Bayer: Az új fehér könyv
Azok is meg ezek is meg vannak róla győződve, hogy az ő feladatuk megalkotni a helyes és megfelelő társadalmat, az új embertípust, aki majd megteremti a szép új világot.
2018. szeptember 13. 10:31

Két világban élünk.

Az egyik világ a jólétben elhülyült, a demokráciából szánalmas bohózatot csináló, unalmában egyre idiótább problémákat gyártó, majd azokat „megoldó” modernek világa. (Ezek nevezik magukat büszkén XXI. századiaknak. És tényleg azok.) Ez a gender, a három férfi meg egy kutya is család, a vallási identitás és a nemzeti identitás elvétele után a nemi identitás elvételén fáradozó „haladók”, „progresszívek” világa.

A másik világról ez olvasható a Pepin bácsi utolsó útjában: „Az »elmaradottság« maga a félelmetes, hátborzongató modernitás, a legnagyobb modernitás, az »elmaradottságba« csak a legnagyobb zsenik, a legbátrabb felfedezők, a legkisebb megalkuvásra is képtelen nonkonformisták merészkednek. A »fenséges tűz csiholói« gyülekeznek az »elmaradottságban«, hogy a maguk módján elkezdjék vagy folytassák a régi életet, ami felér immár egy másik bolygóra költözéssel.”

Tegnap azt írtam, a Nyugatot sokáig Kohlhaas Mihály képviselte, a mi világunkat pedig Lúdas Matyi. Kohlhaas Mihály a legvégsőkig képes keresni igazát a jogrendszerben, mert mindenekfelett a jogban, a joguralomban bízik. S amikor ebben csalatkoznia kell, ámokfutó gyilkossá válik. Lúdas Matyiban fel sem merül, hogy bizodalma lehetne a jogban. Ő eleve abból indul ki, hogy vagy maga szolgáltat igazságot magának, vagy senki. Úgyhogy furfangosan háromszor is elveri Döbrögit, s azzal a dolog el van intézve.

A joguralomból Nyugaton a joggal való visszaélés lett. Igen, Kohlhaas Mihályból Sargentini lett, a demokráciából pedig az EU parlamentje, ahol Sargentinik ítélkeznek, hogy igazolva lássák önmaguk beteg és torz világát, igazolva lássák önmaguk égbekiáltó becstelenségét és a valósággal immár köszönő viszonyban sem lévő hamis tudatukat. És még ezt is csalással verik keresztül, hogy biztosan meglegyen a kétharmad.

Gondoljanak bele: a most elfogadott jelentésben Sargentini többek között azért ítéltette el Magyarországot, mert a „Magyar Gárda menetel az utcákon”, mert „nő az antiszemitizmus, és a zsidó vagyonok és a zsidó emberek nincsenek biztonságban”, mert „a legnagyobb méretű korrupciós botrány” – a négyes metró ügye – tűrhetetlen, s mert a közbeszerzéseken 26 százalékban csak egy induló van.

Ítéljék meg önök mindezt. Magyar Gárdástul, a meg nem nevezett, de ennek a kormánynak a nyakába varrt négyes metróstul, és ítéljék meg a bennünket ért antiszemita vádat is egy olyan világban, ahol Nyugaton minden zsidó intézmény és iskola elé immár gépfegyveres őrséget kell állítani, ahol így is naponta éri támadás a zsidókat, és akkor ezek a beteg és kártékony gazemberek a nyakunkba varrják a növekvő antiszemitizmust.

Ide, Magyarországra tolják át a saját mocskukat, ide, ahol soha nem látott reneszánszát éli a zsidó élet és zsidó identitás, s ahol nem kell fegyveresekkel őriztetni a zsidó intézményeket. Ja, el ne felejtsem azt a 26 százalékot. Tudják, hány százalék az EU átlaga a közbeszerzésen egyedül induló cégeket tekintve? 24 százalék. E két százalék a skandallum.

Igen, Sargentini „jelentése” pontosan olyan, mint a kommunisták „fehér könyve” volt, amelyben összefoglalták az „1956-os ellenforradalom bűneit”. És nincs is semmi különbség ezek és az akkori gazemberek között. És igen, azok is meg ezek is meg vannak róla győződve, hogy az ő feladatuk megalkotni a helyes és megfelelő társadalmat, az új embertípust, aki majd megteremti a szép új világot.

Nekünk ennyit kell tudnunk és megértenünk ebből az egészből. És bő fél év múlva eltakaríthatjuk ezt az összes becstelen gazembert az EU intézményeiből, helyreállíthatjuk a demokráciát, és barátainkkal szövetségben létrehozhatjuk a következő EU-parlament legnagyobb frakcióját is. A normálisok frakcióját. Arra van most a legnagyobb igény.

magyaridok.hu
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó