A jó szülésélmény nemzetérdek
A Másállapotot a szülészetben mozgalomhoz 2016 tavaszán szervezett figyelemfelkeltő sétájuk óta egyre többen és többen csatlakoznak, 12000 tagot számláló Facebook oldalukra sorra érkeznek a szüléstörténetek. Most szombaton 16 órától újabb sétát tartanak a szülészeti ellátás javításáért – ennek kapcsán kérdeztem Keszler Viktória és Iványi Anna szervezőket.
2018. október 12. 14:16

Az oldalukon a történetek végén ott áll, hogy „Minden szülés számít” – vagyis a célkitűzés szerint a mozgalom minden szülő nőt képvisel. Mivel szemben és miért állnak ki?

Eredeti célkitűzéseink között az egyik legfontosabb az volt, hogy megtörjük a csendet, és társadalmi párbeszédet indítsunk. Rengeteg anya és szakember igyekszik évtizedek óta pozitív változásokat elérni, mi ennek szerettünk volna löketet adni a nők történeteinek erejével. A változás ott kezdődik, hogy elismerjük a nehéz élményeket, és nem kisebbítjük ezek jelentőségét. Mi hiszünk abban, hogy a szülés nem olyan, amit ki kell bírni.

A háborítatlan szülés lehetőségéért küzdenek?

Nem vagyunk sem az otthonszüléshez, sem a háborítatlan, természetes szüléshez köthetőek, azt gondoljuk, hogy a tiszteletteljes bánásmód, a legjobb gyakorlatok, az egészségügyi törvényt betartó ellátás mindenkinek járnak, helyszíntől és a szülés módjától függetlenül. Mi minden nőt képviselünk, döntsön akár az otthonszülés vagy a programcsászár mellett, de fontos, hogy ha utóbbit is választja, informált döntést tudjon hozni, vagyis megfelelő tájékoztatást kapjon az előnyökről, hátrányokról, kockázatokról.

Mozgalmunk alulról jövő, politika- és pártfüggetlen, vallásilag semleges mozgalom. Tudjuk, hogy a szülés, születés minősége a rövid és hosszú távú egészség megőrzésében, az élet minőségében alapvető szerepet játszik. Női mozgalomként a nők hangját képviseljük, de a férfiakat is a szülészeti ellátás érintettjeinek tartjuk. Együttérzünk a szakemberekkel is, akik gyakran maguk is jelzik, hogy traumatizálja őket a rendszer, nem tudják a tudásuk legjavát nyújtani.

Kiállunk annak fontossága mellett, hogy mielőbb legyen itthon is elérhető az anya- és bababarát ellátás, legyen kórházban is bábai modell szerinti az ellátás, valósuljon meg a gyakorlatban is a szülésznői önállóság.

A mozgalom gyakran előkerülő fogalma a „szülészeti erőszak”. Mit takar?

A szülészeti erőszak szóhasználat sokakból ellenállást vált ki, pedig rendkívül fontos, hogy együtt nézzünk szembe a jelenséggel, mert számos nő éli meg a testhatárainak, önrendelkezési jogának erőszakos megsértését. Azok a szakemberek, akik ki vannak téve a szülészeti erőszaknak, maguk is másodlagos traumától szenvedhetnek, illetve érzelmi tartalékaik kimerülhetnek – az erőszakot elszenvedő páciensekhez hasonlóan.

Egy érintett így írta le: „A szülést követő egy évben szinte minden nap sírógörcsöt kaptam, ha rágondoltam. Bár szerencsére nem tudhatom pontosan, azt hiszem, a megerőszakoláshoz hasonló traumát okoztak nekem a babám megszületésekor. Kikötözve feküdtem egy asztalon meztelenül. Durván bántak a testemmel, óriási, rendellenes fájdalmat okozva, és nem hagyták abba, folytatták.”

A szülészeti erőszak számunkra azért fontos, mert rendszerszintű vonatkozásai vannak, és rendszerszinten kell megoldást találnunk rá.

***

A szülészeti erőszak…

…a szülészeti ellátórendszerben jelen lévő ártalmas, méltatlan bánásmód, melynek során az erőszak elkövetője visszaél erejével, hatalmával, pozíciójával, veszélyezteti az ellátásban részesülő nők testi-lelki egészségét, méltóságát, biztonságát, megfosztja őket a saját testüket, gyermeküket érintő döntés szabadságától.

…gyakori formája, amikor a nő beleegyezése vagy épp tudta nélkül beavatkozásokat hajtanak végre rajta vagy gyermekén, de szóbeli bántalmazásban is megnyilvánulhat.

…a szülészeti ellátás bármely szakaszában megtörténhet, a várandósgondozástól a gyermekágyas ellátásig.

***

Még sok idősebb asszony szerint is csupán hiszti a generációnk háborítatlan szülésért való kiállása, hiszen „ha egészséges anya és baba is, mi a gond?”. Mit mondanának nekik?

A kulcspont itt éppen az, hogy egy traumatizáló szülés után nem egészséges az anya és a baba a szó teljes értelmében. Mára már könyvtárnyi kutatás szól arról, milyen jelentős kihatása van az életre a szülés körüli időszaknak. Olyan alapbeállítódásokat határozhat meg, melyek távolra, akár a következő generációra is hatnak. Ahogy ránk is hat, hogy hogyan születtünk.

Érintheti ez a hormonrendszert, az immunrendszert, gondolhatunk a jótékony baktériumokra, amelyeket bőrkontaktusban az édesanyánktól kapunk. Fontos lelki oldalról a korai kötődés az anya és a baba között, ami meghatározza, hogy mekkora bizalommal tekintünk a világra. Persze korrekcióra mindig van lehetőség, de ha mostanra többet tudunk a születés és az egészség kapcsolatáról, miért fosztanánk meg a születendő babákat attól, hogy a lehető legjobb legyen nekik?

Nyilván van olyan nő, aki másképp éli meg, akiben nem hagynak súlyos nyomot a szülése körüli események. Ettől függetlenül annak, hogy a már évtizedek óta idejétmúltnak és ártalmasnak számító gyakorlatokat és megalázó, bántó kommunikációt senkinek ne kelljen elszenvednie, alapvetésnek kellene lennie.

Azt is mindenképpen elmondanánk az idősebb asszonyoknak, hogy tudjuk, hogy fájdalmas lehet hallani, hogy azt állítjuk: nem az volt a legjobb út, ahogy mi születtünk, ahogy ők szültek. De tudjuk, hogy akkor anyaként ők a lehető legjobb tudásuk szerint jártak el, és a legjobb döntéseket hozták, amiket hozhattak. Számít az is, amit ők átéltek, ők nem hibásak. Idősebb asszonyok is sok sebet hordoznak, máig emlékeznek rá, hogyan bántak velük, amikor szültek.

 

A mozgalom politikafüggetlen, de megjelenik benne az egészségügyi rendszer kritikája – amely ugye mindig az aktuális kormány hatásköre. Mit tehetne önök szerint a kormány a jobb szülészeti ellátásért?

Az EMMI-vel mozgalmunk folyamatos levelezésben áll, tavasszal a közvéleményt is tájékoztattuk arról, hogy mitől lehetne igazán családbarát a szülészeti ellátás. A híradásokban jobbára a szülőszoba-felújításokkal találkozunk, ami nyilván fontos, de a megerősítő szülésélmény legfőképpen nem ennek a függvénye.

Látjuk, hogy van szándék a szülészeti rendszer jobbítására, hogy elkötelezett a kormány a szülés ügye mellett; ehhez nyilván nagyon fontos a szakmával és az érintettekkel való folyamatos egyeztetés. Javaslatainkat többször leírtuk, személyes konzultációkon egyeztettünk az EMMI-vel, legutóbb akkor, amikor a tízmilliárdos fejlesztésekről szóló kormányhatározatot bejelentették. Novák Katalin államtitkár asszonynál értő fülekre is találtunk, erről tanúskodik, hogy a támogatás kapcsán ő is kiemelte a pozitív szülésélmény elsődlegességét.

A kormány nemrégiben tízmilliárd forintot különített el a hazai szülészetek számára. Mire elég, mire nem ez az összeg – mi van, ami nem is pénzkérdés?

A szülészeti ellátást jobbító lehetséges intézkedések között vannak azonnal megvalósíthatóak, amelyek semmiféle anyagi ráfordítást nem igényelnek, mint például az aranyóra lehetővé tétele – vagyis, hogy a megszületést követő első órákat bőr-bőr kontaktusban tölthesse anya és baba. Azért került ez a mozgalom kommunikációjának fókuszába, mert annyira nyilvánvalóan sok érv szól mellette: az összes nemzetközi kutatás, a mértékadó szakmai szervezetek állásfoglalásai mind azt támasztják alá, hogy egészséges baba és anya esetében semmi ok nincsen a szülés utáni közvetlen, zavartalan bőr-bőr kontaktus megvonására. A fürdetés, mérés, felöltöztetés várhat, ezek nem sürgősek, miközben az aranyóra felbecsülhetetlen élettani és pszichológiai előnyökkel jár mindkettőjük számára.

De ilyen azonnal megvalósítható változás lenne a szabad evés-ivás, a szabad testhelyzet-változtatás engedélyezése vajúdás és kitolás alatt is, a tiszteletteljes kommunikáció, a szülésre vonatkozó nyilatkozatok és tájékoztató dokumentumok megismerése előre (hogy ne egy aktívan vajúdó nővel kelljen papírokat aláíratni). Legtöbbször nem igényelne semmilyen áldozatot, pusztán csak a hozzáállás megváltoztatását az, hogy a dúla és apa is bejöhessen a szülés idejére, illetve utána is.

Van költségvonzata, de mindenképp fontos elvárás a közös vajúdók felszámolása. Kicsit több idő, energia lenne szükséges például egy evidenciákon alapuló szakmai irányelvgyűjteményhez élettani szülésekre vonatkozóan. Számos kutatás támasztja alá, hogy a szakmai irányelvek szigorú tudományos kritériumok szerinti értékelése javítja az egészségügyi szolgáltatások színvonalát, és egyúttal költséghatékonyabbá is teheti az ellátást. Továbbképzésekre, tanfolyamokra lehet szükség például a korai veszteségek támogatására, vagy a célból, hogy minden szülőszobai dolgozó rendelkezzen naprakész újszülött-újraélesztési ismeretekkel, és képes legyen korszerű szoptatási támogatást nyújtani. Fontos lenne a szakemberek számára a szupervízió, a mentálhigiénés tanácsadás, a kiégés megelőzése. Azt gondoljuk, hogy a szaksegítségnek is járna az a tiszteletteljes hozzáállás és partneri viszony a rendszertől, amit tőle is elvárunk a páciensek felé.

Kormányzati szintű döntést igénylő lépés lenne többek között a rég sürgetett ambuláns szülés bevezetése, a szülésznői várandósgondozás és szüléskísérés gyakorlati megvalósítása országszerte, az otthonszülés TB-finanszírozása.

A mozgalom október 13-ai sétáján az olló lesz a központi szimbólum: „Ne vágj át!” Miért éppen ez? Mi lesz a felvonulás fő irányvonala?

Az olló szimbólum utal az ártalmas, bizonyítottan káros gyakorlatokra, a jogsértésekre, melyek jelen vannak az ellátásban. Hiába van remek egészségügyi törvényünk, ha kiszámíthatatlan, átláthatatlan a rendszer működése.

Utal az olló a “Ne árts!” elvre, mely meghatározó az orvosi etikában. Kiemelkedően fontos, hogy az ellátásban dolgozók rendszerszinten kapjanak ösztönzést arra, hogy az elérhető legjobb gyakorlatokat alkalmazzák, és emellett a szülő nő – a lehetőségeitől függően – maga mérlegelhesse, hogy számára mi adott helyzetben a legjobb út. Ezt az egészségügyi törvény is előírja, de ráadásul a szülés olyan egészséges, élettani folyamat, ahol a korszerű, legjobb megoldás gyakran az, ha nem csinálunk semmit, hiszen nem kell a folyamatot megjavítani.

Az olló érzékletes szimbóluma a – sokszor feleslegesen végzett – gát- és császármetszéseknek. A beavatkozásoknak van helye az ellátásban, de csak komplikáció esetén. Feleslegesen alkalmazva csak mellékhatásuk van.

Utalunk az ollóval az „átvágott” kapcsolatokra is, az anyáktól elválasztott babákra, de az üvegfal mögé szorult apákra, testvérekre is. Az apák apák, nem látogatók, sok fájdalom fakad abból, hogy 3-5 napig nem is érinthetik meg a gyermeküket.

***

Mit mond a szülészorvos?

„A szülészeti erőszak létező fogalom, valóban vannak olyan nők, akik úgy élik meg a szülésüket, hogy közben erőszakot kellett elszenvedniük, hogy a testük-lelkük más úton haladt a szülés során, mint amerre maguktól mentek volna – erősíti meg Dr. Bálint Balázs szülész-nőgyógyász. – Pszichológusok, perinatális szaktanácsadók sok olyan asszonnyal dolgoznak, akik traumaként élték meg a szülésüket, mert nagyon mást képzeltek el és vártak, mint amit végül szüléskor a kórházban kaptak. Van olyan, hogy az orvos kénytelen eltérni ezektől az elképzelésektől, de ha ezt az anyával együttműködve, vele megfelelően kommunikálva teszi, az nyilván sokkal kisebb, esetleg semmilyen traumát sem jelent.”

Dr. Bálint Balázs is kiemeli, hogy a kormány elkötelezett a helyzet javításában. „A családbarát szülészetekért indított program a javulást célozza – egyedüli szépséghibája, hogy a tervezett 10 milliárd forintból körülbelül 8 tudomásom szerint a szülészetek állapotának javítására fog elmenni. Ez szükséges is, hiszen még mindig sok olyan szülészeti osztály van az országban, ahol többágyas termekben szülnek az anyák – ez a 21. században nem túl korszerű. Így 2 milliárd forint marad az oktatásra, képzésre, ami elég kevés arra, hogy teljes szemléletváltás történhessen. A szülészeti erőszak sosem azon múlik, hogy van-e kád vagy szülőszék a szülőszobán. A nők azt hiányolják, hogy teljes jogú részesei legyenek a folyamatnak, amelyről pedig évezredek óta ösztönös tudással bírnak. A legritkábban élhetik meg úgy, hogy ez az ő eseményük – az utóbbi évszázadokban orvosi eseményt csináltunk belőle. Nagyon jó, hogy az egészségügy védelmet tud nyújtani, de ha átesünk a ló túloldalára, több kárt csinálhatunk, mint hasznot.”

Példaként a szülés alatti folyamatos magzati szívhangfigyelést említi: kutatások bizonyítják, hogy szövődménymentes esetben az anyára kötött CTG nem hoz jobb eredményt, mint a 15 percenkénti ellenőrzés, viszont egyértelműen emeli a császármetszések arányát az eszközre jellemző bizonytalan értékelhetőség miatt. „A problémák elkerülése érdekében a legkisebb eltérés esetén is császármetszést alkalmaznak – aminek az eredménye az esetek döntő többségében makkegészséges újszülött, akit hagyhattunk volna természetes úton megszületni – vonja le a szülészorvos. – Ha – nyilván megfelelő szakmai háttér mellett – több szabadságot kapnak az anyák, a szülésüket háborítatlannak élik meg, olyan folyamatnak, aminek nem tárgyai, hanem alanyai a babával és – adott esetben – az apával együtt. Kutatásokból az is kiderül, hogy a jobb szülésélmény több gyermek vállalását hozza magával – ha így nézzük, nemzetérdek, hogy az anyáknak jó szülésélményük legyen.”

Hojdák Annamária
  • Antall József és Sargentini
    Amikor nagy a zűrzavar, a cosmos helyett chaos van, amikor a szervezetlen rotyogás uralkodik, nem árt, ha fogódzót keresünk.
  • Szögi Lajos-emléknap
    Nem szép a történet, és nem lehet neki semmilyen fölemelő jelleget adni, nem mutatható fel körülötte jövőbemutató érték.
MTI Hírfelhasználó