„2018. szeptember 12-én az Európai Parlament többsége megszavazta a magyar jogállamisági helyzetről szóló különjelentést: a plenáris ülésen 448 igen szavazattal, 197 ellenében, 48 tartózkodás mellett fogadták el a képviselők a dokumentumot.”

A hírekben a fenti tartalmú kijelentés volt olvasható, azonban az alábbiakban kifejtett okfejtés szerint a tényleges jogi helyzet ezzel ellentétes.

A jelentés elfogadásához több, mint a szavazatok kétharmadára, valamint az összes EP-képviselő abszolút többségének a támogatására (vagyis legalább 376 szavazatra) volt szükség. A tartózkodás az EP jogi szolgálatának állásfoglalása szerint nem számított leadott szavazatnak pedig akár a nyelvtani, akár a jogi elemzés elvégzése után kizárólag arra az egyértelmű következtetésre juthatunk, hogy a tartózkodó voksot is leadták az érintett képviselők. 48 személy döntött úgy, hogy él a lehetőséggel és a felkínált három lehetőség közül a tartózkodást választja.

Jóllehet az Európai Parlament Eljárási Szabályzatának 178. cikk harmadik pontja alapján a szavazásra bocsátott szöveg elfogadásának, illetve elutasításának megállapításához csak a mellette és az ellene leadott szavazatokat veszik figyelembe, kivételt képeznek azok az eseteket, amelyek tekintetében a Szerződések különleges többséget írnak elő. Tárgyügyben ilyen helyzet állt elő, amely újabb érv, hogy csalásnak minősítsük az EP szerdai eljárását.

Amennyiben a magyar kormányzat úgy dönt, hogy megtámadja az Európai Bíróságon a vonatkozó eljárást, hivatkozhat az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkére, amely a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogról szól: a Charta szerint mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.

Az EUMSZ (az Unió működéséről szóló Alapszerződés) 263. cikke a felperesek több kategóriáját különbözteti meg az Európai Bíróság előtt, és először is az elsőbbségi joggal rendelkező felperes kategóriájával foglalkozik. Idetartoznak a tagállamok, a Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács: ezek a felperesek abból a szempontból rendelkeznek elsőbbségi joggal, hogy anélkül is benyújthatnak keresetet, hogy az Európai Unió Bírósága előtt bizonyítanák az eljáráshoz fűződő érdeküket. A beadvány irányulhat megsemmisítésre vagy a jogsértés megállapítására.

Eljárása keretében a Bíróság semmisnek nyilváníthatja a jogi aktust vagy az érintett eljárást a hatáskör hiánya; lényeges eljárási szabályok megsértése; a Szerződések vagy az alkalmazásukra vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése; vagy hatáskörrel való visszaélés miatt. Amennyiben a kereset megalapozott, az Európai Unió Bírósága a teljes jogi aktust vagy annak bizonyos rendelkezéseit semmissé nyilváníthatja. Ezt követően az adott jogi aktus vagy annak semmissé nyilvánított rendelkezései nem rendelkeznek joghatással.

Arra nincsen igazán precedens, hogy pontosan meddig húzódhat el egy ilyen eljárás. 2000 és 2015 között csak viták voltak a 7. cikk esetleges aktiválásáról, de sosem történt konkrét javaslattétel: pl. 2000-ben az osztrák kormány miatt (szélsőjobb részesedés a hatalomból), vagy 2009-ben több száz franciaországi roma kormányzati kiutasítása kapcsán, vagy 2012-ben a Băsescu akkori elnök és Románia közötti politikai kardcsörtetés miatt egy a román elnök személyéről szóló referendummal összefüggésben. 2015 júniusában az EP a Bizottságot kérte arra, hogy konkrét javaslat megtételével indítsa meg a mechanizmust Magyarország ellen; ez nem történt meg, míg ugyanazon év októberében a LIBE-bizottság szavazott le 31:18 arányban egy hasonló, liberális kezdeményezést Magyarország migrációs politikája kapcsán (vagyis EP-részről bukott meg egy kezdeményezés már az első szint előtt).

2017 novemberében Lengyelország vonatkozásában szavaztak az EP-ben arról, hogy kezdeményezzék-e az uniós atomfegyverként emlegetett, az Alapszerződés 7-es cikke szerinti eljárást a legészakiabb V4-es állammal szemben. Akkor 438 igen, 152 nem és 71 tartózkodás mellett döntött úgy az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülése, hogy fennáll az európai értékek súlyos megsértésének kockázata és erre később ráerősített az Európai Bizottság is.

Ugyanakkor a tényleges szankciók elfogadásához az Európai Tanácsban egyhangúság szükségeltetik, és mivel a magyarok és a lengyelek már tavaly novemberben is biztosították egymást a kölcsönös vétóról, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazott, a Sargentini-jelentés aligha árthat nekünk. Emellett azonban súlyos már jóvátehetetlen károkat okoz ugyanakkor az európai egységnek, a nemzetállamok közötti szolidaritásnak, az egész méltatlan eljárás egyúttal sötét jövőt vetít előre a zsidó-keresztény kultúrkör megmaradása szempontjából. Mert most olyan – külföldről irányított és pénzelt – erők kívánnak felülkerekedni az erős, független nemzetállamok közösségén, akik számára egyértelmű cél az Adenauer – De Gasperi – Schuman – Kohl féle Európa-projekt szétverése. A szuverenisták számára végső esélynek mutatkoznak a 2019 májusi EP választások.

ifj. Lomnici Zoltán

alkotmányjogász