„Hogy magyar ne ölje többé a magyart...” 2.
Győri 56-unk, 56-om emlékezete három ütemben
A szürke napok borongós, fájdalmas novemberi nyirkosságba fordultak a Rába partján. És a magyar történelemben is jöttek a nemszeretem, nyirkos napok.
2018. október 22. 14:24

Sorsdilemmák - szétlőtt szabadság?

AMIKOR NÉHÁNY NAPRA EGGYÉ VÁLT A HAZA ÉS AZ ORSZÁG 

Nem tudta senki, mi is történt. És mi fog történni. Visszajön, visszajönnek a géppuskások? Vagy tényleg elmentek? De az életösztön – életösztön. Gyorsan mindenki kiugrált a műszaki gödörből, és rohant a városháza felé. Én is. Már kezdett sötétedni. Még sötétebb, nyomasztóbb lett a szürkeség. Hirtelen édesanyám lépett elém izgatottan, megragadta a kezemet: Gyerünk innen! Neked itt semmi keresnivalód! – mondta, s futva, rohanva indult velem haza.

Akkor a Káptalan-domb aljában, a Sarkantyú közben laktunk. Üres volt a ház, amikor hazamentünk. Édesapám „úton volt”. Mint annyiszor azokban a napokban. Hova, miért, soha sem tudtam meg. De valami ismeretlen érdeklődés, feszült várakozás kerített hatalmába. Indultam, szöktem volna otthonról. De édesanyám jól tudta, miért zárta be az ajtót, meg a kaput…

Ez a védelem zárt ajtója volt, a féltésé és a szereteté. Mennyivel másabb volt ez a zárt otthoni világ, mint amaz, aminek szürke vaskapuján át pár szempillantásra betekinthettem. Attól megborzongott a lelkem, ettől biztonságban éreztem magam. De izgalmam, kíváncsiságom nem csillapult.

MAGYAR SORSDILEMMA? OKTÓBER 25-30.: VÉGRE!

Apám egyre ritkábban jött haza. Leginkább csak rövidet aludni, s ment tovább. Először arról számolt be, hogy a Városháza dísztermében a munkások, a forradalmárok leszedték a Lenin képet.

Lekerül a Lenin-kép a Városháza dísztermének faláról

Aztán a városháza előtt Nemzeti dalt, s más verseket szavaltak, meg beszédek hangzottak el. Volt egy számomra is szomorú pillanat. Édesanyámmal éppen falatot vittünk édesapámnak, amikor a Városháza előtti téren egy koporsót láttam. Nem tudtam, volt-e benne halott. Oda akartam menni meggyőződni arról, hogy jelképes-e vagy valódi? Édesanyám nem engedett. Kis idő múlva átlyukasztott nemzeti színű zászlót hoztak, azt húzták rá a koporsóra. A forradalom első győri áldozata – mondták. (Ki ölte meg? Kinek a fegyvere? Szovjet gépfegyver magyar kézben? Idegen kézben idegen fegyver? Soha el nem dönthető dilemma – magyar sorsdilemma?). Édesapám ezekben az órákban Munkástanácsokról beszélt, meg Forradalmi Bizottságról. Szigethy Attila nevét említette, mag a Nemzeti-, és Munkástanács megalakulását, s örömmel húzta elő lódenkabátjából a szabad győri sajtó termékét – így fogalmazott -, a Győr-Sopron Megyei Hírlap gyűrött példányát.

Közben elterjedt a hír, hogy a nemzetközi Vöröskereszt segélyszállítmányokat küld, ezek folyamatosan érkeztek is a városba, meg a városon keresztül a főváros irányába. És hangzott a Szabad Európa és a Kossuth Rádió hangja. A független magyar kormányról hallottunk mindenfelől. Meg az ENSZ-ről, amelyik majd mellénk áll, meg arról, hogy amerikai csapatok állomásoznak az osztrák oldalon.

Édesapám néhány győri művésszel felvette a kapcsolatot, és korábbi tervét próbálta egyeztetni velük: létrehozni egy független művésztelepet Győrben. Mivel ő keramikus volt. És kun makacssággal dolgozott terve megvalósulásán. Végre! Meglesz, meglesz! – ismételgette. Hogy ez mire vonatkozott pontosan, nem tudtam. Az eseményekre? Hogy végre ezek a napok is eljöttek? Tervei kilátásaira? Azoknak a napoknak a legtöbbet hallott szava édesapámtól ez volt: VÉGRE!

Édesanyámmal mi a hátországot alkottuk. Néha becsomagolt elemózsiát vittünk édesapámnak a Városháza elé, máskor a közeli Kármelita templomba mentem édesanyámmal imádkozni. Vagy a Sarkantyú köz elején lakó lelki nagymamámhoz, Koppán Erzsike nénihez, aki óva intett mindentől. Erdélyi, dicsőszentmártoni, sok viharban edzett, hallóvá-látóvá formálódott lelke nagy bajt szimatolt. Református szíve és imádságos keze jótékonyan nyugtatgatott, amikor látta, hogy csupa izgalom vagyok. „Gyere, olvassunk inkább Bibliát!” – mondogatta. A felbolydult és nyugtalan világban ő volt a béke szigete – kicsinyke szobájában a tengelyt, a középpontot, az Életet az asztalon fekvő Biblia jelentette. Tele jelzőkkel, igés lapokkal. A Biblia élt, éltette olvasóját. És ezt tette később is, amikor a még nehezebb napok jöttek. Mert jöttek…

Szovjet páncélos a Kisfaludy szobor és a Kármelita templom előtt

 

1956. NOVEMBER 5… ILYENEKKEL LŐTTÉK SZÉT SZABADSÁGUNKAT!

Hallottam édesapámtól, hogy a parlamentert, Maléter Pált, aki béketárgyalásokra ment az oroszokhoz, letartóztatták, tőrbe csalták. A szürke napok borongós, fájdalmas novemberi nyirkosságba fordultak a Rába partján. És a magyar történelemben is jöttek a nemszeretem, nyirkos napok. Egyszer csak berohan a szobába édesapám, és szinte sírásba forduló, remegő hangon, visszafojtottan mondja, már-már ordítaná: Itt vannak! Itt vannak! – Kik? – kérdezem. – Az oroszok fiam, mindennek vége! – Hát most mi van? Nem végre, édesapám? Mindig ezt mondtad: végre! Miért hogy most vége? Miért, minek van vége? – Ekkor hetek óta először megfogta a kezem, és azt mondta, most jól figyelj. És kivezetett a lakásból. Jobbra, Erzsike néni háza oldalán, a Sarkantyú köz bejáratánál hosszú csövet láttam belógni közünkbe. Ez meg mi? – Ágyúcső, egy tank lövegcsöve – mondta édesapám. Micsoda? Nézzük meg! – jöttem volna gyermeki izgalomba. De ő leintett. – Ilyenekkel lőtték szét a szabadságot! A mi szabadságunkat! Jegyezd meg, kisfiam!

Később megtanultam: T-54-es szovjet tank volt, ami valósággal beszorult a köz bejáratába. Mélyen belekarcolva Erzsi néni lakásának a falába. Ám a különös történet ezután következett. Édesapám jól beszélt szerb-horvátul, hosszú ideig élt és alkotott, meg tanított az újvidéki (ma Novi Sad) művésztelepen, Baranyi Ferenc szobrászművész műtermében. Meg a gyönyörűen zöld Neretva partján, Mostarban, az ottani művésztelepen. Szóval az én édesapám megszólalt ezen a nyelven, s fenn, a lőállásból páncélsisakban derékig kimagasló, mongolarcú, vágott szemű szovjet katonát megkérdezte, nekem tolmácsolva mondanivalóját: Mit kerestek itt? S miért jöttetek ide, éppen ebbe a közbe?

A katona kimászott a páncélozott toronyból, és előhúzott az oldalán lévő térképtáskából egy katonai térképet. És rábökött egy helyre, ezt mondva: Mi a Szuezi csatornához jöttünk, nézd, itt a csatorna, mi meg itt, az a feladatunk, hogy megvédjük a csatornát az ellenségtől. Apám felháborodottan, csaknem ordítva válaszolta: Stá, stá, stá? Zgyesz Vengrija, nyet Kanal Szujez. Zgyesz Vengrija, panyemajes? Fogalmam sem volt arról, miről beszél, de nagyon izgatott volt. Mit, mit, mit?! Ember! Ez Magyarország! Nem a Szuezi csatorna! Ez Magyarország, érted?! Ő meg csak nem értette, nem akarta megérteni, hogy a Rába nem Szuezi csatorna! Fájdalom, mérhetetlen fájdalom érződött apám ingerült, mégis visszafojtott hangján. Csak annyit jegyzett meg nekem halkan: Eddig is hazudtak, ezután is azt fognak!

Katonai teherautók, lövegek vonultak mindenfelé

Mivel a tanktól nem tudtunk tovább jutni a Kisfaludy szobor irányába, a köz Király utcai oldalán mentünk ki a szoborhoz. Ott szintén egy T-54-es állt, járatta a motorját, undorító büdös füst áradt belőle. Csövével Bécs felé állt. Apámmal bejártuk a város főbb utcáit. Katonai teherautók, lövegek vonultak mindenfelé…

dr. Békefy Lajos

(Folytatjuk)

gondola
  • Eger írócsillaga magyar örökség
    Cs. Varga István: Magyar Örökség Díj „a világ magyarságának szellemi becsületrendje”, amely valóban kitüntető reflektorfénybe helyezi Gárdonyi életművét: a díj és díjazott egymás fényét erősíti.
  • Legyilkolt, elhamvasztott magyar nők és gyermekek
    Csehszlovák krematóriumban hamvasztották el 1947 októberében 195 magyar és német nemzetiségű, két esztendővel korábban, 1945 nyarán brutális módszerekkel halomra gyilkolt nő és gyermek földi maradványait. Erre azért került sor, hogy újra, véglegesen eltüntessék egy akkor már lassan-lassan kitudódó tömeggyilkosság nyomait.
  • Hazánk támogatja Észak-Macedónia EU-tagságát
    Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke kedden a Karmelita kolostorban fogadta a Belső Macedón Forradalmi Szervezet - Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja (VMRO-DPMNE) vezetőségét, Hrisztijan Mickoszki elnököt és Alekszandar Nikoloszki alelnököt - tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke.
MTI Hírfelhasználó