Merkel alkonya
Kezdetben Merkel úgy gondolta, hogy a migrációs krízis európai szuperhatalommá teszi. A német kancellár egy ideig sikeresen használta hatalomkoncentrációra a válságot.
2018. szeptember 9. 10:47

Amikor azt mondta: Wir schaffen das, és amikor egymaga döntött a schengeni határok megnyitásáról, a magyar miniszterelnökön kívül senki sem merte feltenni a kérdést: mégis ki hatalmazta fel erre? Hasonlóan, amikor Merkel Törökországban tárgyalt Erdogan elnökkel a migrációs paktumról, a mainstream médiában és politikai elitben nem merült fel a kérdés, hogy miért nem Juncker bizottsági elnök vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője tárgyal az Unió nevében. Röviden tehát: Merkel határozta meg az európai politikát, ő diktálta a tempót.

Az elmúlt három évben azonban formálódott egy bevándorlásellenes szövetség, ami megzavarta Merkel európai hadmozdulatait. Magyarország és a V4-ek határozott fellépésével megkezdődött Merkel politikai sodródása. Ha a bevándorlásról kérdezték, a kancellár egy gyakrabban adott kitérő választ és fogalmazott kétértelműen. Tett olyan nyilatkozatokat, amelyeket akár a Willkommenskultur feladásaként is lehetett értelmezni, de a következő héten már ismét a kvóta mellett tört lándzsát. Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, mi ma Merkel álláspontja a kvóta, a családegyesítés, a déli határzár, a visszatoloncolás és a gazdasági bevándorlás tekintetében.

2017-re Merkel politikája gyakorlatilag összeomlott. A 2017-es szövetségi választáson a hagyományos kormánypártok – a CDU-CSU és az SPD – drámaian visszaestek, miközben a bevándorlásellenes AfD történelmi sikert ért el, és azóta is erősödik. 2018 júliusára a 69 éves CDU a szétesés közelébe jutott, a  pártot végletesen megosztja a migráció kérdése. A közvélemény-kutatások szerint a jövő évi szászországi választáson a CDU elveszítheti 1957 óta őrzött többségét: mindössze egy hét leforgása alatt 47.7 százalékról 36 százalékra esett vissza. Ráadásul az elmúlt 60 évben alkalmazott technika sem működik már: a chemnitz-i migránskéselés után hiába jelentek meg a szélsőjobboldali provokatőrök és hiába harsogja a mainstream média, hogy nácik vonulnak az utcákon (ez nem igaz), a bevándorlásellenes AfD támogatottsága nem hogy csökkent volna, de tovább nő, és úgy fest, hogy a második politikai erővé vált a párt Németországban.

Merkel mozgástere napról napra szűkül. Hatalmon maradásához mindenképp meg kell őriznie a koalíciós partner SPD támogatását, miközben a testvérpárt CSU elnöke, Horst Seehofer egyre élesebben kritizálja a kancellár bevándorláspolitikáját. Ha Merkel nem tudja csillapítani a kedélyeket, akkor a chemnitz-i tüntetések más városokra is át fognak terjedni, és a migrációs válság Merkel egész politikai karrierjét meg fogja pecsételni.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

mozgasterblog.hu
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó