Hillary meg a tényfeltárás
A hála és a köszönet húrjait kell megpendítenünk, hiszen az Egyesült Államok mindig is irtózott, hogy belekotyogjon szép hazám belügyeibe.
2018. július 25. 03:31

Valósággal sokkolta a hír Magyarországot, pontosabban a baloldali Magyarországot, de ennél is pontosabban a romokban heverő baloldali sajtót, hogy dugába dőlt a State Department tavaly meghirdetett nagy terve, a magyar vidéki médiának szánt kétszázmillió forintos pályázatából. Nem lesz semmi a nagy projectből, hogy a tengerentúlról a derék amerikai demokraták támogassák a szegény magyar vidéki tényfeltáró újságírást.

Ritkán van az ember ilyen helyzetben, hogy egy bevezető mondat ennyi bonyodalmat okozna, mert semmi sincs a helyén, hát akkor nézzük.

Első ellágyulás

Az amerikai külügyminisztérium demokráciáért és emberi jogokért felelős osztálya tavaly november elején tette közzé a felhívást mely szerint 700,000 dollárral, körülbelül kétszázmillió forinttal támogatná a vidéki sajtót Magyarországon. A pályázat beadási határideje január volt, eredményhirdetést a választások utánra ígértek.

Utóbbival az volt Washington célja, hogy ne vádolhassák azzal, hogy megpróbál beavatkozni a magyar választásokba.

A hála és a köszönet húrjait kell megpendítenünk, hiszen az Egyesült Államok (United States of Amerika) mindig is irtózott, hogy belekotyogjon szép hazám belügyeibe (Victoria Nuland, Mark André Goodfriend és a többiek). Még erősebben csapjunk a húrokba, hálánk kifejezéséül, hogy voltak annyira finomak, hogy nem avatkoztak be a magyar választásokba.

Második ellágyulás

A probléma az, hogy a nagy demokraták elvesztették a választást, Hillary barátnőm és az egész balliberális média biztos, bocsánat holtbiztos volt a győzelemben, aztán jött Trump. Fél Hollywood megígérte, hogy disszidál, elmenekül, aztán mégis maradtak. De ezt a zseniális ötletet, a magyar vidéki tényfeltáró sajtó támogatását még ők agyalták ki, aztán most visszaléptek.

Harmadik ellágyulás

Idéznem kell a sajtótörténet egyik romantikus, kevésbé ismert tényét. Amikor a XIX. század vége felé a lassú nagy hajók megjelentek a horizonton, a gyors parti vitorlások rögtön megrohamozták őket. Kérdezték a híreket, mi történt Európában, Angliában, a nagyvilágban, majd miután kellő mennyiségű információkat szereztek, visszasuhantak a New York-i kikötőbe. És mire a lomha hajók beértek, kész volt a két, vagy négyoldalas újság a legfrissebb hírekkel. Ma már a hajók nem lomhák, a vitorlások is fürgébbek, de nincs az a gyorsaság, ami az internet vagy az okostelefonok világában hamarabb odaérne. De azért emlékezzünk az egykori hősökre, mert ez volt a média hőskora.

Negyedik ellágyulás

De ennek a hőskornak vége. Van valami diszkrét báj abban, hogy a mai amerikai médiaszakértők a tényfeltáró újságírást akarják segíteni. Azok a médiaszakértők, akiknek elődei a mai napig nem tudták, vagy nem akarták nagy tényfeltáró buzgalmukban a Kennedy-gyilkosságot felderíteni és lezárni. Hiába volt könyvtárnyi cikk, megannyi dokumentumfilm, a nagy tényfeltárás valahogy elmaradt. De beszélhetnénk Vietnamról, Irakról is.

Aztán van még nagyobb probléma is, Hillary. Szakmai. A tényfeltáró újságírás nehéz és összetett ügy. Általában rutinosabb újságírók vetemednek rá. Fáradságos és hosszú. Kellenek hozzá interjúk, riportok (ezek műfajok), terepre kell menni, meg kell hallgatni mindenkit, az ellenérdekelt feleket is, szóval fáradságos és nehéz. Aztán az sincs kizárva, hogy a végén lelőnek, humánusabb esetben a főszerkesztő letiltja a cikket.

Ti meg idejöttök, Hillary Clinton, hogy támogassátok a nagy magyar tényfeltárást. Azt hittétek, hogy a mezőberényi, soltvadkerti és a celldömölki fiatalok, ellenzéki fiatalok persze, csak úgy nekiugranak és elkezdik. Mert ez a 200 millió kevés. Egy nagy formátumú LMP-s ennek többszöröséért sem tudta megvenni a Magyar Nemzetet (hála az égnek).

Ötödik ellágyulás

Hillary csapata tudhatná, de nem tudja, hogy a szép hazám nagy megoldatlan problémájába csapott bele. Amerikai segítség nélkül is elmaradtak a nagy tényfeltárások, mit csinált Kádár november elsején, lőtt-e a pufajkás miniszterelnök a Nyugatinál, mi történt 2006 őszén. De ez a múlt, a befejezetlen és lezáratlan múlt. Olyannyira, hogy ez már a történészek dolga. De ami nem lezáratlan és befejezetlen a nagy mai magyar tényfeltárásban, tíz évig Kaya Ibrahim volt a téma, ma meg nincs nap, hogy ne lőrincezzenek, garancsizzanak, stadionozzanak. A liberális, húsz évig regnáló budapesti főpolgármester ügyeiről sem volt képes senki (Budakeszi, 4-es metró, Horvátország) komolyabb tényfeltáró cikket írni.

Szóval, dear Hillary, vannak itt komoly problémák. Egyébként mi most meglennénk, egészen jól megvagyunk, Brüsszel persze keresztbe tesz, ahol tud, de legalább ti ne nézzetek ezzel az állandóan elfogult demokrata és kritikus nagy szemetekkel. A mezőberényi médiaszakértők csak feltámadnak majd valamikor, Billt meg üdvözlöm.

 

(szék)
  • Antall József és Sargentini
    Amikor nagy a zűrzavar, a cosmos helyett chaos van, amikor a szervezetlen rotyogás uralkodik, nem árt, ha fogódzót keresünk.
  • Szögi Lajos-emléknap
    Nem szép a történet, és nem lehet neki semmilyen fölemelő jelleget adni, nem mutatható fel körülötte jövőbemutató érték.
MTI Hírfelhasználó