Baloldali hőguta
Istenem, hová lett a tehetséges Bajnai, a tehetséges Gyurcsány, a tehetséges Kuncze, a mindenkinél tehetségesebb Kóka, Szekeres, Göncz Kinga, Botka, Karácsony, Szél, hová lettél, óh hová levél?
2018. augusztus 29. 04:29

Lassan talán véget ér ez az elviselhetetlen és embert próbáló hőség, de azért marad az érzés, a fizikai szenvedés. A látens magyar baloldal, a frusztrált magyar baloldal, az alig létező magyar szellemi baloldal gondoskodik arról, hogy a hőgutához hasonló embert próbáló állapotban lehessünk.

Elég a nyár végén megjelent sokadalomból három írást idézni, hogy hőgutát kapjunk.

Az egyik a Népszavában (hol, ha itt nem) jelent meg, Mivel egy fantasztikus cikkről van szó, megtiszteljük a szerzőt, hogy bevezető mondatait teljes terjedelemben idézzük:

Mindenekelőtt azt kéne tisztázni, s megértetni a választókkal, miért kell az Orbán-kormányt leváltani. Nem bevándorlásellenessége, nem a bírák függetlenségét veszélyeztető tervei, nem a CEU miatt, nem azért, mert nem akar csatlakozni az Európai Ügyészséghez, még csak nem is maffiaszerű működése okán, hanem elsősorban tehetségtelensége miatt. Azért, mert konzerválja Magyarország elmaradottságát, kilátástalanná teszi a felzárkózást a fejlett országokhoz.

Ennyi ökörség ritkán olvasható három mondatban, de most fogjuk vissza magunkat. A szokásos ledorongolás helyett próbáljuk meg pozitív szemlélettel és gondolkodással megpróbálni a lehetetlent. Menteni a menthetetlent.

A szerzői entrée világos. Tisztázni akar és megértetni. Mit is? Azt, hogy miért kell leváltani a kormányt. De ebben nincs egyedül. Mások is ezt akarják, külföldről, itthonról, innen-onnan. Az aprócska probléma az, hogy a magyar választók, a hülye magyar nép nem éppen ezt akarta. Olyannyira nem, hogy már harmadszor is megválasztotta, mit megválasztotta, kétharmaddal jutalmazta ezt a kormányt, ami nagy bánatunkra konzerválja Magyarország elmaradottságát. Meg ráadásul kilátástalanná teszi a felzárkózást.

Maradva a pozitív gondolkodásnál, igaza van nagy gondolkodónknak, hogy nem a bevándorláselleneség miatt. Nem. Más kérdés persze, hogy ez Európa legnagyobb problémája.  És nem is a bírák függetlensége miatt (erről azért a lengyelek is tudnának beszélni, te független zseni), ami köztudottan Vecséstől Vásárosnaményig az ott élők legégetőbb problémája. Meg a CEU is. Borsodi, ormánsági, szabolcsi  ceus-diákok százai, nem beszélve felháborodott szüleikről őrjöngenek, mit tesz a magyar kormány velük. 

Azt is remekül érzékeli a cikkíró, milyen lavinát indít öntudatos létavértesi, zalakarosi, balmazújvárosi és putnoki polgárokban az a lesújtó hír, hogy nem csatlakozunk az Európai Ügyészséghez.

De ez nem elég. A fantasztikus felvezetés után itt áll a cantus firmus, a mindent eldöntő érv, a tehetségtelenség.

Ez ugyan soha nem volt politikai fogalom, most az lett. Nála.

Istenem, hová lett az a tehetséges Bajnai, a tehetséges Gyurcsány, a tehetséges Kuncze, a mindenkinél tehetségesebb Kóka, Szekeres, Göncz Kinga, Botka, Karácsony, Szél, hová lettél, óh hová levél?

Ebben is igaza van a szerzőnek, nagy érvágás a hiányuk. Pótolhatatlan. Más kérdés persze, hogy azóta van nemzetpolitika, gazdaságpolitika, magyar külpolitika, családpolitika, de ezekről a lényegtelen dolgokról a cikkíró elfelejtkezett. De szegény nem tehet róla, őt csak a kormányváltás, a kormány leváltása érdekli.

Ez rendben is lenne, ez a céljuk, de azért elgondolkoztató és félelmetes, hogy a Nagy Hálózat Ukrajnában, Macedóniában, legutóbb Szlovákiában eredményesen dolgozott. Spontán akciókkal, önálló, nemzetközileg szervezett és tegyük hozzá, érdekes módon leváltották a kormányokat. Nálunk ez még nem sikerült.

Boldogasszony anyánk, régi nagy pátrónánk!

A másik gyöngyszem cikk a sztártönénész okfejtése, miszerint a hatalom túlnyerte és mindenhatóvá tette magát, így a bukása is ugyanakkora lesz, mint a felemelkedése volt. És tart tőle, hogy az akkor hatalomra kerülő politikai erők nem a mérséklet hangján fognak megszólalni. Úgy véli továbbá, hogy egy karizmatikus személyiség fél év alatt tömegpártot szervezhetne a semmiből, de ehhez megfelelő történelmi pillanatra van szükség.

Hát ez tényleg ilyen egyszerű, tömegpártot szervezni a semmiből, pláne egy karizmatikus személlyel, ez csak egy csettintés. Persze, csak akkor, ha megvan a megfelelő történelmi pillanat.

Halljuk csak. Hogy túlnyerte magát. Hogy mindehatóvá tette magát. Hogy bukása is nagy lesz. Hogy a hatalomra kerülőknek nem lesz mérséklete. Hogy karizmatikus személy kell. Meg történelmi pillanat. És ezt egy történész írta.

A harmadik döbbenetes gyöngyszem a baloldali lelkület, a magyar baloldali lelkület, a magyar elmebeteg baloldali lelkület apoteózisa.

Lehet, sőt valószínű, hogy fontos változások jönnek a betokosodott európai politikában, erre már is itt van magyar tollakból a fantasztikus reagálás.

Ország-világ előtt égette le magát a magyar miniszterelnök…

Ez egyszerűen botrányos. Kép Orbánról, amelyet a világ felé prezentál. Azzal, hogy nem tiszteli se a sleppjét, se az utca emberét, se azokat, akikhez igyekszik, se önmagát, mindent elmond róla.

Párisba és Budapestre beszökött az ősz. A miniszterelnök nyaralt (hol nyaralt, miért nyaralt?), épp elkezdené munkáját, éppen Milánóban, éppen fontos európai ügyekben, és akkor megtudjuk, hogy ország-világ előtt égette magát.

Hát gyerekek, akkor vége a pozitív gondolkodásnak. Ha ekkora nemzetközi segítséggel is csak erre vagytok képesek, akkor vége a dalnak.

A hőgutának lassan vége lesz, a baloldali nagyokosok napszúrása még tart. Ez is embert próbáló, de talán ezt is kibírjuk.

 

 

 

 

 

 

(szék)
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó