Meddig ér a demokrácia?

A hatalmas megörökölt államadósság szorításában az Antall-kormánynak komoly konfliktusokat és érdekütközések sorát kellett kezelnie, így például az egész cikluson áthúzódó médiaháború árnyékában az 1990. októberi taxisblokádot is. A blokád a nemzetközi közvélemény figyelmét is felkeltette, megítélése máig megosztja a politikusokat és a közvéleményt: sokan a demokratikus Magyarország első tömegtüntetéseként emlékeznek rá, míg mások egy vállalkozói kör önkényes, mások életét megbénító akciójaként.

Nem jött elég olaj az oroszoktól

Az áremelésről az első híradás október 19-én jelent meg a Népszavában „Árulás: jön az 56-62 forintos benzin” címmel. Másnap a kormány bejelentette az üzemanyagár 65 százalékos emelését, amivel a benzin fogyasztói ára (éppen) 56-62, a gázolajoké 42-45 forintra nőtt. A lépésre a kormány indoklása szerint a szovjet olajszállítások csökkenése, valamint az augusztustól tartó öbölháború miatt volt szükség.

Tiltakozó taxisok eltorlaszolva egy fontos közlekedési csomópontot megbénítják Pécs forgalmát. (Fotó: MTI/Kálmándy Ferenc)

Hamar bilincsbe verték az országot a taxisok

A felháborodott taxisok október 25-én a budapesti Hősök terén, majd a Kossuth téren gyülekeztek. Az Országház előtt találkoztak Siklós Csaba közlekedési miniszterrel, aki nem vette át petíciójukat.

A taxisok rádióhálózatukon folyamatosan kapcsolatot tartottak egymással; lezárták Budapest összes hídját, megbénítva ezzel a város közlekedését. Éjféltől országossá szélesedett a blokád, amelyhez csatlakoztak a magán- és teherfuvarozók is.

Másnapra az ország főútjain és a nagyobb városokban szinte lehetetlen volt a közlekedés, a határokon állt a forgalom. A Ferihegyi repülőteret a fővárosból nem lehetett megközelíteni, Budapest belső területein egyedül a metró közlekedett. A tüntetők csak a mentőket és az egyéb megkülönböztető jelzést viselő, valamint az élelmiszert szállító gépkocsikat engedték át.

A taxisok és a fuvarozók néhány óra alatt bilincsbe verték az országot.

Budapest, 1990. október 26. Az eltorlaszolt Erzsébet híd budai hídfője a budapesti taxisok demonstrációja alatt. (Fotó: MTI/Záray Péter)

Rosszabbkor talán nem is jöhetett volna a kormánynak

A kormány október 26-án reggel törvénytelennek minősítette a taxisok akcióját, miután azt a gyülekezési törvény előírásai szerint 72 órával korábban be kellett volna jelenteni.

Kétségtelen, hogy a kormányt váratlanul érte a tiltakozás, hadra fogható miniszterből éppen „rosszul álltak” ezekben a napokban. A tucatnyi tárcavezetőből négy külföldön tartózkodott, Antall József miniszterelnök pedig kórházban feküdt. (Mint ismert, a kormányfő működésének kezdetétől küzdött betegségével és ciklusát sem tölthette ki: 1993. december 12-én meghalt.)

Antall távollétében Horváth Balázs belügyminiszter látta el a kormányfői feladatokat. Bejelentette: a kormány minden törvényes eszközzel helyreállítja a rendet. A rádió és a televízió által közvetített beszédében megindokolta a kormány intézkedését, és bejelentette, hogy három válságstábot állítottak fel.

Göncz Árpád köztársasági elnök este beszédet mondott a televízióban, a benzináremelés felfüggesztését javasolta a kormánynak, és ennek függvényében kérte a taxisokat a blokád abbahagyására.

Áthatolhatatlan blokád

Október 27-én a magyar közutak teljes blokádjára ébredt az ország. A taxisok, fuvarozók – a hozzájuk csatlakozó polgári résztvevőkkel egyetemben – a végletekig megbénították az egész ország közlekedését. Mintegy 600 helyen állítottak útzárt, ez összesen 105 helységet érintett. Budapesten – a Lánchíd kivételével – az összes Duna-hidat lezárták, 25 főbb csomópontot eltorlaszoltak.

Az ország életét megbénító taxisblokád ellen tüntetők menete a Lánchídon 1990. október 28-án. MTI Fotó: Mónos Gábor

A tárgyalások a fuvarozók és a kormány között egész nap tartottak. Estére közös nyilatkozat közzétételében állapodtak meg.

Ebben a kormány kinyilvánította, hogy az Érdekegyeztető Tanács október 28-án megtartandó ülése elé olyan megoldást terjeszt, amelynek révén meghatározott feltételek között elképzelhető literenként 10 forintos kedvezmény. A megegyezés feltételéül a blokád megszüntetését szabták.

A kormány és a fuvarozók közötti előzetes megállapodás alapján éjfélkor Szabó Győző országos rendőrfőkapitány sajtóközleményben szólította fel a tüntetőket a torlaszok lebontására.

A válsághelyzetben Helmut Kohl német és Franz Vranitzky osztrák kancellár kinyilvánította segítségnyújtási szándékát.

Miskolc, 1990. október 27. A benzináremelés miatt tiltakozó taxisok sakkpartival múlatják az időt a lezárt Búza téri kereszteződésben. (Fotó: MTI/Kozma István)

Élőben adták a megegyezést

Október 28-án a reggeli óráktól valamelyest enyhült a blokád. Délben a Munkaügyi Minisztériumban megkezdődött az Érdekegyeztető Tanács ülése, amelyet a fuvarozók kérésére a televízió élő adásban közvetített.

A kormány részéről Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter és Rabár Ferenc pénzügyminiszter vezette a tárgyalást, a munkavállalók küldöttségét Forgács Pál, a Szakszervezeti Kerekasztal és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának (FSZDL) elnöke, valamint Nagy Sándor, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) elnöke, a munkaadókét pedig Palotás János, a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke vezette.

Az ülésen Orbán István, a Magyar Gazdasági Kamara alelnöke elnökölt.

Kisgyermek dömperezik a Móri út bevezető részénél, melyet lezártak a benzináremelés ellen tiltakozó taxisok. (Fotó: MTI/Kabáczy Szilárd)

Kiprovokált interjú a betegágynál

Az estére megszületett megállapodás szerint október 29-én 24 órától 12 forinttal csökkentik a megemelt benzinárakat, az új árak az árliberalizálással összefüggő törvények hatályba lépésig érvényesek.

A megegyezés hírére néhány óra alatt az egész országban teljesen megszűnt a blokád, helyreállt a közlekedés.

A megállapodás aláírása után Antall József miniszterelnök kórházi betegszobájában nyilatkozatot adott a televíziónak. Az úgynevezett „pizsamás interjúban” az országban kialakult helyzetet, a válságot megoldó kompromisszumot elemezve elismerte a kormány felelősségét, amiért a benzináremelés bejelentését előkészítő munkában hibákat követtek el.

Szerinte a megállapodás létrejötte után előállt helyzetben nincsenek vesztesek és győztesek, és ígéretet tett arra, hogy az „polgári elégedetlenségi mozgalomban” részt vevőkkel szemben a kormány nem kezd eljárást.

Huszonhat év távlatából

2016-ban kétkötetes, hétszáz oldalas összefoglaló műben elemezte a taxisblokád történéseit és hátterét a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki).

„Itt a kormánybuktatás volt a program” – jegyezte meg annak idején, a dolgozat bemutatóján Bíró Zoltán, a Retörki főigazgatója. Közölte: az SZDSZ így akarta elérni azt, amit a választásokon nem sikerült.

Mint mondta, azokban a napokban hajszálon múlott, hogy polgárháborús helyzet alakuljon ki Magyarországon. Az MTI érdeklődésére Bíró Zoltán akkor arról beszélt: Horváth Balázs akkori belügyminiszter levéltári hagyatékában kutatva M. Kiss Sándor, a Retörki tudományos főigazgató-helyettese által fellelt anyagok alapján döntöttek úgy, hogy az összefüggések feltárásába kezdenek.