I. Ütésváltás…
Látványos és fölöttébb hangzatos napirend előtti szónoklattal köszöntötték a héten is a parlamenti frakciók az Országgyűlés őszi ülésszakának ötödik találkozóját.
2018. október 8. 10:28

MOTTÓ:  Murphy óta tudjuk: ami megtörténhet, az meg is történik. Mert hiába bölcs dolog előrenézni, ha nehéz messzebbre tekinteni, mint ameddig ellátni. Megbecsülni, s ha kell dicsérni mások kiválóságát fölöttébb nem könnyű.  Klasszikus siker az, amikor egyik hibát a másik után fedezik fel a „másik oldalon” töretlen lelkesedéssel. - Mentelmi jog híján a szónoklatokat kísérő hangokat azonban csak  óvatosan jelezzük.

 

A hajléktalan ügy az emberről szól, a segítségre szoruló hajléktalanról és a közterületet használó többi emberről!

HARRACH PÉTER, (KDNP): - Képviselőtársaim! Október van, ebben a hónapban kezdődik a fűtési szezon... (Apáti István: Esik az eső!)... és ebben a hónapban különösen figyelmet fordítunk a hajléktalanokra is. Figyelmünket növeli az a tény, hogy a közterület rendjéről és tisztaságáról szóló törvényi szabályozás életbe lép. Ahhoz, hogy a kérdést egészében megértsük, három tényt kell rögzítenünk.

- Az első: az emberi méltóság mindenkit megillet, a legnyomorultabb helyzetben lévő embert is, ebből a szempontból egyformák vagyunk. Azok az emberek, akik az utcán élnek, sok problémával küszködnek, többek között pszichiátriai kezelést igénylő betegségek is gyötrik    őket, de sok más is. Előéletükben ott vannak kudarcok, ott vannak tragédiák, amik nem kerültek feldolgozásra, ott van a depresszió, a reménytelenség; olyan emberi helyzetben vannak, ami megértést és segítséget kíván!

- A második: a hajléktalanellátó rendszer Magyarországon jól működik, tartalékok is vannak ebben a rendszerben. Szombaton én is meglátogattam egy ilyen intézményt, és azt tapasztaltam, hogy valóban felkészültek és komoly áldozatot vállalnak az ott dolgozók. Ebben az ellátórendszerben az éjszakai férőhelyek és a nappali melegedők megfelelő számban állnak rendelkezésre, de kétségtelen, hogy a rendszert bizonyos területeken fejleszteni kell. Elsősorban az egészségügyi ellátás területén, de szükség van több szociális munkásra is, meg kell teremteni a lehetőséget azok számára, akik önálló életvitelre képesek. Megjegyzem: a tájékoztatás szerint körülbelül 20 százaléka az ott élőknek munkahellyel is rendelkezik, mások nyugdíjból vagy alkalmi munkából élnek.

- A harmadik: a közterületet használóknak is megvannak a jogaik, és ezt figyelembe kell venni, hiszen a közterületen tisztaságot és rendet kell teremteni. Az az állapot, amit az utcán látunk, sokszor az emberi méltóság ellen van aki nem képes egyedül kilábalni ebből a helyzetből, annak segítséget kell nyújtani. Ugyanakkor tekintettel kell lennünk arra az emberre is, aki a közterületen közlekedik, aki ott várakozik, sétál, találkozik, tehát életének egy szeletét ott tölti, és kétségtelen, hogy olyan állapotok vannak, amelyek ezt nem teszik méltóvá. Ezért a közterület rendjét és tisztaságát meg kell védenünk, és az a törvénymódosítás, amit a parlament elfogadott erre ad lehetőséget.

- Az emberi méltóságot mindkét szereplő részére, a hajléktalan ember részére és a közterületet igénybe vevő társadalom egészére érvényesíteni kell. Ez is olyan kérdés, mint életünk több más kérdése: az éremnek két oldala van, és mind a kettőt figyelembe kell venni! Köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik a hajléktalanügy kapcsán biztosítják annak a rendszernek a működését, amely kezelte és kezeli az oda betérő, segítséget kérő embereket. Most egy nehezebb helyzetben lesz feladatuk: a segítséget nem kérő, sokszor elutasító embernek is meg kell adni az emberhez méltó körülményeket! (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

***

RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Október 15.  fontos időpont, hiszen ekkor lépnek hatályba a hajléktalansággal kapcsolatos kormányzati intézkedések, új jogszabályok, éppen ezért fel is készülnek ezekben a hetekben a különböző állami, civil és egyházi szervezetek arra, hogy az új jogi környezetben ellássák ezt a feladatot, és azoknak az embereknek a helyzetén javítsanak, akik hajléktalanként az utcán töltik a napjaikat.

- Úgy gondoljuk, hogy akkor tudunk igazán ezeknek az embereknek segíteni, ha a kormány egy hozzáférhető ellátórendszert biztosít számukra, kellő mértékű kapacitással. Az elmúlt években, főleg a téli hónapokban kiderült, hogy az állam által biztosított rendszer mindig el tudta látni azokat, akik odafordultak. Azt az alkotmányos és emberi kötelezettségét a kormányzat, hogy aki hajléktalanként nem az utcán akarja tölteni az éjszakát, hanem be akar menni egy hajléktalanszállóra, minden esetben el tudta látni, hiszen a legnagyobb hidegben, a legsúlyosabb krízishelyzetben is, amikor a vörös kódot kellett kihirdetni, akkor is csak 94 százalékos volt a hajléktalanszállóknak a töltöttsége. Az állam tehát ellátta eddig is a kötelezettségét, és ezután is el fogja látni: mindenki számára szálláshelyet, tisztálkodási, pihenési, étkezési és más lehetőséget is biztosít. Erre a jövő évi költségvetés is 9 milliárd forintot tartalmaz, ezen túlmenően pedig további 300 millió forintos többletről is döntött a kormány. Ennek a 300 millió forintos többletnek az az elsődleges célja, hogy úgynevezett első befogadóhelyeket hozzanak létre, ahol a hajléktalanok szociális és egészségügyi segítséget kaphatnak, azért is, mert sokszor az általános ellátórendszerrel szemben ezek az emberek bizalmatlanok. De ez a 300 millió forint arra is lehetőséget biztosít, hogy különböző olyan intézmények, amelyek eddig is hajléktalanellátással foglalkoztak fejlesztéseket valósítsanak meg,

- Összesen 9800 szálláshely áll rendelkezésre: ebben vannak éjjeli menedékhelyek, hajléktalan személyek átmeneti szállásai, krízisidőszakban pedig 1600 többletférőhelyet is tudunk biztosítani. Az új módosítások értelmében ezeket úgy szervezik meg, hogy 24 órás folyamatos befogadási lehetőség legyen az intézményeknél mind a nappali, mind az éjjeli szolgáltatás esetében, így a nappali melegedőknek 6 óráról 10 órára nő a nyitvatartási ideje. Ezek mellett, 7600 nappali melegedő is a rendelkezésére áll azoknak az embereknek, akik az utcán töltik a napjaikat.

- Kiterjedt támogatási rendszer van, amely segít visszakerülni a hajléktalanoknak is a mindennapi életbe, a munka világába, segít bérlakásba, majd saját lakásba kerülni, és a közmunkaprogram is lehetőséget nyújt a számukra, tehát mind képzésben, mind munkalehetőségben az állam széleskörűen segíti őket. Mindenki számára fontos a fagyhaláleseteknek a megelőzése. Azt hiszem, ezeknél az intézkedéseknél és a 15-én hatályba lépő jogszabály-módosításnál nem sok minden lehet egyértelműbb és hatékonyabb megelőzése annak, hogy télen további fagyhalálesetek történjenek. Azt is tudjuk, hogy sokan küzdenek, akár fizikai, akár mentális egészségügyi problémákkal. Ha csak a fővárost nézem, a rossz szociális körülmények között élők számára biztosított ellátást 90 százalékban hajléktalanok veszik igénybe, külön nekik 80 krónikus belgyógyászati ágy, 23 ápolási ágy és 20 krónikus pszichiátriai ágy áll rendelkezésre, és 5 24 órás háziorvosi rendelő, pontosan azért, hogy ha nem a klasszikus ellátást vennék igénybe, itt kaphassanak segítséget.

- Meggyőződésem, hogy a jobb állapot felé vezető út mindenképpen az utca elhagyásán keresztül vezet ezeknek az embereknek. Nagyon álszentek és nem is a hajléktalanok érdekéből indulnak ki azok, akik azt mondják, hogy az emberi méltóság része, hogy valaki az utcán aludhasson és rendszeresen ott éljen. Nem az utcán élés az emberi méltóságnak a kiteljesedése, hanem az, hogy segítsünk nekik kikerülni ebből a helyzetből az egészségi állapot és a lakhatási körülmények javításával is. Nemzetközi tanulmányok bizonyítják, hogy a hajléktalanok egészségi állapota magas közegészségügyi kockázatot hordoz, a betegségek terjedését felgyorsítja, ezért is kell nekik segítenünk egészségügyi, szociális ellátással egyaránt. Kötelességünk kitörés lehetőséget  biztosítani! A jelenlegi méltatlan állapotokat fenntartani nem jogvédelem, hanem érzéketlenség, az igazi segítségnyújtás pontosan az… (Arató Gergely: A börtönbe csukás!)…ha segítünk ezeknek az embereknek állami eszközökkel is kitörni a hajléktalanságból! (Taps a kormánypártok soraiban.)

Mennyire hiteles a kormány politikája?

ANDER BALÁZS, (Jobbik): - Képviselőtársaim! Látva a közoktatás területén bekövetkezett mélyrepülést, azt, hogy gyakorlatilag a fiatalok negyede funkcionális analfabétaként kerülnek ki a rendszerből, már a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége is hathatós intézkedéseket követel. A kormánypárti tekintetes urakat és nagyságos asszonyokat ezek a problémák kevésbé érdeklik, hiszen gond nélkül kimenthetik a gyermekeiket az akár több milliós tandíjat követelő, de jól megfizetett, válogatott tanárokat alkalmazó magániskolákba. Csakhogy, a gyerekes családok 42 százaléka a létminimum alatt él, nekik, ellentétben az Orbán-Tiborcz famíliával, ahol nem volt probléma a 15 milliós svájci tandíj kipengetése sem, ám egy különóra gondot okoz. Az ő gyerekeiknek nem milliós Vuitton, hanem olcsó kínai táska jut.

- Orbán Viktor a 2010-es választások előtt, amikor szociálliberális ellenfeleinek oktatási rendszerét kritizálta, még így fogalmazott: egy olyan társadalmi helyzetű embernek, amilyen gyerekként ő volt , sokkal nehezebb ma az egyetemig eljutnia, mint a rendszerváltás előtti időszakban. Nem kívánok vitatkozni az akkori megállapításának igazával, de azóta eltelt egy kis idő. Javult-e bármit is a helyzet az elmúlt 8 év alatt? Milyen lehetőségei vannak most egy hasonló családi hátterű gyermeknek? Semmivel sem jobbak! A brutális szelektivitás miatt a magyarországi iskolaügy nyugodtan választhatná mottójául azt is, hogy ahová születtél, ott is maradsz! Balog Zoltán még úgy nyilatkozott az egyik nemzeti tanévnyitón, hogy mi bízunk a magyar köznevelésben. Úgy látszik, azóta ez a bizalom önöknél elpárolgott, vagy pedig, ellentétben a propagandalózungokkal, soha nem is létezett! Gyanítható, hogy mint oly sokszor, most is arról van szó, hogy miközben vizet prédikálnak, önök bort isznak!  Hiszen mégiscsak van annak valami pofátlanul diszkrét bája, hogy még a közoktatást felügyelő minisztérium vezetői is milliós tandíjat követelő luxus-magániskolába járatják gyermekeiket. Ez alapesetben persze magánügy, csakhogy a politikusok közszereplők, így iskolaválasztásukkal egyben értékítéletet is mondanak az ősszel 1023. tanévét kezdő magyar iskola fölött.

- Államtitkár Úr!  A kormánypárti politikusokhoz hasonlóan a NER nagyparazitái sem szívesen vegyülnek a korán kelő, keményen dolgozó, ámde vagyontalan átlagemberekkel, és az integrációs pedagógiában pozitív fogalomként leírt társadalmi tapasztalatszerzést meghagyják azok gyermekeinek. A pénzes elit privát háztól-házig fuvart biztosító iskolabuszos magániskoláinak védett burkában esélye sem lesz az odajáró politikuscsemetéknek, hogy megismerjék a társadalmi rögvalóságot; hogy megismerjék azt a multikultit, ahol, tudja, kedves államtitkár úr, olykor bizony előfordul, hogy némely állami iskola egyes diákjainak a háziállatai pitbullok és rottweilerek, a példaképei pedig bűnözők és uzsorások. Amikor az urizáló elkülönülés miatt az úgynevezett hazai politikai „elit” ‑ kérem a jegyzőkönyvben majd az elitet idézőjelbe tenni ‑ gyermekei nem tanulhatnak közösen, szünetekben nem játszhatnak együtt a bolti pénztárosok, a vasúti jegyellenőrök, az érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálók, a kecskesajtkészítők, a cigány és nem cigány közmunkások fiaival, lányaival, úgy könnyen előfordulhat majd, hogy felnőve olyan ostobaságokat gondolnak és mondanak, mint tette azt Zsiga Marcell, amikor arról értekezett, hogy 47 ezerből is meg lehet élni. Tehát semmit nem tudnak majd az átlagemberek világáról, így annyi a társadalmi, nemzeti kohéziónak.

- Államtitkár Úr! Mikor tesznek végre már azért, hogy egy átlagos állami iskola is versenyképes alternatívát nyújtson, a versenyképes oktatás ne csak az elit csemetéinek, hanem az önök által pórnépnek tekintett réteg gyermekeinek is járjon? A nemzet napszámosaiból a tankerületek és a szakképzési centrumok cselédjévé tett, alulfizetett, túlterhelt, a hatalom által megfélemlített pedagógusok erkölcsi, anyagi megbecsülése nélkül ez nem fog működni. Mikor fogják végre a Nobel-díjas közgazdász Stiglitz szavait megfogadni, aki a tanuló társadalom megteremtése című könyvében így írt: „Azok a közpolitikák, amelyek bármilyen módon akadályozzák a tanulást, hosszú távon csökkentik a jólétet!”  És tudom, jön majd a válasz a hatalmas béremelésekről, csakhogy ez a béremelés a következő esztendőre vonatkoztatva a pedagógusok esetében még azt az összeget sem éri el, mint amekkora értéke annak a magángépnek van, amivel a miniszterelnökük focimeccsekre röpköd! (Taps az ellenzék soraiban.)

***

RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): - Képviselő Úr! Láthatóan a választási vereség traumájából nem sikerült még felocsúdnia a Jobbik-frakciónak…(Felzúdulás a Jobbik soraiban.)…a képviselő úr pedig egy válogatáslemezt tett fel az elmúlt nyolc esztendő felszólalásaiból, amelyeknek ugyan a kormányzati intézkedésekhez semmifajta köze nincsen, azokról tudomást nem vesz, de úgy gondolta, hogy egy ilyen összesítést ad. (Közbekiáltások a Jobbik soraiból.)

- Képviselő Úr! Két dolog egyértelműen lejött abból, amit ön elmondott, ez nyilván a korábbi felszólalásainak nem mond ellent. (Közbeszólások. Az elnök csenget.) A végtelen lebecsülése egyrészről a magyar pedagógusoknak, mert azt állítja ön itt, hogy a magyar pedagógusok valamiért úgy gondolják, hogy nem kell a gyerekeket az életre nevelni…(Gyöngyösi Márton: Mondod te!)…valamiért nem kell őket megtanítani. Úgy gondolja ön, hogy 170 ezer ember egyik pillanatról a másikra hirtelen szolgalelkű embereket akar nevelni, és bizony lehet, hogy ebben csak a pártelnökének követte az utasítását, aki azt mondta a legutóbbi Jobbik-kongresszuson vagy valami hasonló jobbikos rendezvényükön, hogy a magyarságon a szolgalelkűség lett úrrá, és ön is itt folytatja ezt, merthogy a magyarok önök szerint szolgalelkűek!

- Képviselő Úr! Iszonyatosan lenézik a magyar embereket csak azért…(Közbeszólás a Jobbik soraiból: A kérdésre válaszoljál! ‑ Hány százaléka van a KDNP-nek? Nulla!) mert önöket a választók 2018-ban megbüntették. Azért, mert eladták a pártjukat egy oligarchának, egy milliárdosnak, megbüntették… (Folyamatos közbekiáltások a Jobbik soraiból.)…és éppen ezért… (Zajongás. Az elnök csenget.) attól, hogy önök hangosabbak, nem lesz több szavazatuk képviselő úr! Önök hangoskodtak nyolc évig, a választók pedig kevesebben szavaztak önökre, mint eddig. (Gyöngyösi Márton: KDNP támogatottsága? Szatellitpárt! ‑ Közbekiáltás a Jobbik soraiból: Hány százalékon áll a KDNP?) Folytathatják ezt, az nekünk előnyös, csak az önök pártjának az érdekeit nem szolgálja!

- Képviselő Úr! Azt mondja az önök pártelnöke, hogy a szolgalelkűség lett úrrá a magyarokon! Iszonyatosan lenézi az embereket, lenézi a választókat csak azért, mert nem a Jobbikot választották az élre idén a tavaszi választáson. Nem a választókon kell bosszút állni képviselő úr, nem a tanárokat kell lenézni, nem az embereket kell lenézni akkor, ha az önök politikáját nem támogatják elegen! Lehet, hogy ott hibáztak, amikor KáGéBélákkal szövetkeztek… (Közbekiáltás a Jobbik soraiból: A kérdésre válaszoljál!)… ott hibáztak, amikor Simicska Lajosoknak adták el magukat, ott hibáztak, amikor Brüsszelnek adtak volna át magyarországi jogköröket. (Vadai Ágnes közbeszól.)

- Nézzük az oktatásra fordított kiadásokat képviselő úr! Nézzük azt, hogy melyek voltak azok az intézkedések, amelyeket a Jobbik nem támogatott a magyar oktatásügy fejlesztése érdekében? Egyetlenegy alkalommal sem támogatták azt, amikor emeltük az oktatásra fordított kiadásokat. 606 milliárd forinttal többet fordítunk jövőre az oktatásra, mint amennyit a 2010-ben beterjesztett költségvetésben erre szánt a minket megelőző kormány. 606 milliárd forint, tisztelt képviselő úr, ez azt jelenti, hogy a GDP több mint másfél százalékával fordítunk többet oktatásra, mint amennyit az elődeink. Ha megnézi az OECD kimutatását, GDP-arányosan ez ott van, mint mondjuk… (Szilágyi György: Minőségről beszéljél! Szabó Tündéről beszéljél!)… Írország oktatásra fordított kiadása, és megelőzzük a régióból Csehországot, Szlovákiát és Litvániát. Nagyobb értékben fordítunk már oktatásra, pontosan azért, hogy megbecsüljük a tanárokat az 50 százalékos béremeléssel, másrészről pedig az iskolák épületeit újítjuk fel s tesszük korszerűbbé s  vezetjük be a digitális tananyagokat. (Szilágyi György: Konkrétan ez hazugság, amit most mondasz!)

- Képviselő Úr! Ha ön végignézné egyszer, hogy mennyi fejlesztés zajlik a magyar iskolákban, akkor 540 iskolát kellene végiglátogatnia, és ha összeszámolná bennük, hogy mennyi a fejlesztések értéke… (Szilágyi György: A minőségről mondjál pár mondatot! Az oktatás minőségéről!)…akkor 126 milliárd forintos összegig juthatna. (Zaj. Az elnök csenget.) Ha megnézi, hogy nőttek-e vagy csökkentek, mondjuk, a bölcsődei és az óvodai férőhelyek, akkor azt láthatja, hogy az óvodai férőhelyek a hároméves kortól kötelező óvodáztatás következtében 9 ezerrel nőttek, és ezres nagyságrendben nőtt a foglalkoztatott óvodapedagógusok száma is.

- Ha arra kíváncsi képviselő úr, hogy egy nehéz helyzetben lévő gyerek esélye ma hogyan néz ki ahhoz képest, mint ami 2010-ben volt, csak az oktatás területén az ingyenes étkeztetés kiterjesztését nézném. (Közbekiáltások a Jobbik soraiból.) Ön is tudja, 29 milliárd forintról 79 milliárd forintra növeltük ezt az összeget, pontosan azért, hogy ne legyen olyan, hogy valaki amiért nem kap otthon rendesen reggelit vagy nem kap otthon ebédet, nem kap vacsorát, azért nem tud az iskolában figyelni. Ezt az állam most már kompenzálja, ezt már mindenki számára elérhetővé teszi. (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.) Nincs olyan sem, hogy valakinek anyagi gondot jelentene a tankönyvek megvásárlása, mert több mint egymillió diák, elsőtől kilencedikig, mindenki ingyen kapja a tankönyvét. És van a családi adókedvezmény és sok minden más olyan intézkedés, az ingyenes KRESZ-vizsga, az ingyenes nyelvvizsga, ami pontosan a nehéz helyzetben lévő gyerekek számára tette az oktatást elérhetőbbé.

- Képviselő Úr! Megtörtént a pedagógusbér-emelés is. T több mint 40 ezer pedagógus már minősíttette magát… (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Vége! ‑ Köszönjük szépen!)…és a jövő évi költségvetésben is milliárdos többletekkel számolunk, a magukat pedagógus II. fokozatba minősítő pedagógusok bérét is megemeljük. Pontosan azért, hogy minél jobb és színvonalasabb oktatást kapjanak a diákok a magyar iskolákban, és ezáltal Magyarország minél inkább versenyképes lehessen.

- Képviselő Úr! Azt hiszem, ha nem mérges lenne a választókra, és nem mérges lenne a magyar tanárokra, akkor ön is láthatná ezeket az eredményeket! (Szilágyi György: Blablabla! ‑ Taps a kormánypártok soraiban.)

Mi lesz veled önkormányzatiság?

SZABÓ SÁNDOR, (MSZP): - Képviselőtársaim! Tegnap az idősek világnapja volt, de 2000 óta szeptember 30-a a magyar önkormányzatok napja, amiről vajmi keveset hallottunk az utóbbi időben. Azt gondolom, itt, a Ház falai között időnként érdemes áttekinteni, hogy hogyan is állnak az önkormányzatok, hogyan is áll ma Magyarországon az önkormányzatiság? Drasztikus változtatáson mentek keresztül a települések, az önkormányzatok 2012-ben, amikor a Fidesz-kormány jelentősen belenyúlt az önkormányzati törvénybe, jelentősen belenyúlt az önkormányzatok életébe, csorbítva ezzel a települések önállóságát. Az Alaptörvény ugyanis szakított a helyi önkormányzáshoz való jog alapjogias megközelítésével, konkretizálta az önkormányzatok hatásköreit, megteremtve ezáltal azt a lehetőséget, hogy az önkormányzatok jogainak széles körű korlátozása megvalósuljon. 2013-tól, amikor a törvény hatályba lépett, az önkormányzatok önrendelkezési és döntési joga jelentősen, nagymértékben csökkent. Ennek az átszervezésnek az volt a lényege, hogy minél több olyan területen valósuljon meg a központosítás, annak érdekében hogy a kormány erős kontroll alatt tartsa, tarthassa  a településeket. Ennek következtében történt, hogy az állam feladatokat vállalt át az önkormányzatoktól.

- Tudom államtitkár úr a válaszát! El fogja mondani, hogy megmentették az önkormányzatokat, de én ezer éve elmondtam önöknek itt és máshol is, hogy lényegesen több forrást vettek el a településektől, mint amekkora feladatot átvállaltak, legyen szó a személyi jövedelemadó helyben maradó részéről, illetékbevételekről vagy egyéb adókról. Míg 2010-ben az önkormányzati szektor költségvetési része 1200 milliárd körül mozgott, addig ez 2012-ben jelentősen, 670 milliárdra csökkent. A finanszírozás tekintetében a múlt héten kérdést is intéztem államtitkár úrhoz. Pontosan látjuk, hogy az egyes feladatmutatók tekintetében a támogatások szinte évről évre változatlanok az önkormányzatoknál. Vannak olyan kötelező önkormányzati feladatok, amelyeket az állam költségvetési forrásból ma sem vagy nem teljes egészében finanszíroz, legyen szó a szociális ellátásokról, gyepmesteri feladatokról, kulturális tevékenységekről, és még lehetne sorolni. Azt pedig teljesen indokolatlannak tartjuk, hogy adott esetben az egyházak egyes intézmények működtetésére lényegesen magasabb normatívát kapnak, mint a helyi települési önkormányzatok, holott egyébként ők is legalább olyan szinten képesek lennének ezeket a feladatokat ellátni.

- Államtitkár Úr! 2013-ban elvették a fenntartási jogot az önkormányzatoktól, létrehozták a KLIK-et. Nem tudom, hogy gondolták, hogy egy ilyen gigaközpont tudja majd kezelni a helyi önkormányzatok, a helyi szülők, a helyi közösségek ügyét. Nem is tudott működni, egy év után megbukott, de önök ebből nem tanultak, sok kis KLIK-et hoztak létre. Ma ott tartunk, hogy az oktatási rendszer romokban van, a tanárok, diákok túlterheltek, az esélyegyenlőtlenség nőtt. De persze vannak olyan államtitkárok, akik 2 millió forintért képesek magániskolába járatni a gyerekeiket.

- 2010 óta a szociális ellátások területén csökkent legnagyobb mértékben a támogatás. Ezt az önkormányzatok is megérezték, és míg mindenhol máshol egyfajta centralizációs törekvés indult meg, addig azt látjuk, hogy itt pont decentralizáció történt a települések tekintetében, ugyanis 2015-től azt mondták az önkormányzatoknak: hajrá, tessék, hozzanak létre települési támogatásokat, oldják meg önök a hátrányos helyzetűek mindennapi életét! Pedig önök is tudták, hogy a települések 90 százalékának tulajdonképpen csak arra van pénze, hogy a saját működését megvalósítsa, nyilvánvalóan nem tudják a feladatot megoldani.

- Államtitkár Úr! A hulladékgazdálkodás is állatorvosi ló! Önök ezt a feladatot is elvették az önkormányzatoktól. Pontosan látszik, hogy ez a cég teljesen bedőlt, teljesen kudarcba fulladt, olyannyira, hogy a saját könyvvizsgálója sem képes a cég jelentését aláírni, akkora mértékű a hiány. Arról nem is beszélve, hogy másfél évig ez a cég nem is működött, és óriási problémában vannak azok a valóban szolgáltatást ellátó cégek, amelyek az önkormányzati feladatot korábban ellátták. És még lehetne sorolni, hogy mi minden történt az önkormányzati területen, az önkormányzati szektorban. Önöknek is be kell látniuk, hogy ez a központosítás, az önkormányzatok csorbítása, a települések önrendelkezésének megnyirbálása kevés eredménnyel járt, és egyáltalán nem segítette az ország fejlődését. Azt gondolom, hogy vissza kell adni a helyi közösségeknek azt a lehetőséget és jogot, hogy maguk alakítsák a mindennapi életüket!  Ahhoz pedig, hogy a települések előre látható módon gazdálkodhassanak a forrásmegosztás méltányos, igazságos és észszerű újragondolását kell megvalósítani! (Taps az MSZP soraiban.)

***

POGÁCSÁS TIBOR, (belügyminisztériumi államtitkár): - Képviselő Úr! Valóban nagyon sok minden történt az önkormányzati világban 2010-2012 óta, de nagyon sok minden történt 1990 óta is az önkormányzati rendszerben. 2010-re eljutott oda a magyar önkormányzati rendszer, hogy alapvetően a 2007-2008 utáni hathatós kormányzati intézkedések hatására gyakorlatilag működésképtelenné vált. Itt elég megemlíteni azt, hogy például a 2006-os önkormányzati választást követően a kialakult eredményekre válaszul a megyei önkormányzatoktól elvették az illetékbevételeket, és az intézményfenntartó megyéket, amelyek döntően azokat az egészségügyi intézményeket és középiskolákat tartották fenn, amelyek később aztán állami fenntartásba kerültek, tehát a megyéket egyetlen döntéssel, egyetlen tollvonással olyan helyzetbe hozták, hogy a bevételeik nem érték el a napi bérkiadásaikat.

- De ugyanez a folyamat zajlott le a települési önkormányzatoknál is. Mindenki ismerheti a 2008-ban megjelent állami számvevőszéki jelentést, amely 1700-1800 milliárd forintra becsülte a 2002-től 2008-ig az önkormányzati rendszerből kivont forrást, illetve a többletfeladatok okozta többletterhelést az önkormányzati rendszerben. 2010-re gyakorlatilag a csőd szélére jutottak a települési önkormányzatok, lépni kellett, és valóban léptünk is! A kormány átvállalta az önkormányzatok teljes adósságállományát, azoknak az önkormányzatoknak pedig, amelyek nem vettek fel vagy nem tudtak felvenni hitelt az adottságaik miatt, egy olyan kompenzációs rendszert indítottunk, amivel pótolhatták azokat a fejlesztéseket, amelyeket mások adott esetben hitelből hoztak létre.

- Képviselő Úr! Valóban át kellett gondolni a feladatmegosztás rendszerét. Az önkormányzatoktól ‑ öntől is valószínűleg mint akkori polgármestertől ‑ számtalanszor elhangzott, hogy az állam a köznevelés, a közoktatás esetében az általános iskolák vagy a középiskolák működtetési, fenntartási forrásainak még a 60 százalékát sem biztosítja, az önkormányzatoknak saját büdzséből kellett ezt kiegészíteni. Amikor ön összehasonlítja a 2010 előtti és a mai költségvetést, akkor hozzá kell tenni: az oktatásügyre fordított költségvetés valóban kikerült, önkormányzati fejezetből mint ahogy kikerültek a kórházak fenntartására szolgáló költségvetési források is. S ha a kettő egyenlegét, a feladatmegosztásból eredő feladatátadás és a költségvetési finanszírozás egyenlegét meghúzza, akkor azt láthatja, hogy 2011-12-ben a kialakult új költségvetési szisztémában a feladatfinanszírozással mintegy 40-60 milliárddal maradt több az önkormányzati költségvetési fejezetben az adott feladatcsomagra, mint amennyi azt megelőzően volt.

- Képviselő Úr! A települési támogatások és a szociális segélyezés átalakításában a sztenderdizált segélyek a járásokhoz kerültek, míg az egyedi elbírálást igénylő, a lakosságot teljes mértékben ismerni szükséges segélyek az önkormányzatoknál maradtak. Az nem igaz, hogy erre nincs forrásuk! A szociális segélyek biztosítására egy külön szociális támogatási önhikirendszert hoztunk létre, amelyben 5 milliárd forintnyi összeg volt, de ezt lehetett volna bővíteni. Az önkormányzatok 900 millió forintnyi igénnyel jelentkeznek évről évre erre a támogatási forrásra. Tehát nem igaz az, hogy nem tudják kezelni a szociális kérdéseket! A hulladékgazdálkodással kapcsolatban is nyilvánvaló, hogy az önkormányzati törvény alapján az önkormányzatok feladata a hulladékgazdálkodás. Azt pedig ne feledjük el, hogy a centralizált nagy önkormányzati vállalatok üzleti alapon szállították a kistelepülésekről a hulladékot vagy szolgáltattak egyéb közműveket, és annak a profitját a nagytelepülésekhez irányították. Ez az igazságtalanság megszűnt! (Taps a kormánypártok soraiban.)

Kontra, rekontra…

Bartha Szabó József
  • Infantilizmus a parlamentben
    A gyönyörű épületet nem bohócoknak tervezte Steindl Imre, az építők, a művészek nem azért formálták csodálatosra, hogy hígvelejűek tombolhassanak benne „szabadon”, brekeghessenek, röföghessenek, nyeríthessenek.
  • Séta egy holland zöldinnel
    Írni, véleményt mondani, okoskodni nem olyan nehéz, de ha itt vagyok kettesben valakivel, akiről és akinek beszélni kellene, óvatosabb az ember.
MTI Hírfelhasználó