A jogállamiság állapota Nyugaton
A németek a törvény előtti egyenlőséget követelik
Az EP-baglyok persze nem tévesztendők össze a valódi madarakkal, főleg azért nem, mert a bölcs jelző egyáltalán nem illik rájuk.
2018. szeptember 29. 10:48

Az Európai Parlament plenáris ülésén, amelyen a Sargentini-jelentést vitatták meg, Szájer József nagyon találóan fogalmazott: „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Ezt a mondást mifelénk azokra használják, akik az ártatlant azzal vádolják, amiben ők maguk a bűnösök.” Azok ugyanis, akik Magyarországon a jogállamiságot és a demokráciát hiányolják, még a hazánk ellen indított eljárásra vonatkozó legalapvetőbb szabályokat sem tartották be.

Az EP-baglyok persze nem tévesztendők össze a valódi madarakkal, főleg azért nem, mert a bölcs jelző egyáltalán nem illik rájuk. Az EP-baglyok legfőbb jellemzője ugyanis az, hogy miközben egyfolytában az euró­pai értékekről, a demokráciáról, a jogállamiságról és a szabadságról huhognak, saját ideológiai börtönükből – finanszírozóik rabigája alatt – képtelenek meglátni a valóságot.

Az ülésen jelen volt – éppen Szájer József mellett ült – a főbagoly is, Manfred Weber, akinek a huhogása a legszánalmasabban hangzott. Ő ugyanis nemcsak az eljárási szabályok megsértésére adta áldását: miközben a magyar jogállamiság hiányáról huhogott, nem gondolt saját hazájára, Németországra, ahol a jogállamnak és a demokráciának mára már nyoma sem maradt.

Amikor Szájer József elmondta felszólalásában, hogy a jogállamra a jog uralma jellemző, tehát az, hogy betartják a jogszabályokat, az Európai Néppárt frakcióvezetőjének nem jutott eszébe saját kancellárja, aki Horst Seehofer 2016-ban tett megállapítása szerint a nyitott határok politikájának fenntartásával a „jogtalanság uralmát” teremtette meg Németországban. Az akkor még bajor miniszterelnök, Horst See­hofer szerint ugyanis az, hogy a szövetségi kormány nem védte meg az ország határait az illegálisan, papírok nélkül érkező bevándorlóktól, tartós jogsértésnek minősült.

Horst Seehofer a menedékkérőknek a német határról való visszafordítását 2015 óta többször követelte a schengeni külső határok védelmével együtt, hogy megszűnjön a szívóhatás Európa belsejébe, amit a nyitott határok politikája eredményezett. A schengeni külső határok védelmének kötelezettségét a magyar kormány a fizikai és jogi határzár létrehozásával elsőként teljesítette.

Azt, hogy Magyarország a határzár fenntartásával a jogszabályok által előírt védelmi kötelezettségének tesz eleget, amellyel Németországot, sőt az egész Európai Uniót is védi, Angela Merkelnek három év alatt sikerült felismernie. Horst See­hofer szerint azonban azok az államok is kifejezik szolidaritásukat Európával szemben, amelyek a külső határok védelmében áldozatokat hoznak. A határzárat a Manfred Weber által hőn szeretett álcivil szervezetek azonnal támadni kezdték.

Az a kérdés, hogy a német kancellár jogsértést követett-e el azzal, hogy a parlament megkérdezése nélkül nyitotta meg a határokat a migránsok előtt, a mai napig élénken foglalkoztatja nemcsak a német jogászokat, hanem az AfD-t is. A bevándorlásellenes párt idén tavasszal a kérdés megvizsgálására az alkotmánybírósághoz fordult, mert a határok önkényes megnyitásával a kancellár szerintük is a „jogtalanság uralmát” valósította meg.

Amint elmondták, a kancellárnak is be kell tartania a törvényeket, amelyek szerint az egész közösséget érintő, fontos döntések előtt ki kell kérni a parlament állásfoglalását. Megjegyzendő, hogy a demokráciadeficittel vádolt magyar kormány a bevándorlás kérdésében nemcsak az Országgyűlést kérdezte meg, hanem népszavazást és nemzeti konzultációt is tartott, amelyeket az álcivil szervezetek minden eszközzel igyekeztek megakadályozni.

Amikor Horst Seehofer immár szövetségi belügyminiszterként elhatározta, hogy a menekültügyi eljárás területén rendet csinál, az általa kiadott úgynevezett mestertervben a menedékkérőkkel szemben érvényesíthető szankciók következetesebb alkalmazását is előirányozta. Így a terv tartalmazza, hogy felül kell vizsgálni azoknak a védelmét, akiket bűncselekmény miatt elítéltek. Akik tartózkodási jogukkal visszaélve bűncselekményeket követnek el, nem maradhatnak az országban.

