Egy újabb vallási fanatikus
A nyílt levél a pszichológus Vekerdy emberképéről szól, természetesen nem Orbán Viktorról.
2018. szeptember 10. 18:02

Vekerdy Tamás értelmezte a saját kereszténységét. Már amennyiben az egyes szám első személy ötletszerű használata utalás erre, és nem csak a belpesti körökben szokásos ordas aránytévesztés következménye. Az Orbán Viktornak címzett, nyílt levélként aposztrofált lelki folyamatban név szerint szerepel még az Úr Jézus Krisztus összes tanítványával és apostolával egyetemben, Ferenc pápa és Angela Merkel. De a fő alak természetesen Vekerdy Tamás, aki olyan erkölcsi és vallási fölényt tudhat magáénak, amely nemhogy megengedi, hanem egyenesen kötelezi – Teréz anya fájdalmas hiányában –, hogy megszólítsa azokat, akik a Szentírás értelmezésében nem érnek fel hozzá.

A liberálisok ikonjai, tisztelet a kivételnek, hajlott korukra nem elgondolkoznak azon, hogy mit csinálhattak, gondolhattak volna másképp, jobban, hanem megállapítják: elérték a tökéletesség hetedik fokát, és itt az ideje, hogy ez a ténymegállapítás a tömegeknek is evidenciává váljon. Érdekes módon a tekintélyt egyébként elutasító liberálisok ilyenkor nem az időskori demencia jeleit vélik felfedezni a „mindent tudok és értek” attitűd elhatalmasodásában, hanem nekifutásból hanyatt vetik magukat az áhítattól, alaposan beverik a fejüket, és szó szerint ájult gyönyörben lebegve az összes betiltott újságjukban megünneplik, hogy egy újabb szellemi fáklyavivőjük semmisítette meg erkölcsileg ismét Orbán Viktort. Legyen valaki szociológus, pszichológus, pszichiáter, pszichopata, atomfizikus, filmrendező, távolba vagy hazaszakadva, mindegyik teljes bizonyossággal képes tudományos érveket felsorakoztatni a barna esőben tomboló diktatúráról. Illetve újabban arról, hogy Orbán Viktor naponta hány migránst fojt bele a Földközi-tengerbe személyesen.

Nincs messze az az idő, amikor jeles liberális tudósaink, miként a filmsztárok és sportolók bármilyen interjúban (tudományos) közleményeik végén beleszövik a kvantumelmélet értelmezésébe, hogy az ő szakterületükön is gátolja a tudományos haladást a kormány tudománypolitikája, illetve mennyire hiányoznak a szakterületükről a Földközi-tengerbe fulladt szír kvantumfizikusok és agysebészek.

A politikához mindenki ért, de annyira senki sem, mint a liberálisok. Újabban Biblia-magyarázatban, keresztény erkölcstanban és kiterjesztett öngyilkosságban is komoly fejlődést mutatnak. Ne felejtsük el, olyan emberekről van szó, akik nemhogy magukat nem érezték még jól egy percig sem (legfeljebb egy MSZP–SZDSZ választási győzelem estéjén), de nem is találkoztak senkivel, aki ennél tovább elégedett lett volna a léttel, valamint a többi ember viselkedésével.

Fontos megértenünk azt, hogy amikor az Élet és Irodalomban egy főliberális értelmiségi nyílt levelet közöl, amelyben letegezi a regnáló miniszterelnököt, azt ő és mindegyik cimborája teljesen komolyan gondolja. A szerző és a szerkesztőség is. Elmegyógyintézeti dolgozókként – mert manapság minden jobboldali az – kötelességünk nekünk is komolyan venni ezeket a megnyilvánulásokat, már csak azért is, hogy az egészségügy állapotára annyira kényes liberálisoknak bebizonyítsuk: az ápoltak állapotát nyomon követjük, dokumentáljuk és megkísérelünk terápiásan reagálni rá. A probléma ugyanis komoly, mindig felvetődik ilyenkor a kedves beteg ön- és közveszélyessége, legalábbis az, hogy a végén még megharap valakit.

Az átlagemberség és a lelki egészség biztos jele, ha az ember mellőzi a nyílt levelek gyártását. Hirtelen nem is jut eszembe olyan eset, amikor igazán komolyan vettünk volna egy nyílt levelet, olyanra meg végképp nem emlékszem, amely megérintette volna a címzettje lelkét. Ennek okai kiválóan kimutathatók Vekerdy Tamás szövegéből. Kíméletlen verselemzés következik, amilyet mindig is szerettünk volna az iskolában, csak a fasiszták nem engedték.

Vekerdy azonnal az intertextualitás erényét gyakorolja, hiszen bibliai idézettel kezd. Illetve annak bejelentésével, hogy ő ezt olvassa. De annyira, hogy tulajdonképpen ő is írhatta volna, vagyis jelentésének felismerésére, magyarázatára olyan mértékben jogosult, mint bármelyik zsinat, esetleg maga Isten. Szerzőnk elhelyezi magát az univerzumban, Isten terapeutájaként olyasmikre is rálát, amikre az Úr maga nem. Aztán letegezi a miniszterelnököt.

Szakemberek számára nyilvánvaló, hogy ezzel Istent tegezi le, mert egyértelmű, hogy Orbánt Istenként rettegi, Istent méri Orbánhoz, még csak nem is fordítva. Isten és Orbán általánosan összemosódik a liberálisok tudatában; mindennél jobban bizonyítja ezt az a szokásuk, hogy a földgolyó minden bajával kapcsolatban le tudják vezetni Orbán közvetlen felelősségét. Jelen esetben Orbán felelős a tengerbe fulladók haláláért, mert ő akadályozza meg a liberálisokat, meg Merkelt, meg a pápát, hogy mindenkit megmentsenek, lehetőleg még a túlsó parton.

Aztán igen érdekes fordulattal azokat, akikkel maga is erkölcsileg egyetért, akiket maga mellé emel (Isten, Jézus, német kancellár, római pápa), nemes egyszerűséggel lelúzerezi. Most tekintsünk el attól, hogy a lúzer szó használata a lúzerség netovábbja, az irónia nem jön át, érzékelhető, hogy az ÉS notórius levelezője tudja, hogy sem ő, sem a nevezettek nincsenek nyerő szériában, természetesen abban a képzeletbeli univerzumban, amelybe ő belehiszi magát, amikor levelet ír. Abban az univerzumban, amelyben Vekerdy, elvbarátai és tünettársai élnek, és amelybe minket is át akarnak cibálni.

Ebben az univerzumban ennek a levélnek is az a célja, hogy elhitesse velünk: Afrika lakosainak nincs felelősségük a saját sorsuk alakulásában. Felelőssége mindenben – szó szerint mindenben – csak az európai fehér embernek van. Ez is valamiféle beteg módon kiforgatott istenkomplexus, mintha nekünk kellene – és mintha lehetőségünk is lenne rá – valamiféle kollektív Jézusként magunkra venni minden bűnt. És persze mindenkinek a megmentéséért mi vagyunk a felelősek. Ez persze egy undorító, a jóság álcájába rejtett felsőbbrendűségi komplexus is.

A fehér ember mindenhatóságába vetett primitív hit is megjelenik ebben, a gyarmatosítók felsőbbrendűségének értelmetlen és felesleges hite, amely lelki gyökereiben azonos a liberálisok felsőbbrendűségi komplexusával. Ők ugyanúgy felsőbbrendű hódítóként érkeztek hozzánk, véletlenül a szintén felsőbbrendű marxista tudomány most már megtagadott tanszékeiről és belterjes érdekközösségeiből, hogy a megreformált bolsevista-kommunista ideológiát most már igazi tudományként, megújult üdvtanként kényszeríthessék ránk.

Vekerdy Tamás és a gyűlöletből eredő energiából élő hasonszőrű barátai és üzletfelei sem értenek egy kukkot sem a kereszténységből. Hívőként és általában lelkes ateistaként sem. Tudósként, szakemberként meg végképp semmit sem, miközben minden területen vindikálják maguknak a korlátlan ítélkezés feltétlen jogát.

Tulajdonképpen hálásnak kell lennünk a Vekerdy Tamásoknak és a Heller Ágneseknek, valamint ájult tisztelőiknek, akik teleszemetelik az internetet ezeknek az embereknek a hittételeivel. Öregkorban a személyiség elfojtásai felbomlanak, felszínre engedik a bomlófélben lévő elme belső indítékait. Fiatal rajongóik ahelyett, hogy lebeszélnék őket belső indulataik kritikátlan kikürtöléséről, örömmel fedezik fel bennünk saját gyűlölködésük indulatait.

A már haldokló Kádár János, sokunk számára meglepő módon, lelkiismeretfurdalást talált a személyisége eltemetett bugyraiban. Kádár minden megvetésünket megérdemli, de mit mondjunk azokról, akik életük vége felé csak eszelős gyűlöletet, reménytelen bosszúvágyat és minden, tőlük különböző gondolkodású ember iránti végtelen megvetést találnak? És akik ezeket a vezekléseket kéjjel örökítik tovább üdvtanuk következő nemzedékébe?

És miért vezekelnek? Mert nem vitték győzelemre a kizárólagos tant, nem győztek és láthatólag nem is fognak. Csak egy keserű vereséget hagynak még náluk is tehetségtelenebb és vesztes utódaikra.

Vekerdy szerint arra a kérdésre, hogy hagyjuk-e vízbe fulladni a migránsokat, Orbán azt válaszolná: „Mert, gonosz feltételezésem, legszívesebben azt mondanád: igen, hagyjuk.” Ez a feltételezés a pszichológus Vekerdy emberképéről szól, természetesen nem Orbán Viktorról. A lelkük legmélyén fortyogó gyűlölethez meg kell teremteniük a gyűlöletük méltó tárgyát, akit a náluk szokásos mértéktartással magukról mintáznak. Mert ki kell mondaniuk valahogy, hogy ők minket a sorsunkra tudnának hagyni, ha a liberális értékek úgy kívánnák.

Vekerdy üzenetét tehát így kell értenünk. Sose legyünk olyanok, mint ő, mint a liberálisok, mert ide jutunk. De ebben nincs is több. A Vekerdy-félék nem mondanak nekünk semmit. Nem részei a normális világnak, ahogy a nácik és a kommunisták sem. Tanulmányozzuk őket, mert ez kell a túlélésünkhöz, értsük meg őket, de ne tanuljunk el tőlük semmit.

Botond Bálint

A szerző szociológus

magyaridok.hu
megmondó
Mindig is utáltam, mit utáltam, rühelltem Őszöd bulvárízű interpretálását, majd mély szakmai politológusi magyarázatait.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI