Deák Ferencet egy véletlen sodorta a politikához?
215 éve született a haza bölcse
Deák Ferenc nem tervezte, hogy feltétlenül politikus lesz, bár a közéletben ügyvédként, jegyzőként, alispánként aktívan részt vett. Egy betegségnek „köszönhető”, hogy részt vett az 1833-as pozsonyi országgyűlésen.
2018. október 17. 18:18

Deák Ferenc épp 215 évvel ezelőtt, 1803. október 17-én született Söjtörön, egy Zala megyei köznemesi família hetedik gyermekeként. Édesanyját nem ismerhette, Sibrik Erzsébet belehalt a szülésbe. Édesapját pedig mindössze ötévesen veszítette el, ettől kezdve Antal bátyja, Klára nővére és Hertelendy György gyámkodtak felette.

Tizenévesen Deák Ferenc Keszthelyen, Pápán, Nagykanizsán lesz gimnazista, majd a győri királyi akadémia jogi karának hallgatója. Tanulmányai befejeztével 1821-ben visszatér Zala megyébe, az ottani főügyész gyakornokaként. Később Pesten jegyző, nem sokkal ezt követően Zala megyei alügyész lesz.

Aktív politikai pályafutása kissé a véletlennek is köszönhető:  ugyanis bátyja, Antal, aki betegség miatt lemond országgyűlési követi megbízásáról, magánleveleiben öccse megválasztását javasolja. Így kerül az 1833-ban a pozsonyi országgyűlésbe Deák Ferenc.

Deák Ferenc államférfi, politikus, jogtudós, akadémikus, a „haza bölcse”  (Fotó: MTI)

Az alsóház politikai küzdelmeiben: a jobbágyfelszabadítás, a lengyel kérdés, a vallás- és szólásszabadság ügyében tartott szónoklataival hamarosan az ellenzék egyik vezéralakja lesz. Évekkel később jelentős tekintélyt szerez magának azzal, hogy eléri a Budán raboskodó Kossuth és a Lovassy-per elítéltjeinek szabadon bocsátását.

A Deák-kúria barokk műemlék épületegyüttese, amely 1808 és 1854 között Deák Ferencnek volt az otthona. Az 1740-es években emelt épület ma múzeum (Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba)

Az 1840-es években Deák visszavonul a politikai szerepléstől, majd 1848 márciusában visszatér a nagypolitikába, és az első felelős magyar kormány igazságügy-minisztere lesz. Ám hiába próbál rendíthetetlen nyugalommal közvetíteni a bécsi udvar és a magyar kormány között, Jellasics bevonulása után levonja a konzekvenciát – távozik a miniszteri székből.

A magyar forradalom után visszavonul, ám még így is a magyar közélet vezéralakja marad, a kibontakozó passzív ellenállás szimbóluma lesz. Változatlanul ragaszkodik a ’48-as státusz visszaállításához – szigorúan békés eszközökkel. Kehidai remeteségét és vidéki nyugalmát feladva újra felköltözik a fővárosba, és a pesti Angol Királynő Szállóban bérelt lakosztályában maga köré gyűjti a neoabszolutista korszak magyar értelmiségét.

Deák Ferenc (1803–1876) mauzóleuma a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben (Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba)

A császár 1860-ban Bécsbe rendeli kihallgatásra Deákot, azonban ő – a nemzet támogatásával – elutasítja a centralista átszervezést. Ugyanakkor eléri, hogy az uralkodó új, felelős magyar kormányt nevezzen ki, így Deáknak köszönhetően megszületik a dualista rendszer. Az 1867-es kiegyezéssel ugyan „engedni kénytelen a negyvennyolcból”, ám végre törvényes keretek között rendeződnek az osztrák birodalom és a magyar királyság között fennálló politikai, jogi és gazdasági kapcsolatok.

Deák utoljára 1873-ban tart országgyűlési szónoklatot, ezt követően – idős kora és megrendült egészségi állapota miatt – végleg visszavonul. 1876. január 28-án bekövetkező halálával Magyarország a 19. század legjelentősebb politikusát veszíti el, aki  az ország átalakulásának és fejlődésének rendíthetetlen motorjaként joggal érdemelt ki a „haza bölcse” címet.

hirado.hu
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó