok megismerésére irányuló adatigényt a személyes adatok védelmére hivatkozással megtagadhatónak minősít? Abban az esetben viszont, ha az adatigény tárgyát képező személyes adatok közérdekből nyilvános adatoknak minősülnek, akkor főszabállyá az ilyen adatok kapcsán a nyilvánosság válik, s az adatszolgáltatás a személyes adatok védelméhez való jog alapján így már nem tagadható meg. A korlátozás jogszerűségét mindig az adatkezelőnek kell bizonyítania.

Az Alkotmánybíróság hosszas mérlegelés után megállapította: az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasza jogalapjaként általánosságban az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdését jelölte meg, de hivatkozott az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdése, valamint a szólásszabadsághoz való jog (Alaptörvény IX. cikke, Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikke) sérelmére is. Az indítványozó azonban nem fejtette ki konkrétan azt, hogy miért sérti a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot, valamint az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdését, illetve a szólásszabadsághoz való jogot, hogy a törvény a személyes adatokat kizárja a közérdekű adatok fogalmának meghatározásából. Alapvető jogba ütközés megállapítására irányuló határozott és indokolt kérelmet az indítvány tehát „a személyes adat fogalma alá nem eső” szövegrész összefüggésben nem tartalmazott, ezért az alkotmányjogi panaszt a Taláros Testület visszautasította. (Megnyitás: PDF-ként.)

***

A határozathoz Pokol Béla, Salamon László és Varga Zs. András párhuzamos indokolást csatolt.

Egyház normatív és kiegészítő támogatása…

A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.068/2014/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadta: 1999. óta nyilvántartásba vett egyházként működött, de a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény hatályba lépését követően az Országgyűlés elutasította egyházkénti elismerési kérelmét, ezért  egyesületté alakult át. Tekintettel egyházi státusza elvesztésére, az általa fenntartott szociális szolgáltató intézmény után a 2012. évre nem folyósították számára a költségvetésből a kiegészítő egyházi normatívát.

Az indítványozó ezt követően kérelmet terjesztett elő a Miskolci Törvényszéken, hogy vegyék (ismételten) nyilvántartásba mint egyházat. A törvényszék 2013. március 4-i végzésében a kérelemnek helyt adott. A Magyar Államkincstár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatósága az indítványozó által fenntartott intézmény után járó költségvetési támogatások (normatívák) ellenőrzését követően 1 684 605 Ft állami normatíva visszafizetési kötelezettséget rendelt el, ugyanakkor a kiegészítő egyházi normatíva (183 174 327 Ft) kifizetése iránti kérelmet elutasította.

Az elsőfokú határozattal szemben az indítványozó fellebbezést terjesztett elő, amelyben arra hivatkozott, hogy egyházi jogállását nem veszítette el, ezért „egyházi fenntartó”-nak minősül, s ennek alapján jár neki az egyházi normatíva (183 174 327 Ft). A fellebbezést a másodfokú hatóság elutasította, a jogerős hatósági döntéssel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a közigazgatási bíróság ítéletével szintén elutasította, arra hivatkozással, hogy az indítványozó nem szerepelt a miniszter által vezetett egyházi nyilvántartásban. Az indítványozó a bíróság döntésével szemben ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz.

Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet sérti az Alaptörvény XV. cikkében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát, sérti a XIII. cikkben garantált tulajdonhoz való jogot is, mert a tulajdonát érintő határozatok meghozatalakor nem vették figyelembe jogi státuszát, és elvonták a neki járó kiegészítő egyházi normatívát, (183 174 327 Ft). Sérti továbbá a VII. cikkben biztosított vallásszabadsághoz való jogát is, mert tulajdonának diszkriminatív elvétele ellehetetlenítette karitatív tevékenységének mint vallásos cselekménynek a gyakorlását..

***

Az Alkotmánybíróság szerint a közösségi célok meghatározásában – az Alaptörvény keretei között – az államnak viszonylag szabad mozgástere van; általában véve nem köteles valamely vallási közösség által kitűzött célok megvalósításában közreműködni, ha a tevékenységgel összefüggésben egyébként nem vállal állami feladatot. A vallásszabadsághoz való joggal összefüggő jogok érvényesítésében meglévő gyakorlati különbségek alkotmányos határok között maradnak mindaddig, amíg nem diszkriminatív jogi szabályozásból erednek, illetve amíg nem diszkriminatív gyakorlat eredményei. Akár az állam által vállalt közösségi feladatok megoldásáról, akár a vallási közösségek számára hozzáférhetővé tett anyagi támogatásokról, akár pedig az állam és a bevett egyházak kötelező közösségi együttműködéséről van szó, mindhárom esetkörben érvényesülnie kell az állam világnézeti semlegességének.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó nem támasztotta alá, hogy szolgáltatásai az azt igénybe vevők vallásszabadságának érvényesüléséhez szorosan kapcsolódnának. Nem jelölt meg olyan megalapozott alkotmányos indokot, amely alapján közigazgatási bíróságnak a támadott rendelkezést az ítéletbe foglaltaktól eltérően lehetett és kellett volna értelmeznie, - ezért az ítélet alaptörvény-ellenességére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította. (Megnyitás: PDF-ként.)

BUDA-CASH károsultak kárrendezése…

A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 290/2011. (XII. 22.) kormányrendelet 61/A. §-a és a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek személyi állományának kártalanításáról szóló 457/2016. (XII. 23.) kormányrendelet 1. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

 Az indítványozók a Honvéd Önkéntes Kölcsönös Kiegészítő Egészségbiztosító Pénztár károsult tagjai. A Pénztár megbízást adott egy banknak a teljes pénzállománya egy másik pénzintézethez való átutalása céljából. Az átutalás nem teljesült, mivel a Magyar Nemzeti Bank ugyanazon napon visszavonta a Pénztár számlavezető bankjának a működési engedélyét, majd rövid időn belül elrendelték annak felszámolását is. Az MNB a fedezeti alap terhére kifizetési tilalmat rendelt el.

Az indítványozók kifejtették: a Pénztár a tagok egyéni számláin a nem teljesült átutalás arányos részét elkülönítette, amivel azonban ők nem rendelkezhettek. A Pénztár az elkülönített összeget később törölte a tagok egyéni számláiról, amelynek következtében veszteség érte őket. Az indítványozók állítják: a Pénztár korábbi ügyfelei közül kizárólag a honvédelmi és rendvédelmi foglalkoztatottak részesülhettek kompenzációban, vagyis a szabályozás diszkriminatív. A jogalkotó önkényesen – és rájuk nézve méltánytalanul – emelte ki a támadott kormányrendelettel érintetteket, ezért a támadott rendelkezések sértik az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

***

Alkotmánybíróság megállapította: a támadott rendelkezések költségvetési forrásból ex gratia jelleggel nyújtanak kompenzációt egy egészségpénztár korábbi tagjainak, akik annak működésével összefüggésben anyagi hátrányt szenvedtek. Bár ilyen jellegű kedvezményre senkinek nincs alanyi joga, ha a jogalkotó ezt a megoldást alkalmazza, a jogosulti kör, a jogosultság mértéke és egyéb feltételei nem határozhatók meg önkényes módon.

Az Alaptörvényt és a vonatkozó törvényi szabályozást figyelembe véve azonban „a hivatásos szolgálati jogviszony különleges közszolgálati jogviszony”. A kormányrendeletekkel ex gratia jelleggel előnyben részesített Honvédség, illetve a rendvédelmi feladatokat ellátó szerv személyi állománya kiemelten fontos, a magyar államiságot garantáló alkotmányos feladatokat látnak el. Ezen alkotmányos feladatokat ellátó személyeknek egy adott költségvetési keretből történő előnyben részesítése, a szolgálati viszonyukkal megszerzett járandóságuk önhibájukon kívüli elvesztésének ex gratia jellegű kompenzációja különösen fontos feladataik ellátásának elősegítését szolgálja. A támadott kormányrendeletekkel megvalósított, az indítványozók számára hátrányos megkülönböztetés ésszerű, kellő alkotmányos súlyú indokainak tekinthetőek, vagyis a kormányrendeletek általi diszkrimináció nem tekinthető önkényesnek.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a kormányrendelet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. (Megnyitás: PDF-ként.)

Haszonbérleti szerződés jóváhagyásának megtagadása…

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 72. § (5) bekezdésének a) pontja, valamint a 71. § (3) bekezdése a) és b) pontja és 71. § (4) bekezdésének b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálata.

Az indítványozó bíró előadta, hogy az előtte folyamatban levő eljárásban a felperes harmadik személyként haszonbérleti szerződéssel a haszonbérbeadó osztatlan közös tulajdonban álló ingatlanát kívánta használatba venni. Az ajánlattételre megküldött haszonbérleti szerződés - melyet az ingatlan-nyilvántartás adatai alapján állítottak össze - tartalmazta, hogy amennyiben 30. napon belül nem érkezik vissza az ajánlattétel aláírva, akkor elfogadottnak tekintik, és kifüggesztik az illetékes hivatalnál. A posta a küldeményt a felperesnek „nem kereste” jelzéssel küldte vissza. Ezt követően a szerződést az önkormányzat hirdetőtábláján a felperes kérelme alapján kifüggesztették. Az alperesi kormányhivatal azonban lekérte a haszonbérbeadó adatait, abból tudomására jutott, hogy a haszonbérbeadó elhunyt, ezért  a haszonbérleti szerződés jóváhagyását megtagadta, arra hivatkozással, hogy semmis a szerződés, ugyanis a haszonbérbeadó már korábban elhalálozott. 

A felperes a határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezve kérte, hogy bíróság a haszonbérleti szerződést hagyja jóvá. Álláspontja szerint jogszabálysértő a határozat, mivel a járási hivatal alperes korábban bejegyezte az érintett ingatlanra a használati megosztási rendet. A jogalkotó annak ellenére, hogy a haszonbérbeadó feladatául szabja a haszonbérleti szerződésnek az elő-haszonbérletre jogosultakkal történő közlését, elismeri azt az esetet, hogy a haszonbérbeadó személye bizonytalan, adott esetben ismeretlen marad az ügyben. A jogalkotó fikció alapján kifejezetten megengedi és elfogadja azt az esetet – amely a konkrét perbeli esetben áll fenn -, hogy olyan természetes személyt tüntetnek fel a szerződésben haszonbérbeadóként, aki már nem él, polgári jogi értelemben nincs jogképessége. A bírói kezdeményezés szerint a tulajdonjog (és részjogosítványai) korlátozásának alkotmányosan elfogadható indoka lehet a korlátozás közérdekűsége, azonban a bíróság álláspontja szerint ez a jelen esetben nem megfelelően indokolt.

***

Az Alkotmánybíróság figyelembe vette, hogy a földtulajdon sajátos természeti és vagyoni jellemzői, nevezetesen a föld véges jószág volta, nélkülözhetetlensége, megújuló képessége, különleges kockázatérzékenysége és alacsony nyereséghozama a földtulajdon különös szociális kötöttségét testesítik meg. Ezek a körülmények indokolhatják a tulajdonosi jogokkal szemben a közérdek érvényesítését vagy a tulajdonjogszerzés korlátozását. A vizsgált esetben az örökösként érdekelt, ismeretlen új tulajdonos, mint a haszonbérbe adó jogutódja azonban nem a haszonbérbe vevő érdekkörében felmerült okból nem tudja gyakorolni jogait, hanem más okból (hagyatéki eljárás megindításának hiányában).

Az Alkotmánybíróság megállapította: jelen esetben az állam a magánjogi szerződésekbe nem úgy avatkozik be, hogy teljes mértékben megfosztja a magánjogi jogalanyokat szerződéskötési szabadságuktól, hanem az ismeretlen vagy azonosíthatatlan fél nyilatkozata helyett a törvény pótolja azt a földhasználat érdekében, a használat idejére, ellenérték fejében. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt nem találta megalapozottnak ezért elutasította. (Megnyitás: PDF-ként.)

Anyanyelv használata…

A Fővárosi Ítélőtábla 8.Bf.390/2016/34. ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A panaszra okot adó ügyben az indítványozó nem magyar állampolgár, álnéven érkezett Magyarországra. Az idegenrendészeti hatóság kiutasította, ő azonban az országot nem hagyta el. Megismerkedett egy szír származású, magyar állampolgárságú férfival, aki budapesti családi házában szállást és munkalehetőséget biztosított a számára. Később, szállásadója felkérte arra, hogy távozzon, majd autóval bevitte a belvárosba és elbúcsúzott tőle. Az indítványozó azonban nem rendelkezett a szükséges anyagi eszközökkel, így 1996. április 15-én 21 óra körüli időpontban visszatért a szállásadója családi házába, ahol csak szállásadójának a felesége és gyermeke volt otthon. Az indítványozó a házba a pinceablakon keresztül bejutva rátámadt a földszinti nappaliban tartózkodó asszonyra és 8 éves fiára, akiket előbb egy nyújtófával többször megütött, majd a nála lévő késsel mindkettőjüket többször nyakon, illetve arcon szúrta. A sértettek az átlagost lényegesen meghaladó szenvedések között az életüket vesztették. Az indítványozó az asszony által viselt ékszereket és a karóráját elvette. A bűncselekménnyel okozott kár 74 320 Ft volt.

A Fővárosi Törvényszék az indítványozót emberölés bűntette miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és mellékbüntetésül 10 év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. Az indítványozó legkorábban 23 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2017. május 24-én jogerőssé vált ítéletében a kiutasítás mellékbüntetés időtartamára vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az indítványozó szerint a bíróság megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, mert a nyomozati iratokat teljes egészében nem fordíttatta le számára, így anyanyelvének – az arab nyelvnek – a használatához való jogát korlátozta, mert nem elégséges az, ha csak védője tud a nyomozati anyagból felkészülni. A fegyveregyenlőség elvéből következik, hogy a terheltnek és védőjének joga van ahhoz, hogy az iratokról másolatot kapjon, azokat birtokolhassa, használhassa. Az iratok átadásának a kötelezettsége azonban nem csak az iratok puszta birtoklását jelenti olyan módon, hogy „egy szót sem ért belőle”. Ennél fogva sérült a fegyverek egyenlőségének elve, mivel az elzárták a megfelelő védekezéshez fűződő jogától, az általa nem ismert nyelven folytatott tárgyalásra felkészülni nem tudott és ezen hiányt a jogi képviselő eljárása sem pótolta.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: jelen ügyben az indítványozó rendelkezett azokkal a feltételekkel, eszközökkel és a megfelelő idővel, amely a védelemre való felkészüléshez szükséges, továbbá rendelkezésére állt minden lényeges információ és nyelvi segítség, amely a vád, az eljárási cselekmények lényegének a megértéséhez, illetve azokkal kapcsolatos álláspontjának a kifejtéséhez szükséges volt. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló büntetőeljárás bírósági szakaszában a Fővárosi Törvényszék 3 érdemi (2016. május 20, július 8., szeptember 8.) elsőfokú tárgyalást tartott. Mindegyik tárgyaláson jelen volt a vádlott védője, valamint az anyanyelvi tolmács. Az utolsó két tárgyaláson a nagykövetség konzuli képviselője is részt vett. A Fővárosi Ítélőtábla 2017. május 24-én tartott nyilvános ülésén ugyancsak részt vett a terhelt meghatalmazott védője és az anyanyelvi tolmács. Az indítványozónak a tárgyalásokon és azok közötti több hónapos időközben módja volt védelmi stratégiáját egyeztetni meghatalmazott védőjével, valamint írásban és a tárgyaláson szóban reagálni az eljárás minden egyes cselekményére, mozzanatára.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság határozatában félreérthetetlenül rögzítette: az indítványozó rendelkezett azokkal a feltételekkel, eszközökkel és a megfelelő idővel, amely a védelemre való felkészüléshez szükséges, továbbá rendelkezésére állt minden lényeges információ és nyelvi segítség, amely a vád, az eljárási cselekmények lényegének a megértéséhez, illetve azokkal kapcsolatos álláspontjának a kifejtéséhez szükséges volt. Az érdemi vizsgálat során nem tapasztalt az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joga részét képező fegyveregyenlőség és a XXVIII. cikk (3) bekezdésben rögzített védelemhez való jogának részét képező védekezésre való felkészülés jogosítványát sértő, és az ügy érdemére kiható alaptörvény-ellenességet, ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította. (Megnyitás: PDF-ként.)

Bartha Szabó József
megmondó
Ám nem bőr feszül az ábrázatukon, ezért még évekig húzni fogják a busás adófizetői javadalmazást.
  • Liberál über alles
    Ezek a hétpróbás világharcosok hisztérikusan reagálnak mindenre, ami kritikus, ami állítólag az érdekeiket sérti.
  • Kriminalizálják az ellenvéleményen lévőket
    Vélhető, hogy ebben az esetben a hatóságnak nemcsak a menettel szemben felsorakozók ellen kellett volna intézkednie.
  • Utazás a koponyája körül
    A szügyig ateista DK itt is pápább a pápánál, elnöke és szóvivője azt is jobban tudja, melyek az ország valódi problémái.
  • Újra működik a guillotine
    Ez a zseni Emmanuel megfordította a dolgot. Azért nem ért egyet a nagykövettel, mert látja a helyzetet, és ezt el is merte mondani.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI