Mindhalálig Őszöd
Mindig is utáltam, mit utáltam, rühelltem Őszöd bulvárízű interpretálását, majd mély szakmai politológusi magyarázatait.
2018. szeptember 18. 04:43

Nehéz indulatok és érzelmek nélkül beszélni szép hazám legvitatottabb és legmegosztóbb politikusáról, de kíséreljük meg. Az utóbbi napok – a vasárnapi Bem téri szónoklat és a hétfői parlamenti felszólalás erre kötelez.

Nagyon nehéz elfelejteni politikai munkásságát, ami sajnálatos módon még nem ért véget, most épp az őszödi beszéd évfordulóján vagyunk.

Voltak persze híres beszédek a világtörténelemben. Kossuth apánk Cegléden ríkatta meg és lázította a nemzetet 1848 szeptemberében. Winston Churchill 1946 márciusában mondta híres beszédében, hogy a náci Németország legyőzése után új korszak kezdődött a történelemben és újra vasfüggöny ereszkedik le Európára. John F. Kennedy 1963 júniusában Berlin Schöneberg kerületi tanácsházának,  a  Rathausnak erkélyéről mondta, hogy ich bin ein berliner.

Ezek nagy beszédek voltak és hatottak is valamelyest a világra.

Mi meg itt állunk az őszödi beszéd tizenkettedik évfordulóján és csak nézünk. Ez maradt, ezek vagyunk, ez a rendszerváltás óta eltelt 28 év nagy szellemi teljesítménye? Lehet, de ez kétségbeejtő.

Mindig is utáltam, mit utáltam, rühelltem Őszöd bulvárízű interpretálását, majd mély szakmai politológusi magyarázatait. De ennél is jobban a liberális értelmiség megértő, támogató, üdvözlő méltatásait. Nagy (?) írók, publicisták, a sogenannte véleményformáló értelmiség jelesei magyarázták a beszéd őszinteségét, nagyszerűségét, bátorságát.

Szerencsére a magyar nép már 2010-ben is látta, jobban a liberális nagy íróknál meg a liberális értelmiségnél, hogy nem ez a beszéd a fontos, hanem az, ami előtte volt kormányzás címén. Megszorítások, adóemelések, eladósodás, koncepció nélküli szervezetlen rotyogás, az egyetlen vezérelv a külföldnek való megfelelés.

Ezt látta a magyar nép minden őszödi beszéd nélkül és döntött.

Ezért nem is a nagy szónokot hibáztatom, sokkal inkább dühös vagyok az akkori és ottani hallgatóságra. Száznál is többen voltak, de egy sem merte mondani, hogy ne éljen Eduárd. Na jó, kiszivárogtak, ma is ismeretlen (?) módon az ott elhangzottak, de nem volt egy, öt, tíz ember a híres szocialista frakcióból, aki azt merte volna mondani, hogy elég.

Cegléd is rég volt, Fulton is rég volt, Őszöd is rég volt, de utóbbi szelleme mégis visszajött.

Mesterünk azt hitte, hogy itt az idő, hogy ismét nagyot alkothasson. Hát alkotott.

A Bem téri fantasztikus (szürreális) tűntetésen Kossuthot próbálta utánozni, a népet hívta segítségül. Ha már nem sikerült a választásokon (a nép miatt), ha már nem sikerül a parlamentben, akkor jöjjön az utca. Majd az sikerül.

Fantasztikus külpolitikai érzékét bizonyította, amikor elmondta, hogy Belgrádban, Kairóban és Pozsonyban is az utca népe zavarta el a kormányt. A kijevi Majdant véletlenül persze kihagyta, nagy politikai érzékével, csak arról nem beszélt a Bem téri felajzott százezreknek, hogy ezek mögött milyen hatalmas nemzetközi erők álltak. Kairó és Líbia mögött Amerika (lett is belőle Európát elözönlő bevándorlás), Kijev mögött Manhattan (azóta is folyik a cirkusz), Pozsony mögött meg Sorosék. Ezt valahogy nem fejtette ki a nagy politikus.

De ezzel mást is mondott, azt, hogy jöjjön a nép, jöjjön a forradalom, jöjjön a zűrzavar. Hiába tudjuk, hogy a lázítás, az izgatás tényállásának fogalmai már kikerültek a jogból, de azért megjegyezhetjük, hogy az egykori ifjúkomunista KISZ-vezér most tényleg lázított.

Aztán másnap folytatta a parlamentben. Elmondta, hogy a miniszterelnök egy gazember, elmondta, hogy kezeltetnie kéne magát, elmondta, hogy a miniszterelnök egy diktátor.

Ezeket mondta az őszödi beszéd tizenkettedik évfordulóján, amelyet rendőri attak, szemkilövések, brutális erőszak követett. Ezeket mondta az egykori KISZ-vezér.

Hát én meg azt mondom, hogy le kellene már állni. Be kéne mutatni azt a rohadt főiskolai diplomát, amit nyolc éve keres a Moszad, a KGB, a magyar elhárítás meg a pécsi egyetem.

Azt is mondom, hogy a belpolitikai következményeket is át kellene értékelni. Időt és fáradságot nem kímélve végigrodeóztad a kampányban az országot csak azért, hogy orbánozz meg diktatúrázz. Lehet, hogy az ózdi, kaposvári, pécsi, kaposvári, százhalombattai, gávavencsellői, miskolci, máza-szászvári, békéstardosi, sztalinvárosi, bicskei, hajdúhadházi, mezőberényi, nagydobosi, mándoki, pásztói, kazincbarcikai, rakamazi, komlói, bátaszéki, vajszlói, bükkszéki, tápiószentmártoni, zákányszéki, hajdúszováti, devecseri, letenyei, izsáki, encsi, pórszombati, csabacsüdi, rinyabesenyői, nagykanizsai, gödöllői, újpesti MSZMP-s nyugdíjasok megtapsoltak, de tőlük még nem vált be nagy víziód, hogy a Demokratikus Koalíció biztos, hogy kétszámjegyű eredményt ér el.  Aztán 5,38-cal éppenhogy becsusszantatok, ami azért nem egészen kétszámjegyű.

Na ennyit a kül-és belpolitikáról.

Jóember, ezt abba kell hagyni. Jó szónok vagy, ha a mostani baloldal Démoszthenészeit nézem, akkor egyenesen kiváló. De ez már kevés. Más is kellene, de az nincs.

Megosztod a baloldalt, frusztlált személyiséged kórként mérgezte meg a baloldalt és lebénította. Veled vagy nélküled.

A polgári oldal persze eltűr és örül neked, mert nekik dolgozol. Mint most is két napig. A hazád ellen, a magyar nép ellen. A józan ész ellen. Hát akkor csináld tovább.

Nem politikus vagy, hanem celeb. Befogadtál egy tucat migránst a villádba, de úgy, hogy erről tudott és ott volt a CNN. Kimentél tíz méterre Szerbiába, a kerítés mögé, hogy ott legyen a világsajtó. Volt miniszterelnökként éhségsztrájkot bohóckodtál a Kossuth téren egy sátorban.

Azt is tudjuk, hogy nálad vacsorázott a szerencsétlen Tony Blair, te meg kirohantál szintén egy vacsorára Putyinhoz. Tudjuk, de ez még nem világpolitika, hanem celebség.

Próbáltam visszafogottan írni, ezért azt mondom, hagyd abba. A magyar népnek, szép hazám népének most nem nagyon tudsz ártani, már nekem sem. De ez a lemez lejárt. Az 5,38 százalékos pártod majd csinál valamit nélküled is, vagy nem csinál semmit, teljesen mindegy.

Hagyd ezt az egészet abba, jól élsz, milliárdos vagy, nem kell a hit nélküli prófétaság. Lehetettél volna egy Erich Honecker, aki tetőfedő volt, egy Todor Zsivkov, aki nem volt tetőfedő, egy Gustav Husak, aki szintén nem volt tetőfedő, de nem lettél, mert rosszkor születtél.

Megint mondom, hagyd abba. Különben meg ott végzed, amit te zárattál be, a Hűvösvölgyi úton.

(szék)
  • Infantilizmus a parlamentben
    A gyönyörű épületet nem bohócoknak tervezte Steindl Imre, az építők, a művészek nem azért formálták csodálatosra, hogy hígvelejűek tombolhassanak benne „szabadon”, brekeghessenek, röföghessenek, nyeríthessenek.
  • Séta egy holland zöldinnel
    Írni, véleményt mondani, okoskodni nem olyan nehéz, de ha itt vagyok kettesben valakivel, akiről és akinek beszélni kellene, óvatosabb az ember.
MTI Hírfelhasználó