Lajos nem egy türk
2018. szeptember 4. 23:54

„Van valami végtelenül nevetséges abban, hogy az iszlámot idegenként gyűlölő Orbán magára veszi a tiszteletbeli türk vitéz köntösét. Ott áll a mi szeretett vezérünk a kazah, kirgiz, üzbég, türkmén, azeri és török demokraták között és mosolyog. A hetedik te magad légy. A tiszteletbeli türk. A keleti hadvezér. Mert ejszen megmondta, hogy itt a Nyugat alkonya. A kutya úristenit! Hiszen keletről jön a fény.

Na meg a menekültek. Kurdok, akik a török elnyomás elől jönnek, a szíriaiak, akiket Orbán orosz barátai lőnek halomra. Akiket utálni kell, mert így parancsolja a magyar (bocsánat türk) vezér.

Kazahsztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Azerbajdzsán és Törökország nyilvánvalóan a jogállamiság szilárd bástyája és a demokrácia mintaképe. Szeressük egymást gyerekek, amíg nem késő.

Elfelejtettük már, hogy a keresztény Örményország megszakította velünk diplomáciai kapcsolatait, amikor Szijjártó lemutyizta Szafarov kiengedését. Ebből is látható, hogy mennyire védjük a kereszténységet az „iszlám hordákal” szemben.

Elfelejtettük azt is, hogy Oroszország megcsonkította szomszédunkat, a keresztény Ukrajnát. Szívesen harapna a magyar kormány is egy falatkát a földre tepert ország vérző húsából.

Mindenkivel barátkozunk, akinek pénzéből hatalma, hatalmából pénze született. Utáljuk azokat, akik e két dolgot a demokrácia és a jogállamiság nevében szétválasztani iparkodnak.

A Nyugat alkonya – ezzel a címmel jelent meg Spengler híres könyvének első kötete pontosan 100 évvel ezelőtt. Az első világháború után valóban úgy tűnt, hogy a Nyugat szétmarcangolja önmagát.

Ne felejtsük el, hogy az elmúlt száz évben a Nyugat bebizonyította civilizációs fölényét minden barbársággal szemben. Hitler, Sztálin, Mao, Franco, Pinochet és Marcos a történelem szemétdombján hevernek.

Van veszélye annak, hogy minden türk vezér hamar követi őket. Igazi és tiszteletbeli türk vezér egyformán.”

Bokros Lajos: Türk vitéz az övéi között

mandiner.hu
Címkék:
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó