Kunhalmi és a Capitólium
Nagy dolog az Élet és nagy dolog a Halál. De azt is meg kell érteni, hogy a főhajtás nem kendőzheti el a sérelmeket, az igazságtalanságot.
2018. szeptember 3. 00:32

Nem tudom, érdemes-e belekotyogni (nem érdemes) az amerikai belpolitikába, különösen azok után, hogy szép hazám egyik szellemi vezére, az MSZP üdvöskéje, Kunhalmi Ágnes azt találta mondani a tanévkezdés kapcsán, hogy a készülő nemzeti alaptanterv neohorthysta. Azt viszont tudom, hogy nem igazán érdemes Kunhalmi szellemi-politikai tudományos világképébe belemenni, azt elemezni.

De azért mégiscsak nézzük, mert a dolgok különös módon összefüggenek.

Amerika gyászolt, félárbócra helyezték a Fehér Ház lobogóit.  Meghalt 81 éves korában az agydaganatban szenvedő John McCain arizonai republikánus szenátor, aki hatvan éven keresztül, haláláig hűségesen szolgálta az Amerikai Egyesült Államokat.

Katona volt, mert híres katonacsaládba született, üknagyapja részt vett az amerikai polgárháborúban a déliek oldalán, nagyapja és édesapja pedig egyaránt admirálisi rangot szerzett a haditengerészetben (ők voltak az első apa-fia páros).

1965-ben kitört a vietnami háború, McCain pedig önként jelentkezett harci szolgálatra. 22 bevetésen vett részt sikerrel, majd 1967. október 26-án lelőtték a gépét.

Kénytelen volt katapultálni, de mindkét kezét és lábát eltörte és hadifogságba esett.

A vietnamiak nem kezelték a sérüléseit, ráadásul folyamatosan kínozták és még azt is ki tudták kényszeríteni belőle, hogy Amerika-ellenes nyilatkozatot tegyen. 1973-ban, 65 hónap után szabadult, pedig hamarabb is hazatérhetett volna: amikor a vietnamiak megtudták, hogy ő az egyik amerikai főparancsnok fia, akkor hajlandóak lettek volna elengedni, ő viszont csak akkor ment volna, ha az előtte elfogottakat is szabadon engedik. 

Mindezek után egy kvázi híresség lett, így elkezdett a politika felé fordulni: 1981-ben otthagyta a hadsereget, mert úgy érezte, hogy a törvényhozásban többet tehet a hazájáért. Évtizedekig képviselte Arizonát és főleg külpolitikai téren a szenátus egyik legbefolyásosabb tagja volt.

Többször megpróbálkozott az elnökséggel is: 2000-ben még a republikánus előválasztások alatt kénytelen volt visszalépni George W. Bush javára, 2008-ban viszont megszerezte pártja jelöltségét, de utána alulmaradt Barack Obamával szemben.

És temetésén ott siratta 106 éves édesanyja is.

Befejezem az eddig tényszerűen idézett hírügynökségi jelentéseket (plágium), van itt néhány érdekes dolog.

A szenátort mindenki gyászolta, pártbeli rebuplikánusok és ellenfelek, a demokraták is. Bush is, Obama is, a már 95 éves Kissinger is, Clinton is. Már-már azt hihetnénk, milyen konszenzus van a nemzeti gyászban.

Aztán kiderült, hogy egyvalaki miatt, épp a szintén párttárs amerikai elnök miatt nem.

Donald Trump egy szót sem nyilatkozott McCainről, amikor a család pénteken bejelentette: a szenátor utasította az orvosait, álljanak le az agydaganata kezelésével. A halála után persze írt egy tweetet, de a McCain családjához közeli források szerint az amerikai elnököt nem hívják meg az egykori szenátor temetésére.

Döntésében szerepe lehet annak, hogy McCain többször is keményen bírálta Donald Trump politikáját és közölte, hogy nem akarja őt a temetésén látni. Trump ezzel szemben McCaint nem tartotta hősnek, mert ő azokat az embereket kedveli, „akik nem esnek hadifogságba”.

Trump pikirtségét elfelejtve azért érdekes, hogy a Nagy Halott szépen elrendezte előre a ceremóniát, például azzal, hogy megtiltotta az amerikai elnök részvételét a temetésen, meg hogy egy ikonikus orosz ellenzékit kért fel, hogy tagja legyen a koporsóvivőknek.

Amerika gyászolt, félárbócra helyezték a Fehér Ház lobogóit. De azért bocsásson meg mindenki, McCain is, 106 éves édesanyja is, Obamáról meg Bushról nem is beszélve, történt más dolog is.

A szenátor azt találta mondani, még 2014-ben, tehát jó egy évvel az Európát elözönlő migránsválság előtt, a celeb Colleen Bell leendő magyarországi nagykövet szenátusi megszavazása előtt, hogy Orbán Viktor egy neofasiszta diktátor.

Itt akkor megállunk egy pillanatra, hiszen ezért kutyulódtuk bele az amerikai belpolitikába. Ahol azt hittük naívan, hogy a demokraták Obamástul, Hillarystul a globalisták, a republikánusok pedig (Ronald Reagan) a nemzetiek.

Aztán jön a politikában egy örök vesztes nagy republikánus és kijelenti szép hazám vezetőjéről, hogy neofasiszta diktátor.

Brüsszel, a globalista Brüsszel már régen berreg, de ez a szenátori kijelentés megelőzte, másrészt bátorságot (?) adott néhány uniós idiótának, hogy folytassák. És ők folytatták.

Tisztelt John McCain szenátor, nagy katona és államférfi, fejet kell hajtani az életpálya előtt, a hűség és a rendíthetetlenség előtt.

Nagy dolog az Élet és nagy dolog a Halál. De azt is meg kell érteni, hogy a főhajtás nem kendőzheti el a sérelmeket, az igazságtalanságot. Engem csak felidegesítettél, ismeretek hiányában szép hazámnak meg tudatlanul ártottál.  

106 éves arizonai édesanyád nem tudja, mi az a fasizmus, mi a diktatúra. De ahogy elnézem, te sem nagyon.

Az meg már legyen a mi bajunk, hogy Kunhalminknak fogalma sincs, ki volt Horthy Miklós és mi a neohorthyzmus. Mert ez bizonyára egy új fogalom.

(szék)
megmondó
Mindig is utáltam, mit utáltam, rühelltem Őszöd bulvárízű interpretálását, majd mély szakmai politológusi magyarázatait.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI