A jövő század rémregénye
Mégiscsak dehonesztáló, ha egy magyar politikai tömörülés a nevében is jelzi, hogy magyar.
2018. augusztus 13. 02:20

Végre, végre felcsillant valami fény a hosszú és sötét alagút végén! Hazai politológusainkat is meglepte - vannak több százezren -, hogy az ellenzék, ez a szellemi-politikai-erkölcsi immunhiányban vergődő ellenzék végre kitalált valamit. Sutba dobta az eddigi kategóriákat, felrúgta a hagyományokat és új időszámítást vezetett be. A legújabb tudományos ellenzéki tézis szerint nincs baloldal, meg jobboldal, nincsenek konzervatívok, szocialisták, vagy liberálisok, hanem egyetlen versus van, az idő. (Óh, tempora!)

Azaz vannak az ősrégi, avitt, levitézlett szerencsétlen huszadik századi pártok (naná, hogy az MSZP, a DK meg a Fidesz-KDNP), aztán itt vannak a dinamikus jövő, a reményteli huszonegyedik század egyetlen hiteles és autentikus képviselői, azaz ők.

Ezt mondják, ezt hirdetik. Hát akkor mi sem bibelődünk a paleolit korral, az őskövületekkel, vigyázó szemünket a jövőre, a magyar jövőre, a huszonegyedik század új reménységeire kell vetnünk.

Első friss hajtás a Jobbik. Igaz, nehéz lenne összefoglalni mostani állapotukat, mert fennáll a veszélye, hogy a cikk megírása közben, vagy a végén változik a belső helyzet. Mindenesetre nehéz időkön vannak túl, parlamenti frakciójuk a végsőkig kitart, olyannyira, hogy egyik képviselőjük (jogász) a nyári szünet kihirdetése után öt perccel költözött be a miniszterelnöki folyosóra tüntetni, aztán két nap múlva feladta hősies harcát. De az ásotthalmi renegátokkal sem jobb a helyzet. Nagy népi konzultációt kezdeményeznek fontos kérdésekről (halálbüntetés, kilépés az EU-ból, új alkotmány). Mintha az utóbbi évtizedben nem a magyar politikában, hanem a Hortobágyi Nemzeti Parkban dolgoztak volna.

És akkor megszólalt Brenner Koloman országgyűlési képviselőjük és azt mondta, a Fidesz mára arrogáns, agresszív, tudás- és értelmiségellenes politikájával a könyvégetők pártjává vált.

Nem tudom, mennyi esélye van Brenner Kolomannak, hogy a század, az új század Kossuth Lajosa legyen, de félő, hogy nem sok. Tény, hogy a Jobbik soha nem volt arrogáns és agresszív, sem a Gárda-cirkuszoknál, sem cigány-ügyben, sem holokauszt-támában, soha. Úgy viselkedtek, mint az angolkiasszonyok a zárdában. Brenner úr bizonyára nem látott még belülről apácazárdát, nem is fog. Én meg nem láttam még Fidesz általi könyvégetést.

Második friss hajtás az LMP. Ezt is nehéz könnyek nélkül összefoglalni. Társelnökük a választások előtti egy hónapban már naponta felvázolta sajtótájékoztatókon, kampánygyűléseken, tévékben és rádiókban a leendő Szél-kormány országmentő intézkedéseit. Sőt, néhány nappal a voksolás előtt még egy autópálya melletti benzinkút kávézójában járatta csúcsra az országmentést (ökopárt a benzinkúton, szép), különböző együttműködési és választás előtti praktikákkal.

Úgy tűnik, ez a fajta országmentés egyelőre várat magára, hiszen a választópolgárok meglehetősen nagy többséggel úgy döntöttek, hogy köszönik, de ebből nem kérnek.

És akkor a választók még nem is tudták, hogy a másik társelnök nem hajlandó az összes parlamenti képviselővel együtt letenni az esküt, ő magányban, az éj leple alatt tette ezt meg.

Érdekes, hogy az a sok-sok pszichiáter, politizáló pszichológus, akik álladóan a kormány vezetőit veszik górcső alá, meg sem nyikkantak.

És akkor megszólalt Pitz Dániel, az LMP ifjúsági szervezetének, a Lehet Más a Jövő elnöke, és azt mondta, hogy a kormány magára hagyta a fiatalokat és nem számíthatnak további támogatásra, érdemi segítségre.

Nem tudom, mennyi esélye van Pitz Dánielnek, hogy a század, az új század Kossuth Lajosa vagy Szanyi Tiborja legyen, de félő, hogy nem sok.

Azt sem tudom, melyik Nemzeti Parkban dolgozott eddig Dániel, mert azt mondta, a Lehet Más a Jövő az LMP-vel együttműködésben javasolja azon intézkedések meghozatalát, amelyek valóban a magyar fiatalok és családok érdekeit szolgálják.

Harmadik friss hajtás, a Párbeszéd. Hogy valódi párt-e, azt nem könnyű eldönteni, hiszen az LMP parlamenti frakciójából kiszakadt aposztata szektahalmazról van szó. Párbeszéd Magyarországért névvel indultak azok, akik soha nem folytattak értelmes párbeszédet senkivel, hiszen Vecsésen túl a kutya sem ismerte őket. Aztán valahogy megvilágosodtak, és elhagyták a Magyarországért szót, hiszen mégiscsak dehonesztáló, ha egy magyar politikai tömörülés a nevében is jelzi, hogy magyar. És akkor csúcsra jártak. Társelnökük budai lakosként a nem budai Zugló polgármestere lett, majd hogy-hogynem, (bizonyára nemzetközi nyomásra) hirtelen az őskövület MSZP miniszterelnök-jelöltjévé vált.

Mentek is csodásan a dolgok, amíg az előző friss hajtás Szél-kabinetről hablatyolt, hősünk kitárulkozó őszinteséggel vázolta miniszterelnökként leendő első napjait. Mint kormányfő, biciklivel megy be a parlamentbe, aláír, nemzetközi szerződéseket hagy jóvá, szóval intézkedik.

De valahogy a választópolgárok ezt a fajta országmentést sem értékelték, úgy tűnik, egyelőre ez is várat magára.

Mindenesetre őszintesége ma is töretlen, a minap képes volt azt mondani, hogy neki személy szerint nem éri meg, hogy főpolgármesternek jelöljék.

És akkor megszólalt Barabás Richárd, a Párbeszéd szóvivője. Nem is megszólalt, hanem dörgött.

Egyszerre ócska és végtelenül aljas, kultúra- és oktatáspusztító manővert hajtott végre a Fidesz - gyakorlatilag kézivezérlésre kapcsolja a kormány az egyetemeket. Tényleg azt szeretnénk, hogy a pártközpontban döntsék el, mit lehet tanulni és mit nem?!

Nem tudom, mennyi esélye van Barabás Richárdnak, hogy a század, az új század Kossuth Lajosa, vagy Gréczy Zsoltja legyen, de félő, hogy nem sok.

Ez a Richárd-gyerek biztos, hogy nem dolgozott semmilyen Nemzeti Parkban, de még politika-történetet se nagyon olvasott. Mert még folytatta is: Az a tény, hogy a támadás a gender studies-t érte, nyilvánvaló ócska politikai támadás a kormány részéről. A társadalmi nemekről szóló tudományos diskurzust ugyanis nem szeretni vagy nem szeretni kell, hanem tudományosan érvelni vagy cáfolni - ám pont a tudomány és a szellem szabadságát készül megtiporni a kormányzat, ezzel elvéve a szabad és nyílt viták lehetőségét is. És pont ez a lényeg: Orbánék újabb lépést tettek a kultúra és az oktatás elnyomásáért.

Megdermedve a jövő reménységeinek hétvégi megnyilvánulásaitól, inkább az őskövületeket választom.

Éljen a Magyar Demokrata Fórum! Éljen a Deák-féle Felirati Párt!

(szék)
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó