Hungarofób szélsőség
A többi elcsatolt területen is megjelent a hétköznapi rasszizmus, annak legmegvetendőbb fajtája: a hungarofóbia.
2018. augusztus 15. 20:55

„Trianon nálunk gyásznap, más országokban az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése a felszabadulás, a kibontakozás, a fejlődés kezdetének ünnepe” – jelentette ki a sajtónak nyilatkozva egy hungarofób.

Egy mondatban sok hazugság.

Trianon nálunk a nemzeti összetartozás ünnepe. Más országokban a területszerzés ünnepe: a Felföldön országnyi területet kaptak a Magyar Királyságból, a románok a mai Magyarországnál nagyobb területet nyertek, a Délvidéken és Ausztriában tartományokat kaptak ajándékba.

Felszabadulás, kibontakozás, fejlődés…

Erdély óriási kulturális zuhanást élt át Trianon után. A többi elcsatolt területen is megjelent a hétköznapi rasszizmus, annak legmegvetendőbb fajtája: a hungarofóbia. Építészeti mesterremekeket bontottak le, hogy eltüntessék a magyar értékeket. Iskolákat szüntettek meg.

Nekilendült a történelemhamisítás.

„ A trianoni trauma bezárta a magyar mentalitást mindennel szemben, ami a jövő” – hazudta tovább a hungarofób a sajtónak. A trianoni Magyarország létrehozta az egyik legerősebb valutát, a pengőt, és későbbi Nobel-díjasok csapatát képezte egy református középiskolában. Kinevelte a későbbi Aranycsapatot, és olimpiai bajnokok seregét.

Harckocsikat, repülőgépeket fejlesztett.

„Amit jövőnek gondolunk, nem más, mint a múlt görcsös keresése” – ezt hazudta a hungarofób úgy, hogy ezt a magyarokra vonatkoztatta. Holott a szomszédos népek keresik görcsösen a múltat – a magyar történelmi alakok ellopásával. Még a nyugati nép is lop: az általuk halálra gyötört Semmelweist is osztráknak hazudják.

„Múltba forduló jövőképünk van” – hazudja a hungarofób.

Nemcsak aljas rasszista, hanem buta is. Ostobán nem veszi észre a fiatalok által indított start-up vállalatokat, a nagy nemzetközi innovációs sikereket elérő tizenéveseket, sötét agyával nem fogja fel a hazai autógyártás fejlődésének szellemi üzenetét.

„Ehhez kapcsolódik egy régebbi jelenség, a negatívizmus.”

A hígvelejű rasszista ezzel megint a magyarokat gyalázza, holott nem mi kérünk jóvátételt a délvidéki népirtásért, a Pozsony-ligeti magyarirtásért, a Gulágon meghalt több százezer magyarért.

És a legnagyobb aljasság most következik.

„Elég csak a Himnuszra gondolni, ami a nemzedékekbe valósággal beleégeti a pesszimizmust, a kétségbeesést.”

Az ökör nem olvasta el a Himnuszt.

Még az első versszakot sem: „…jó kedvvel, bőséggel… hozz rá víg esztendőt.” A további hét versszakhoz pedig szellentése sincs: „…szép hazát… Árpád hős magzatjai felvirágozának… „ért kalászt lengettél… nektárt csepegtettél…” Majd hadi sikerek a vad török és a büszke bécsi vár ellen.

Nincs finomabb szó: barom.

Majd a Himnusz végén ismét víg esztendőt kér a költő – ez természetesen csak később jön el, mert a hungarofób szélsőség „a nemzedékekbe valósággal beleégeti a pesszimizmust, a kétségbeesést.”

Ezt teszi évszázadok óta, nagy szakértelemmel.

Ám régi törvényszerűség: minden propagandafogás ellen ki lehet fejleszteni egy jobbat. Nekünk ez – szánalmasan nyögő hungarofóbjaink ellen – évszázadok óta sikerül.

Most is itt a feladat.

Hungarofób szélsőség

„Trianon nálunk gyásznap, más országokban az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése a felszabadulás, a kibontakozás, a fejlődés kezdetének ünnepe” – jelentette ki a sajtónak nyilatkozva egy hungarofób.

Egy mondatban sok hazugság.

Trianon nálunk a nemzeti összetartozás ünnepe. Más országokban a területszerzés ünnepe: a Felföldön országnyi területet kaptak a Magyar Királyságból, a románok a mai Magyarországnál nagyobb területet nyertek, a Délvidéken és Ausztriában tartományokat kaptak ajándékba.

Felszabadulás, kibontakozás, fejlődés…

Erdély óriási kulturális zuhanást élt át Trianon után. A többi elcsatolt területen is megjelent a hétköznapi rasszizmus, annak legmegvetendőbb fajtája: a hungarofóbia. Építészeti mesterremekeket bontottak le, hogy eltüntessék a magyar értékeket. Iskolákat szüntettek meg.

Nekilendült a történelemhamisítás.

„ A trianoni trauma bezárta a magyar mentalitást mindennel szemben, ami a jövő” – hazudta tovább a hungarofób a sajtónak. A trianoni Magyarország létrehozta az egyik legerősebb valutát, a pengőt, és későbbi Nobel-díjasok csapatát képezte egy református középiskolában. Kinevelte a későbbi Aranycsapatot, és olimpiai bajnokok seregét.

Harckocsikat, repülőgépeket fejlesztett.

„Amit jövőnek gondolunk, nem más, mint a múlt görcsös keresése” – ezt hazudta a hungarofób úgy, hogy ezt a magyarokra vonatkoztatta. Holott a szomszédos népek keresik görcsösen a múltat – a magyar történelmi alakok ellopásával. Még a nyugati nép is lop: az általuk halálra gyötört Semmelweist is osztráknak hazudják.

„Múltba forduló jövőképünk van” – hazudja a hungarofób.

Nemcsak aljas rasszista, hanem buta is. Ostobán nem veszi észre a fiatalok által indított start-up vállalatokat, a nagy nemzetközi innovációs sikereket elérő tizenéveseket, sötét agyával nem fogja fel a hazai autógyártás fejlődésének szellemi üzenetét.

„Ehhez kapcsolódik egy régebbi jelenség, a negatívizmus.”

A hígvelejű rasszista ezzel megint a magyarokat gyalázza, holott nem mi kérünk jóvátételt a délvidéki népirtásért, a Pozsony-ligeti magyarirtásért, a Gulágon meghalt több százezer magyarért.

És a legnagyobb aljasság most következik.

„Elég csak a Himnuszra gondolni, ami a nemzedékekbe valósággal beleégeti a pesszimizmust, a kétségbeesést.”

Az ökör nem olvasta el a Himnuszt.

Még az első versszakot sem: „…jó kedvvel, bőséggel… hozz rá víg esztendőt.” A további hét versszakhoz pedig szellentése sincs: „…szép hazát… Árpád hős magzatjai felvirágozának… „ért kalászt lengettél… nektárt csepegtettél…” Majd hadi sikerek a vad török és a büszke bécsi vár ellen.

Nincs finomabb szó: barom.

Majd a Himnusz végén ismét víg esztendőt kér a költő – ez természetesen csak később jön el, mert a hungarofób szélsőség „a nemzedékekbe valósággal beleégeti a pesszimizmust, a kétségbeesést.”

Ezt teszi évszázadok óta, nagy szakértelemmel.

Ám régi törvényszerűség: minden propagandafogás ellen ki lehet fejleszteni egy jobbat. Nekünk ez – szánalmasan nyögő hungarofóbjaink ellen – évszázadok óta sikerül.

Most is itt a feladat.

Kovács G. Tibor
megmondó
Mindig is utáltam, mit utáltam, rühelltem Őszöd bulvárízű interpretálását, majd mély szakmai politológusi magyarázatait.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI