Alkotmánybíróság: szemben az árral?
Nincs megállás, íme a legfrissebb határozatok.
2018. október 9. 11:09

Mottó: Közember nem győz azon csodálkozni, hogy mi mindenhez kell érteniük. Arról nem is beszélve, hogy nem tetsző döntések esetén még a parlamenti pártok jelesei is szidalmukkal tündökölnek. Pedig…

 

 

Határozat mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról.

Egyházi fenntartóként történő elismerés …

A Kúria által alkotott Kfv.III.37.515/2015/6. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletét alaptörvény-ellenessége okán semmisítse meg. Álláspontja szerint a Kúria támadott ítélete sérti az indítványozónak az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdésében biztosított vallásszabadsághoz való jogát, valamint ezzel összefüggésben a XV. cikk (2) bekezdésében foglalt diszkrimináció-tilalmat, mivel az alkalmazott jogszabályok a panaszos egyházi fenntartóként történő elismerését nem zárták volna ki. 

***

Az Alkotmánybíróság  teljes ülése – hivatalból eljárva – megállapította: mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség áll fenn annak következtében, hogy a jogalkotó nem szabályozta a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 33. § (1) bekezdése szerint indult eljárásban a kezdeményező vallási szervezet jogállását az eljárás lezárásáig. Hangsúlyozta: az Alaptörvényből levezethető az az általános követelmény, hogy rendezett jogviszonyokba történő jogalkotói beavatkozás nem okozhat indokolatlan jogbizonytalanságot.

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását állapította meg és felszólította az Országgyűlést, hogy a hiányzó szabályozás pótlásával kapcsolatos jogalkotói feladatának 2018. december 31-ig tegyen eleget. (Megnyitás: PDF-ként.)

***

A határozathoz különvéleményt csatolt Dienes-Oehm Egon, Salamon László és Varga Zs. András alkotmánybíró.

Határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról.

Adózás…

A Kúria  által alkotott  Kfv.V.35.113/2016/9. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadta: az adóhatóság másodfokon arra a megállapításra jutott, hogy az alvállalkozói által kibocsátott és az indítványozóra áthárított adót magába foglaló számlák áfa tartalmát az indítványozó nem helyezhette volna levonásba, mert azok a számlakibocsátók által elvégzett szolgáltatások az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 142. §-ban foglaltak szerinti fordított adózás hatálya alá tartoznak. Az indítványozót ezen okból kifolyólag az adólevonási jog nem illette meg.

Az adóhatósági döntéssel szemben keresetet nyújtott be a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, mely a határozatot részben hatályon kívül helyezte, és az adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az adóhatóság ezen határozat ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, mely az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította.

Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria döntése megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát, mert a Kúria indokolása hiányos, és nem is a per tárgyához köthető.

***

Az Alkotmánybíróság  teljes ülése jelen ügyben is tartózkodott attól, hogy a tisztességes eljáráshoz való Alaptörvényben biztosított jog vizsgálata kapcsán a bírói jogértelmezéshez és jogalkalmazáshoz tartozó szakjogi kérdések megfelelőségéről állást foglaljon; az Alkotmánybíróság csak a jogalkalmazás alkotmányosságának elbírálására jogosult, mely az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése esetében kizárólag az irányadó eljárási törvények alkalmazását követeli meg.

Megállapította: az indokolás terjedelme önmagában nem fokmérője a tisztességes eljárás követelményének, így ezen formai szempont önmagában eleve nem alkalmas alapjogi sérelem okozására. A bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. Jelen ügyben a bírói döntéshez az Alaptörvény biztosított jogot és ezt  a támadott felülvizsgálati döntést meghozó Kúria nem sértette meg, mivel az ügy lényegi részeire eljárási szempontból kielégítő indokolást adott  arra nézve, hogy miért nem tartotta jogilag megalapozottnak a felperes keresetét.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.V.35.113/2016/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. (Megnyitás PDF-ként.)

Határozatok jogszabályok megsemmisítéséről.

Kényszertörlési eljárás, vezető tisztségviselő eltiltása…

A cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 9/C. § első mondatában a „vagy az azt megelőző évben” szövegrész alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó előadta: a támadott rendelkezés szerint ha a cég cégjegyzékből történő törlésére kényszertörlési eljárásban kerül sor, a cégbíróság eltiltja azt a személyt, aki a kényszertörlési eljárás megindításának időpontjában vagy az azt megelőző évben vezető tisztségviselő, korlátlanul felelős tag, korlátolt tagi felelősséggel működő gazdasági társaságban többségi befolyással rendelkező tag volt. 
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés a tisztességes eljáráshoz fűződő alkotmányos alapjogot azért sérti, mert a társaságok volt tagjai és volt vezető tisztségviselői sem a kényszertörlési sem az azt megelőző egyéb bírósági vagy közigazgatási eljárásban félként nem szerepelnek, az eljárás megindításáról nem is szereznek tudomást, a törvényes működés helyreállítása iránt nem intézkedhetnek. A kényszertörlési eljárás szabályai nem biztosítanak lehetőséget arra, hogy a felelősség alól magukat kimentsék, nem teszik lehetővé, hogy a volt tag és a volt vezető tisztségviselő bizonyítsa, hogy vétlen a kényszertörléshez vezető körülmények létrejöttében.

***

Hasonló ügyben több panasz is érkezett az Alkotmánybíróságra. A Taláros Testület  teljes ülése szerint a kényszertörlés funkciója, hogy az általános vagy különleges törvényességi felügyeleti eljárásban megszűntnek nyilvánított cég törlésére speciális eljárásban kerülhessen sor. A kényszertörlési eljárás alapvetően szankciós jellegű, a cégbíróság bizonyos törvényi kötelezettségek elmulasztása esetén indíthatja meg a céggel szemben. Az eltiltás bevezetésének indoka a jogalkotó részéről a közérdek és a hitelezői érdekek védelme volt a tisztségükkel visszaélő vezető tisztségviselőkkel szemben. A jogalkotó ezen túlmenően abból indult ki, hogy a kényszertörlési eljárás eredményeként bekövetkezett törlés jellemzően felróható a vezető tisztségviselőnek. A támadott szabályozás szerint a felelősség alapja a vezetői tisztség adott időszakon belüli betöltése, és a cég kielégítetlen tartozásának ténye: ezekhez a jogalkotó a felróhatóság megdönthetetlen törvényi vélelmét fűzi. A törvényi vélelem egy súlyos, a cselekménnyel arányba nem állított személy elleni jogkövetkezmény alkalmazására vezet, amely tekintetében a jogalkotó nem biztosított lehetőséget a törvényi vélelem megdöntésére. Aránytalan alapjog-korlátozásra vezet, hogy az eltiltással fenyegetett vezető tisztségviselőnek nincs lehetősége, hogy kizárja a kényszertörléshez vezető okok létrejöttében való személyes közrehatását (a törvényi vélelmet érdemben megdönthesse), illetve az sem biztosított, hogy a bíróság a vezető tisztségviselő magatartásához mérten arányosan alkalmazza az eltiltás szankcióját, ami által megfelelően biztosított lehetne az eltiltás mögötti alkotmányos cél érvényesülése.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: a cégnyilvánosságról, bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 9/C. §-a alaptörvény-ellenes, ezért azt 2018. december 31-i hatállyal megsemmisítette, ezzel párhuzamosan pedig  a  Pécsi Ítélőtábla előtt folyamatban lévő Ktf.V.40.297/2015. számú egyedi ügyben az alkalmazási tilalom kimondására irányuló indítványt és a Kúria Gfv.VII.30.047/2016/3. számú végzés elleni alkotmányjogi panaszt elutasította. (Megnyitás PDF-ként.)

***

A határozathoz Szívós Mária párhuzamos indokolást fűzött.

Zajterhelés, Forma I, mogyoródi versenypálya…

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 110. § (6a) bekezdése és a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII. 3.) kormányrendelet 1. számú mellékletének 2.1.1. és 2.2.1. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

 Zajterhelés miatt indítottak pert a Mogyoródon a Formula–1 Magyar Nagydíjnak is otthont adó versenypályát üzemeltető társaság ellen. A perbeli alperes az állam kizárólagos tulajdonában álló gazdasági társaság, amely sporttevékenységet végez, nemzetközi licenccel rendelkező versenypályát üzemeltet. A perbeli felperesek a perbeli alperes által működtetett sportpálya zajterhelése miatt pert indítottak és kérték megállapítani, hogy a perbeli alperes jogellenesen környezetszennyező és károsító magatartásával folyamatosan megsérti a perbeli felperesek egészséges környezethez való jogát. 
Az indítványozó bíró álláspontja szerint a támadott rendelkezések felvetik az egészséges környezethez való jog sérelmét, mivel a rendelet támadott melléklete rendelkezik a zajkibocsátási határérték megállapításának módszeréről, és a zajterhelési határérték megemelése az elért védelmi szint csökkentését jelenti. törvény támadott rendelkezése pedig a bírósághoz való fordulás jogát sérti, mivel az nem ad a polgári bíróság számára teret a  tisztességes bírósági eljárás lefolytatásához, amelyben a szükséges bizonyítás eredményeképpen döntés születhetne. A kereseti követelés jogalapját megszüntetve elutasító ítélet determinál, ezért bár a bírósághoz fordulás önmagában nem kizárt, de hatékony bírói jogvédelmet nem biztosít, a bírói utat üresíti ki. A kártérítési felelősség kizárása a szennyezés jogszerűvé minősítésével azt eredményezi, hogy az Alaptörvény XXI. cikk (3) bekezdésében foglalt ”szennyező fizet” elve sem érvényesülhet.

***

Az Alkotmánybíróság teljes ülése szerint a nemzetközi licenccel rendelkező versenypálya működése kedvezően hat a turizmusra, az autósportra, Magyarország hazai és nemzetközi megítélésére, illetve hasznos nemzetgazdasági hozadékai is vannak, mint például az, hogy az adóbevételek növelését eredményezi. Mindezen szempontok azt támasztották alá, hogy a nemzetközi licenccel rendelkező versenypálya működése Magyarországon közérdek. Ám közérdekre való hivatkozással sem igazolható, hogy a környező települések lakósságának – védelmi intézkedések nélkül – nagyobb zajterhelést kell elviselnie a korábbiakhoz képest.

Az Alaptörvényben elismert egészséges környezethez való jog részét képezi az a tartalmi követelmény, hogy a környezetvédelem egyszer már elért védelmi színvonala ne csökkenjen. A támadott szabályozás azonban e téren összességében visszalépést jelent, a zajkibocsátóra vonatkozó szigorúbb előírásokkal együtt sem ellentételezi megfelelően a lényegesen magasabb zajszint lehetőségét. A jogalkotó nem a cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközök közül választott, hanem egy azokon aránytalanul túlterjeszkedő megoldást intézményesített. A nemzetközi versenypálya működtetése ugyanis nem követeli meg, hogy az év minden napján az 50 decibeles általános határértéknél 5 decibellel magasabb, a felmentési időszakban pedig akár 40 napon keresztül folyamatosan jóval magasabb – 65-70 decibel – lehessen a zajkibocsátás.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az egészséges környezethez való jog megsértése miatt 2018. december 31-i hatállyal megsemmisítette a nemzetközi licenccel rendelkező versenypályák zajára vonatkozó speciális szabályok azon rendelkezéseit, amelyek a versenypálya hatásterületen mérhető folyamatos, üzemi jellegű zajkibocsátására vonatkoztak, ahelyett, hogy a versenypálya eseti rendezvényeire, azok jellemzőihez igazodtak volna. Ugyanakkor leszögezte: az érintett versenypályák a mindenkor hatályos jogi szabályozás keretei között ezután is működtethetők, az alkotmánybírósági határozatból nem következik funkcionalitásuk elvesztése. (Megnyitás PDF-ként.)

***

A döntéshez különvéleményt fűzött Juhász Imre alkotmánybíró, akihez csatlakozott Szívós Mária, Dienes-Oehm Egon és Varga Zs. András alkotmánybíró.

Árvaellátás…

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 95/A. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.  

A perbeli felperes árvaellátás megállapítása iránti kérelmet nyújtott be a perbeli alpereshez, aki kérelmét elutasította a támadott rendelkezésre hivatkozással. A döntés ellen az indítványozó bírósághoz fordult. A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírója a 2018. július 4-én kelt végzésével az előtte folyamatban lévő per tárgyalását felfüggesztette és kezdeményezte a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény  95/A. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a jogszabály alkalmazásának kizárását az előtte folyamatban lévő ügyben. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz, illetve a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való alapvető joggal.

***

Az Alkotmánybíróság teljes ülése határozatában megállapította:  a sérelmezett törvény 95/A. § (2) bekezdése szükségtelenül korlátozza az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette és a folyamatban lévő ügyekben alkalmazásának kizárását elrendelte. (Megnyitása: PDF-ként.)

Külföldi nyugdíjmegállapítás…

A Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1963. évi 16. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 7/1964. (VIII. 30.) MüM rendelet 6. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

 Az indítványozó bíró szerint a  MüMr. 6. § (2) bekezdés első mondata a nyugdíjazásukat követően áttelepült személyek esetében arra kötelezi a magyar nyugdíjmegállapító szervet, hogy a nyugellátást és annak összegét a másik szerződő fél nyugdíjmegállapító határozata meghozatala időpontjában érvényben volt magyar jogszabályok szerinti feltételekkel és mértékben állapítsa meg. Ugyanakkor a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 64. § (2) bekezdése szerint az igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. 
Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt általános egyenlőségi szabály és a B) cikk (1) bekezdéséből származó jogbiztonság követelményének érvényesülése érdekében szükséges a sérelmezett jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének vizsgálata.A támadott szabályozás sérti az Alaptörvényt, mert ellentétes a – jogforrási hierarchiában magasabb helyen álló – társadalombiztosítási nyugellátásról törvény releváns rendelkezéseivel.

***

Az Alkotmánybíróság tanácsa szerint az egyaránt hatályos és releváns nemzeti (belső) jogi szabályok eltérő eredményre vezetnek. Míg a támadott szabályozás alapján a nyugdíjazást megelőzően betöltött munkakör keresetét kell figyelembe venni, addig a társadalmi nyugellátásról szóló törvény a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött munkakör keresetének a figyelembevételéhez vezet, amikor az átlagkereset összegét állapítja meg a nyugdíjbiztosítási szerv. A normák közti ellentmondás tehát fennáll. Az Alaptörvény viszont a normahierarchia részeként írja elő azt, hogy a kormány tagja által alkotott rendelet törvénnyel nem lehet ellentétes, az Országgyűlés által megalkotott törvény tartalmát a miniszter rendeleti formát öltő döntése nem ronthatja le.

Mindezek alapján megállapította: a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1963. évi 16. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 7/1964. (VIII. 30.) MüM rendelet 6. § (2) bekezdés első mondata alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Sem a  Kúria előtt folyamatban lévő Mfv.III.10.476/2017. számú ügyben, sem bármely folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható. (Megnyitás PDF-ként.)

Határozat bírói kezdeményezés elutasításáról.

Elmaradt munkabér…

A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 108/B. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására, valamint a jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezés.

A kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben a felperes munkaviszonyt létesített operatőr munkakörben az alapügy alperesével. Miután a munkáltató a felperes munkavállaló munkaviszonyát működésével összefüggő ok miattfelmondással megszüntette.

A felperes a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt keresetet terjesztett elő, amelyben előadta: az alperesi munkáltató heti rendszerességgel küldte meg számára a következő heti munkaidő-beosztást, azonban a rendkívüli munkavégzésért pótlékot nem fizetett, arra hivatkozással, hogy a munkarendje kötetlen. Egyéb követelései mellett arra kérte a bíróságot, kötelezze az alperest a túlórák után járó, meg nem fizetett munkabér kifizetésére, figyelemmel arra, hogy a kötetlen munkarend nem valósult meg.

A bíróság bírája a tárgyalást felfüggesztve az alkotmánybírőságtól kért „tanácsot”. Indítványában előadta: a rendelkezés tartalma ellentétes a kötetlen munkarend fogalmát minden munkavállalóra megadó Mt. 96. § (2) bekezdésében foglaltakkal, így alkalmas arra, hogy az érintett munkavállalók jogait sértse, mivel ugyanannak a jogintézménynek azonos jogágon belül csak egy definíciója létezhet jogszerűen. A kötetlen munkarend szabályai csak akkor alkalmazhatóak, ha a munkáltató a munkaidő-beosztás jogát teljes egészében átengedi, így a munkavállaló azt maga gyakorolhatja. A munkáltató nem határozhatja meg a munkahelyen teljesítendő feladatok időpontját, illetve tartamát úgy, hogy ezzel ténylegesen elvonja a munkavállaló munkaidővel kapcsolatos rendelkezési jogát.

A kezdeményező bíró álláspontja szerint a jogbiztonság alapelve megköveteli, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja felül egy olyan jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangját, amelynek alkalmazása a külön jogszabályban meghatározott munkavállalói kör alapvető jogát jelentős mértékben befolyásolja.

***

Az Alkotmánybíróság tanácsa szerint az eltérő szervezeti struktúrában foglalkoztatottak munkaviszonya a szervezeti struktúrához kötődik, így a különböző szervezeti formában működő intézmények és munkavállalóik között létrejött jogviszonyok alapján a munkavállalók jogai és kötelezettségei eltérőek is lehetnek. Önmagában a munkavállalóknak a munkaviszonyuk különbözőségére tekintettel történő eltérő kezelése azonban nem eredményez alkotmányellenességet.

Az Mttv. 108/B. § (3) bekezdése szerint a felek a kötetlen munkarend alkalmazásától a munkaszerződésben eltérhetnek, a jövőre nézve irányadó megállapodásukkal. A főszabálytól tehát a jogalkotó a (3) bekezdésben meghatározott esetben eltérést enged, amennyiben a felek a munkaszerződés ilyen irányú módosításában állapodnak meg.  Az indítvány viszont még utalást sem tartalmaz arra nézve, hogy az alapul fekvő jogvita során vagy azt megelőzően a felperes akaratán kívül, a munkáltatói konszenzus hiányában nem tudott volna élni ezzel a jogszabály nyújtotta lehetőséggel.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság  tanácsa megállapította: az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint önmagában a törvények közötti szabályozásbeli eltérés nem alapozhatja meg a jogegyenlőségi követelmény megsértését, vagy a hátrányos megkülönböztetést. Jelen indítvány keretei között nem állítható megalapozottan, hogy az Mttv. 108/B. § (2) bekezdése sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, továbbá a XV. cikk (1) és (2) bekezdéseit, ezért a jogszabály alaptörvény ellenességének megállapítására és alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezést elutasította. (Megnyitás PDF-ként.)

Bartha Szabó József
  • Permanens forradalom
    Hát igen, vannak Nagy Idők és vannak nagy pillanatok. És adjunk hálát a Sorsnak, hogy ismét részesei lehetünk.
  • Infantilizmus a parlamentben
    A gyönyörű épületet nem bohócoknak tervezte Steindl Imre, az építők, a művészek nem azért formálták csodálatosra, hogy hígvelejűek tombolhassanak benne „szabadon”, brekeghessenek, röföghessenek, nyeríthessenek.
MTI Hírfelhasználó