A dokumentum értelmében azoknak a kérelmét, akik menedékkérelmük benyújtása után visszautaznak azokba az országokba, ahonnan elmenekültek, semmisnek kell tekinteni. A menedékkérőket a terv szerint erőteljesebben kellene együttműködésre kötelezni személyazonosságuk megállapításához, sőt az elismert menekülteket is szankcionálni kellene, ha a menekülésre okot adó körülmények felülvizsgálata során nem hajlandók adatokat szolgáltatni.

El kell kerülni ugyanis, hogy a menedékkérők kérelmük elbírálása alatt vagy után eltűnjenek a hatóságok látóköréből vagy valódi identitásukat eltitkolják. Azoknak is súlyosabb következményekkel kellene számolniuk, akik nem vesznek részt az ­integrációs kurzusokon. Azoknak pedig, akiknek a menedékkérelmét elutasították, ténylegesen el kellene hagyniuk az országot. A mesterterv előszava szerint a jog következetes végrehajtása erősíti a jogállamba vetett bizalmat. Nemrég azonban az is kiderült, hogy olyan migránsok is menekültstátust kaptak, akiknek ez a jogszabályok alapján nem járt volna.

A mestertervben leírtakból arra következtethetünk, hogy a Németországba érkezett menedékkérőkre vonatkozó jogszabályok megsértése nem járt valódi jogkövetkezményekkel. Mindez oda vezetett, hogy a bevándorlókban az a kép alakult ki, hogy nemcsak a menekültügyi szabályokat nem kell ­betartaniuk, hanem bármit megtehetnek, mert jogellenes ­tetteik úgyis szankciók nélkül maradnak. Ezt a helyzetet az is elősegíthette, hogy a menedékkérőket segítő, úgynevezett jogvédő szervezetek folyamatosan azt sulykolják a migránsokba, hogy nekik – mint „menekülteknek” – csak jogaik vannak, kötelezettségek nélkül. A jogvédelem e szervezetek esetében ugyanis azt jelenti, hogy a migránsokat meg akarják védeni a rájuk vonatkozó jogszabályoktól.

A Horst See­hofer által tervezett intézkedéseket például a Németországban működő Soros-szervezetek azonnal támadni kezdték. A „jogtalanság uralmát” azonban nemcsak a bevándorlók, hanem a németek is észrevették. Ennek pedig logikus következménye az, amit ma Chemnitzben látunk, ahol a német állampolgárok a törvény előtti egyenlőség és a jogállam helyreállítását követelik, valamint azt, hogy az állam tegyen eleget legfőbb kötelezettségeinek: védje meg állampolgárait és tartsa fenn a közrendet.

A német jogállamisággal kapcsolatban megemlíthetjük még azokat a németországi demonstrációkat is, amelyeket a bevándorlók áldozataivá vált nők emlékét ápoló mozgalom, a 120 Dezibel szokott rendezni, és amelyiknek jelszava: „A határok biztosítása a nők megvédését jelenti!” A mozgalom azért kapta ezt a nevet, mert a német nők, nem bízva többé az állam védelmében, táskájukban egy 120 decibeles riasztókészüléket­ kénytelenek hordani. Érdekes, hogy az EP nőjogi és esélyegyenlőségi bizottsága, amely szerint Magyarországon olyan aggasztó a nők helyzete, hogy a jogállamiságnak is befellegzett, a német nőket ért atrocitások miatt nem aggódik.

Most pedig Angela Merkel – az önkényes, abszolút uralkodás jelképének tekintett XIV. Lajos francia királyt túlszárnyalva, azt gondolva magáról, hogy „Európa én vagyok!” – azt a tervet támogatja, amely szerint az unió külső határokkal rendelkező országainak át kellene adniuk nemzeti kompetenciájuk egy részét a Frontexnek, és a legális bevándorlást is lehetővé kellene tenni. Mintha Angela Merkel máris elfelejtette volna, hogy elegendő támogatottság hiá­nyában fél évig kínlódott a kormányalakítással és egy ingatag nagykoalíció összetákolásával.

Mindeközben Manfred Weber az öt bajor képviselő közül egyedül azért szavazott igennel a Sargentini-jelentésre, mert a kétharmados stabil támogatottsággal rendelkező magyar miniszterelnök a CEU és az álcivil szervezetek tekintetében nem mutatott kompromisszumkészséget. Manfred Weber a salzburgi csúcstalálkozó előtt azt nyilatkozta, hogy más tagállamokban is meg kellene vizsgálni a jogállamiság helyzetét.

A sort érdemes lenne Németországgal kezdeni.

Gedeon Magdolna

A szerző jogász, egyetemi docens

magyaridok.hu
MTI Hírfelhasználó