Szakálla volt gender
Azt is elismerem, hogy a német alkotmánybíróság bizonyára okosabb, szaktudásban mélyebb jogi ismeretekkel bíró intézmény nálam.
2018. augusztus 19. 02:44

Jobb lesz, ha egy kicsit visszafogom magam, hiszen régóta tudom, azt hallottam és tanultam valamikor nagyon régen, nem baj, ha egy úriember nem üti bele a dolgát és nem okoskodik olyan témákban, amelyekhez nem ért.

Most meg itt van ez a gender-téma. Tényleg, ennél fontosabb ügy alig van ma szép hazámban. Őrségi kocsmákban, Tisza-parti csárdákban, Baktalórántházától Putnokig erről beszélnek, ezt vitatják a magyar emberek, öles vitákra mennek Csongorádtól Almásfüzítőig, hogy is állunk ezzel az új társadalmi nemmel.

Mondom, nem sokat konyítok a dologhoz, eddig csak felszínesen arra figyeltem fel, hogy svéd vécék, dán strandok, legújabban pedig a nagy német birodalom különböző iskolai és egyéb ajtajain jelennek meg az új feliratok. Évezredekig nem volt ezzel probléma, voltak a nők és a férfiak, de az új világ túlhaladta ezt a maradi felfogást. De ennek vége, nálunk is.

Azt is elismerem, hogy a német alkotmánybíróság bizonyára okosabb, szaktudásban mélyebb jogi ismeretekkel bíró intézmény nálam, mégis úgy döntött, hogy egy harmadik nemet is be kell vezetni a személyiségi jogi szabályozásban. Határozatuk szerint ellentétes az alaptörvénnyel, hogy a személyi állapotról szóló jogszabály alapján csak nőként vagy férfiként lehet meghatározni egy ember nemét. Az alkotmánybíróság szerint a nemnek ez a „negatív” meghatározása nem megfelelő, lehetővé kell tenni, hogy mindenki „pozitív” módon bejegyeztethesse nemét.

Drága jó német alkotmánybíróság, mondtam már, hogy nem sokat konyítok a dologhoz, de eddig abban a tévedésben, sötétségben, mondjuk ki bátran, maradiságban és tudatlanságban éltem, hogy képtelen voltam nememet (férfi volnák) pozitív módon bejegyeztetni az adóhivatalnál, a kormányablaknál, az Elmünél, a Tiszavizignél, a Telecomnál, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségénél, egyáltalán bárhol.

Már azon gondolkodtam, hogy köszönő levelet küldök Önöknek Karlsruhébe, hogy felvilágosítottak, hogy megnyugtattak, van még remény. Felnyitották a szememet, hogy érdemes pozitív módon élni, alkotni és gondolkozni, például arról, hogy ki is vagyok én.

Kedves német alkotmánybírák, nem is hiszik el, mennyit segítettek nekem személy szerint, hogy végre vállaljam magam, vállaljam énemet, vállaljam magam, vállaljam magam, vállaljam magam, hiszen ennél fontosabb dolog nincs a világon.

Már majdnem fogalmaztam a levelet, amikor belebotlottam a csodálatos magyar sajtóba. Be kell látni, Csongorádtól Almásfüzitőig úgy tűnik, nem ez a legfontosabb kérdés, a sajtóban mégis az.

És akkor kiderült feketén-fehéren az igazság. Mert fel- és megvilágosított a magyar liberális sajtó.

A lényeg, hogy a Magyar Kormánynak fogalma sincs, mi az a gender. Azt sem tudja a hülyéje, hogy tudomány, van nem. Aztán Hollik István még hülyébb, összekever mindent, még azt sem tudja szegény, hogy ő is egy társadalmi nem (genus).

Nem tudja a szerencsétlen, hogy kijelentése alapvető tájékozatlanságról árulkodik: a társadalmi nem (gender) fogalma alatt nem a biológiai nem elvetését és a nemi identitás önkényes megválasztását értjük, hanem a nemek társadalmi helyzetét, a társadalmi nemiszerep-elvárásokat és nemi sztereotípiákat.

Mondom, nem sokat konyítok a dologhoz, de most meg kell védenem a szerencsétlen és tájékozatlan magyar kormányt meg ezt az eltévedt Hollikot.

Nem tudom, mit hablatyolnak a liberális nagyokosok, amikor a svéd vécék, dán strandok, a német iskolák ajtajainak feliratait látjuk, bizonyára a nemek társadalmi helyzetét meg a nemi sztereotípiákat jelentik.

Hát csak hablatyoljanak és őrjögjenek, ha megszűnik a magyar egyetemeken a gender-szak. Úgyis hatalmas igény volt rá. 

Mert már Esterházy is megmondta a szabadságról: az kéne, meg eső.

(szék)
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó