Merkel féligazságai
Orbán Viktor berlini látogatásán világossá vált a migrációs válság kezelésének két alternatívája. A következőkben Angela Merkel féligazságnak is beillő érveit vizsgáljuk meg.
2018. július 12. 15:40

“Emberek halnak meg a tengeren”, tehát “biztonságos” menekülési utakat kell biztosítani az Európába tartó millióknak.

Valójában az embercsempészek meséi és a jó bejutási esélyek miatt ülnek lélekvesztőkre emberek, akiket a gyanú szerint az NGO-k az embercsempészekkel összejátszva már az afrikai partok közelében áttesznek Soros-hajókra, és akár ötszáz kilométert furikázzák őket Olaszországba, vagy újabban Máltára/Spanyolországba.

A valós megoldást Matteo Salvini olasz belügyminiszter és a máltai kormány mutatják fel, akik vagy nem engedik be a Soros-hajókat kikötőikbe, vagy kikötés után embercsempészet gyanúja miatt lefoglalják azokat. Ezek a képek azt üzenik a jobb életet kereső millióknak, hogy nem éri meg az életveszélyes útra elindulni, mert főszabályként már nem teszik át őket a Soros-hajókra/hadihajókra/teherhajókra, hanem visszaviszik őket Afrikába.

Ez van!?

Merkel szerint a tengeri határokat “nem lehet megvédeni”!?

A Merkel-Davutoğlu megállapodás lezárta a Törökországból Görögországba/Bulgáriába vezető nyugat-balkáni szárazföldi útvonalat. Merkel kancellár szerint ez nem alkalmazható a tengerekre, mivel a “vízre nem lehet kerítést építeni”.

Valójában már az ókori és középkori birodalmak és városállamok is olyan szabályokat alkalmaztak, amelyek távol tartották, vagy kiszűrték a veszélyes idegeneket. Ragúza és Velence például karanténnal szűrte ki a fertőző betegséget terjesztő utazókat.

Az USA és Ausztrália példája is azt mutatja, hogy nem a tenger/óceán mérete, hanem a migránsok és embercsempészek felé küldött üzenet a meghatározó. Az illegális bevándorlást szigorúan büntető, az ellenőrzött és legális bevándorlást minőségi szempontok alapján megengedő politika kezelhető mederben tudja tartani az újkori népvándorlást.

Magyarország és Ausztria kérte, hogy Németország fogadja be a Keleti pályaudvartól az autópályán Németország felé elindult tömeget.

Valójában a német kormány nyilatkozatainak a következménye, hogy 2015 szeptember elején a tömeg gyalog indult el Budapestről Németország felé. Augusztus végén ugyanis véletlenül “kiszivárgott” a német bevándorlási hivatal “Minden szírt befogadunk!” kör-emailje és onnantól minden migráns szírnek vallotta magát.

A déli magyar határon regisztrált migránsoknak a sugárirányú magyar vasúthálózat sajátosságai miatt Budapest érintésével kellett volna a (debreceni, bicskei vagy körmendi) befogadó állomásokra utazniuk, ám ők nem működtek együtt a magyar hatóságokkal, hanem önkényesen sátortábort vertek a Keleti pályaudvar előtt. Abban reménykedtek, hogy valahogy feljutnak a Bécsbe induló vonatok valamelyikére, vagy az embercsempészek segítségével jutnak át a nyugati határon.

A feltorlódott tömeget egy provokáció is lázba hozta: Augusztus 31-én a német közszolgálati ARD bécsi stúdiójára hivatkozva egy twitter üzenet azt közölte, hogy Berlin különvonatokat küld a szírekért Budapestre. A hírt hamar cáfolták.

Merkel ekkor mondta el “Wir schaffen das!” mondatát, és egy szeptember 5-én megjelent interjújában ezt úgy fokozta, hogy a német alaptörvény nem ismer a menekültek befogadásánál felső létszámkorlátot. Ezek a szikrák gyújtották be a tömeg elégedetlenségét, és indították el a jobb életet kereső migránsokat Merkel fényképével a kezükben Németország felé.

Keresztényi “kötelezettségünk” a befogadás.

Merkel már korábban is “humanitárius imperatívuszról” beszélt, amire Orbán Viktor miniszterelnök a “morális imperializmus” fordulattal válaszolt. A bevándorlásbarát nyugati média évek óta a migránsok 30-35 százalékát kitevő nőket és gyermekeket mutogatja, míg a tömeg kétharmadát is kitevő életerős, sorköteles korban lévő fiatal férfiakról csak kevés képet mutatnak.

A zsidó-keresztény vallásnak valóban része a könyörületesség és a felebaráti szeretet, ám az ordocaritatis elve alapján az nem vezethet önfeladáshoz, vagy saját romlásunkhoz. A segítségnyújtásnak ráadásul számos módja van.

A visegrádi országok és köztük Magyarország már régóta azt javasolják, hogy ne a problémát hozzák Európába, hanem a segítséget vigyék a válságövezetekbe. A polgárháborúk és más fenyegetések elől menekülő emberek ellátása a biztonságos menekülttáborokban sokkal hatékonyabb és humánusabb, mint más kontinensekre szállítani őket. Ugyanannyi pénzből Törökországban, Jordániában, vagy Libanonban ráadásul sokkal több emberen, vagy tovább tudunk segíteni.

Kiszelly Zoltán

politológus

mozgasterblog.hu
  • Antall József és Sargentini
    Amikor nagy a zűrzavar, a cosmos helyett chaos van, amikor a szervezetlen rotyogás uralkodik, nem árt, ha fogódzót keresünk.
  • Szögi Lajos-emléknap
    Nem szép a történet, és nem lehet neki semmilyen fölemelő jelleget adni, nem mutatható fel körülötte jövőbemutató érték.
MTI Hírfelhasználó