Hamis nézetek tudományos mezben
A nemzeti értelmiséginek nemcsak joga, de kötelessége is nemzetét szolgálni. Ehhez most biztos hátteret ad a nemzeti kormány politikája.
2018. augusztus 31. 09:52

A politika, a gazdaság után végre a kultúrában is beindult a rendszerváltoztatás. A globális liberális véleményterrort figyelembe véve nehéz küzdelem előtt állunk, de legalább megkezdtük. Azért a többes szám, mert ez nem (csak) kormányzati küzdelem, mindazoknak ki kell állniuk a küzdőtérre, színt kell vallaniuk, akik értelmiséginek tartják magukat. Értelmiségi az, aki felelősséget vállal a közösségéért; szellemi értékeit, tudását, művészetét annak javára, építésére és nem rombolására, a saját hasznára fordítja. A nemzeti értelmiséginek nemcsak joga, de kötelessége is nemzetét szolgálni. Ehhez most biztos hátteret ad a nemzeti kormány politikája.

Érdeklődéssel követem a Magyar Tudományos Akadémia, a CEU és a genderizmus körüli ellenzéki hisztériát és az e témákkal összefüggésben beindult, régóta esedékes tisztázó, nemzeti (közösségi) érdekű kulturális állásfoglalásokat. Ecker János A genderizmus nem tudomány című cikke (Magyar Idők, 2018. augusztus 16.) indított a megszólalásra, amellyel teljes mértékben egyetértek.

Energetikus mérnök vagyok, én is a cikkben megfogalmazottakat tekintem a tudományosság kritériumainak. Keresztény emberként úgy gondolom, hogy a valódi tudománynak a megromlott létviszonyok (Bogár László) helyreállítását kell szolgálnia. Még akkor is, ha ez reménytelennek látszik. A tudásnak a butaság világméretű terjesztése/terjedése közepette erkölccsel kellene párosulnia; a világ lehető legkisebb veszteségű üzemeltetéséhez mozgósítanunk kell a mindnyájunkban ott lakó, világot fenntartó szeretetenergiát.

Sajnálattal kell megállapítani, hogy mai világunkban a tudományosság prostituálódott; a hamis, emberellenes ideológiákat is tudományos köntösbe öltöztetik. Sőt tudományos kérdésekben is demokratikusan döntenek, lásd a párizsi klímakonferenciát. Egyetemista koromban „tudományos szocializmust” oktattak a Műegyetemen.

A politikai korrektség jegyé­ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) is alkalmazkodik a liberális piaci viszonyokhoz. Ezt néhány olyan példával támasztom alá, amelynek magam is részvevője/tanúja voltam, s amelyeket annak idején társulatunk honlapján, a nyilvánosságban is szóvá tettem. Akkor ennek nem volt visszhangja, reménykeltő, hogy mára ez a téma is a közbeszéd tárgya lett.

Az Akadémia székházában helyet adtak tudományosnak álcázott szakmai rendezvényeknek, amelyek a tudomány szó ma még meglévő nimbuszát kihasználva, elrejtik a valódi (üzleti) céljukat. A fenntartható fejlődés bizottság akadémiai közreműködéssel tartott ott konferenciákat.

Nem tekinthető tudományosnak az Akadémia energetikához és klímapolitikához való viszonya sem. Példaként említem, hogy 2014-ben A nukleá­ris alapú villamosenergia-termelés jelene és jövője című szakmai konferencián Sólyom László volt államelnök, környezetvédő, antinukleáris mozgalmár az Akadémia akkori elnökének, Pálinkás Józsefnek a megnyitója után a programban nem szereplő kormányellenes politikai beszédet tartott.

A beszéd után az akadémikusok távoztak, hozzászólni nem lehetett. Erről annak idején, az Akadémia folyosóján adott, Politikai ideológiával kevert tudományos szakmaiság az Akadémián címet viselő interjúban kifejtettem a véleményem.

2015 márciusában meghívásunkra az Egyesült Államokban élő neves hazánkfia, Miskolczi Ferenc légkörfizikus Üvegházhatás és energetika címmel előadást tartott társulatunknál. Támogattuk Miskolczi Ferenc kezdeményezését egy akadémiai kerekasztal-megbeszélésre, és ezért javasoltam az MTA elnökének, Lovász László akadémikusnak a témával foglalkozó tudósok meghívását egy megbeszélésre.

Az MTA elnöke nem hívta meg Miskolczi Ferencet az Akadémiára; az Energiatudományi Kutatóközpont főigazgatóját kérte fel a vita megszervezésére. Az értékes tudományos előadásra március 16-án az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjában került sor, amelyen ennek következtében sajnos éppen azok a tudósok nem vettek részt, akik nem értenek egyet Miskolczi Ferenc elméletével. Ennek az előadásnak és vitának a Magyar Tudományos Akadémia székházában lett volna a helye.

Nem volt ez mindig így. Jó száz éve az Akadémia nyitottabb volt. A klímaváltozások egyik természeti okának megértésében a legfontosabb helyszín a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára volt. Amikor az első világháborús internált szerb kutató, Milutin Milankovics Budapestre került, egyszerűen besétált a Magyar Tudományos Akadémia székházába, s itt a könyvtárigazgató, Szily Kálmán matematikus részéről meleg fogadtatásban részesült.

Milankovics a négy világháborús évet a könyvtár olvasótermében töltötte, ahol olyan matematikai modellen dolgozott, amely a változó tengelyferdeségű és változó elliptikus pályájú bolygók éghajlatváltozását írta le. Budapestért és a Magyar Tudományos Akadémiáért is rajongott. Ennek a tudományos, tudománytörténeti szempontból egyaránt kiemelkedő jelentőségű és emberbarátilag is példamutató eseményláncnak a megörökítésére Szarka László akadémikus kezdeményezésére 2017. április 20-án emléktáblát lepleztek le az akadémiai könyvtár olvasótermében. A kapcsolódó tudományos ülésről az Mta.hu nem számolt be. Talán nem véletlen, hogy ezt a rendezvényt a hazai médiában is elhallgatták.

De a napi politika is bevonult az Akadémiára. 2017-ben az Akadémia honlapján Trump és a tudomány címen volt olvasható lapszemle, amelyben „mértékadó tudományos, illetve tudományos-ismeretterjesztő fórumok” írásait idézték. A klímaváltozás okán a szén-dioxid-hisztériát alátámasztó fórumokkal és tudósokkal szemben sok tudós vitatja a szén-dioxid klímaváltozásra gyakorolt hatását.

Ezt bizonyította az is, hogy Richard Lindzen légkörkutató professor emeritus petíciót készített, amelyben felszólította Donald Trump elnököt, hogy lépjen ki az ENSZ klímavédelmi megállapodásából. Ezt a petíciót több mint háromszáz jelentős tudós, illetve szakember írta alá, számtalan szakterület képviselőiként, a világ minden tájáról, köztük magyarok is. Ez azonban már nem volt olvasható az MTA honlapján, a hazai médiafelületeken is alig jelent meg.

A fentiekkel nincs összhangban Pálinkás József volt MTA-elnök minapi nyilatkozata: „A véleményüket szabadon elmondókat sokszor szégyenpadra ültetik, megalázzák. Ez történik tudósokkal, értelmiségiekkel vagy akár olyan intézményekkel, mint a Magyar Tudományos Akadémia” (Magyar Hang, 2018. augusztus 17.).

Egyetértek az Alvincz József Műbalhé a tudósok körül című cikkében (Magyar Idők, 2018. augusztus 9.) kifejtettekkel is: a köztestületi formában működő, akadémikusok által alkotott tudóstestület és az egyes tudományterületeket lefedő kutatóhálózat egymástól független dolgok. Ekként is kezelendők.

A tudóstestületnek a teljes nyitottság jegyében szuverénnek, a tudomány pártatlan vitaműhelyének kell lennie, de nem tetszeleghet a tudományosság bíróságának szerepében. Nincs legitim akadémiai, még csak többségi vélemény és álláspont sem. (Az idősebbek még emlékezhetnek a Magyar Tudományos Akadémia Bős–Nagymarossal kapcsolatos állásfoglalására.) A újonnan létrehozott Innovációs és Technológiai Minisztérium kiemelten fontos kormányzati szervezet, amelynek feladata a kormányzati politika megalapozása és támogatása az alkalmazott tudományok segítségével.

Az itteni tevékenység mércéje a társadalmi hasznosság. A kutatóintézetek költségvetésének kormányzati koordinálása helyett a magam részéről azt tartanám helyesnek, ha a kutatóhálózat szervezetileg is ehhez a minisztériumhoz tartozna. Ebben az esetben a kutatóhálózat költségvetéséhez az Akadémiának formálisan sem lehetne semmi köze.

Járosi Márton
 
A szerző az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke
magyaridok.hu
  • A Demokrácia Védvonal
    A mintegy 175 kilométer hosszú, 4 méter magasra tervezett létesítmény nem csupán műszaki jelentőségű.
  • Mikulássapkás hazugság
    Amerikában kezdték el ezt a hazugsághadjáratot évtizedekkel ezelőtt. Egy svéd reklámgrafikus egy híres üdítőitalhoz rajzolta le Santa Claus-t. Az ő Szent Kolozsuk eleve reklámfigura. Egy üdítőitalt ünnepelnek Szent Miklós helyett.
MTI Hírfelhasználó